A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 890185476

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-7558

Document type:: Monograph

Title:: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Place of publication:: Budapest

Publisher:: Pester Buchdruckerei-Actien-Gesellschaft

Year of publication:: 1901

Scope:: 1 Online-Ressource (164, 131 Seiten)

Digitisation:: 2017

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: I. Allgemeiner Bericht

Collection:: Economics Books

32* kások ; c) nők; cl) tanonczok ; e) napszámosok, — külön kell kitün tetni ; mindegyik kategórián belül a mesterségnek. vagy a gyár egyes osztályainak megnevezése szintén új alapját képezi a rész letezésnek. A munkabérek kitüntetése a fönti felosztás szerint a következő részletezéssel történik : a mesterek és képzett gyári mun kások közül a gyár egyes osztályai szerint hányán kaptak 20 koronánál kevesebb, 20—30, 30—40, 40—50, 50—60 koronányi, és végül 60 koronánál több heti bért; a közönséges gyári mun kások közül — szintén a gyár egyes osztályai szerinti megkülön böztetéssel — hányán kerestek 14 koronánál kevesebbet, hányán 14—20, 20—30, 30—40 koronát, és hányán 40 koronánál többet az utolsó héten ? A nőknél és tanonczoknál a hetibér egyformán a következő skála szerint Íratott össze; hánynak jutott 10 koro nánál kevesebb, hánynak 10—14 korona, 14—20 korona, 20—30 korona, és 30 koronánál több heti bér, azzal a különbséggel, hogy a tanonczoknál külön rovat van a bérben egyáltalán nem, hanem csak ellátásban részesülő tanonczok számára. A napszámosoknál a heti bér skálája ez; 10 koronánál kevesebb, 10—14 korona, 14—20 korona, 20 koronánál több. A kifizetésnél történt levonások teljes összegét, s ^zon mun kások számát, a kiknek béréből levonás történt, a levonások követ kező fajai szerint tudakolja a kérdőív: előleg, lakás, földhaszon élvezet, élelem, tűzifa, stb.; zene, iskola, templom, betegsegélyző pénztár, balesetbiztosítás, büntetés s végül más egyéb, itt nem részletezett levonás. Első pillanatra szembeötlik, hogy a munkabéreknek ez a föl vétele nem béregységeket kérdez, hanem a munkások kereseti viszo nyaira akart világot vetni, tekintet nélkül arra, hogy milyen egységű bérek mellett érhető el a bérjegyzéken s ennek alapján a kérdőíven kitüntetett heti bér. Éppen ezért nincs megkülönböztetés a napidíj vagy akkordbér szerint kifizetett munkabérek között ; különben is igen nehéz lévén az akkorddíjazás számtalan fajtájánál az egység tételeket megállapítani s különben is igen gyakran előfordulván, hogy egy és ugyanaz a munkás egy és ugyanazon a fizetési napon napi bér szerint fizetett munkáért és akkord szerint díjazott mun káért is kap fizetést. Ennek a felvételi módszernek tehát — főleg azért is, mert az adatok a gyár saját használatára készült bérjegyzékből minden nehézség nélkül összeállíthatók, sőt úgyszólván kimásolhatok — megvan az az előnye, hogy az adatszolgáltatókat alig terheli meg, kombináczióra, találomra való bejegyzésre nem igen nyújt módot s igy az adatok jóságát és megbízhatóságát az egyik oldalról, hogy t. i. az adatok a munkabér fizetésnek egészen hű képét nyújtják a felvétel időpontjában, jóformán teljesen biztosítja. A mennyiben aztán sikerült másrészről felfedezni és kiküszöbölni azokat a hibá kat, a melyek a csoportonkint való fizetésnek, előlegre való dolgo zásnak révén kerülhettek az adatok közé, annyiban a munka béreknek ezen fölvételéből meglehetős hű képet remélhetünk a nagyiparban alkalmazott munkásnép kereseti viszonyairól. Ennek az adatgyűjtésnek különben némileg ellenpróbaját fogja képezni a népszámlálási számláló lapon a munkásokhoz intézett az a kérdés, hogy a népszámlálást megelőző 12 hónapon át mennyi volt a heti keresménye ? A gyárstatisztikai kérdőív kérdéseinek utolsó csoportja a munkások jólétére irányuló intézményeket tudakolja a következő fontosabb kérdésekkel; hány munkáscsaládot lát el a gyár lakás sal ; ha a lakás élvezete nem díjtalan, mekkora összegű bért kívánnak egy-egy munkáslakásért; mennyi az évi bér értéke egy- egy lakásnak ? Nem családos munkások számára van-e hálóterem berendezve; hány személy helyezhető el a férfi-, hány a női hálóteremben, mekkora mindegyiknek a térfogata, mennyi díjat szednek a hálóterem használatáért ? Földhaszonélvezetben hány munkás részesül, erre a czélra mekkora területet bocsátanak ren delkezésre, holdankint mennyi évi haszonbért fizetnek a munkások; tűzifát, világítást kapnak-e és mennyit egy évben ? Van-e a gyár telepnek külön gyári iskolája és milyen fokozatú iskolája (elemi iskola, iparostanoncz-iskola, ipari szakiskola stb.); hány tanítóval, hány osztálylyal, hány fiú és leány növendékkel működik ez az Arbeiter} h) gevvöhnliche Fabriksarbeiter; c) Frauen ; d) Lehrlinge ; e) Taglöhner; innerhalb jeder Kategorie bildet die Benennung des Handwerkes oder dér einzelnen Abtheilungen dér Fabrik eine neué Grundlage dér Spezifizirung. Dér Ausweis dér Arbeitslöhne erfolgt nach obiger Eintheilung mit folgender Detaillirung: wie viele von den Meistern und ausgebildeten Arbeitern erhielten nach den ein zelnen Abtheilungen dér Fabrik einen Wochenlohn von weniger als 20 Kronen, von 20—30, 30—40, 40—50, 50—60 und endlich von mehr als 60 Kronen; wie viele von den gewöhnlichen Fabriks- arbeitern verdienten, — wieder mit Unterscheidung nach den ein zelnen Abtheilungen dér Fabrik — in dér letzten Woche weniger als 14 Kronen, wie viele 14—20, 20—30, 30—40 Kronen und wie viele mehr als 40 Kronen ? Bei den Frauen und Lehrlingen wurde dér Wochenlohn gleichförmig nach folgender Skala konskribirt: wie viele erhielten einen Wochenlohn von weniger als 10 Kronen, wie viele 10—14 Kronen, 14—20 Kronen, 20—30 Kronen, und mehr als 30 Kronen, mit dem Unterschiede, dass bei den Lehr lingen eine eigene Rubrik für diejenigen Lehrlinge besteht, welche überhaupt keinen Lohn, sondern nur Verpflegung erhalten. Bei den Taglöhnern ist die Skala des Wochenlohnes folgende: weniger als 10 Kronen, 10—14 Kronen, 14—20 Kronen, mehr als 20' Kronen. Den vollen Betrag dér bei dér Auszahlung vorgenommenen Abzüge, und die Zahl dér Arbeiter, von dérén, Lohn ein Abzug erfolgte, erfragt dér Fragebogen nach den folgenden Gattungen dér Abzüge; Vorschuss, Wohnung, Bodennutzniessung, Beköstigung, Brennholz u. s. w.; Musik, Schule, Kirche, Krankenkasse, Unfall- versicherung, Strafe und endlich sonstige hier nicht spezifizirte Abzüge. Auf den ersten Blick falit es in die Augen, dass diese Auf- nahme dér Arbeitslöhne nicht Lohneinheiten erfragt, sondern die Erwerbsverháltnisse dér Arbeiter beleuchten will, ohne Rücksicht darauf, bei welchen Einheitslöhnen dér im Lohnverzeichnis und auf Grund dessen im Fragebogen ausgewiesene Wochenlohn erreicht werden kann. Ebendarum wird zwischen dem Tagelohn und dem Akkordlohn kein Unterschied gemacht, da es auch übrigens sehr; schwierig wáre bei den unzáhligen Modalitáten dér Akkordbezahlung die Einheitssátze festzustellen und da es sehr háufig vorkommt, dass ein und derselbe Arbeiter an ein und demselben Zahltage sowohl für nach dem Taglohn gezahlte Arbeit als auch für nach Akkord entlohnte Árbeit Bezahlung erhált. Da die Daten aus dér zum eigenen Gebrauch dér Fabrik angefertigten Lohnliste ohne Schwierigkeit zusammengestellt, ja sozusagen herauskopirt werden können, hat alsó diese Aufnahms- methode den Vortheil, dass sie die Datenlieferer kaum belastet und keinen Anlass dazu bietet, dass Eintragungen auf Grund von Kom- binationen aufs Geradewohl gemacht werden und so sichert sie fást gánzlich die Güte und Verlásslichkeit dér Daten von einer Seite, námlich, dass die Daten das ganz treue Bild dér Arbeitslohn- Ausbezahlung im Zeitpunkte dér Aufnahme bieten. Insofern es dann gelungen ist, andererseits die Mángel zu entdecken und zu eliminiren, welche zufolge dér Auszahlung nach Gruppén und des Arbeitens auf Vorschuss unter die. Daten gerathen konnten, können wir aus dieser Aufnahme dér Arbeitslöhne ein ziemlich getreues Bild über die Erwerbsverháltnisse des in dér Grossindustrie beschaf- tigten Arbeitervolkes erwarten. Einigermassen eine Gegenprobe dieser Datensammlung wird auf dér Záhlkarte dér Volkszahlung die an die Arbeiter gerichtete Frage bilden, wie viel sein Wochen- verdienst in den dér Volkszahlung vorhergehenden zwölf Monaten betrug. Die letzte Gruppé dér Fragen des fabrikstatistischen Frage- bogens erkundet die auf die Wohlfahrt dér Arbeiter abzielenden Institutionen mit folgenden wichtigeren Fragen : Wie viel Arbeiter- familien versieht die Fabrik mit Wohnung ? Wenn die Nutzniessung dér Wohnung nicht unentgeltlich ist, welcher Pachtzins wird für je eine Arbeiterwohnung gefordert ? Wie viel betrágt dér jáhrliche Pachtwert einer Wohnung ? Ist für nicht verheiratete Arbeiter ein Schlafsaal eingerichtet ? Wie viel Personen können in dem Schlaf- saal für Mánner und wie viel in dem für Frauen untergebracht werden ? Wie gross ist dér Rauminhalt eines jeden, welcher Betrág wird für die Benützung des Schlafsaales eingehoben ? Wie viel Arbeiter habén Bódén zűr Nutzniessung, welches Areal wird zu diesem Zwecke zűr Verfügung gestellt ? Wie viel Pachtzins zahlen die Arbeiter jáhrlich per Joch; erhalten sie Brennholz und Beleuch- tungsmaterial und wie viel in cinem Jahre ? Besitzt die Fabriks- anlage eine eigene Fabriksschule und welchen Grades ist diese Schule (Elementarschule, Lehrlingsschule, Gewerbe - Fachschule u. s. w.)? Wie viel Lehrer, wie viel Klassen, wie viel Schüler und Schülerinnen sind in dieser Schule; hat die Fabrik eine eigene Kleinkinder-Bewahranstalt, von wie viel Knaben und wie viel

Access restriction

Copyright

fullscreen: A magyar korona országainak betegsegélyző pénztárai 1898-ban = Die Krankenkassen der Länder der ungarischen Krone im Jahre 1898

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation