141*
kórházi napok száma pedig 2,945.505, gyermekágyi segélyben 5.855
női tag részesült 5.868 esetben (a 13 többlet azon kivételes eseteket
jelenti, a mikor egy női tag ugyanazon évben kétszer betegedett
le, az év elején és az év végén), s ez alkalomból 144.903
napon át kaptak gyermekágyi segélyt. Nem munkaképtelen, vagy
munkaképességüket legföljebb csak három napra elveszítő tagok
betegségükben tápdíjban vagy kórházi ellátásban nem részesülnek,
hanem csak ingyen orvosi tanácsban és gyógyszerekben; a segélyezés
ezen módját 440.837 esetben vették igénybe, a tagok családtagjai
részére a legtöbb pénztár által megajánlott ingyen orvosi
segítséget és gyógyszereket pedig 235.361 esetben.
Összegezve egyfelől mindazokat az eseteket, a melyekben a
pénztár segítsége igénybe vétetik, nevezetesen a tápdíjas és kórházi
esetek, a gyermekágyi esetek számát, továbbá a tagoknak és
családtagoknak nyújtott ingyenes gyógykezelés eseteit és összegezve
másfelől azon tápdíjas, kórházi és gyermekágyi napok számát, a
melyekben a beteg tag pénzbeli (vagy ezzel legalább is fölérő kórházi)
segítséget kap, az 1895-ig visszamenő adatgyűjtésünk eredményeképen
azt a tekintélyes számot nyerjük,hogybetegsegélyző pénztáraink
négy év alatt 2,972.868 esetben nyújtottak tagjaik vagy hozzátartozóik
betegsége alkalmával segítséget és 9,869.278-ra rúg azoknak
a napoknak a száma, a melyekre anyagi segítséget is fizettek ki.
A tápdíjat vagy kórházi ellátást igénylő betegek száma 1898-ban
az évvégi taglétszámnak 26*84 százaléka volt; a megelőző
évben 25*63°/o, 1896-ban 28*36°/o, 1895-ben — a mely esztendőnek
idevágó adatait különben legkevésbbé tarthatjuk megbízhatónak
— 19’67°/o. A megbetegedések aránya 1898-tól visszamenőleg
34’7o, 35*76, 37-62 és 24*77 százalékot tüntet fel. Nyolcz—
kilencz százaléknyi a különbség a fenti számokhoz képest; száz
beteg tag közül tehát évenkint nyolcz-kilencz kétszer is igénybe
veszi a pénztár anyagi segítségét. A tápdíjas napok aránya száz
tag után 1898-ban 368‘2i volt; az előző évben 353'4s, 1896-ban
340'03, 1895-ben pedig 219*48. A betegsegélyzés tehát növekvő
áldozatot kíván pénztárainktól, mert a tápdíjat igénylő napok száma
nemcsak abszolúte véve emelkedett, a mi könnyen kimagyarázható
volna a taglétszám' emelkedéséből, hanem minden évben az
azon évi tagok számához viszonyítva is magasodik. A tápdíjas napok
számának ez a növekvése a munkás egészségügy rosszabbodását
kell, hogy jelentse, mert a betegsegélyző pénztárak korábban
sem tagadhatták meg tagjaiktól a segítséget, ha a tápdíjra való
igénynek föltételei (orvosilag igazolt, három napot meghaladó
munkaképtelenség) bekövetkeztek. Eltérő felfogás ugyan nyilvánulhat
a munkaképtelenség meghatározásában, de ebben a tekintetben
az idők folyamán hihetőleg inkább nagyobb szigorúság, mint engedékenység
kapott lábra, mert a pénztáraknak s orvosaiknak is,
mind gyakrabban lehetett alkalmuk megismerkedni a szimulálásnak
sokszor igen is találékony példáival.
Nem érdek nélkül való annak az összehasonlítására, hogy
évről-évre milyen arányban gyarapodott betegsegélyző pénztárainknál
a tagok létszáma, a segélyezési kiadások összege és a tápdíjas
és kórházi napok száma, tehát a pénztárak segítségének a munkaképtelen
tagok részéről való igénybevétele.
A segélyezési A tápdíjas és
A taglétszám kiadások kórházi napok
növekedése százalékokban
1895-ről 1896-ra . .
3*79
9*60
59*43
1896-ról 1897-re . .
3*52
3*08
4*si
1897-ről 1898-ra . .
7*26
8*73
14*66
1895-ről 1898-ra . .
15*24
22*91
91*43
A mig tehát a taglétszám gyarapodása négy év alatt csak
15'24 százalékot tesz, addig a segélyezési kiadások ugyanezen
idő alatt 22'9i százalékkal emelkedtek, a tápdíjas és kórházi napok
száma pedig majdnem kétszeresére növekedett, 91’43%-os gyarapodást
tüntetvén föl. Hogy a segélyezési kiadások aránya nem tart
lépést az ezen kiadásokat legnagyobb részben okozó tápdíjas és
kórházi napok számával, az részben abból magyarázható, hogy a
tápdíj nem egyforma a pénztár minden tagjánál, hanem különböző
fokozatú napibérek szerint állapittatik meg — legtöbbször a bér
Spitalstage 2,945.505, mit einer Kindbett-Unterstützung wurden
5.855 weibliche Mitglieder in 5.868 Falién betheiligt (dér Überschuss
von 13 bedeutet jene Ausnahmsfálle, wo ein weibliches
Mitglied in demselben Jahr zweimal, am Anfang und am Ende des
Jahres niedergekommen war) und erhielten durch 144.903 Tagé
Kindbettunterstützungen. Nicht arbeitsunfáhige, oder höchstens nur
für drei Tagé arbeitsunfáhige Mitglieder erhalten wáhrend ihrer
Krankheit kein Pflegegeld und keine Spitalspflege, sondern nur
árztlichen Rath und Medikamente ; dieser Modus dér Unterstützung
wurde in 440.837 Falién in Anspruch genommen, die für die Familienglieder
seitens dér meisten Kassen zugesagte unentgeltliche
árztliche Hilfe und Medikamente aber in 235.361 Fallen.
Summirend einerseits allé Falié, in denen die Hilfe dér Kasse
in Anspruch genommen wird, namentlich die Zahl dér Pflegegeldund
Spitalsfálíe, dér Wochenbettfálle, ferner die Falié dér den Mitgliedern
und Familiengliedern zu Theil gevvordenen Heilbehandlung,
und summirend andererseits die Pflegegeld-, Spitals- und
Kindbett-Tage, in welchen das kranke Mitglied Geld- (oder eine wenigstens
gleichwertige Spitals-) Unterstützung erhált, ergibt sich
als Resultat unserer bis auf 1895 zurückgehenden Datenlieferung
die ansehnliche Zahl, dass unsere Krankenkassen wáhrend vier
Jahre ihren Mitgliedern oder Angehörigen bei Gelegenheit ihrer
Krankheit in 2,972.868 Fállen Unterstützung gereicht habén und
dass die Zahl dér Tagé, für welche sie auch materielle Unterstützung
verabfolgt habén, 9,869.278 betragt.
Die Zahl dér Pflegegeld oder Spitalspflege beanspruchenden
Kranken betrug 1898 26*84 Perzent des Mitgliederstandes am Ende
des Jahres; im Vorjahre 25*63°/o, 1896 28 , se 0 /o, 1895 — von welchem
Jahre übrigens die einschlágigen Daten am wenigsten verlásslich
sind — 19-67°/o. Das Verháltnis dér Erkrankungen zéigt zurückgehend
34’79, 35*76, 37*62 und 24‘77 Perzent. Zwischen den obigen
Zahlen íst eine Differenz von acht bis neun Perzent; von je hundert
kranken Mitgliedern nehmen alsó acht oder neun die materielle
Hilfe dér Kasse jáhrlich auch zweimal in Anspruch. Das Verháltnis
dér Pflegegeld-Tage war 1898. auf hundert Mitglieder 368*21,
im Vorjahre 353*48, 1896 340’os, 1895 aber 219*48. Die Krankenunterstützung
fordert alsó von unseren Kassen immer zunehmende
Opfer, denn die Zahl dér Pflegegeld-Tage hat sich nicht nur absolut
genommen vermehrt, was sich aus dér Zunahme des Mitgliederstandes
leicht erkláren liesse, sondern steigt in jedem Jahre
auch im Verháltnis zűr Zahl dér Mitglieder desselben Jahres höher.
Diese Zunahme dér Pflegegeld-Tage muss die Verschlechterung
des Arbeiter-Sanitátswesens bedeuten, denn die Krankenkassen
konnten ihren Mitgliedern die Unterstützung auch früher nicht verweigern,
wenn die Bedingungen des Anspruches auf Pflegegeld (eine
árztlich bezeugte, lánger als drei Tagé dauernde Arbeitsunfáhigkeit)
eingetreten waren. In dér Bestimmung dér Arbeitsunfáhigkeit können
zwar divergirende Meinungen zűr Geltung kommen, aber in
dieser Hinsicht hat im Laufe dér Zeit vermuthlich eher eine grössere
Strenge als Nachsicht platzgegriffen, denn die Kass&n und ihre
Arzte konnten immer mehr Gelegenheit habén, mit oft sehr erfinderischen
Beispielen des Simulirens Bekanntschaft zu machen.
Nicht ohne Interessé ist es zu vergleichen, in welchem Verháltnis
bei unsern Krankenkassen von Jahr zu Jahr dér Mitgliederstand,
die Summe dér Unterstützungsausgaben und die Zahl dér
Pflegegeld- und Spitalstage, alsó die Inanspruchnahme dér Kassen-Unterstützungen
seitens dér arbeitsunfáhigen Mitglieder zugenommen
hat.
Zunahme
des
dér Unterdér
Pílegegeld-Mitglieder
Spitalsstandes
Ausgaben
tage
i n
P e r z e
n t e n
von
1895
auf
1896 . . .
3*79
9*00
59*43
von
1896
auf
1897 ,. . .
3*62
3*08
4*81
von
1897
auf
1898 . . .
7*26
8*73
14*58
von
1895
bis
1898 , . .
15*24
22*91
91*43
Wáhrend alsó die Zunahme des Mitgliederstandes wáhrend
dér vier Jahre nur 15'24 Perzent betragt, habén sich die Unterstützungsausgaben
in derselben Zeit um 22’9i Perzent vermehrt,
die Zahl dér Pflegegeld- und Spitalstage aber hat sich beinahe verdoppelt
und weist eine Zunahme von 91‘43°/o auf. Dass das Verháltnis
dér Unterstützungs-Ausgaben mit dér Zahl dér diese Ausgaben
zum grössten Theil verursachenden Pflegegeld- und Spitalstage
nicht Schritt hált, ist zum Theil daraus zu erkláren, dass das
Pflegegeld nicht bei allén Mitglieder dér Kasse dasselbe ist, sonderr
nach den Tageslöhnen von verschiedenen Abstufungen festgestellt
