A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 890185476

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-7558

Document type:: Monograph

Title:: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Place of publication:: Budapest

Publisher:: Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft

Year of publication:: 1901

Scope:: 1 Online-Ressource (164, 131 Seiten)

Digitisation:: 2017

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: I. Allgemeiner Bericht

Collection:: Economics Books

26* statisztika éppen ez irányban szorul leginkább és legsürgősebben tökéletesítésre. Csak az ipari baleseteket ■ hozva fel például, ezekre vonatkozólag eddig úgy a munkaadó, mint a betegsegélyző pénz tárak bejelentették ugyan, hogy a sérült előreláthatólag mennyi idő múlva gyógyul meg, de — nem is említve azt, hogy a két be jelentés között gyakran hetekre, sőt több hónapra menő eltérés is volt — a munkaveszteség meghatározásának ez a módja inkább jóslásszerű, semmint komoly adat számba vehető volt. A külső sérülések legtöbbjénél még szakértő orvos sem mondhatja meg előre egész határozottsággal a teljes gyógyulás idejét; bármily kis komplikáczió, váratlanul fellépő sebláz stb. halomra dönti az egész jóslatot s átváltoztathat néhány hetesnek Ígérkező munkaképtelen séget hónapokra terjedő betegséggé, nyomorékká teheti azt, a kiről a jóslat azt jelentette, hogy munkaképességét teljesen vissza nyeri, viszont kedvező kórlefolyás gyorsan teljes erejéhez vissza juttathatja azt, a kinek sérülése eleinte halált okozónak látszott. Természetesen nem gyakori eset az, hogy a kórlefolyás ily szembe ötlően rnegczáfolja az előleges bejelentéseket; de kétségtelen, hogy a legtöbb esetben néhány nap, vagy esetleg egy-két hét különbség fenforog a gyógyulásnak előre sejtett és tényleges ideje között. Ezek a napok és hetek pedig az összes eredményekben oly magas számra szaporodnak, hogy a statisztika minden tanulságait meg bízhatatlanokká és hasznavehetetlenekké teszik. E hiányosságnak kiküszöbölése csak ügy vihető keresztül, ha mint az a részleteknél említve is volt, minden sérülésről az első bejelentésen kívül a sérült meggyógyulásakor vagy esetleges halála kor újabb, pótlólagos jelentés is terjesztetnék be az arra leginkább hivatott adatszolgáltató által. Technikai berendezés dolga, hogy ez a kettős adatszolgáltatás minél kevésbbé legyen terhelő s minden fölösleges nyilvántartás mellőzésével is pontosan működjék. A baleset okának, módjának és lefolyásának ismertetése természetszerűleg lényeges alkotórészét kell, hogy képezze minden baleseti jelentésnek; az összehasonlithatóság azonban ezen adatokra nézve nem látszik kiváló fontos kelléknek; inkább a lehető külön választás érdemli meg az érdeklődést, annak a vizsgálata, hogy az egyes gazdasági ágakban külön-külön minő okok játszanak közre a balesetek előidézésében s hogyan következnek be leggyakrabban szerencsétlenségek. A munkásvédelem ezekre a tanulságokra alapíthatja leginkább intézkedéseit s ha súlyt helyezünk arra, hogy a balesetek módja és lefolyása felől minél tisztább képet nyerjünk, akkor könnyen mellőzhető lesz annak a körülménynek kutatása, melyet az ipari balesetek statisztikája korábban s a bányászati és kohászati baleset statisztika ma is vizsgál, hogy kinek a mulasztása vagy vigyázat lansága okozta a balesetet, a munkásé-e vagy a munkaadóé ? Elfogulatlan megfigyelő is ritkán tudna hiteles választ adni erre a kérdésre; a munkaadó mint adatszolgáltató természetesen nem szívesen vall maga ellen s vagy a véletlent, vagy a munkást okozza a balesetért. Egyéb adatszolgáltatókra, a segélypénztárakra vagy orvosokra túlságos megterheléssel járna annak a kinyomozása, hogy kit terhel a felelősség a sérülésért. Különben is hatósági feladat ez, s a hol a sérülés mérve - vagy egyéb körülmények szükségessé teszik, ott a hatóság úgyis megtartja ez iránt a vizsgálatot. A sérült személyi viszonyaira vonatkozó adatoknál az egy öntetűség már könnyebben lehetséges és kívánatosabb is. A sérült neme, életkora és családi állapota különben is könnyen kinyomozható s téves adatszolgáltatás e tekintetben alig fog előfordulni, Súlyosabb természetű, vagy halálos baleseteknél jelentőségében megnövekszik az a kérdés, mely a sérült háztartásában élő és keresetére utalt családtagok számát tudakolja. Ide tartoznak a már keresetképtelen szülők, testvérek vagy egyéb rokonok; a hitves s a kis korú, még nem kereső gyermekek. A kérdésnek az a czélja, hogy megtudható legyen, hány egyént sújt a keresetképtelenné vált családfő szerencsétlensége, a család szó fogalmát szükségszerűen kiterjeszti a nem törvényesített viszonyokra is. A vadházasságban együtt élő nő s a törvénytelen gyermekek szintén befoglalandók a családtagok számába, ha. a megsérültnek keresetéből éltek; ugyan így hajadon női munkásnak általa eltartott törvénytelen gyermeke is. vollkommnung.eben in dieser Richtung am meisten und am dringend- sten, denn die gewerblichen Unfálle als Beispiel angeführt, habén bezüglich dieser sowohl dér Arbeitgeber, als auch die Kranken- kassen bisher zwar gemeldet, wie. lángé es ungefáhr dauern wird, bis dér Verletzte genest, doch war — abgesehen davon, dass zwischen den beiden Meldungen sich oft eine Differenz von Wochen, ja mehreren Monaten zeigte — dieser Modus dér Feststellung des Arbeitsverlustes mehr als Profezeiung, nicht aber als eine ernst zu nehmende Angabe zu betrachten. Bei den meisten áusserlichen Ver- letzungen kann selbst dér sachverstándige Arzt die Zeit dér völligen Genesung nicht mit voller Bestimmtheit vorhersagen ; die kleinste Komplikation, das auftretende Wundfieber wirft die ganze Prognose über den Haufen, und kann eine Arbeitsunfáhigkeit, welche in einigen Wochen behoben zu sein verspricht, zu einer monatelang andauern- den Krankheit verschlechtern, und kann den zum Krüppel machen, dem das Prognostikon gestellt wurde, dass er seine Arbeitsfahig- keit vollstándig wiedererlangt; hingegen kann ein günstiger Krank- heitsverlauf rasch die volle Kraft dem zuiückgeben, dessen Verletzung anfangs eine tödtliche zu sein schien. Es ist natürlich kein háufiger Fali, dass dér Krankheitsverlauf die im vorhinein erstattete Meldung so auffállig vviderlegt, aber es ist unzweifelhaft, dass in den meisten Fallen zwischen dér vörausgéahnten und dér thatsáchlichen Zeit- dauer dér Genesung eine Differenz von einigen Tagén oder even- tuell ein-zwei Wochen besteht. Diese Tagé und Wochen wachsen aber in den Gesammtresultaten zu einer so grossen Zahl an, dass sie allé statistischen Folgerungen unverlásslich und unbrauchbar machen. Die Eliminirung dieses Mangels ist nur so durchzuführen, dass, wie bei den Details erwáhnt wurde, über jede Verletzung ausser dér ersten Meldung, zűr Zeit dér Genesung des Verletzten oder seines eventuellén Versterbens durch den hiezu am meisten be- rufénen Datenlieferer eine neue, erganzende Meldung eingereicht wird. Es ist Sache dér technischen Einrichtung, dass diese zweifache Datenlieferung je weniger belástigend sei, und auch mit Vermeidung aller überflüssigen Evidenzhaltung genau funktionire. Es ist natürlich, dass, die Angabe dér Ursache, dér Art und Weise und des Verlaufes dér Verletzung den wesentlichen Bestand- theil jeder Unfallmeldung zu bilden hat; die Vergleichbarkeit aber , scheint für diese Daten kein besonders wichtiges Postulat zu sein ; mehr Aufmerksamkeit würde die möglichste Absonderung verdienen, die Untersuchung dessen, was für Ursachen in den einzelnen Wirtschaftszweigen abgesondert zu Unfállen Veranlassung gébén und wie sich die Unglücksfálle am háufigsten ereignen. Dér Arbeiterschutzkann seine Verfügungen auf diese Folgerun gen basiren, und wenn Gewicht darauf gelegt wird, dass wir ein mög- lichst genaues Bild über die Art und Weise und den Verlauf dér Unfálle gewinnen, dann wird es leicht sein, dieNachfrage nach dem Umstand fallen zu lassen, welchen die Statistik dér gewerblichen Unfálle früher erforschte und die Statistik dér im Bergbau und Hütten- betrieb vorkommenden Unfálle auch heutzutage noch erkundet, námlich wessen Fahrlássigkeit oder Unachtsamkeit den Unfall ver- ursacht hat, die des Arbeiters oder des Arbeitgebers ? Auch ein unbefangener Beobachter wáre selten im Standé, auf diese Frage eine autentische Antwort zu gébén; dér Arbeitgeber als Daten lieferer wird natürlich nicht gern solche Angaben machen, welche gégén ihn selbst sprechen, sondern den Unfall dem Zufalle oder dem Arbeiter zuschreiben. Für andere Datenlieferer, für die Hilfs- kassen und die Arzte wáre die Erforschung dessen, wem die Ver- antwortlichkeit für den Unfall zűr Last falit, mit Überbürdung verbunden. Übrigens ist dies Aufgabe dér Behörde, und wo es dér ; í Grad dér Verletzung oder sonstige Umstánde nothwendig machen, leket die Behörde diesbezüglich auch so die Untersuchung ein. Bezüglich dér persönlichen Verháltnisse des Verletzten ist die Einheitlichkeit leichter zu erreichen und auch mehr erforderlich. Ge- schlecht, Altér, Familienstand des Verletzten sind übrigens leicht zu erkunden und in dieser Hinsicht wird eine irrige' Datenlieferung kaum vorkommen. Bei schwereren oder gar tödtlichen Unfállen steigert sich die Bedeutung dér Frage, welche die Anzahl dér im Haushalt des Ver letzten lebenden und auf seinen Erwerb angewiesenen Familien- mitglieder erkundet. Hieher gehören die bereits erwerbsunfáhigen Éltem, Geschwister und sonstigen Verwandten; die Gattin und die minderjáhrigen, noch nicht erwerbenden Kinder. Dér Zweck dér Frage, wonach zu erkennen wáre, wie viele Individuen durch das Unglück des erwerbsunfáhig gewordenen Familienhauptes betroffen werden, erstreckt den Begriff dér Familie nothwendigerweise auch auf die nicht legalisirten Verháltnisse. Die gemeinsam in wilderEhe lebende Frau und die unehelichen Kinder sind gleichfalls in die Zahl dér Familienglieder einzurechnen, wenn sie vöm Erwerb des Verletzten leben ; ebenso bei dér ledigen Arbeiterin das durch sie erhaltene uneheliche Kind.

Access restriction

Copyright

fullscreen: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation