talma kezdetben — megszövegezett minta hiányában — a munka adóra volt bízva, valamint jórészt az ő tetszésétől volt függővé téve, hogy milyen természetű és lefolyású sérüléseket minősítsen bejelentendő baleseteknek, s hogy egyáltalában teljesitse-e a be jelentéseket. Az iparfelügyelői intézmény ugyanis kellő szervezet s még inkább kellő számú munkaerő hiányában nem volt képes a munkaadókat ezen kötelezettségük teljesítésében ellenőrizni. Nem volt képes arra sem, hogy évről-évre legalább egyszer meglátogassa és megvizsgálja a hatáskörébe tartozó nagyszámú gyárakat és ipar telepeket; annál kevésbbé ellenőrizhette azt, hogy évközben a gyárosok pontosan beszámolnak-e azokról a balesetekről, a melyek telepükön előfordulnak; s nem nyerhetett támogatást és ellenőrzést ebben a tekintetben a közigazgatási hatóságoknál sem. Ilyenformán a baleseti statisztikai adatok beszolgáltatása az adatgyűjtés első éveiben inkább ötletszerűen és a legtöbb esetben teljesen önké nyesen történt. Javította a helyzetet némileg az, hogy a bejelenté sek eszközlésére egyöntetű formula állapíttatott meg, a melynek segítségével ezen adatok legnagyobb részben legalább egymással összehasonlíthatók lettek. A mely munkaadó azonban kifogyott ezen bejelentő űrlapokból, az ismét csak levélben, levelezőlapon, stb. közölte a balesetre vonatkozólag azokat az adatokat, a me lyeknek közlését éppen jónak látta, vagy esetleg magának a bal esetnek a megtörténtét, a részleteknek minden közelebbi megjelö lése nélkül. A baleseti statisztikai anyagnak ez a hiányossága különben mindaddig nem vált oly szembetűnővé, a mig a balesetjelentések csupán administrativ és felügyeleti szempontokból használtattak föl, azoknak statisztikai feldolgozása és összeállítása azonban még meg nem kezdetett. Az egyes jelentések elkülönített vizsgálatánál a hiá nyok nem derülhettek ki, s különösen nem az a körülmény, hogy egyes gyárosok teljesen hallgatnak a telepükön előforduló balese tekről, ismét mások pedig egészen ötletszerűen hónapokig pontosan jelentést tesznek minden kisebb sérülésről, azután pedig megint hónapokig teljesen elmulasztják a jelentéstételt. A kereskedelemügyi m. kir. minister úr a balesetstatisztikai anyagnak az iparfelügyelőktől való átvételével és országos össze állításával az 1896. évtől kezdődőleg a m. kir. központi statisztikai hivatalt bízván meg, ezen összeállítások során tűntek szembe elő ször az anyagban tapasztalható nagy hiányosságok, a melyek egyúttal nyilvánvalóvá tették, hogy a balesetstatisztikának múlhatatlanul új szervezetre van szüksége, ha meg akar felelni annak a jelentős czélnak, hogy a balesetbiztositás kérdésének megoldásához meg bízható és kellő támpontul szolgáló adatokat nyújthasson. Ezen új szervezet létesítését pendíti meg a m. kir. központi statisztikai hivatalnak a kereskedelemügyi minister úrhoz 1898. évi junius hó 8-án 2.705/eln. sz, a. kelt felterjesztése, a mely egyúttal utal azokra a hiányosságokra is, a melyek a balesetstatisztikai anyagnak a föntemlített jelentős czélra való felhasználását illuzóriussá teszik. A fölterjesztésből álljanak itt erre vonatkozólag a következő részletek: . . . Kötelességemnek tartom, hogy már a munkálatok jelenlegi stádiu mában őszinte jelentést tegyek Nagyméltóságodnak mindazon tapasztalatok ról, melyek a baleseti statisztikai anyag teljességére és megbízhatóságára nézve eddig szereztettek, tekintettel arra a sajnálatos körülményre, hogy a baleseti adatgyűjtés a jelenlegi eljárás mellett az eddigi tapasztalatok szerint sem a munkásügyi törvényhozás, sem a munkásügyi igazgatás számára megbízható tanulságokat nem nyújthat s ez alapon egyúttal tiszteletteljesen kérjem Nagyméltóságod magas elhatározását a további teendők iránt. Eltekintve ugyanis attól, hogy alig van egy-egy baleseti jelentés, mely valamennyi kérdésre kielégítő választ tartalmazna, sőt hogy egyes esetek ben a baleseti jelentések oly kevéssé szabatosan vannak kitöltve, hogy azokból még az sem állapítható meg minden kétségen kívül, hogy tényleg balesetről és nemcsak megbetegedésről szól-e a jelentés, a baleseti statisz tika jelen alakjában különösen két igen lényeges szempontból nem felel meg a várakozásoknak. Első sorban kétségtelen, hogy a beérkező baleseti jelentések száma jóval kisebb, mint a tényleg előfordult baleseteké. Nyilván való ez az adatszolgáltatás körül mutatkozó számos jelenségből. így egyes vállalatok részéről időnkint a baleseteknek egész tömegéről érkezik jelentés, azután oly igen hosszú ideig, hogy az illető vállalat természeténél fogva Belieben abhangig gemacht wurde, welche Beschaffenheit und welchen Verlauf die Verletzungen habén sollen, damit er sie als solche qualifizire, die anzumelden sind, und ob er die Meldung überhaupt erstatten soll. Die Institution dér Gewerbeinspektoren war namlich in Ermangelung dér gehörigen Organisation und noch mehr dér erforderlichen Zahl von Arbeitskráften, nicht im Standé, die Arbeitgeber in dér Erfüllung dicsér Verpflichtung zu kontrollkén. Dér Gewerbeinspektor war nicht einmal im Standé, die in seinen Wirkungskreis gehörigen zahlreichen Fabriken und Industrieanlagen von Jahr zu Jahr wenigstens einmal zu besuchen und zu inspiziren; umso weniger konnte er es kontrollkén, ob die Fabrikanten über die Unfálle, welche auf ihren Industrieanlagen im Laufe des Jahres vor- kommen, pünktlich berichten ; die Kontrolle konnte in dieser Hin- sicht auch bei den Verwaltungsbehörden keine Unterstützung erhal- ten. Solchergestalt geschah die Lieferung dér Daten dér Unfallstatis- tik in den ersten Jahren dér Datensammlung mehr gelegenheitlich und in den meisten Falién ganz willkürlich. Die Lage erfuhr dadurch einige Besserung, dass behufs Effektuirung dér An- meldung ein einheitliches Formular festgestellt wurde, mit dessen Hilfe diese Daten zum grössten Theile wenigsten§ mit einander vergleichbar wurden. Dér Arbeitgeber aber, dem diese Meldeblan- quette ausgegangen waren, theilte nun wieder in einem Brief oder einer Postkarte diejenigen auf den Unfall bezüglichen Daten mit, dérén Mittheilung er eben für gut hielt, oder eventuell das Ereignen des Unfalles selber, ohne Einzelheiten náher anzu- geben. Diese Mangelhaftigkeit des Materials dér Unfallstatistik war übrigens insolange nicht so auffállig, als die Unfallsmeldungen nur vöm Standpunkt dér Administration und dér Beaufsichtigung ver- wendet wurden, die statistische Aufarbeitung und Zusammenstellung derselben aber noch nicht begonnen hat. Bei dér abgesonderten Prüfung dér einzelnen Meldungen konnten die Mángel nicht zu Tagé treten, und besonders jener Umstand nicht, dass einzelne Fabrikanten die auf ihren Industrieanlagen vorkommenden Unfálle ganz verschweigen, andere hinwieder, wie es ihnen eben einfállt, Monate hindurch über jede kleinere Verletzung pünktlich Meldung erstatten, dann aber die Anmeldung wieder Monate hindurch ganz verabsáumen. Dér Herr kön. ung. Handelsminister hat das kön. ung. stati stische Zentralamt damit betraut, vöm Jahre 1896 angefangen das Matéria! dér Unfallstatistik von den Gewerbeinspektoren zu über- nehmen und für das ganze Land zusammenzustellen; im Verfolge dieser Zusammenstellungen sprangen die grossen Mángel des Materials zuerst in die Augen, und machten es zugleich evident, dass die Unfallstatistik unerlásslich einer neuen Organisation bedarf, wenn sie dem bedeutsamen Zwecke entsrechen will, zűr Lösung dér Frage dér Unfallversicherung verlássliche und als hinlánglicher Stützpunkt dienende Daten zu liefern. Die Einführung dieser neuen Organisation wkd durch die Unterbreitung des kön. ung. statistischen Zentralamtes an den Herrn Handelsminister vöm 8. Juni 1898 sub Prás. Zahl 2705 angeregt, welche zugleich auf jene Mángel hinweist, welche die Verwendung des unfallstatistischen Materials zu dem obenerwáhnten bedeutsamen Zweck illusorisch machen. Aus dér Vorlage theilen wir hier diesbezüglich folgende Details mit: . . . Ich erachte es für meine Pílicht, schon im gegenwártigen Stá dium dér Arbeiten Euer Excellenz aufrichtig Bericht zu erstatten über allé Erfahrungen, welche bezüglich dér Vollstándigkeit und Verlásslichkeit des unfallstatistischen Materials bisher gemacht wurden, in Hinsicht auf den bedauernswerlen Umstand, dass die Unfalls-Datensammlung bei dem gegen wártigen Verfahren nach den bisherigen Erfahrungen weder für die Gesetz- gebung in Arbeiterangelegenheiten, noch für die Verwaltung derselben ver lássliche Folgerungen bietet, und auf dieser Grundlage von Eurer Excellenz die hohe Entscheidung bezüglich dér weiteren Agenden zu erbitten. Abgesehen námlich davon, dass es kaum einige Unfallmeldungen gibt, welche auf allé Fragen zufriedenstellende Antworten enthielten, ja dass die Unfallmeldungen in einzelnen Fállen so wenig prázis ausgefertigt sind, dass aus denselben nicht einmal das unzweifelhaft festgestellt werden kann, ob die Meldung thatsáchlich über einen Unfall und nicht über eine sonstige Erkrankung ausgestellt wurde, entspricht die Unfallstatistik in ihrer jetzigen Form den Érwartungen besonders von einem sehr wesent- lichen Gesiohtspunkte aus nicht. In erster Reihe ist es unzweifelhaft, dass die Zahl dér einlangenden Unfallmeldungen bedeutend kleiner ist, als die dér thatsáchlich vorgekommenen Unfálle. Dies ist auch aus zahlreichen, betreffs dér Datenlieferung sich zeigenden Erscheinungen evident. So lángén seitens einzelner Unternehmungen bisweilen über eine ganze Masse von Unfállen Meldungen ein, dann aber láuft überhaupt keine Meldung ein und zwar so lángé Zeit hindurch, dass die Möglichkeit des Ausbleibens dér