A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 890185476

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-7558

Document type:: Monograph

Title:: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Place of publication:: Budapest

Publisher:: Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft

Year of publication:: 1901

Scope:: 1 Online-Ressource (164, 131 Seiten)

Digitisation:: 2017

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: I. Allgemeiner Bericht

Collection:: Economics Books

111* között pedig 8*24 százalék; a különbözet tehát — ismét a vagyon- képző kiadások javába — 7*41 százaléknyi. E különbözetek azonban nem jelentik szükségképen a vagyon nak a gyarapodását, a mennyiben nem is jelentik a folyó bevételek és folyó kiadások közötti különbözeiét. Az azon évhez tartozó bevételek és kiadások közötti különbözet (ha tudniillik az összes bevételek közül levonjuk az előző évi pénztári maradványt) az 1895. évet kivéve mindannyiszor kiadási többletet tüntet föl, s a bevételi többlet 1895-ben is alig haladja meg a 8000 koronát. A kiadások között a tagok segélyezésére fordiíott költségek is — bár tényleg évről-évre gyarapodást mutatnak — az összes kiadásokhoz való arányukban csökkenést tüntetnek fel 1897-ig, s csak 1898-ban, a mikor az átfutó tételek a kiadások egymáshoz való helyes arányát kevésbbé bolygatják meg, akkor emelkednek ismét erősebben. Az összes kiadásokból segélyezési czélra 1895-ben 74*is százalék fordittatott, 1896-ban 71*56 százalék, a következő évben 69*34 százalék, s 1898-ban gyors növekvéssel 77*90 százalék. Ha igy az említett zavaró momentum, az átfutó és ellentéte lezett összegeknek nem egyforma kezelése meg is nehezíti annak az aránynak a kutatását, hogy a segélyezési kiadások az összes kiadásoknak évről-évre mekkora hányadát foglalták le, a segélye zésre fordított költségek fokozatos növekvéséről képet alkothatunk magunknak abból a körülményből is, hogy 1895-ről 1896-ra e kiadások 9'8i százalékkal, a következő évben újabb 4*24 százalékkal, 1897- ről 1898-ra 9'3& százalékkal, 1895-től 1898-ig pedig összesen 25*14 százalékkal szaporodtak. A segélyezési kiadások között a tagoknak tényleg kifizetett segélyösszegek, nevezetesen a táppénz és a gyermekágyi segély foglalnak le legnagyobb részt; 1895-ben két és fél millió korona, 1898- ban pedig már három millió korona terhelte meg ezen a czímen a betegsegélyző pénztárak költségvetését. Utána a legmaga sabb s hasonló arányokban növekvő tétel a gyógyszertári számlák költsége, a mely 1895-ben 1,312.915 korona volt, 1898-ban pedig már 1,779.170 korona. A kórházi ápolás díjai is folyton emelkedőben van nak, még gyorsabb növekvéssel, mint egyéb segélyezési kiadások, a mi, mig egyrészt a pénztáraknak kétségtelenül erősebb meg- terheltetését jelenti, másrészt örvendetes, mert a beteg tag gyöke res és maradandó javulásának a kórházi ápolás a legbiztosabb eszköze. 300.000 korona körül ingadozó a temetkezési segély összege; 1898-ban már megközelíti a másfél milliót az orvosi fizeté sekre és tiszteletdíjakra fordított összeg, és 16.467 korona költséget okozott a szülésznők díjazása. Áttérve a bevételi és kiadási tételek arányának a betegsegélyző pénztárak jellege szerinti vizsgálatára, a bevételi források között a tagjárulékokból eredő jövedelmek túlnyomóságát a kerületi pénz táraknál találjuk. Itt az összes bevételek 91*97 százaléka származik tagjárulékokból; az ipartestületi és magánegyesületi pénztáraknál 88 százalékot meghaladó, a gyári pénztáraknál pedig 86*21 °/o a tagjárulékok aránya az összes bevételek sorában. Nem arra vall ez, mintha az egyéb pénztáraknak többféle és bőségesebb jövedelmi forrás állana rendelkezésére, mint a kerületieknek, hanem abból magyarázható, hogy mig a kerületi pénztárak aránylag kevés negyedfél százalékot sem tevő pénztári maradványt hoznak át az előző évről a folyó év számlájára, a többi pénztáraknál ez a múlt évi maradvány 6—7 százalék között ingadozik. Az önkéntes tagok belépési díjai önként érthetőleg a magánegyesületi pénztáraknál rúgnak legmagasabb összegre, az összes bevételek 0*u százalékáig emelkedvén, mig a gyári pénztáraknál, a melyekbe önkéntes tag alig vétetik fel, az e czímen befolyt összegek a bevételeknek csak 0*02 százalékát teszik. Viszont a gyári pénztáraknál legmagasabb az adományok tétele, az összes bevételek 0*67 százaléka; azoknál a gyári pénztáraknál ugyanis, a hol a bevételek a kiadásokat nem fedezik, a hiányt a munkaadó adománya vagy kölcsöne szokta pótolni. Adományok czímén a kerületi pénztárak vesznek be legkevesebbet, összes bevételeiknek csak O09 százalékát; az ipartestületi s még inkább a magánegyesületi pénztárak jobban megközelítik a gyári pénztáraknál tapasztalt arányt. Kamatokból szintén a kerületi pénz táraknak van legkevesebb, csak félszázaléknyi bevétele, újabb vor, bei den Ausgaben hingegen 8.24°/o; die Differenz betrágt alsó — wieder zu Gunsten dér kapitalbildenden Auslagen — 7*41 %■ Diese Differenzen bedeuten aber nicht unbedingt die Ver- mehrung des Vermögens, wie sie ja auch nicht den Unterschied zwi- schen den laufenden Einnahmen und laufenden Ausgaben bedeuten. Die Differenz zwischen den zu demselben Jahre gehörigen Ein nahmen und Ausgaben (vvenn wir námlich von den Gesammt- einnahmen den Kassarest des Vorjahres in Abzug bringen) weist mit Ausnahme des Jahres 1895 iinmer ein Ausgabeplus auf und dér Einnahme-Überschuss übersteigt auch im Jahre 1895 kaum 8000 Kronen. Unter den Ausgaben zeigen auch die auf die Unterstützung dér Mitglieder verwendeten Ausgaben, obwohl thatsachlich von Jahr zu Jahr zunehmend, in ihrem Verháltnis zu den Gesammt- ausgaben eine Abnahme bis 1897, und erst 1898, dk die durch- laufenden Posten das richtige Verháltnis zu einander weniger stören, vermehren sie sich wieder bedeutender. Von den Gesammt- ausgaben sind zu Unterstützungszwecken im Jahre 1895 74'i3°/ 0 verwendet worden, 1896 71*66°/o, im folgenden Jahre 69*84°/o und im Jahre 1898 mit raschem Anwachsen 77*90°/o. Wenn auch die nicht einheitliche Behandlung des erwáhnten störenden Moments, dér durch- laufenden und dér Gegenbetráge die Erforschung dessen erschwert, eine wie grosse Quote dér Gesammtausgaben die Unterstützungs- Ausgaben von Jahr zu Jahr in Beschlag nehmen, so können wir uns über die stufenvveise Vermehrung dér zu Unterstützungen ver wendeten Ausgaben schon aus dem Umstand einen Begriff ma ciién, dass diese Ausgaben von 1895 auf 1896 um 9*8i°/o, im folgenden Jahre wieder um 4'24°/o, von 1897 auf 1898 um 9*3ő 0 /o, von 1895 bis 1898 insgesammt aber um 25*14°/o zugenommen habén. Von den Unterstützungsausgaben nehmen die an die Mitglieder thatsachlich ausgezahlten Unterstützungsbetráge, namentlich das Pflegegeld und die Kindbett-Unterstützung den grössten Theil in An- spruch ; 1895 belasteten unter diesem Titel dritthalb Millionen Kronen, 1898 aber schon drei Millionen Kronen das Budget dér Krankenkassen. Dér náchstgrösste und in ahnlichen Verháltnissen anwachsende Posten sind die Kosten dér Apothekerrechnungen: 1895 1,312.915 Kronen, 1898 aber schon 1,779-170 Kronen. Auch die Spesen dér Spitalspflege sind in fortwáhrender Steigerung begriffen, noch ra- scher anwachsend, als die sonstigen Unterstützungsausgaben, was einerseits unzweifelhaft eine stárkere Belastung dér Kassen be- deutet, anderseits aber erfreulich ist, denn die Spitalspflege ist das sicherste Mittel dér gründlichen und standigen Besserung dér kranken Mitglieder. Die Summe dér Leichenbestattungs-Unter- stützungen beláuft sich auf circa 300.000 Kronen. Dér für Gehal- ter und Honorare dér Arzte verwendete Betrag macht nahezu eine halbe Millión aus ; die Entlohnung dér Hebammen verursachte Auslagen in dér Höhe von 16.467 Kronen. Übergehend auf die Untersuchung dessen, wie sich die Ein- nahme- und Ausgabeposten nach dem Karakter dér Krankenkassen zu einander verhalten, flndet sich bei den Bezirkskassen das Vor- wiegen dér Einkünfte aus den Mitgliederbeitrágen unter den Ein- nahmsquellen. Hier kommen 91*97°/o dér Gesammteinnahmen von den Mitgliederbeitrágen her; bei den Gewerbekorporations- und den Privatvereinskassen übersteigen die Mitgliederbeitráge 88°/o, bei den Fabrikskassen aber betragen sie 86*2i°/o in dér Reihe dér Gesammteinnahmen. Dies zeugt nicht dafür, dass bei den sonstigen Kassen etwa mehrartige und reichere Einnahmsquellen zűr Ver- fügung stünden, als bei den Bezirkskassen, sondern es ist daraus zu erkláren, dass wáhrend die Bezirkskassen einen verháltnis- mássig geringen Kassenrest von nicht einmal 3V2 0 / 0 vom Vorjahre auf die Rechnung des laufenden Jahres übertragen, bei den übrigen Kassen dicsér Rest vom vorigen Jahre zwischen 6 und 7% schwankt. Die Eintrittsgebühren dér freiwilligen Mitglieder erreichen selbst- verstándlich bei den Privatvereinskassen den höchsten Betrag, in- dem sie bis 0*n°/o dér gesammten Einnahmen ausmachen, wáh rend bei den Fabrikskassen, bei denen fást gar keine freiwilligen Mitglieder aufgenommen werden, die unter diesem Titel einlaufen- den Betráge sich nur auf 0*oa°/o dér Einnahmen belaufen. Bei den Fabrikskassen ist aber dér Posten dér Gaben dér grösste, 0*67°/o dér Gesammteinnahmen; bei den Fabrikskassen námlich, wo die Ausgaben durch die Einnahmen nicht gedeckt werden, pflegt die Spende oder ein Darlehen des Arbeitgebers den Abgang zu decken. Unter dem Titel dér Gaben néhmen die Bezirkskassen am wenigsten ein, bloss 0*09°/o dér Gesammteinnahmen; die Gewerbekorporations- und noch mehr die Privatvereinskassen kommen den, bei den Fabrikskassen sich ergebenden Verháltnissen náher. Aus Zinsen habén gleichfalls die Bezirkskassen die kleinsten Einnahmen, nur % Perzent, ein neuer Beweis dessen, dass die Bezirkskassen am

Access restriction

Copyright

fullscreen: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation