Die Volkszählung vom 1. Dezember 1910 sowie die Ergebnisse der Bevölkerungsaufnahmen in den Jahren 1911 bis 1917 im hamburgischen Staate

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 1016291019

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-38975

Document type:: Monograph

Title:: Die Volkszählung vom 1. Dezember 1910 sowie die Ergebnisse der Bevölkerungsaufnahmen in den Jahren 1911 bis 1917 im hamburgischen Staate

Place of publication:: Hamburg

Publisher:: Otto Meissners Verlag

Year of publication:: 1919

Scope:: 1 Online-Ressource (89 Seiten)

Digitisation:: 2018

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: II. Die Zählungsergebnisse allgemein; Stand, Dichtigkeit und Wachstum der Bevölkerung

Collection:: Economics Books

Full text

No full text available for this image

A baleset-jelentő lap kitöltésére nézve mindenekelőtt azt kell külö nösen hangsúlyoznom, hogy kiváló gond fordítandó a munkaadónak pontos és szabatos megnevezésére. Nem szabad tehát megelégedni a sérült munkás bevallásával, hanem a tagkönyvecskébő), illetőleg a betegsegélyzőpénztár nyilvántartásaiból kell megállapítani, hogy a sérült munkásnak ki a munka, adója, nehogy esetleg a pénztár téves bejelentése alapján a munkaadók ok nélkül zaklattassanak. Minthogy pedig ezúttal már nemcsak az iparban, hanem egyéb hivatási ágnál előfordult balesetek is bejelentendők, ügyelni kell arra, hogy, ha egy munkaadónak többféle üzeme van, pl. ipari és -bányavállalata, vagy ipari és mezőgazdasági üzeme, vagy ipari és vasúti üzeme, stb. a baleset-jelentő lapon mindig megemlittessék az is, hogy a sérült munkás melyik üzemnél sérült meg: ipari, bánya-, mezőgazdasági vagy vasúti üzemnél. Egyébként az I. számú szelvény kérdéseinek első része azonos a korábban használt baleset-jelentő levelezőlapok szövegével, s igy ennek további magyarázata fölösleges. A nagy iparban történt baleseteknél — minthogy ezekre vonatkozólag a sérült személyi viszonyait illető adatokat a munkaadó különben is beszol gáltatja elégséges csak ezen — vonal fölötti — kérdésekre válaszolni. Nagy ipari jellegűnek tekintendő a legalább 20 munkást foglalkoztató vagy gépi erőt használó iparvállalat. Kétes esetekben azonban, a mikor a beteg segélyzőpénztár nem tudja eldönteni, hogy valamely vállalat nagyipari jel- legű-e, legczélszerübb a hosszas levelezések és pótlások elkerülése végett kitölteni az alábbi — vonal alatti — rovatokat is, melyek különben is kitöltendők lesznek minden kisipari, gazdasági, bánya- és vasúti üzemben előforduló balesetek alkalmával. E rovatok közül külön magyarázatot csak az igényel, a mely a sérült keresetéből élő családtagok számát tudakolja. Ennek a kérdésnek az a czélja, hogy megtudható legyen, hány egyént sújt a keresetképtelenné vált családfő szerencsétlensége ; s ez a czél a család fogalmát szükségszerűen kiterjeszti a nem törvényesített viszonyokra is. A vadházasságban együtt élő nő s a törvénytelen. gyermekek tehát szintén befoglalandók a családtagok számába, ha a sérült keresetéből éltek; úgyszintén hajadon női munkásnak általa eltar tott törvénytelen gyermeke is. Az I. számú szelvényen a sérülés fokáról a dolog természetéhez képest még csak annyit lehet jelenteni, hogy előreláthatólag mennyi ideig tart a sérült felgyógyulása ? Köztudomású pedig, hogy különösen külső sérüléseknél a gyógyulás tartamának ily előre való meghatározása igen gyakran messze elmarad a valóságtól, mert váratlanul közbe jövő kompli- kácziók, hirtelen fellépő sebláz stb. súlyosabbá és hosszabb tartamúvá tehetik azt az esetet, a mely kezdetben enyhébb lefolyásúnak Ígérkezett, s viszont kezdetben súlyosabbnak látszó sérülések az előrelátottnál gyorsabb idő alatt gyógyulhatnak kedvező körülmények között. Minthogy pedig a baleseti statisztikának az a legfontosabb feladata, hogy pontosan számot adjon arról, hogy az egyes sérülések tényleg mily veszteséget okoztak, mennyi ideig tették munkaképtelenné az illető sérültet, s végső lefolyásuk ban nem okoztak-e annak esetleg állandó munkaképtelenséget, akár rész legest, mikor korábbi