23*' és bányatelepekkel kapcsolatos vontató és kötélpályák, különösen, ha nem valamely nagyobb vasút kezelése alatt állanak, a nyilvá nosság ellenőrzésének is hozzáférhetetlenek s csupán a tulajdonos vagy kezelő jóakaratára van bízva, hogy az előforduló szerencsét lenségről tesz-e jelentést vagy sem. Pedig nem valószínűtlen, hogy éppen az ilyen, kevesebb gonddal kezelt és felügyelt kisebb pályá kon elég gyakoriak a balesetek. A másik hiányosság statisztikai szempontból, mint föntebb is említve volt az, hogy a vasúti és hajózási üzemben előforduló balesetek első j sorban az üzem szabályos menetének, illetőleg megzavarásának szempontjából figyeltetvén meg, a sérültek személyi viszonyaira vonatkozólag tanulságot alig nyújtó, minimális adatok állanak csupán ren delkezésre. A vasutvállalatoknak a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez beterjesztett baleseti jelentéseit tehát aligha lehetne oda módosítani, hogy azok a hivatási baleset-statisztika követelményeinek is meg feleljenek. Más módszerhez kellett fordulni tehát s minthogy éppen a vasúti üzemben a legtömegesebb a más hivatásúak balesete is, az utasoké, a kikről a vasúti személyzet önsegítő szervezetei, a beteg- segelyző pénztárak nem vesznek tudomást, e módszer legsikere sebben ismét csak az orvosok adatszolgáltató tevékenységét veheti igénybe, a vasúti pályaorvosokét. A vaspályán és vasúti állomáso kon alkalmazott személyzet minden megbetegedési esetében a pálya orvos adja meg a segítséget s igy föltétlenül módjában van a kívánt adatokat beszolgáltatni. A baleset-statisztika többi ágánál alkalmazott két szelvényű bejelentési lap használtatik itt is. Az első jelentés a többiekkel szemben néhány kérdéssel bővült, jelesül arra vonatkozólag, hogy utas, más személy vagy vasúti alkalmazott-e a sérült ? Az a körül mény, hogy a vasutat öngyilkos szándékúnk is gyakran használják tervük kivitelére, s vagy a robogó vonatról leugranak, vagy a haladó kocsik elé vetik magukat, szükségessé teszik annak a kér désnek fölvetését is, hogy nem állapitható-e meg öngyilkossági szándék a sérülésnél. Önként érthetőleg az ily öngyilkos-jelöltek lapjai gondosan kiválasztandók és külön feldolgozandók, nehogy a tulajdonképeni hivatási baleseti statisztika adatait rontsák. A sérült személyi viszonyaira vonatkozó részletesebb adatok csak a vasúti alkalmazottak baleseteinél lesznek közlendők; nem azért, mintha nem volna tanulságos a szerencsétlenül járt utazókra vonatkozólag is ez adatok ismerete, hanem azért, mert az utasokat illetőleg ezeket az adatokat igen bajos, illetőleg — pl. halálos sérülés ese tén — teljesen lehetetlen volna megszerezni, mig a vasúti alkal mazottra vonatkozólag, ha a sérült maga nem is, de családja vagy munkástársa megadhatja a szükséges felvilágositásokat. A második szelvény a kórlefolyás adatait vallja be, esetleges utalással arra a kórházra, a hová a sérültet szállították, ügy, hogy azután az adatszolgáltatást az illető kórház fejezi be. A bejelentő lapoknak a statisztikai hivatalhoz való beterjesztése ugyanúgy tör ténik, mint a mezőgazdasági balesetek statisztikájánál. A pályaorvosok működési köre kiterjed a közforgalmú vona lakhoz csatlakozó magánczélú ipari, gazdasági stb. rakodó-vonalakra is, az ezeken előforduló balesetek bejelentését tehát szintén a pálya orvos eszközli. Azon ipari-, bánya- és gazdasági vasutaknak, a . melyek a közforgalmú vonalakhoz nem bírnak csatlakozással, továbbá az ugyanily természetű vontató és kötélpályáknak üzemében előfor duló balesetek ezen a módon nem jelentetnének ugyan be, hanem a baleseti statisztika egyöntetű szervezése révén bejelentési köte lezettség alá esnének azon gazdasági ágban, a melynek szolgálatá ban állanak az illető vaspályák : az iparvasutakon előforduló sérü lések tehát az ipari balesetek között a betegsegélyző pénztárak révén, a bányavasutaknál a társpénztárak, a gazdasági vasutaknál az orvosok adatszolgáltatása utján. A vasúti üzemben előforduló balesetek statisztikai adatgyűj tése szintén az 1901. év elején lépett életbe; a pályaorvosok beje lentései a következő minta szerint történnek: und Gruben-Anlagen in Verbindung stehenden Schlepp- und Seilbahnen, besonders wenn sie sich nicht in dér Verwaltung einer grösseren Bahn befinden, auch für die Kontrolle dér Öffentlichkeit unzuganglich, und es ist nur dem guten Willen des Eigenthümers oder Verwalters überlassen, ob er einen vorkommenden Unglücks- fall anmeldet oder nicht. Und doch ist es nicht unwahrscheinlich, dass die Unfálle besonders bei solchen mit weniger Sorgfalt ver- walteten und beaufsichtigten Bahnen genug haufig sind. Ein anderer Mangel vöm statistischen Standpunkt ist dér bereits oben erwáhnte, dass die im Eisenbahn- und Schiffahrts-Verkehr vorkommenden Unfálle in erster Reihe vöm Standpunkte des regelmássigen Fort- ganges, beziehungsvveise dér Störung des Betriebes beachtet wer- den, und so bezüglich dér persönlichen Verháltnisse dér Verletzten nur minimale, kaum irgend eine Belehrung bietende Daten zűr Ver* fügung stehen. Mán könnte aber die dem Eisenbahn- und Schiffahrts-Ober- inspektorat unterbreiteten Unfallmeldungen dér Eisenbahnunterneh- mungen schwerlich in solcher Weise modifiziren, dass sie auch den Ansprüchen dér Berufs-Unfallstatistik entsprechen. Mán musste sich alsó an eine andere Methode wenden, und da eben im Bahnbetrieb auch die Unfálle dér einem andern Berufe Angehörigen am massenhaftesten zu sein pflegen, d. i. dér Reisenden, von denen die Selbsthilfs-Organisationen des Bahnpersonals, die Krankenkassen keine Notiz nehmen, kann diese Methode wieder nur die datenliefernde Thátigkeit dér Arzte in Anspruch nehmen, und zwar dér Bahnárzte. In allén Erkrankungsfállen des auf dér Strecke und den Bahnstationen angestellten Personals bietet dér Bahnarzt Hilfe, und so ist er unbedingt in dér Lage die geforderten Daten zu liefern. Auch hier wird dér bei den übrigen Zweigen dér Unfall- statistik in Verwendung stehende Meldezettel mit den zwei Koupons benützt. Die erste Meldung vvurde den übrigen gegenüber etwas erweitert, besonders in Bezug darauf, ob dér Verletzte ein Reisen- der, eine andere Person oder ein Bahnangestelltef ist ? Dér Um- stand, dass die Eisenbahn ott auch von Leuten mit selbstmörderischer Absicht zűr Ausführung ihres Planes benützt wird, und sie vöm rollenden Zugé springen oder sich vor die Ráder werfen, macht auch das Aufwerfen dér Frage nothwendig, ob bei dér Verletzung keine selbstmörderische Absicht konstatirt werden kann ? Es ist selbstverstandlich, dass die Meldezettel solcher Selbstmordkandidaten sorgfaltig auszuscheiden und abgesondert aufzuarbeiten sind, damit sie die Daten dér eigentlichen Berufá-Unfallstatistik nicht beeintrách- tigen. Die auf die persönlichen Verháltnisse dér Verletzten bezüg lich en eingehenderen Daten sind nur bei den die Bahnangestellten betreffenden Unfállen rnitzutheilen ; nicht deshalb, weil die Kenntnis dieser Daten nicht auch bezüglich dér verunglückten Reisenden instruktiv wáre, sondern darum, weil diese Daten bezüglich dér Reisenden sehr schwe.r, respektive — z. B. bei tödtlichen Ver- letzungen —• ganz und gar nicht beschafft werden könnten, wáhrend bezüglich dér Bahnangestellten die nöthigen Aufklárungen, wenn auch nicht vöm Verletzten selber, so doch von seiner Familie oder seinen Mitarbeitern eingeholt werden können. Dér zweite Koupon gibt die Daten des Krankheitsverlaufes an, eventuell mit Hinweis auf das Spital, wohin dér Verletzte über- führt wurde, so dass die Datenlieferung dann vöm betreffenden Spital beendigt wird. Die Einreichung dér Meldezettel an das statistische Amt geschieht auf dieselbe Weise, wie bei dér Statistik dér landwirtschaftlichen Unfálle. Dér Wirkungskreis dér Bahnárzte erstreckt sich auch auf die privátén Industrie-,, Wirthschafts- und Verlade-Linien, welche An- schluss an Bahnen mit öffentlichen Verkehr habén, die Anmeldung dér auf diesen Dinien vorkommenden'Unfálle wird alsó gleichfalls vöm Bahnarzt bewerkstelligt. Die im Betriebe dér Industrie-, Gruben- und Ökonomie-Bah- nen, welche keinen Anschluss an Dinien mit öffentlichem Verkehr habén, sowie dér Schlepp- und Seilbahnen gleichen Karakters vor kommenden Unfálle werden zwar nicht nach diesemModusangemeldet, sondern unterliegen infoige dér einheitlichen Organisation dér Un- fallstatistik dér Meldepflicht in demjenigen Wirtschaftszweige, in dessen Dienst die betreffenden Bahnen stehen: die auf den Industrie- bahnen vorkommenden Verletzungen alsó unter den gewerblichen Unfállen seitens dér Krankenkassen, bei den Grubenbahnen sei- tens dér Bruderladen und bei den Ökonomiebahnen im Wege dér Datenlieferung seitens dér Arzte. Die statistische Datensammlung dér im Bahnbetriebe vorkom menden Unfálle trat gleichfalls mit Beginn des Jahres 1901 ins Deben; die Meldungen dér Bahnárzte geschehen nach folgendem Formular: