10* Ezen a kereskedelemügyi m. kir. miniszter űr ő Nagyrnéltósága által elrendelt adatgyűjtésnek czélja az ipari balesetek számáról minél kimerítőbb és teljesebb képet nyerni, hogy ez alapon a baleset-biztosításnak kérdése esetleg megoldható legyen, miért is a betegsegélyző-pénztáraknak saját érde kükben is a legnagyobb buzgósággal kell törekedniük, hogy a tagjaikat ért minden balesetről haladéktalanul és kivétel nélkül megtegyék jelentésüket. Figyelmeztetem különben Czímet, hogy a magyar kir. központi statisztikai hivatal élni fog az 1897. évi XXXV. t.-czikkben biztosított abbeli jogával, hogy a balesetek pontos bejelentését helyszíni vizsgálatok útján ellenőrizze, s figyelmeztetem egyúttal a fentidézett törvényczikknek ■/. alatt csatolt kivonatban is közölt azon szakaszaira, melyek az adatszolgáltatást elmulasztó, vagy azt megtagadó felek ellenében alkalmazható megtorlást szabályozzák. Megjegyzem végül, hogy a baleset bejelentése elmulasztásának nem szolgálhat mentségéül az, hogy esetleg Czímnek a bejelentésre használandó levelezőlapok nem állottak rendelkezésére, mert e levelezőlapokat — ha a most küldött készlet esetleg fogyatékán volna — az ugyancsak idecsatolt mintájú levelezőlapon nyilvánított kérésre alulirt hivatal a szükséghez mért számban mindig postafordultával fogja Czím rendelkezésére bocsátani. Budapest, 1898. évi deczember hó 22-én. Jekelfalussy s. k. igazgató. Lényegileg ugyanezen tartalmú felhívás bocsáttatott ki a balesetbiztosító-társaságokhoz is. Az adatgyűjtésnek ez a reformja az 1899. évi január hó 1-től kezdődőleg lépett életbe. Eltekintve az első hónapokban még természetszerűleg előforduló nehézségektől, mindkét rendbeli adat szolgáltatók járatlanságától: a reform, a mi az ellenőrzési módszert illeti, fényesen bevált, a mi kiviláglik abból az egyetlen adatból is, hogy még 1898-ban 1447 nagyipari balesetről szereztünk tudomást, a fontiek szerint reformált baleseti statisztika a következő évben már 10.279 balesetről számolt be. Egyes kisebb módosítások az adatgyűjtésen történtek már az első év folyamán is; nevezetesen a betegsegélyző pénztárak fölmentettek azon, kezdetben elrendelt, a pénztárakra azonban terhes nek látszó kötelezettségük alól, hogy minden sérülésről haladék talanul tegyenek jelentést, s megengedtetett, hogy jelentéseiket hetenként egyszer, a táppénzek kifizetése napján terjeszszék be. A statisztikai hivatal fölterjesztésére pedig a kereskedelemügyi minister úr a belügyminister úrral egyetértőleg rendeletileg kimondja, hogy a munkaadóknak az 1893. évi XXVIII. t.-cz.-ben szabályo zott balesetbejelentési kötelezettsége csak azon ipari sérülésekre terjed ki, a melyek a sérült munkásnak halálát, vagy három napnál tovább tartó munkaképtelenségét okozzák. Az idézett törvény ugyanis általában minden balesetnek bejelentéséről szólván, szószerinti értel mezésben ezen rendelkezés alá estek volna mindazon, egész jelen téktelen sérülések, karczolások is, a melyek munkaképtelenséget egyáltalán nem okozva, a baleset szó fogalma alá tulajdonképen nem vonhatók, s a melyeknek bejelentése csupán a munkaadóra nézve okozott fölösleges nyűgöt és terhet a nélkül, hogy a baleset statisztikának czéljait előmozdította volna, és a balesetbiztosítás előkészítésénél értékesíthető lett volna. A balesetstatisztikának ez a reformja, — legalább azokban az esetekben, a mikor a munkás valamely betegsegélyző pénztárnak (és nem bányatársládának vagy egyéb betegsegélyző-egyesületnek) a tagja, és a mikor a betegsegélyző pénztár nincs egyúttal a munka adó kezelésében — mint ellenőrzési módszer minden tekintetben megfelelt a várakozásoknak és a statisztikai anyagnak teljessé téte lére a legnagyobb mértékben közrehatott. Lényeges hiányát képezte azonban továbbra is a baleset statisztikának az a körülmény, hogy úgy a munkaadónak a jelen tése, mint a betegsegélyző-pénztárnak a levelezőlapja csupán a beállott munkaképtelenségnek előrelátható tartamáról számolt be, annak bejelentésével azonban, hogy a munkaképtelenség tényleg mennyi ideig tartott, és a sérülés lefolyása milyen eredménynyel végződött; teljesen visszatért-e a korábbi munkaképesség, vagy megfogyatkozott-e részben vagy elveszett-e egészen, — adós maradt. Szükségtelen pedig bővebben fejtegetni, hogy a munkaképtelenség nek előreláthatólag való meghatározása a legtöbb esetben a való ságtól mennyire eltérő adatokat tartalmaz, s hogy a leggyakorlottabb Dicse von Sr. Excellenz dem Herrn k. u. Handelsminister verordnete Datensammlung hat den Xweck, cin möglichst erschöpfendes und vollstán- diges Bild über die Zahl dér gewerblichen Unfálle zu gébén, darnit auf dieser Grundlage die Frage dér Unfallversicherung eventuell gelöst werden könne ; deswegen habén sich die Krankenkassen in ihrem eigenen Interessé mit dem grössten Eifer zu bestreben, dass sie jeden Unfall, dér ihre Mit- glieder betroffen, unverzüglich und ausnahmslos anmelden. Ich mache übri- gens Adressaten aufmerksam, dass das k. u. statistische Zentralamt von dem im G.