79*

A  magyar  korona  országaiban  tehát  már  az  1895.  év  végén
is  fél  milliónál  több  ember,  569.475  állott  betegsegélyző  pénztárak
kötelékében.  Ez  a  szám  1896-ig  591.035-re  növekedett,  1897-ben
átlépi  a  hatszázezret  s  611.860  betegpénztári  tagot  tüntet  fel,
1898-ban  pedig,  legnagyobb  arányú  növekedéssel,  656.262-re  emelkedik. ­
  A  taglétszámnak  ez  a  fokozatos  gyarapodása  ipari  életünknek
növekvő  intenzitásáról  s  az  ipari  munkáselemnek  számbeli  gyarapodásáról ­
  tesz  tanúságot,  amint  hogy  az  ipari  életnek  minden
hullámverése,  a  lendület  ügy,  mint  a  pangás,  visszatükröződik
a  betegsegélyző  pénztárak  mozgalmas  tagsági  forgalmában.  Birodalmi ­
  összegben  1895-ről  1898-ra  15*24  százalékkal  emelkedett
a  pénztári  tagok  száma;  a  magyar  anyaországban  és  Fiúméban
együttvéve  csak  14 - si°/o-nyi  a  gyarapodás,  Horvát-Szlavonországokban
  ellenben  32*22  százalékra  rugó.  Ez  az  eltérő  arány  arra
mutat,  hogy  a  tárgyalt  években  Horvát-Szlavonországokban  az  ipar
(különösen  az  erdőipar)  viszonylag  erősebben  fejlődött,  minta  magyar
anyaországban.  A  mi  természetes  is,  mert  az  anyaországnak  viszonylag ­
  is  nagyobb  iparos  törzskara  már  állandóbb  és  igy  lassúbb  arányokban ­
  növekszik,  mint  Horvát-Szlavonországokban,  a  hol  a  különben
kezdetleges  ipari  viszonyokat  minden  újabb  alapitás  nagyobb  léptekkel ­
  viszi  előre.  Horvát-Szlavonországokban  különben  ezen  gyorsabb ­
  fejlődés  daczára  is  a  népességnek  még  mindig  kisebb  százaléka ­
  él  •  betegsegélyző  pénztári  kötelékben,  mint  a  magyar  anyaországban; ­
  az  1898.  évvégi  taglétszám  amott  1*66  százalékát,  itt
pedig  3*74  százalékát  teszi  az  ugyanezen  év  végére  kiszámított  polgári
népességnek.
A  mig  országos  arányokban  a  pénztári  tagok  számának  hullámzása ­
  kétségtelenül  csak  az  ipari  élet  élénkülésére  vagy  lanyhulására
vezethető  vissza,  addig  ezen  arányok  törvényhatóságonkint  való
szemléleténél  egy  más  befolyásoló  tényezőt  is  figyelembe  kell  vennünk ­
  :  azokat  az  eltolódásokat  tudniillik,  a  melyeket  az  ipari  munkások ­
  mely  pénztárhoz  való  tartozásában  beállott  változások  okoznak. ­
  Megeshetik,  hogy  egy  nagy  gyári  üzem,  a  mely  korábban
a  legközelebbi  törvényhatósági  város  kerületi  betegsegélyző  pénztárához ­
  tartozott,  saját  pénztárat  alakit  és  munkásait  odavonja:
a  város  czímén  kimutatott  tagok  száma  igy  csökken,  abban  a  vármegyében ­
  pedig,  a  hol  a  gyári  üzem  székel,  a  tagok  száma  emelkedik,
a  nélkül,  hogy  tulajdonképpen  csökkenés  vagy  emelkedés  állott
volna  be.  Minden  új  pénztár  keletkezése  vagy  réginek  megszűnése
okoz  ily  eltolódásokat  s  részben  ezeknek  is  kell  betudnunk  az
egyes  törvényhatóságok  pénztári  taglétszámának  hullámzása  körül
mutatkozó,  olykor  túlmagas  arányokat.
Némely  törvényhatóságnál  azonban  igy  is  rá  lehet  mutatni
az  ipari  élet  föllendüléséből  eredő  taglétszám-növekedésre.  A  Duna
bal  partján  a  pénztári  tagok  száma  1895-ről  1898-ra  az  országos
átlagon  felül,  22*ss  százalékkal  emelkedett.  Kiválik  itt  magas  arányaival ­
  Árva  vármegye,  a  hol  110*94°/o  a  növekedés,  egy  1897-ben
keletkezett  faipari  vállalati  betegsegélyző  pénztár  révén;  Hont  vármegyében ­
  155'77°/o-nyi  emelkedés  volt,  mert  az  itteni  kerületi  pénztár ­
  később  alakulván,  végleges  szervezkedése  és  a  kötelezetteknek
a  tagságba  való  bevonása  is  későbbre  maradt;  Zólyom  vármegyében ­
  a  72*30  százalékot  tévő  emelkedés  már  valószínűleg  kizárólag
az  ipari  élet  föllendülésének  tudható  be.  Nem  kielégítő  azonban
az  emelkedés  Pozsonyban,  e  túlnyomóan  iparos  városunkban,  a  hol
csak  4*89  százaléknyi  gyarapodást  találunk;  ezt  is  az  1897.  év
nagyobb  lendülete  eredményezi,  mert  a  tárgyalt  többi  évben  csökkent ­
  a  pozsonyi  betegpénztárak  taglétszáma.
A  Duna  jobb  partján  hasonlóan  átlagon  felüli,  22*21  százalékos
emelkedéssel  van  dolgunk.  Legszembetűnőbb  itt  Fejér  vármegyének
317*86  százalékos  gyarapodása,  a  mi  onnan  magyarázható,  hogy
1896-ban  a  vármegye  területén  egy  ipartestületi  pénztár  alakulván,
ez  a  székesfejérvári  kerületi  pénztárból  magához  vonta  tagjait
s  evvel  a  vármegyei  taglétszámot  megsokszorozta.  A  Duna  jobb
parti  városokban  kivétel  nélkül  nagyobb  emelkedés  tapasztalható,
legnagyobb  Komáromban,  84*ai  százaléknyi.
A  Duna  és  Tisza  közén  12*os  százalékkal  emelkedett  a  pénztári
tagok  száma;  valamivel  magasabb,  12*si  százalékos  a  gyarapodás
magában  Budapesten,  a  hol  1896-ról  1897-re  némi  csökkenés  is  mutat-In

  den  Lándern  dér  ungarischen  Krone  standén  bereits  am
Ende  des  Jahres  1895  mehr  als  eine  halbe  Millión  Menschen  im
Verbande  von  Krankenkassen.  Diese  Zahl  stieg  bis  1896  auf
591.035,  übersteigt  1897  die  sechshunderttausend  und  zeigt  611.860
Krankenkassen-Mitglieder;  in  1898  aber  steigt  sie  mit  verháltnismássig
  grösster  Zunahme  auf  656.261.  Diese  stufenweise  Vermehrung
  des  Mitgliederstandes  zeugt  für  die  wachsende  Intensitát
unseres  Gewerbelebens  und  für  die  ziffermássige  Zunahme  des
gewerbíichen  Arbeiterelementes,  wie  ja  jede  Fluktuation  des  gewerblichen
  Lebens,  dér  Aufschwung  ebenso  wie  die  Stagnation  sich  im
bewegungsvollen  Mitgliederverkehr  dér  Krankenkassen  Spiegelt.  In
dér  Reichssumme  hat  die  Zahl  dér  Kassenmitglieder  von  1895  bis
1898  um  15*24°/o  zugenommen;  im  ungarischen  Mutterlande  und
in  Fiume  zusammen  betrágt  die  Zunahme  nur  14*si°/o,  in  Kroatien-Slavonien
  hingegen  32*22°/«.  Dies  differirende  Verháltnis  weist  darauf
hin,  dass  das  Gewerbe  (besonders  die  Forstindustrie)  in  den  behandelten
  Jahren  in  Kroatien-Slavonien  sich  verháltnismássig  starker
entwickelt  hat,  als  im  ungarischen  Mutterlande.  Dies  ist  nur  natürlich,
  denn  das  auch  im  Verháltnis  grössere  Stammelemént  dér  Industrie ­
  im  Mutterlande  ist  bereits  konstanter  und  vermehrt  sich
alsó  in  langsamern  Proportionen,  als  in  Kroatien-Slavonien,  wo
jede  neue  Gründung  die  übrigens  primitíven  Gewerbezustánde  mit
grösseren  Schritten  vorwárts  bringt.  In  Kroatien-Slavonien  lebt  übrigens ­
  trotz  dieser  rascheren  Entwicklung  noch  immer  ein  kleineres
Perzent  dér  Bevölkerung  im  Verbande  von  Krankenkassen,  als  im
ungarischen  Mutterlande;  dér  Mitgliederstand  am  Ende  des  Jahres
1898  betrágt  dórt  l*66°/o,  hier  aber  3*74°/o  dér  für  das  Ende  desselben
  Jahres  berechneten  Zivilbevölkerung.
Wáhrend  die  Fluktuation  dér  Zahl  dér  Kassenmitglieder  in
den  Landesverháltnissen  unzweifelhaft  nur  auf  die  Belebung  Oder
Erschlaffung  des  gewerbíichen  Lebens  zurückzuführen  ist,  habén
wir  bei  dér  Beobachtung  dieser  Verháltniszahlen  nach  Muhizipien
auch  einen  andern  beeinflussenden  Faktor  zu  berücksichtigen:  die
Verschiebungen  námlich,  welche  durch  die  in  dér  Zugehörigkeit
dér  Industrie-Arbeiter  zu  einer  Kasse  eingetretenen  Veránderungen
verursacht  werden.  Es  kann  vorkommen,  dass  ein  grosser  Fabriksbetrieb,
  welcher  früher  zu  dér  Bezirks-Krankenkasse  dér  náchsten
Stadt  mit  Munizipalrechten  gehörte,  eine  eigene  Kasse  errichtet  und
ihre  Arbeiter  dahin  zieht:  die  Zahl  dér  unter  dem  Titel  dér  Stadt
ausgewiesenen  Mitglieder  nimmt  dadurch  ab,  in  dem  Komitat  aber,
wo  dér  Fabriksbetrieb  seinen  Sitz  hat,  steigt  die  Zahl  dér  Mitglieder,
ohne  dass  eigentlich  eine  Ab-  oder  Zunahme  stattgefunden  hátte.
Jede  Entstehung  einer  netten  Kasse  oder  das  Auflassen  einer  bestandenen
  verursacht  solche  Verschiebungen  und  diesen  sind  zum
Theil  die  mitunter  übermássigen  Fluktationen  des  Mitgliederstandes
bei  den  Kassen  einzelner  Munizipien  zuzuschreiben.
Bei  einigen  Munizipien  kann  mán  aber  auch  so  auf  die  Vermehrung
  des  Mitgliederstandes  in  Folge  des  Aufschwungs  des
gewerbíichen  Lebens  hinweisen.  Am  linken  Donau-Ufer  ist  die  Zahl
dér  Kassen-Mitglieder  den  Landesdurchschnitt  übersteigend  von
1895  bis  1898  um  22*88°/o  gestiegen.  Hier  ragt  durch  hohe  Verháltniszahlen ­
  das  Komitat  Árva  hervor,  wo  die  Zunahme  110*94°/o
betrágt,  zufolge  dér  Errichtung.  dér  Krankenkasse  einer  1897  entstandenen
  Holzindustrie-Unternehmung;  im  Komitat  Hont  gab  es
eine  Vermehrung  um*  155*77%,  denn  die  dortige  Bezirkskasse  hatte
sich  spáter  konstituirt,  und  so  geschah  auch  die  endgiltige  Organisirung
  und  die  Einbeziehung  dér  Eintrittspflichtigen  in  den  Verband
  dér  Mitglieder  erst  spáter;  im  Komitat  Zólyom  ist  die  Zunahme
um  72*3o°/o  wahrscheinlich  ausschliesslich  dem  Aufschwung  des
gewerbíichen  Lebens  zuzuschreiben.  Nicht  befriedigend  ist  aber  die
Zunahme  in  Pozsony,  dieser  Stadt  von  überwiegend  industriellen
Karakter,  wo  sich  nur  eine  Vermehrung  von  4*89°/o  zeigt;  auch
diese  wird  durch  den  grösseren  Aufschwung  des  Jahres  1897  verursacht, ­
  denn  in  den  übrigen  besprochénen  Jahren  hat  dér  Mitgliederstand ­
  dér  Pozsonyer  Krankenkasse  abgenommen.
Am  rechten  Donau-Ufer  zeigt  sich  gleichfalls  eine  den  Durchschnitt
  übersteigende  Zunahme  von  22*21%.  Am  auffálligsten  ist
hier  die  Vermehrung  im  Komitat  Fejér  um  317*86%,  was  sich
daraus  erklárt,  dass  auf  dem  Gebiete  des  Komitats  im  Jahre  1896
eine  Gewerbekorporations-Kasse  errichtet  wurde,  diese  ihre  Mitglieder ­
  von  dér  Székesfehérvárer  Bezirkskasse  an  sich  zog  und  so
den  Mitgliederstand  des  Komitats  vervielfáltigte.  In  den  Stádten  am
rechten  Donau-Ufer  zeigt  sich  ausnahmslos  eine  grössere  Zunahme,
die  grösste  von  84*si°/o  in  Komárom.
Im  Donau-Theiss-Becken  hat  die  Zahl  dér  1  Kassenmitglieder
um  12*03%  zugenommen;  etwas  mehr,  12*si%  betrágt  die  Zunahme
in  Budapest  selber,  wo  sich  von  1896  auf  1897,  da  die  emsigen