91* tárgyalt négy év során minél előbbre tekintünk vissza, annál élesebb nek látszik ez a fluktuáczió ; 1897-ben 1656 belépés és 1582 kilépés, 1896-ban 1762 belépés és 1635 kilépés, 1395-ben pedig 1861 belépés és 1722 kilépés fordult elő, mindenütt 1000 főnyi, az év elején volt taglétszámra vonatkoztatva. A gyári és az ipartestületi pénztáraknál ez a fluktuáczió meglehetős szabálytalansággal váltakozik, a mi ter mészetszerűleg magyarázható abból, hogy Horváí-Szlavonországokban a pénztáraknak ez a két jellege kevés pénztárral (az ipartestületi csak egygyel) és kevés pénztári taggal van képviselve, úgy hogy kisebb változások és eltolódások is a viszonyszámokban sokkal inkább kiélesednek. Horvát-Szlavonországokban tehát még inkább, mint az anyaországban, a kerületi pénztárak a tipikus pénztárak; jelesül a taglétszámnak az imént említett igen nagy hullámzása is a kerületi pénztáraknál tapasztalható nagy fluktuácziónak az eredménye s azzal párhuzamosan halad: a kerületi pénztáraknál is 1895-ben volt leg erősebb a tagsági mozgalom (1000 az év elején volt tagra 1954 újon nan belépő és 1826 kilépő tag), azontúl pedig fokozatosan csökkenve 1898-ban a legcsekélyebb (1000 tagra 1735 belépés és 1612 kilépés). Betegsegélyző pénztári statisztikánknak tervbe vett, de — az előző fejezetben ismertetett körülmények között — elhalasztott reformja módot nyújtott volna arra is, hogy azt kutassuk, mily mértékben képez • az egyes betegsegélyző pénztárakra nézve a be lépéseknek és kilépéseknek ezen magas száma tényleg újonnan való belépést, illetőleg végső kiválást s mily arányban fordulnak elő a visszalépések, illetőleg az ideig-óráig tartó kilépések esetei. Annyival is inkább fontos volna ezeknek az adatoknak az ismerete, mert a segélyezési eseteknek csak ezen adatokkal való kombiná lásával lehetne biztosan megállapítani a betegsegélyző pénztárak koczkázatát, azt a valószínűséget, hogy átlag mennyi idei tagság, tehát mily tartamú befizetés után veszi igénybe egy-egy tag a pénztár segítségét. A fönti táblázatból a betegsegélyző pénztárak népességi viszonyai nak még két fontos alakulásáról szerezhetünk tudomást. Az egyik a női nem aránya a pénztári tagok forgalmában. A női nem természet szerűleg a betegsegélyző pénztárak népességének is azt a csak csekély hányadát teszi, mint általában az iparos és forgalmi népes ségnek. A magyar korona országai összes betegsegélyző pénztárainál az 1898. év elején volt taglétszámban 1000 pénztári tag közül csak 125 volt a nő ; csekély eltérésekkel ugyanez volt az arány a korábbi években is s keveset módosul ez a szám a birodalmi összegnek a magyar anyaország és Horvát-Szlavonországok szerint való szét bontásánál is; a két végletet képezik az anyaország 1896. évi tag létszáma, a melyben 1000 pénztári tag között csak 121 nő szerepel és Horvát-Szlavonországok 1898. évi taglétszáma, a melynél 131 a nők aránya 1000 pénztári tag után. Általában Horvát-Szlavon országokban valamivel magasabb a nők részesedése a betegsegélyző pénztárak forgalmában. Mig azonban az év elején volt taglétszámban (birodalmi összeg, 1898) 125 nő jut 1000 pénztári tagra, addig úgy a belépéseknél, mint a kilépéseknél 1000 be-, illetőleg kilépő közül már csak 95 volt a nő. A részletek ugyan itt már valamivel nagyobb hullámzásokat mutatnak, jelesül Horvát-Szlavonországokban az év eleji taglétszám arányait jobban megközelitő, sőt 1896-ban annál magasabbra is emelkedő belépési és kilépési részesedést, mindazonáltal kétségtelen, hogy a női pénztári tagok állományában sokkal kisebb az évközti mozgalom, s családi és munkaviszonyaik folytán ezek sokkal inkább helyhez kötvék, mint a férfiak. A családi viszonyok befolyása talán inkább az önkéntes tagok soraiban jut érvényre, de ennek bizonyit- hatására hiányoznak adataink; a munkaviszonyok okozta helyhez- kötöttség a női ipari munka legtöbb ágánál tapasztalható, az időszaki iparágak pedig alig foglalkoztatnak nőket. Említésre méltó azonban, hogy a halálozások számában a nőknek már jóval nagyobb a részesedése, mint a férfiaké. Az év elején volt taglétszámban 125 nő, a betegpénztárak halottjai között pedig 140 nő jut 1000 elhalt pénztári tagra. Ez az arány pedig a tárgyalt években a legkisebbek közül való; Horvát-Szlavonországokban 1897-ben 177 nő volt a pénztárak 1000 halottja között. A betegsegélyző pénztárak haláloki — desto stárker, gerade zufolge des Einflusses dér Bezirkskassen. Hier kamen námlich bei den sámmtlichen Krankenkassen gegen- über einem Mitgliederstand von 1000 Köpfen am Anfang des Jahres (beziehungsweise am Ende des Vorjahres) 1561 Eintritts- und 1449 Austrittsfálle vor, und je weiter wir in dér Reihe dér behan- delten vier Jahre zurückblicken, desto stárker erscheint diese Fluk- tuation, 1897 kamen 1656 Eintrilts- und 1582 Austrittsfálle vor, 1896 1762 Ein- und 1635 Austritte, 1895 aber 1861 Ein- und 1722 Austrittsfálle, immer auf cinen Mitgliederstand von je 1000 Köpfen am Anfang des Jahres bezogen. Bei den Fabriks- und Gewerbekorporationskassen wechselt diese Fluktuation ziemlich unregelmássig ab, was sich naturgemáss daraus erklárt, dass diese zwei Arten dér Kassen mit einer geringen Zahl von Kassen (nur eine Gewerbekorporationskasse), und mit wenig Kassen-Mitgliedern vertreten sind, so dass auch kleinere Aenderungen und Verschie- bungen in den Verháltniszahlen scharf hervortreten. Die Bezirks kassen sind daher in Kroatien-Slavoniens noeh raehr typische Kassen, als im Mutterlande; namentlich sind auch dip oben er- wáhnten überaus grossen Schvvankungen des Mitgliederstandes das Resultat dér bei den Bezirkskassen sich zeigenden sehr bedeuten- den Fluktuation und bewegen sich parallel mit derselben; auch bei den Bezirkskassen war die Bewegung in 1895 am stárksten (auf je 1000 Mitglieder im Anfang des Jahres 1954 neu eintretende und 1826 austretende Mitglieder), dann aber nimmt sie stufenweise ab, und ist 1898 am geringsten (auf 1000 Mitglieder 1735 Eintritts- und 1612 Austrittsfálle). Die geplante, aber — unter den im vorhergehenden Kapitel besprochenen Umstánden — verschobene Reform dér Statistik unserer Krankenkassen hátte ermöglicht, auch darnach zu forschen, in welchen Maasse diese hohe Zahl dér Ein- und Austrittsfálle für die einzelnen Krankenkassen thatsáchlich ein neues Eintreten oder ein endgiltiges Ausscheiden bedeutet, und in welchem Verháltnisse die Falié des Wiedereintretens, beziehungsweise des eine kurze Zeit dauernden Austrittes vorkommen. Die Kenntnis dieser Daten wáre umso wichtiger, denn nur mittels dér Kombination dér Unter- stützungsfálle mit diesen Daten könnte das Risiko dér Kranken kassen sicher festgestellt werden, die Wahrscheinlichkeit dessen, nach welcher Zeitdauer dér Mitgliedschaft, alsó dér Einzahlungen je ein Mitglied die Unterstützung seitens dér Kasse in Anspruch nimmt. Aus dér obigen Tabelle können wir uns noch über zwei wichtige Gestaltungen dér Populations-Verháltnisse dér Kranken kassen Kenntnis verschaffen. Die eine ist das Verháltnis des weiblichen Geschlechts im Verkehr dér Kassenmitglieder. Das weib- liche Geschlecht macht naturgemáss auch in dér Population dér Krankenkassen dieselbe geringe Quoíe aus, wie im Allgemeinen in dér gewerblichen und Verkehrs-Bevölkerung. Bei den gesammten Kran kenkassen in den Lándern dér ungarischen Krone gab es im Mit gliederstand am Anfang des Jahres 1898 unter je 1000 Mitgliedern nur 125 Frauen; mit geringen Abweichungen zeigte sich auch in den früheren Jahren dasselbe Verháltnis, und diese Zahl erleidet auch bei dér Auftheilung dér Reichssumme nach dem ungarischen Mutterlande und nach Kroatien-Slavonien nur eine geringe Mode- fizirung; die zwei Extrémé sind dér Mitgliederstand im ungari schen Mutterlande im Jahre 1896, wo unter je 1000 Kassenmit- gliedern nur 121 Frauen vorkommen, und dér 1898-er Mitglieder stand in Kroatien-Slavonien mit 131 Frauen auf je 1000 Mitglieder. In Kroatien-Slavonien ist die Betheiligung dér Frauen im Verkehr dér Krankenkassen im Allgemeinen etwas lebhafter. Wáhrend aber im Mitgliederstand am Anfang des Jahres (Reichssumme 1898) 125 Frauen auf je 1000 Kassenmitglieder entfallen, waren sowohl beim Eintritt, als auch beim Austritt von je 1000 Ein-, beziehungsweise Austretenden nur 95 Frauen. Die Details weisen hier zwar schon etwas grössere Fluktuationen auf, namentlich in Kroatien-Slavonien eine Betheiligung am Ein- und Austritt, welche den Proportionen des Mitgliederstandes am Anfang des Jahres náher kommt, ja dieselben im Jahre 1896 sogar über- trifft; aber bei alledem ist es unzweifelhaft, dass in dem Bestande dér weiblichen Kassenmitglieder die Bewegung im Laufe des Jahres eine viel geringere ist, und diese durch ihre Familien- undArbeits- verháltnisse viel mehr an cinen Őrt gebunden sind, als die Mán- ner. Dér Einfluss dér Familienverháltnisse macht sich vielleicht mehr bei den freiwilligen Mitgliedern geltend, doch dies zu beweisen fehlen uns die Daten; die durch die Arbeits verháltnisse verursachte örtliche Gebundenheit ist bei den meisten Zweigen dér weiblichen Industrie wahrzunehmen, in den periodischen Gewerbezweigen aber sind Frauen fást gar nicht bescháftigt. Erwáhnenswert ist aber, dass an dér Zahl dér Todesfálle die Frauen viel mehr betheiligt sind als die Mánner. Im Mitgliederstande am Anfang des Jahres honi mén 125 Frauen auf tausend Mánner, unter den Verstorbenen dér Krankenkassen aber 140. Und doch gehört dies Verháltnis in den