-A. XXXV : 1897 gewáhrleisteten Rechte Gebrauch machen und die pünktliche Anzeige dér Unfálle durch Inspizirungen an Őrt und Stelle kon trollkén wird, und weise zugleich auf die im Auszuge unter •/. noch mitgetheilten Abschnitte des oben angeführten G.-A. hin, die bestiramen, welche Strafen gégén die die Datenlieferung versáumenden oder verwei- gernden Partéién angewendet werden können. Ich bemerke schliesslich, dass es nicht zűr Entschuldigung des Ver- saumens dér Anmeldung eines Unfalles dienen kann, dass dem Adressaten die zűr Anmeldung zu verwendenden Postkarten nicht zurVerfügung standén, da die Postkarten — falis dér jetzt geschickte Vorrath erschöpft ware •— auf Ansuchen auf einer Postkarte nach gleichfalls beigelegtem Formulare seitens des gefertigten Amtes dem Adressaten immer postwendend in erfor- derlicher Anzahl zűr Verfügung gestellt werden. Budapest am 23. Dezember 1898. Jekelfalussy, m. p. Direktor. An die Unfallversicherungs-Gesellschaften wurde eine Auf- forderung wesentlich identischen Inhaltes erlassen. Dicse Reform dér Datensammlung ist vöm 1. Jánner 1899 angefangen ins Leben getreten. Abgesehen von den in den ersten Monaten noch naturgemáss vorkommenden Schwierigkeiten, von dér Urterfahrenheit dér beiden Kategorien dér Datenlieferer; hat sich die Reform, was die Methode dér Kontrolle betrifft, glánzend bewáhrt, was. schon aus dér einzigen Thatsache ersichtlich ist, dass wáhrend wir noch im Jahre 1898 von 1447 in dér Grossindustrie vorgekommenen Unfállen Kenntnis erhielten, die dem Obigen gemáss reformirte Unfallstatistik im' náchsten Jahre bereits über 10.279 Unfálle Rechenschaft gab. Einzelne kleinere Anderungen erfolgten schon im Laufe des ersten Jahfes; namentlich wurden die Krankenkassen dér Anfangs ihnen auferlegten, aber für die Kassen lástig erscheinenden Ver- pflichtung enthoben, über jede Verletzung ungesáumt Meldung zu erstatten, und es wurde gestattet, ihre Berichte wöchentlich ein- mal, am Tagé dér Auszahlung dér Pflegegelder einzusenden. Zufolge Unterbreitung des statistischen Amtes aber hat dér Herr Handels minister im Einvernehmen mit dem Herrn Minister des Innern mittels Verordnung bestimmt, dass die im G.-A. XXVIII : 1893 normirte Unfall-Meldepflicht dér Arbeitgeber sich nur auf diejenigen Unfálle erstreckt, welche den Tód des verletzten Arbeiters oder eine lánger als drei Tagé dauernde Arbeitsunfáhigkeit verursachen. Da das angeführte Gesetz námlich im Allgemeinen von dér Anmel dung eines jeden Unfalles spricht, unterlágen dieser Verfügung im buchstáblichen Sinne auch all diejenigen ganz unbedeutenden Ver- letzungen, wie Hautritzungen, welche überhaupt keine Arbeits unfáhigkeit verursachen und eigentlich nicht in den Begriff des Wortes Unfall gefasst werden können und dérén Anmeldung nur den Arbeitgebern überflüssige Mühe und Kosten auferlegt hatte, ohne den Zweck dér Unfallstatistik zu fördern, und bei dér Vor- bereitung dér Unfallversicherung verwertet werden zu können. Diese Reform dér Unfallstatistik hat zumindest in jenen Pál ién, da dér Arbeiter Mitglied einer Krankenkasse (und nicht einer Bergwerks-Bruderlade oder eines anderen Krankenunterstützungs- Vereines) ist, und wenn die Krankenkasse sich nicht zugleich in dér Verwaltung des Arbeitgebers befindet, als Kontrollmethode den Erwartungen in jeder Hinsicht entsprochen und zűr Vervollstán- digung des statistischen Materials in vollstem Maasse beigetragen. Einen wesentlichen Mangel dér Unfallstatistik bildete aber auch weiterhin dér Umstand, dass sowohl die Meldung des Arbeit gebers, als auch die Postkarte dér Krankenkasse nur über die voraussichtliche Dauer dér eingetretenen Arbeitsunfáhigkeit berich- tete, jedoch die Anmeldung dessen schuldig blieb, wie lángé thatsachlich die Arbeitsunfáhigkeit gedauert hat, und zu welchem Endresultat dér Verlauf dér Verletzung gelangt ist: ob die frühere Arbeitsfáhigkeit ganz wiedererlangt wurde, oder zum Theile ge- schwunden oder ganz verloren gegangen ist. Es ist aber über- flüssig, des weitern zu erörtern, dass die voraussichtliche Bemessung dér Arbeitsunfáhigkeit in den meisten Pálién von dér Wirklichkeit weit entfernte Daten enthált, und mitunter auch dér erfahrenste Arzt nicht im Standé ist, die Dauer und das Endresultat des Krankheitsprozesses vorherzusagen, da zuweilen unerwartete Kom- plikationen die einen günstigen Verlauf verheissende Krankheit