no* 
való arányát már 1896-ban leszállítja 80'ie százalékig; ugyanez az 
ok működik közre abban is, hogy 1897-ben még mindig csak 80 - s4 
százalékot tevő a tagjárulékból eredő bevételek aránya az összes 
bevételekhez képest, s csak ennek az oknak megszűntével emelkedik 
megint az arány 1898-ban 89*io százalékig. Az előző évek csök 
kenése különben egyáltalán nem volna aggasztó jelenség, mert 
hiszen a tagjárulékoknak tényleges emelkedésével a pénztárak 
anyagi helyzetét csak kedvezően befolyásolja rendes körülmények 
között, ha egyéb bevételeik még nagyobb arányokban szaporodnak. 
A jelen esetben ez a nagyobb szaporodás az elhelyezett tőkék 
tömegesebb visszafizetéséből áll, a minek jórészben megfelel a 
kiadási tételek között a tőkeelhelyezésnek hasonlóan magas aránya, 
ügy hogy mind a kettő mint átfutó tétel érinti a pénztárak költség- 
vetését, s az 1898. évi zárszámadásokból az átfutó tételek gon 
dosabban kiküszöböltetvén, a tagjárulékból eredő bevételeknek is 
itt már helyre áll az aránya. 
Az önkéntes tagoktól belépési díjak czímén szedett összegek 
1895-ben Oos, a következő években pedig — az újonnan belépő 
önkéntes tagok számának csökkenésével 0*04 százalékkal szere 
pelnek a bevételek között. Adományok czímén is csak fél százalék 
körül ingadozó összeg emeli a. pénztárak bevételeit. Valamivel 
magasabb már kezdetben is a kamatjövedelem, s ez évről-évre 
emelkedik is; 1895-ben 55.407 korona volt e czímén összes pénz 
táraink bevétele, 1898-ban pedig már több mint kétszerese, 112.105 
korona. A többi bevételi tételekhez viszonyítva azonban ez az emel 
kedés már nem oly erős: az 1895. évi 0*65 százalékról 1898-ig 
1 *13 százalékra változott a kamatjövedelemmel az összes bevételek 
hez való aránya. A kamatjövedelem gyarapodását magyarázza pénz 
tárainknál a postatakarékpénztári forgalomban való mind általá 
nosabb — s most már kötelező — részvétel, másfelől pedig ugyancsak 
a postatakarékpénztárnál, vagy egyéb pénzintézeteknél tartalékul 
elhelyezett megtakarítások szaporodása. 
1895-ben és 1896-ban az egy százalékot megközelíti, 1897-ben 
és 1898-ban azt valamivel meg is haladja a büntetéspénzekből 
eredő bevétel. Jelentősége ennek a tételnek különben csak a kerü 
leti betegsegélyző pénztáraknál s a gyáriaknál van. Amazoknál a 
be- és kijelentés pontos időben való megtétele, s a tagilletmények 
szabályos befizetése körüli mulasztásokért az iparhatóságok által 
kiszabott büntetéspénzek gyarapítják e czímén a bevételeket, leg 
utóbb évi 20.591 korona összegben, s az összes bevételeknek állan 
dóan mintegy fél százaléka erejéig. A gyári és vállalati pénztáraknál 
más az eredete a büntetéspénzekből befolyó jövedelmeknek: itt a 
munkaadó által az alkalmazottjaira rendetlenség, hanyagság stb. 
miatt kiszabott birságok esnek a betegsegélyző pénztár javára. 
1898-ban ez összeg gyári pénztárainknál 79.856 koronát tett már 
2*24 százalékát e pénztárak összes bevételének. Körülbelül ez az 
arány az előző években is. 
Mint legnagyobb részben átfutó tételeket együtt kell vizsgálat 
alá vennünk a kölcsönökből s az elhelyezett tőkék visszafizetéséből 
eredő jövedelmeket, s ugyancsak együtt állítanunk ezekkel szembe 
a kiadások között tőkeelhelyezés és adósságtörlesztés czimen sze 
replő összegeket. 1895. évi adataink ugyan a tőkék visszafizetéséből 
és az egyéb czímekből eredő bevételeket nem tudják külön válasz 
tani ; ha azonban az egyéb bevételeket figyelmen kívül hagynók is, 
6*79 százalékot találunk ilyen átfutó bevételként, a mivel szemben 
a kiadások között, mint tőkeelhelyezés és adósságtörlesztés — tehát 
vagyonképző kiadás — 10*50 százalék áll. Kiadási többlet gyanánt 
tehát 3*80 százalék mutatkozik. 1896-ban 10*ai százaléknyi a bevé 
telek sorában a kölcsönökből és tőkék visszafizetéséből származó 
jövedelem, és ezzel szemben 13*99 százalékot tevő vagyonképző 
kiadás áll; itt tehát a vagyon az évi bevételeknek, illetőleg kiadá 
soknak 3*78 százalékával növekedett volna. 1897-ben 8*41 százalék 
a bevételek oldalán, és 16*89 százalék a kiadások rovatában a 
különbözetet még jobban megnöveli a vagyonképző kiadások javára, 
8*48 százalékkal. 1898-ban, mint föntebb említettük, a pénztárak 
zárószámadásaiból az inkább csak könyvelési értékű átfutó és ellen 
tételezett rovatok gondosabban kiküszöböltetvén, a bevételek között 
a szóban forgó czímeken már csak 0*83 százalék szerepel, a kiadások 
gliederbeitráge zu den Gesammteinnahmen im Jahre 1896 schon 
auf 80'i6°/o herab; dieselbe Ursache bewirkte es, dass auch im 
Jahre 1897 die Mitgliederbeitrage noch immer nur 80*84% dér 
Gesammteinnahmen betragen; nur mit dem Aufhören dieser Ur 
sache steigt die Verhálíniszahl in 1898 wieder auf 89’io°/ 0 . 
Die Ábnahme dér vorhergehenden Jahre wáre übrigens durchaus 
keine bedenkliche Erscheinung, denn nebst dér thatsáchlichen Zu- 
nahme dér Mitgliederbeitrage wird die finanzielle Lage dér Kassen 
unter gewöhnlichen Verháltnissen dadurch nur günsíig beeinflusst, 
dass andere Einnahmen in noch grösserem Maasse zunehmen. Im 
gegenwártigen Falle besteht diese grössere Zunahme in dér Rück- 
erstattung angelegter Kapitalien, diesen entspricht zum guten Theile 
unter den Ausgabeposten das gleichfalls hohe Verháltnis dér Ka- 
pitalsanlage, so dass beide nur als durchlaufende Posten das 
Budget dér Kassen tangiren. Da in den Schlussrechnungen des 
Jahres 1898 die durchlaufenden Posten sorgfáltiger eliminirt wur- 
den, regeit sich hier wieder auch das Verháltnis dér Einnahmen 
aus den Mitgliederbeitrágen. 
Die von den freiwilligen Mitgliedern unter dem Titel dér Ein- 
trittsgebühren eingehobenen Betráge machen 1895 0*05%) in den 
folgenden Jahren aber, zufolge dér Verminderung dér Zahl dér 
freiwilligen Mitglieder, 0’04°/» dér Einnahmen aus. Auch unter dem 
Titel dér Gaben wurden die Kasseneinnahmen um einen Betrag 
von circa V 20 / 0 erhöht. Die Zinseneinkünfte sind schon anfangs 
etwas höher und steigen auch von Jahr zu Jahr; 1895 betrugen 
die Einnahmen unserer gesammten Kassen unter diesem Titel 
55.407 Kronen, 1898 aber schon mehr als das Doppelte, 112.105 
Kronen. Im Verháltnis zu den übrigen Posten ist aber die Zunahme 
nicht mehr so bedeutend; das Verháltnis dér Zinseneinkünfte zu 
den Gesammteinnahmen stieg von 0*95°/o des Jahres 1895 bis 1898 
auf l*is°/o. Die Vermehrung dér Zinseneinkünfte unserer Kassen 
erklárt sich aus dem immer allgemeiner werdenden — und jetzt 
bereits obligaten — Antheil am Verkehr dér Postsparkassen, an- 
dererseits aber aus dem Anwachsen dér gleichfalls bei den Post 
sparkassen, oder bei sonstigen Geldinstituten als Reservefond an- 
gelegten Ersparnisse. 
Die Einnahmen aus den Strafgeldern betrugen in den Jahren 
1895 und 1896 beinahe ein Perzent und überschreiten dies auch 
in den Jahren 1897 und 1898. Dieser Posten ist übrigens nur bei 
den Bezirks- und den Fabriks-Krankenkassen wichtig. Bei jenen ver- 
mehren unter diesem Titel die für Versáumnisse dér zűr gehörigen 
Zeit zu erstattenden Án- und Abmeldung und dér vorschrifts- 
mássigen Einzahlung dér Mitgliederbeitráge seitens dér Gewerbe- 
behörden bemessenen Strafgelder die Einnahmen, zuletzt um: 
20.591 Kronen im Jahre, und standig um etwa ein halbes Perzent 
dér Gesammteinnahmen. Bei den Fabriks- und Unternehmungs- 
Kassen sind die aus den Strafgeldern sich ergehenden Einnahmen 
andern Ursprungs: hier fallen die seitens des Arbeitgebers den 
Angestellten wegen Unordnung, Fahrlássigkeit u. dgl. auferlegten 
Strafgebühren dér Krankenkasse zu. 1898 machte dieser Betrag 
bei unseren Fabrikskassen 79.856 Kronen, bereits 2*24% dér Ge 
sammteinnahmen dieser Kassen aus. Auch in den vorhergehenden 
Jahren bestand ungefáhr dasselbe Verháltnis. 
Als zum grössten Theile durchlaufende Posten habén wir die 
Einnahmen aus den Darlehen und dér Rückerstattung dér ange- 
legten Kapitalien zusammen zu prüfen und denselben auch bei den 
Ausgaben die unter dem Titel dér Kapitalsanlagen und dér Schul- 
dentilgung eingestellten Posten zusammengefasst gegenüber zu 
stellen. Die Daten des Jahres 1895 vermögen zwar die Einnahmen 
aus dér Rückerstattung von Kapitalien und die anderen Ursprungs 
nicht von einander zu sondern; aber die sonstigen Einnahmen 
auch ausser Acht gelassen, erweisen sich 6*79°/o als solche durch 
laufende Einnahmen, denen bei den Ausgaben als Kapitalsanlage und 
Schuldentilgung — alsó kapitalbildend — 10*69°/o gegenüberstehen. 
Als Ausgabeplus zeigen sich alsó drei Perzent. 1896 betragen in 
dér Reihe dér Einnahmen die Einkünfte aus den Darlehen und dér 
Rückerstattung von Kapitalien 10*2i°/o, dem 13*99°/o als kapital- 
bildende Ausgaben gegenüberstehen ; hier hátte sich alsó das Ver 
mögen um 3*78°/o dér Jahreseinnahmen, beziehungsweise Ausgaben 
vermehrt. Im Jahre 1897 lassen 8*4i°/o auf dér Seite dér Ein 
nahmen und 16*89°/o in dér Rubrik dér Ausgaben die Differenz zu 
Gunsten dér kapitalbildenden Ausgaben um noch mehr, um 8*48 # /o 
anwachsen. Im Jahre 1898 wurden aus den Schlussrechnungen 
dér Kassen, wie schon oben erwáhnt, die durchlaufenden und 
Gegenrubriken, welche eigentlich nur für die Buchführung eine 
Bedeutung habén, sorgfáltiger eliminirt und so kommen bei den 
Einnahmen unter den in Rede stehenden Titeln nur noch 0*83°/o