munkakörét nem tudja többé ellátni, de kisebb mun kákra még képes marad, akár teljeset, mikor semminemű kereső foglal kozást többé nem folytathat: nem lehet megelégednünk az I. számú jelen tésen foglalt azon följegyzéssel, hogy előre láthatólag mennyi ideig tart a sérült felgyógyulása, hanem szükséges adatokat szereznünk még a sérülés tényleges tartamáról is, akkor, mikor a sérült már felgyógyúlt, s igy a szenvedett munkaképtelenségnek ideje egész szabatosan megállapítható. E czélhoz képest a baleset-jelentő lap II. számú szelvényének kiállí tása körül a következő eljárás lesz követendő : még az I. számú szelvény elküldése előtt a II. számú szelvényen kitöltendő az első néhány rovat (a betegsegélyző-pénztári tagkönyv folyó száma, a sérült vezeték- és kereszt neve, mely községben történt a baleset, mi a sérülés időpontja), emlékez tetőül és tájékoztatóul arra, hogy mely sérültről kell annak idején a II. számú szelvényt beterjeszteni. Ezek után az I. számú szelvény a füzetből kivétetvén, a magyar kir. központi statisztikai hivatal czímére postára adandó. A II. számú szelvényt akkor kell egészen kitölteni és a statisztikai hivatalhoz postára adni, ha a sérültnek segélyezését a pénztár már befejezte, akár azért, mert a segélyezett egyén felgyógyult, akár azért, mert meghalt, vagy azért, mert a törvényszerű-20 heti segélyezést márkihasználta. Bármelyik esetben minden nehézség nélkül bejegyezhetek a pénztár nyilvántartásaiból a szükséges adatok, úgy azok, a melyek a munkaképtelenség tartamára vonat koznak (a munkaképtelenség tartama egyezik a táppénzes vagy kórházi napok számával), mint azok, a melyek a táppénzben vagy kórházi ápolásban, esetleg temetkezési segélyben az illető sérült részére kifizetett összeget tudakolják. Ez utóbbi kérdés különösen azért fontos, mert ennek segélyével tudhatjuk me ő> hogy a betegsegélyző-pénztárakra mily anyagi terhet rónak az üzemi Bezüglich dér Ausfertigung des Unfall-Meldezettels ist vor allém be- sonders zu betonén, dass auf die genaue und prazise Benennung des Arbeitgebers besondere Sorgfalt zu verwenden ist. Mán darf sich aber mit den Angaben des verletzten Arbeiters nicht begnügen, sondern es ist aus dem Mitgliedsbüchel, beziehungsweise aus dér Evidenzhaltung dér Kranken- kasse festzustellen, wer dér Arbeitgeber des verletzten Arbeiters ist, damit die Arbeitgeber zufolge irriger Meldung dér Kasse nicht unbegründet be- helligt werden. Da aber hinfür nicht nur die beim Gewerbe, sondern auch die in anderen Berufszweigen vorkommenden Unfálle anzumelden sind, ist darauf zu achten, dass wenn ein Arbeitgeber mehrere Betriebe besitzt, z. B. Industrie- und Montan-Unternehmungen, oder Gewerbe- und land- wirtschaftliche Betriebe, oder Gewerbe- und Eisenbahn-Betriebe, auf dem Unfall-Meldezettel immer angegeben werde, bei welchem dér verunglückte Arbeiter verletzt wurde: ob bei dem Gewerbe-, dem Bergwerk-, dem Oekonomie- oder dem Bahnbetriebe ? Übrigens ist dér erste Theil dér Fragen des Koupons Nr. I identisch mit dem Texte dér früher in Verwendung gestandenen Unfall-Meldezettel; eine weitere Erklárung erscheint daher überflüssig. Bei den in dér Gross-Industrie vorkommenden Unfállen, bezüglich derer die, die persönlichen Verhaltnisse des Verletzten betreffenden Daten vöm Arbeitgeber auch sonst eingeliefert werden, genügt es nur auf diese oberhalb des Striches befindlichen Fragen zu antworten. Als Unternehmung mit grossindustriellem Karakter ist eine Unter- nehmung zu betrachten, wenn sie mehr als 20 Arbeiter bescháftigt, oder Maschinenkraft verwendet. In zweifelhaften Falién aber, wenn die Kranken- kasse nicht entscheiden kann, ob eine Unternehmung einen gross- industriellen Karakter besitzt, ist es behufs Vermeidung dér langwierigen Korrespondenzen und Ergánzungen am zweekmássigsten, auch die unteren, unterhalb des Striches befindlichen Rubriken auszufüllen, welche übrigens bei Gelegenheit dér im Kleingewerbe-, Oekonomie-. Bergwerk- und Bahn betriebe vorkommenden Unfálle auch so auszufüllen sein werden. Von diesen Rubriken bedarf nur die eine besondere Erklárung, welche die Zahl dér vöm Erwerbe des Verletzten lebenden Familienglieder erkundet. Zweck dieser Frage ist, in Erfahrung zu faringen, wie viele Indi- viduen durch das Unglück des erwerbsunfáhig gewordenen Familienhauptes betroffen werden, und dieser Zweck dehnt den Begriff dér Familie noth- wendigerweise auch auf die nicht legalisirten Verhaltnisse aus. Die im Konkubinate zusammenlebende Frau und die unehelichen Kinder sind alsó gleichfalls in die Zahl dér Familienglieder einzurechnen, wenn sie vöm Erwerbe des Verletzten lebten; sowie das uneheliche Kind dér ledigen Arbeiterin, wenn es durch diese erhalten wird. Auf dem Koupon Nr. I kann dér Natúr dér Sache nach betreffend den Grad dér Verletzung nur soviel gemeldet werden, wie lángé die Gene- sung des Verletzten voraussiohtlich dauern wird ? Es ist aber bekannt, dass besonders bei ausseren Verletzungen eine solche vorherige Bestimmung dér Dauer dér Genesung oft weit hinter dér Wirklichkeit zurückbleiben kann, denn unverhofft eintretende Komplikationen, plötzlich auftretendes Wund- fleber, u. dgl. können einen Fali schwieriger und langwieriger machen, wel- cher anfangs einen milderen Verlauf voraussetzen liess, hinwieder können im Anfang schwerer erscheinende Verletzungen unter günstigen Verhált- nissen rascher heilen, als vorauszusetzen war. Da es aber die wichtigste Aufgabe dér Unfallstatistik ist, genaue Rechenschaft darüber zu gébén, welchen Verlust faktisch die einzelnen Verletzungen verursacht habén, für wie lángé Zeit sie den betreffenden Verletzten arbeitsunfáhig gemacht habén, und ob sie in ihrem endgiltigen Verlaufe nicht eventuell seine stándige Ar- beitsunfáhigkeit verursacht habén, entweder eine theilweise, wobei dér Arbeiter seinen früheren Arbeitskreis nicht mehr versehen kann, aber zu geringeren Arbeiten noch fáhig ist, oder eine gánzliche, wobei er keinerlei erwerbende Arbeit mehr betreiben' kann: können wir uns nicht mit dér in dér Meldungskarte Nr. I. enthaltenen Angabe begnügen, wie lángé voraus- sichtlich die Genesung des Verletzten andauern wird, sondern es ist noth- wendig, Daten über die faktische Dauer dér Verletzung zu beschaffen, zu einer Zeit, da dér Verletzte bereits genesen ist und so die Zeitdauer dér erlittenen Arbeitsunfáhigkeit ganz prázis festgestellt werden kann. Dem entsprechend ist bei dér Ausfertigung des Koupons Nr. II des Unfall-Meldezettels folgendes Verfahren zu beobachten : Noch vor Absen- dung des Koupons I sind im Koupon II die ersten paar Rubriken auszu füllen' (laufende Zahl des Krankenkassen-Mitgliedbuches, dér Familien- und Taufnamen des Verletzten, in welcher Gemeinde hat sich dér Unfall ereignet, welcher ist dér Zeitpunkt dér Verletzung) zűr Erinnerung und Orientirung bezüglich dessen, über welchen Verletzten seiner Zeit dér Koupon II ein- zusenden sein wird. Hierauf wird dér Koupon I aus dem Hefte genommen und an das k. u. statistische Zcntralarat adressirt auf die Rost gegeben. Dér Koupon Nr. II ist dann gánzlich auszufüllen und an das sta tistische Amt auf die Rost zu gébén, wenn die Kasse die Unterstützung des Verletzten schon beendet hat, entweder weil das unterstützte Indi viduum genesen ist, oder weil es gestorben ist, oder weil die gesetzliche 20wöchentliche Unterstützung schon erschöpft ist. In jedem dieser Fálle können die nöthigen Daten aus dér Evidenzhaltung dér Kasse ohne jede Schwierigkeit eingetragen werden, sowohl diejenigen, welche sich auf die Dauer dér Arbeitsunfáhigkeit beziehen (die Dauer dér Arbeitsunfáhigkeit stimmt mit dér Zahl dér Pflegegeld- oder Spitals-Tage überein), als auch die, welche den Betrag, dér für den betreffenden Verletzten an Pflegegeld und Spitalspflege, eventuell an Leichehbestattungs-Unterstützung gezahlt wurde, erkunden. Diese letzte Frage ist besonders darum wichtig, weil nur mit Hilfe derselben ermittelt werden kann, welche materiellen Lasten die Betriebs-Unfálle den Krankenkassen aufbürden. Nach jeder Meldung

Access restriction

Copyright

Object: Postal savings

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation