A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 890185476

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-7558

Document type:: Monograph

Title:: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Place of publication:: Budapest

Publisher:: Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft

Year of publication:: 1901

Scope:: 1 Online-Ressource (164, 131 Seiten)

Digitisation:: 2017

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: I. Allgemeiner Bericht

Collection:: Economics Books

25* adók, vállalkozók ezen szempontokból nem mutatkoznak a legjobb adatszolgáltatóknak; nemcsak érdekeltségük esketik kifogás alá, hanem például a kisiparban, kisgazdaságokban műveltségük se mindig oly megbízható, hogy megfelelő adatszolgáltatásra lehetne számítani részükről. A munkaadók közreműködését a gyáripari bal esetek bejelentésénél egyenesen törvény kívánja ugyan meg, s e kötelezettségük alól nem is kívánatos felmenteni őket; az adatgyűjtés teljessége azonban megkívánja, hogy a fősúly mindenütt megbíz hatóbb adatszolgáltatókra fektettessék. Ilyenekül mutatkoznak a segélypénztárak és az orvosok. A munkás-segélypénztárak a földmívelésügyi miniszter úr által a mezőgazdasági munkásokra nézve is létesített ily segélypénztár szervezése révén most már a gazdasági foglalkozások mindenikére kiterjesztik áldásos működésüket; az iparos, kereskedelmi és for galmi ágaknál foglalkoztatott munkásokat az 1891. évi XIV. t.-cz. alapján létesült betegsegélyző pénztárak, a bányászat és kohászat munkásait a társládák istápolják betegségből vagy balesetből eredő munkaképtelenség esetén. E pénztárak mindegyike akkor lép tulaj donképen érintkezésbe a munkással, mikor az munkaképtelenné válik; megtudja és nyilvántartja betegsége okát, följegyzi munka- képtelenségének tartamát, tudomást vesz felgyógyulásának idejéről és körülményeiről. Igen csekély hányada a munkás betegségi vagy sérülési eseteinek az, a mely az illető segélypénztár tudomását kikerüli; másrészről az ily pénztárak kezelésének hivatásszerű pontossága kezeskedik az adatszolgáltatás megbízhatósága mellett, a pénztári alkalmazottaknak megfelelő képességei és gyakorlata pedig az adatok jóságát biztosítja. A mi az adatok jóságát és alaposságát illeti, a sérültet kezelő orvosok e tekintetben még alkalmasabb adatszolgáltatóknak látsza nak ; de az orvosokat ezen tulajdonképeni hivatásukon kívül eső munkával terhelni nem látszik kívánatosnak, csak ott, a hol egyéb mód nem kínálkozik az adatok beszerzésére. Egyébként a kezelő orvos adatszolgáltatása, ha nem is működnék oly bürokratikus pontossággal, mint a segélypénztáraké, az érdekeletlenség és a szak szerű megfigyelés révén is igen megbízható forrásául kínálkoznék a baleseti statisztikának. Kiválóan fontos kérdés egységes meghatározása a baleset fogal mának is; melyik az az alsó határ, a melynél jelentéktelenebb sérü lések már nem képezik bejelentés tárgyát, a melytől fölfelé azonban minden balesetet be kell jelenteni. E tekintetben eddig különféle felfogások álltak fenn: a gyáripari balesetek három napi, a bányá szat és kohászat körében előforduló sérülések nyolcz napi, a vasúti és hajózási üzem balesetei éppen csak tizennégy napi munkakép telenség esetén voltak bejelentendők. Ez az utóbbi határvonal túl- magasnak látszik s az magyarázza, hogy a vasutaknál a baleseti statisztika az üzemre, nem pedig a sérült személyekre való tekin tettel műveltetik. A munkás és családja megélhetésére a tizennégy napnál rövidebb ideig tartó munkaképtelenség is igen jelentős csapás. A teljesség szempontjából is legmegfelelőbbnek látszanék a gyáripari baleset-statisztikánál használatos alsó határt, a három napi munkaképtelenséget venni általában az adatgyűjtés alapjául; minthogy azonban némely gazdasági ágaknál (igy különösen a vasutaknál) egyéb administrativ tekintetek miatt ez nehézséggel járna, legalább általánosan kötelezővé volna teendő a nyolcz napi vagy annál hosszabb munkaképtelenséget okozó sérülések bejelen tése. A hol lehetőség nyílik ez alsó határt még alacsonyabban megszabni, mint a gyáripari s kisipari baleseteknél, ott törekedni kellene tovább is arra, hogy már a három napos munkaveszteséggel járó sérülések is bejelentessenek; az összehasonlitás a különböző gazdasági ágak baleseti statisztikája között természetesen csak attól a ponttól kezdődhetnék, a melytől kezdve már egyformán állanak adatok rendelkezésre, tehát csak a nyolcz napi vagy annál hosszabb tartamú munkaképtelenséget okozó balesetekre nézve. Legnagyobb hiánya volt eddig baleseti statisztikánknak a keresetképtelenség tartamának felületes meghatározása. Tulajdon képen majd minden munkásvédelmi intézkedésnek, főleg a baleset- biztositásügy esetleges rendezésének a munkaveszteség mérvére vonatkozó adatok szolgálnának legbiztosabb alapul s azért a baleset- nur dér Umstand kann beanstandet werden, dass sie interessirt sind, sondern auch ihre Bildung ist im Kleingewerbe, in den Klein- wirtschaften nicht immer so verlasslich, dass mán ihrerseits auf eine entsprechende Datenlieferung rechnen könnte. Die Mitwirkung des Arbeitgebers bei dér Anmeldung dér in dér Fabrikindustrie vor- kommenden Unfálle wird zwar direkt durch das Gesetz gefordert, und es ist nicht erwünscht,, sie dieser Verpflichtung zu ent- heben ; die Vollstándigkeit dér Datensammlung aber erfordert es, dass das Hauptgewicht überall auf verlássliche Datenlieferer gelegt werde. Als solche erscheinen die Hilfskassen und die Arzte. Die Arbeiter-Hilfskassen erstrecken nun demzufolge, dass dér Herr Ackerbauminister auch für die landwirtschaftlichen Arbeiter solche Unterstützungskassen organisirt hat, ihre segenvolle Thátigkeit auf allé wirtschaftlichen Bescháftigungen. Die bei den Zweigen dér Industrie, des Handels und Verkehrs bescháftigten Arbeiter werden im Falle dér durch Krankheit oder Unfall verursachten Arbeitsunfahigkeit durch die auf Grund des G.-A. XIV: 1891 errich- teten Krankenkassen, die Gruben- und Hüttenarbeiter durch die Bruderladen unterstützt. Jede dieser Kassen tritt mit dem Arbeiter eigentlich dann in Berührung, wenn dieser arbeitsunfáhig geworden ist; sie erfáhrt und notirt die Ursache dér Krankheit, trágt die Dauer dér Arbeitsunfahigkeit ein, und erlangt Kunde von dér Zeit und den Umstánden dér Genesung. Nur eine sehr geringe Quote dér Krankheits- oder Verletzungsfálle dér Arbeiter ist es, welche nicht zűr Kenntnis dér betreffenden Hilfskasse gelangt, andererseits garantirt die berufsmássige Pünktlichkeit dér Verwaltung solcher Kassen die Verlásslichkeit dér Datensammlung, die entsprechende Fáhigkeit und Übung dér bei dicsen Kassen Angestellten aber sichert die Güte dér Daten. Was die Güte und Gründlichkeit dér Daten betrifft, erscheinen die den Verletzten behandelnden Arzte als noch geeignetere Daten lieferer ; doch es scheint nicht ráthlich, die Arzte mit dieser ausser ihrem eigentlichen Beruf fallenden Arbeit zu belasten, ausgenom- men dórt, wo sich kein anderer Modus zűr Beschaffung dér Daten darbietet. Übrigens würde sich die Datenlieferung dér Arzte, wenn sie auch nicht mit solch bureaukratischer Genauigkeit vorgehen würde, wie die dér Hilfskassen-, auch zufolge dér Uninteressirlheit und dér fachmássigen Beobachtung als eine sehr verlássliche Quelle in dér Unfallstatistik darbieten. Eine ausnehmend wichtige Frage ist auch die Bestimmung des Begriffes dér Unfálle: welches ist jene untere Grenze, von dér gerechnet die unbedeutenderen Verletzungen nicht mehr den Gegen- stand dér Anmeldung bilden, über die hinaus aber jeder Unfall angemeldet werden muss. In dieser Hinsicht bestanden bisher ver- schiedene Auffassungen: die Unfálle dér Fabriksindustrie waren im Falle von dreitágiger, die im Kreise dér Gruben- und Hütten- arbeit vorkommenden Unfálle im Falle von achttágiger, die Unfálle des Bahn- und Schiffahrtsbetriebes gar nur im Falle von vierzehn- tágiger Arbeitsunfáhigkeit anzumelden. Diese letztere Grenze scheint übermássig hoch zu sein, und findet ihre Erklárung darin, dass bei den Bahnen die Unfallstatistik mit Rücksicht auf den Betrieb und nicht auf die verletzten Personen kultivirt wird. Für den Lebens- unterhalt des Arbeiters und seiner Familie ist auch die weniger als vierzehn Tagé láng andauernde Arbeitsunfáhigkeit ein schwer em- pfundener Schlag. Auch vöm Standpunkt dér Vollstándigkeit erschiene es am entsprechendsten, die bei dér Statistik dér Fabriksunfálle geltende untere Grenze, die dreitágige Arbeitsunfáhigkeit als all- gemeine Grundlage dér Datensammlung anzunehmen ; da dies aber in einigen Wirtschaftszweigen (so besonders beim Bahnbetriebe) in sonstiger administrativer Hinsicht mit Schwierigkeiten verbunden wáre, so wáre wenigstens die Anmeldung dér eine achttágige oder lángere Arbeitsunfáhigkeit verursachenden Verletzungen als allgemein obligat einzuführen. Wo die Möglichkeit geboten ist, diese untere Grenze noch niedriger zu bemessen, wie bei den Unfállen im Fabriks- und Kleingewerbe, dórt sollte das Bestreben auch weiters dahin gerichtet sein, das schon die mit einem dreitágigen Arbeitsverlust verbundenen Verletzungen angemeldet werden; die Vergleichung zwischen dér Unfallstatistik dér verschiedenen Wirtschaftszweige könnte natürlich nur von dem Punkte an beginnen, von dem an- gefangen die Daten gleichmássig zűr Verfügung stehen, alsó bezüg- lich dér eine achttágige oder lángere Arbeitsunfáhigkeit verursachen den Unfálle. Dér grösste Mangel unserer Unfallstatistik war bisher die oberfláchliche Bestimmung dér Dauer dér Arbeitsunfáhigkeit. Eigent lich würden fást jeder Arbeiterschutz-Verfügung, hauptsáchlich dér eventuellen Ordnung dér Unfallversicherungs-Angelegenheit die auf das Maass des Arbeitsverlustes bezüglichen Daten als sicherste Grundingen dienen, und daher bedarf die Unfallstatistik dér Ver- 4*

Access restriction

Copyright

fullscreen: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation