A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 890185476

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-7558

Document type:: Monograph

Title:: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Place of publication:: Budapest

Publisher:: Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft

Year of publication:: 1901

Scope:: 1 Online-Ressource (164, 131 Seiten)

Digitisation:: 2017

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: I. Allgemeiner Bericht

Collection:: Economics Books

3. A betegsegélyzö pénztárak működésének pénzügyi eredményei. Die finanziellen Ergebnisse dér Thatigkeit dér Krankenkassen. A betegsegélyzö pénztárak tagjaik segélyezésében kiváltképen egy főjövedelmi forrásra támaszkodhatnak, a tagjárulékokra. A tag járulékok kivetése eltérő módon történik a különböző betegsegélyzö pénztáraknál; részben a pénztári tag tényleges napibérét tekintik a tagjárulék kivetésének alapjáül, részben átlágos napibérkategóriákat állapítanak meg, vagy a munkások neme és kora szerint, vagy egyúttal azok foglalkozási viszonyai szerint is változókat, s egy- egy munkásra nézve a tényleges keresményéhez legközelebb eső átlagos napibérosztályt tekintik irányadónak. Tagjárulék gyanánt a betegsegélyzö pénztárak az 1891. évi XIV. t.-cz. értelmében az gy megállapított napibér két százalékát szedhetik; többet csak azon esetben, lm a törvény által a nyújtandó segélyezés minimuma gyanánt megjelölt segélyezések kiadásai a két százalékos tagjárulék jövedelmeiből nem fedezhetők. Ki van zárva tehát az az eshetőség, hogy a betegsegélj’ző pénztár oly czímen emelje fel a tagjáruléko kat, hogy a törvényszerűnél magasabb segélyezésben fogja része síteni tagjait; a két százalékot meghaladó tagjárulék szedése csak azon pénztárak részére engedélyeztetik, a melyek anyagi erőik szűkössége miatt a minimális segélyezéseket sem tudnák nyújtani tagjaiknak, hacsak a tagjárulék százaléka föl nem emeltetik. Ehhez képest tényleg kevés azoknak a pénztáraknak a száma, a melyek két százaléknál magasabb járulékot szednek, s a járulék százaléka háromnál magasabbra csak a péterfalvi czukorgyár betegsegélyzö pénztáránál emelkedik, s itt 4 százalékot tesz. A tagjárulékok kétharmada a munkás béréből vonatik le, egy harmadrész pedig a munkaadó hozzájárulását képezi; a tanonczok béréből azonban levonás nem történik, s ezeknek különben is ala csonyabban megállapitott járulékát egészen a munkaadó fedezi. A be lépésre nem kötelezett, önkéntes tagok természetesen az egész tagjáru lékot maguk fizetik. A betegsegélyzö pénztárak egyéb jövedelmi forrá sai, nevezetesen az önkéntes tagok belépési díjai, az adományok, kama tok, büntetéspénzek, elhelyezett tőkék visszafizetése stb., a tag járulékokból eredő bevételekhez képest igen alárendelt szerepet játszanak. A kiadásoknak két főcsoportja a tagok segélyezésére és a pénztár igazgatására fordított költségek. A tagok segélyezése között első helyen szerepel a táppénz, legalább négy napi munkaképtelen séget szenvedett beteg tagnak munkaképtelensége tartamára, azon ban egyhuzamban legfeljebb csak 20 héten át való segélyezése tényleges napibérének vagy a megfelelő átlagos napibérosztálynak bizonyos hányadával, azonban legalább 50 százalékával. Ezen rovat alá tartozik a gyermekágyi segély is, a szülő női tagoknak négy héten át kiutalandó táppénz. A mely tag ápolása kórházi kezelést tesz szükségessé, a beteg beleegyezése esetén a pénz tár költségére — szintén legfeljebb húsz hétig — az illető a kór házban ápoltatik; kereset nélkül otthon maradt családtagjai ekkor egyidejűleg a táppénz felét kapják. Minden beteg tagnak azonkívül — s a hol az alapszabályok ezt külön rendelik, a családtagoknak Die Krankenkassen können sich bei dér Unterstützung ihrer Mitglieder vornehmlich auf eine Einnahmsquelle stützen: auf die Mitgliederbeitráge. Die Bemessung dér Mitgliederbeitráge geschieht bei den verschiedenen Krankenkassen in verschiedener Weise; entweder wird dér thatsáchliche Tageslohn dér Kassenmitglieder als Grundinge dér Bemessung dér Mitgliederbeitráge betrachtet, oder es werden durchschnittliche Tageslohnkategorien festgestellt, oder solche, welche sich nach Geschlecht und Altér dér Arbeiter, oder zugleich nach den Bescháftigungsverháltnissen derselben ándern, und für jeden Arbeiter wird die seinem thatsáchlichen Ver- dienste zunáchststehende durchschnittliche Tageslohnklasse als Richtschnurangenommen. AnMitgliederbeitrágen können die Kranken kassen im Sinne des G.-A. XIV: 1891 zwei Perzente des so fest- gestellten Tageslohnes einheben; mehr nur in dem Falle, wenn die Ausgaben dér durch das Gesetz als Minimum dér zu leistenden Unterstützung bezeichneten Unterstützungen aus den Einnahmen dér zweiperzentigen Mitgliederbeitráge nicht gedeckt werden können. Die Eventualitát ist alsó ausgeschlossen, dass die Krankenkasse die Mitgliederbeitráge unter dem Titel erhöht, dass sie ihre Mit glieder einer solchen Unterstützung theilhaftig machen wird, wel che grösser ist, als die gesetzmássige; das Einheben von die zwei Perzente übersteigenden Mitgliederbeitrágen wird nur solchen Kassen gestattet, welche zufolge dér Unzulánglichkeit ihrer mate riellen Mittel ihren Mitgliedern nicht einmal die minimalen Unter stützungen bieten könnten, wenn das Perzent dér Mitgliederbeitráge nicht erhöht wird. Dem entsprechend ist die Zahl derjenigen Kassen, welche grössere Gebühren als zwei Perzente einheben faktisch gering und die Mitgliederbeitráge übersteigen nur bei dér Krankenkasse dér Péterfalvaer Zuckerfabrik die drei Perzent und betragen 4°/o. Zwei Drittel dér Mitgliederbeitráge werden vöm Lohn dér Arbeiter abgezogen, ein Drittel aber ist die Beisteuer des Arbeit- gebers; vöm Lohne dér Lehrlinge wird aber nichts in Abzug gebracht und ihr auch sonst niedriger bemessener Mitgliederbeitrag wird ganz durch die Arbeitgeber gedeckt. Die zum Eintritt nicht verpflichteten freivvilligen Mitglieder zahlen natürlicher Weise ihren ganzen Mitgliederbeitrag selber. Die übrigen Einnahmsquellen dér Krankenkassen, namentlich die Eintrittsgebühren dér freiwilligen Mitglieder, die Gaben, Zinsen, Strafgelder, Rückerstattung dér an- gelegten Kapitalien u. s. w. spielen den aus den Mitgliederbeitrágen fliessenden Einnahmen gegenüber eine untergeordnete Rolle. Die zwei Hauptgruppen dér Ausgaben sind die auf die Unterstützung dér Mitglieder und auf die Verwaltung dér Kasse verwendeten Auslagen. Bei dér Unterstützung dér Mitglieder steht an erster Stelle das Pílegegeld, die Unterstützung solcher kranker Mitglieder, die eine Arbeitsunfáhigkeit von wenigstens vier Tagén erlitten habén, für die Zeit ihrer Arbeitsunfáhigkeit, aber ununter- brochen höchstens nur 20 Wochen hindurch, mit einer gewissen Quote, jedoch mit wenigstens 50°/o des thatsáchlichen Tageslohnes oder dér entsprechenden durchschnittlichen Tageslohnklasse. In dicse Rubrik gehört auch die Kindbett-Unterstützung, das den Wöchnerinen, welche Mitglieder sind, durch vier Wochen aus- zufolgende Pílegegeld. Wenn die Pflege eines Mitgliedes die Spitals- behandlung nothwendig macht, wird dér betreffende Kranke im Falle seiner Einwilligung auf Kosten dér Kasse — gleichfalls höch stens 20 Wochen láng — im Spital gepflegt. Ausserdem habén die Mitglieder — und wo es die Statuten besonders bestimmen, auch

Access restriction

Copyright

fullscreen: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation