159*
Máskép sorakoznak azonban ezek a számok, ha az egy beteg
tagra eső tápdíjas és kórházi napok arányát tekintjük. A fönti
számok azt bizonyították, hogy a megbetegedés veszélyének mily
mértékben van kitéve egyik vagy másik foglalkozási ág; az alább
következő felsorolás pedig arra fog világot vetni, hogy egy-egy
foglalkozási ágban a betegségek súlyos vagy könnyebb volta sze-
repel-e inkább ? Ebben a tekintetben a könyvkötők vannak a leg
rosszabb helyzetben, a kiknél egy beteg munkás keresetképtelensége
átlagosan 25*39 napig tart; azután a légszeszgyári munkások, a
kiknél egy betegre 23*72 tápdíjas vagy kórházi nap esik. Három
hetet meghaladó a betegség átlagos időtartama még az ácsoknál és
kőműveseknél, a hol egy beteg állag 22*71 napig keresetképtelen,
továbbá a szobafestőknél és czímfestőknél, a hol egy betegségi
esettel 21*99 napi munkaképtelenség jár, azután a szállodásoknál és
pinczéreknél, a hol a betegség átlagos időtartama 21*58, a kőfara
góknál 21*56, a czipészeknél és csizmadiáknál 21 52, végül a hajózási
alkalmazottaknál 21*oe napi átlagos keresetképtelenséggel. Ebben az
összefoglalásban tehát egyetlen oly foglalkozási ág sem szerepel,
a mely föntebb a megbetegedésnek leggyakrabban kitett foglalkozá
sok között lett volna kitüntetve. Ellenben a legtöbb közülök úgy
szerepel, mint a mely kevésbbé forog a megbetegedés veszélyében;
ezek a foglalkozások tehát, nevezetesen a könyvkötőké, ácsoké és
kőműveseké, szobafestőké és czímfestőké, szállodásoké és pin-
czéreké, czipészeké és csizmadiáké, végül a hajózási alkalmazottaké
annyiban mégis az egészség rovására mennek, hogy bár megbete
gedésre ritkábban adnak okot, rendszerint súlyosabb és tartósabb
munkaképtelenséget okoznak.
Egy, illetve két hétnél rövidebb a betegség átlagos időtartama a
fodrászoknál, a hol egy megbetegedésre 6*86 tápdíjas és kórházi nap
jut, továbbá a vegyészeti ipar munkásainál 10 - 77 napi keresetkép
telenséggel, azután a faipari (fürészgyári) alkalmazottaknál, 12*40
napi időtartammal, a sütőknél, 12*57 napi, az építési vállalatok alkal
mazottaméi 13*29 napi s a czukorgyári munkásoknál 13*so napi
átlagos időtartamával egy-egy megbetegedésnek. E foglalkozások
közül a fodrászoké, a vegyészeti iparban, építési vállalatoknál és a
czukorgyárakban alkalmazottaké föntebb mint a megbetegedés veszé
lyének erősebben kitett hivatások voltak fölemlítve ; ezt a magasabb
betegedési százalékot azonban mérsékeli náluk a betegség időtarta
mának rendszerint rövidebb volta s a keresetképességnek gyorsabb
visszanyerése.
E két összeállítás eredményeként egészségesebb foglalkozá
soknak kell tartanunk azokat, a melyeknél a keresetképte
lenség tartama múlóbb, a nélkül, hogy a megbetegedés eshetősége
nagy volna, a minők volnának a felsoroltak közül a faipari és a
sütőfoglalkozások. A faipari munkásokra vonatkozólag nincs is'
■okunk kétkedni ebben, mert a faipari telepek egy nagy része külön
betegsegélyző pénztárat tartván fenn, ez összeállításban a faipari
munkásoknak jó nagy kontingense tényleg benne szerepel. Már azon
ban a sütőknél kérdéses, hogy a kiválasztás helyesen történt-e s
•az a mindössze két betegsegélyző pénztárban szereplő 2.264 főnyi
sütőiparos, kellőképen reprezentálja-e a kerületi és ipartestületi pénz
tárakban szereplő összes többi munkását ennek az iparágnak?
Az egészségtelenebb foglalkozások között, a melyeknél egy-egy
betegség hosszabb ideig tartó munkaképtelenséget okoz, a nélkül,
hogy ezt ellensúlyozná a megbetegedés kisebb valószínűsége, a lég
szeszgyári munkásokét és a kőfaragókét találjuk. Nem lesz érdek
telen itt fölemlíteni még egy-két foglalkozási ágnak arányszámát a
megbetegedés valószínűségére s egy betegségi eset átlagos időtar
tamára vonatkozólag, olyan foglalkozásokét, a melyek a fönti össze
állításban nagyobb munkáslétszámmal szerepelnek s igy a nyert
-arányok megbízhatósága mellett a megfigyelés nagyobb köre kezes
kedik. Jelesül a vasúti alkalmazottakra vonatkozólag 102.625 egyén
től gyűlt adatok bizonyítják, hogy az alkalmazottak 31 százaléka
szenved az év folyamán keresetképtelenséget okozó betegségben,
s egy betegségi eset átlagos időtartama 14*69 nap. A dohánygyári
munkások kivétel nélkül fölvétettek ez összeállításba, mert minden
dohánygyár tart fenn külön betegsegélyző pénztárat; a rájuk
Eine andere Reihenfolge zeigen aber diese Zahlen, wenn das
Verháltnis dér auf einen Tag entfallenden Pflegegeld- und Spitals-
tage in Betracht gezogen wird. Die oben mitgetheilten Zahlen
zeigten, in welchem Maasse dér eine oder dér andere Bescháftigungs-
zweig dér Gefahr dér Erkrankung ausgesetzt ist; die untén fol-
gende Anführung aber wird darauf ein Licht werfen, ob bei einem
Bescháftigungszweige schvverere oder leichtere Erkrankungen vor-
herrschen. In dieser Hinsicht befinden sich die Buchbinder in dér
schlimmsten Lage, bei denen die Erwerbsunfáhigkeit eines kranken
Arbeiters durchschnittlich 25*39 Tagé dauert; dann die Gasfabriks-
Arbeiter, bei denen 23*72 Pflegegeld- odér Spitalstage auf einen
Kranken entfallen. Drei Wochen überschreitet noch die durch-
schnittliche Krankheitsdauer auch bei den Zimmerleuten und Mau-
rern, wo ein Kranker durchschnittlich 22*71 Tagé láng erwerbsun-
fáhig ist, ferner bei den Zimmer- und Schildermalern, wo mit einem
Krankheitsfall eine 21 *99-tágige Arbeitsunfáhigkeit verbunden ist;
dann bei den Hotelbediensteten und Kellnern, wo die Durchschnitts-
dauer dér Krankheit 21*ös Tagé ist, bei den Steinmetzen mit 21*56,
den Schustern und Csizmenmacher mit 21*52, schliesslich den Schiff-
fahrts-Angestellten mit 21 *oe-tágiger durchschnittlicher Erwerbs
unfáhigkeit. In dieser Zusammenfassung kommt alsó kein einziger
solcher Bescháftigungszweig vor, welcher oben unter den dér Er
krankung am meisten ausgesetzten Bescháftigungen ausgewiesen
wáre. Dagegen sind die meisten derselben als solche dargestellt,
welche in geringerem Maasse in dér Gefahr dér Erkrankung schweben ;
diese Bescháftigungen, namentlich die dér Buchbinder, Zimmer-
leute und Maurer, Zimmer- und Schildermaler, Hotelbediensteten
und Kellner, Schuster und Csizmenmacher, schliesslich dér Schiff-
fahrts-Angestellten gehen doch insofern auf Kosten dér Gesund-
heit, dass sie zwar seltener Grund zűr Erkrankung gébén, aber
gewöhnlich eine schwerere und dauerndere Arbeitsunfáhigkeit ver-
ursachen.
Weniger als eine, beziehungsweise zwei Wochen betrágt die
durchschnittliche Krankheitsdauer bei den Erisemen, wo auf eine
Erkrankung 6*36 Pflegegeld- und Spitalstage entfallen, ferner bei den
Arbeitern dér chemischen Industrie mit 10*77-tágiger Erwerbsunfáhig
keit, dann bei den Holzindustrie-(Ságemühlen)-Angestellten mit 12*40-
tágiger Dauer, bei den Báckern mit 12*67-tágiger, bei den Bau-
unternehmungs-Angestellten mit 13*29-tágiger, und den Zucker-
fabriks-Angestellten mit 13*so-tágiger Dauer je einer Erkrankung.
Von dicsen Bescháftigungen werden die dér Friseure, dér in dér
chemischen Industrie, den Bauunternehmungen und den Zucker-
fabriken Angestellten als dér Gefahr dér Erkrankung stárker aus-
gesetzte Berufe erwáhnt; dieses höhere Erkrankungs-Perzent wird
aoer bei ihnen durch die dér Regei nach kürzere Dauer dér Krank
heit und die raschere Wiedererlangung dér Erwerbsfáhigkeit ge-
mássigt.
Als Ergebnis dieser neuen Zusammenstellungen sind alsó
diejenigen als gesundere Bescháftigungen zu betrachten, bei denen
die Dauer dér Erwerbsunfáhigkeit vergánglicher ist, ohne dass die
Eventualitát dér Erkrankung gross wáre; solche wáren von den
angeführten die Bescháftigungen dér Holzindustriellen und dér
Bácker. Hinsichtlich dér Holzindustrie-Arbeiter ist auch kein
Grund vorhanden hieran zu zweifeln, denn ein grosser Theil dér
Holzindustrie-Anlagen erhált eigene Krankenkassen, und so ist in
dicsen Zusammenstellungen faktisch ein recht grosses Kontingent
dér Holzindustrie-Arbeiter enthalten. Bei den Báckern jedoch ist es
fraglich, ob die Auswahl richtig geschehen ist, und ob die im
Ganzén in zwei Krankenkassen vorkommenden 2264 Bácker-
Gewerbsleute die sámmtlichen übrigen in deo Bezirks- und Ge-
werbekorporations-Kassen befindlichen Arbeiter dieses Gewerbs-
zweiges in entsprechender Weise vertreten ?
Unter den ungesunderen Bescháftigungen, bei welchen eine
Krankheit eine lánger andauernde Arbeitsunfáhigkeit verursacht,
ohne durch die geringere Wahrscheinlichkeit dér Erkrankung auf-
gewogen zu werden, findet sich die dér Gasfabriks-Arbeiter und
dér Steinmetze. Es wird nicht uninteressant sein, hier noch die
Verháltniszahl einiger Bescháftigungszweige bezüglich dér Wahr
scheinlichkeit dér Erkrankung und dér Durchschnittsdauer eines
Krankheitsfalles zu erwáhnen, solcher Bescháftigungszweige, welche
in dér obigen Zusammenstellung mit einem grösseren Arbeiterstande
figuriren und so ein grösserer Kreis dér Beobachtungen für die Verláss-
lichkeit dér erlangten Daten bürgt. So beweisen vornehmlich die bezüg
lich dér Bahnangestellten über 102.625 Individuen gesammelten Daten,
dass im Laufe des Jahres 31 Perzent dér Angestellten an Erwerbs
unfáhigkeit verursachenden Krankheiten leiden, und dass die durch
schnittliche Dauer eines Krankkeitsfalles 14*59 Tagé betrágt. Die
Tabakfabriks-Arbeiter waren ohne Ausnahme in dieser Zusammen
stellung aufgenommen, denn jede Tabakfabrik erhált eine beson-
dere Krankenkasse; die hierauf bezüglichen Daten sind alsó die
verlásslichsten. 72 Perzent dér Arbeiter dér Tabakfabriken erkran-
