10* 
Ezen a kereskedelemügyi m. kir. miniszter űr ő Nagyrnéltósága által 
elrendelt adatgyűjtésnek czélja az ipari balesetek számáról minél kimerítőbb 
és teljesebb képet nyerni, hogy ez alapon a baleset-biztosításnak kérdése 
esetleg megoldható legyen, miért is a betegsegélyző-pénztáraknak saját érde 
kükben is a legnagyobb buzgósággal kell törekedniük, hogy a tagjaikat ért 
minden balesetről haladéktalanul és kivétel nélkül megtegyék jelentésüket. 
Figyelmeztetem különben Czímet, hogy a magyar kir. központi statisztikai 
hivatal élni fog az 1897. évi XXXV. t.-czikkben biztosított abbeli jogával, 
hogy a balesetek pontos bejelentését helyszíni vizsgálatok útján ellenőrizze, 
s figyelmeztetem egyúttal a fentidézett törvényczikknek ■/. alatt csatolt 
kivonatban is közölt azon szakaszaira, melyek az adatszolgáltatást elmulasztó, 
vagy azt megtagadó felek ellenében alkalmazható megtorlást szabályozzák. 
Megjegyzem végül, hogy a baleset bejelentése elmulasztásának nem 
szolgálhat mentségéül az, hogy esetleg Czímnek a bejelentésre használandó 
levelezőlapok nem állottak rendelkezésére, mert e levelezőlapokat — ha a 
most küldött készlet esetleg fogyatékán volna — az ugyancsak idecsatolt 
mintájú levelezőlapon nyilvánított kérésre alulirt hivatal a szükséghez mért 
számban mindig postafordultával fogja Czím rendelkezésére bocsátani. 
Budapest, 1898. évi deczember hó 22-én. 
Jekelfalussy s. k. 
igazgató. 
Lényegileg ugyanezen tartalmú felhívás bocsáttatott ki a 
balesetbiztosító-társaságokhoz is. 
Az adatgyűjtésnek ez a reformja az 1899. évi január hó 1-től 
kezdődőleg lépett életbe. Eltekintve az első hónapokban még 
természetszerűleg előforduló nehézségektől, mindkét rendbeli adat 
szolgáltatók járatlanságától: a reform, a mi az ellenőrzési módszert 
illeti, fényesen bevált, a mi kiviláglik abból az egyetlen adatból is, 
hogy még 1898-ban 1447 nagyipari balesetről szereztünk tudomást, 
a fontiek szerint reformált baleseti statisztika a következő évben 
már 10.279 balesetről számolt be. 
Egyes kisebb módosítások az adatgyűjtésen történtek már 
az első év folyamán is; nevezetesen a betegsegélyző pénztárak 
fölmentettek azon, kezdetben elrendelt, a pénztárakra azonban terhes 
nek látszó kötelezettségük alól, hogy minden sérülésről haladék 
talanul tegyenek jelentést, s megengedtetett, hogy jelentéseiket 
hetenként egyszer, a táppénzek kifizetése napján terjeszszék be. 
A statisztikai hivatal fölterjesztésére pedig a kereskedelemügyi 
minister úr a belügyminister úrral egyetértőleg rendeletileg kimondja, 
hogy a munkaadóknak az 1893. évi XXVIII. t.-cz.-ben szabályo 
zott balesetbejelentési kötelezettsége csak azon ipari sérülésekre 
terjed ki, a melyek a sérült munkásnak halálát, vagy három napnál 
tovább tartó munkaképtelenségét okozzák. Az idézett törvény ugyanis 
általában minden balesetnek bejelentéséről szólván, szószerinti értel 
mezésben ezen rendelkezés alá estek volna mindazon, egész jelen 
téktelen sérülések, karczolások is, a melyek munkaképtelenséget 
egyáltalán nem okozva, a baleset szó fogalma alá tulajdonképen 
nem vonhatók, s a melyeknek bejelentése csupán a munkaadóra 
nézve okozott fölösleges nyűgöt és terhet a nélkül, hogy a baleset 
statisztikának czéljait előmozdította volna, és a balesetbiztosítás 
előkészítésénél értékesíthető lett volna. 
A balesetstatisztikának ez a reformja, — legalább azokban az 
esetekben, a mikor a munkás valamely betegsegélyző pénztárnak 
(és nem bányatársládának vagy egyéb betegsegélyző-egyesületnek) 
a tagja, és a mikor a betegsegélyző pénztár nincs egyúttal a munka 
adó kezelésében — mint ellenőrzési módszer minden tekintetben 
megfelelt a várakozásoknak és a statisztikai anyagnak teljessé téte 
lére a legnagyobb mértékben közrehatott. 
Lényeges hiányát képezte azonban továbbra is a baleset 
statisztikának az a körülmény, hogy úgy a munkaadónak a jelen 
tése, mint a betegsegélyző-pénztárnak a levelezőlapja csupán a 
beállott munkaképtelenségnek előrelátható tartamáról számolt be, 
annak bejelentésével azonban, hogy a munkaképtelenség tényleg 
mennyi ideig tartott, és a sérülés lefolyása milyen eredménynyel 
végződött; teljesen visszatért-e a korábbi munkaképesség, vagy 
megfogyatkozott-e részben vagy elveszett-e egészen, — adós maradt. 
Szükségtelen pedig bővebben fejtegetni, hogy a munkaképtelenség 
nek előreláthatólag való meghatározása a legtöbb esetben a való 
ságtól mennyire eltérő adatokat tartalmaz, s hogy a leggyakorlottabb 
Dicse von Sr. Excellenz dem Herrn k. u. Handelsminister verordnete 
Datensammlung hat den Xweck, cin möglichst erschöpfendes und vollstán- 
diges Bild über die Zahl dér gewerblichen Unfálle zu gébén, darnit auf 
dieser Grundlage die Frage dér Unfallversicherung eventuell gelöst werden 
könne ; deswegen habén sich die Krankenkassen in ihrem eigenen Interessé 
mit dem grössten Eifer zu bestreben, dass sie jeden Unfall, dér ihre Mit- 
glieder betroffen, unverzüglich und ausnahmslos anmelden. Ich mache übri- 
gens Adressaten aufmerksam, dass das k. u. statistische Zentralamt von dem 
im G.-A. XXXV : 1897 gewáhrleisteten Rechte Gebrauch machen und die 
pünktliche Anzeige dér Unfálle durch Inspizirungen an Őrt und Stelle kon 
trollkén wird, und weise zugleich auf die im Auszuge unter •/. noch 
mitgetheilten Abschnitte des oben angeführten G.-A. hin, die bestiramen, 
welche Strafen gégén die die Datenlieferung versáumenden oder verwei- 
gernden Partéién angewendet werden können. 
Ich bemerke schliesslich, dass es nicht zűr Entschuldigung des Ver- 
saumens dér Anmeldung eines Unfalles dienen kann, dass dem Adressaten 
die zűr Anmeldung zu verwendenden Postkarten nicht zurVerfügung standén, 
da die Postkarten — falis dér jetzt geschickte Vorrath erschöpft ware •— 
auf Ansuchen auf einer Postkarte nach gleichfalls beigelegtem Formulare 
seitens des gefertigten Amtes dem Adressaten immer postwendend in erfor- 
derlicher Anzahl zűr Verfügung gestellt werden. 
Budapest am 23. Dezember 1898. 
Jekelfalussy, m. p. 
Direktor. 
An die Unfallversicherungs-Gesellschaften wurde eine Auf- 
forderung wesentlich identischen Inhaltes erlassen. 
Dicse Reform dér Datensammlung ist vöm 1. Jánner 1899 
angefangen ins Leben getreten. Abgesehen von den in den ersten 
Monaten noch naturgemáss vorkommenden Schwierigkeiten, von 
dér Urterfahrenheit dér beiden Kategorien dér Datenlieferer; hat 
sich die Reform, was die Methode dér Kontrolle betrifft, glánzend 
bewáhrt, was. schon aus dér einzigen Thatsache ersichtlich ist, dass 
wáhrend wir noch im Jahre 1898 von 1447 in dér Grossindustrie 
vorgekommenen Unfállen Kenntnis erhielten, die dem Obigen 
gemáss reformirte Unfallstatistik im' náchsten Jahre bereits über 
10.279 Unfálle Rechenschaft gab. 
Einzelne kleinere Anderungen erfolgten schon im Laufe des 
ersten Jahfes; namentlich wurden die Krankenkassen dér Anfangs 
ihnen auferlegten, aber für die Kassen lástig erscheinenden Ver- 
pflichtung enthoben, über jede Verletzung ungesáumt Meldung zu 
erstatten, und es wurde gestattet, ihre Berichte wöchentlich ein- 
mal, am Tagé dér Auszahlung dér Pflegegelder einzusenden. Zufolge 
Unterbreitung des statistischen Amtes aber hat dér Herr Handels 
minister im Einvernehmen mit dem Herrn Minister des Innern 
mittels Verordnung bestimmt, dass die im G.-A. XXVIII : 1893 
normirte Unfall-Meldepflicht dér Arbeitgeber sich nur auf diejenigen 
Unfálle erstreckt, welche den Tód des verletzten Arbeiters oder 
eine lánger als drei Tagé dauernde Arbeitsunfáhigkeit verursachen. 
Da das angeführte Gesetz námlich im Allgemeinen von dér Anmel 
dung eines jeden Unfalles spricht, unterlágen dieser Verfügung im 
buchstáblichen Sinne auch all diejenigen ganz unbedeutenden Ver- 
letzungen, wie Hautritzungen, welche überhaupt keine Arbeits 
unfáhigkeit verursachen und eigentlich nicht in den Begriff des 
Wortes Unfall gefasst werden können und dérén Anmeldung nur 
den Arbeitgebern überflüssige Mühe und Kosten auferlegt hatte, 
ohne den Zweck dér Unfallstatistik zu fördern, und bei dér Vor- 
bereitung dér Unfallversicherung verwertet werden zu können. 
Diese Reform dér Unfallstatistik hat zumindest in jenen Pál 
ién, da dér Arbeiter Mitglied einer Krankenkasse (und nicht einer 
Bergwerks-Bruderlade oder eines anderen Krankenunterstützungs- 
Vereines) ist, und wenn die Krankenkasse sich nicht zugleich in 
dér Verwaltung des Arbeitgebers befindet, als Kontrollmethode den 
Erwartungen in jeder Hinsicht entsprochen und zűr Vervollstán- 
digung des statistischen Materials in vollstem Maasse beigetragen. 
Einen wesentlichen Mangel dér Unfallstatistik bildete aber 
auch weiterhin dér Umstand, dass sowohl die Meldung des Arbeit 
gebers, als auch die Postkarte dér Krankenkasse nur über die 
voraussichtliche Dauer dér eingetretenen Arbeitsunfáhigkeit berich- 
tete, jedoch die Anmeldung dessen schuldig blieb, wie lángé 
thatsachlich die Arbeitsunfáhigkeit gedauert hat, und zu welchem 
Endresultat dér Verlauf dér Verletzung gelangt ist: ob die frühere 
Arbeitsfáhigkeit ganz wiedererlangt wurde, oder zum Theile ge- 
schwunden oder ganz verloren gegangen ist. Es ist aber über- 
flüssig, des weitern zu erörtern, dass die voraussichtliche Bemessung 
dér Arbeitsunfáhigkeit in den meisten Pálién von dér Wirklichkeit 
weit entfernte Daten enthált, und mitunter auch dér erfahrenste 
Arzt nicht im Standé ist, die Dauer und das Endresultat des 
Krankheitsprozesses vorherzusagen, da zuweilen unerwartete Kom- 
plikationen die einen günstigen Verlauf verheissende Krankheit