141* 
kórházi napok száma pedig 2,945.505, gyermekágyi segélyben 5.855 
női tag részesült 5.868 esetben (a 13 többlet azon kivételes ese 
teket jelenti, a mikor egy női tag ugyanazon évben kétszer bete 
gedett le, az év elején és az év végén), s ez alkalomból 144.903 
napon át kaptak gyermekágyi segélyt. Nem munkaképtelen, vagy 
munkaképességüket legföljebb csak három napra elveszítő tagok 
betegségükben tápdíjban vagy kórházi ellátásban nem részesülnek, 
hanem csak ingyen orvosi tanácsban és gyógyszerekben; a segé 
lyezés ezen módját 440.837 esetben vették igénybe, a tagok család 
tagjai részére a legtöbb pénztár által megajánlott ingyen orvosi 
segítséget és gyógyszereket pedig 235.361 esetben. 
Összegezve egyfelől mindazokat az eseteket, a melyekben a 
pénztár segítsége igénybe vétetik, nevezetesen a tápdíjas és kór 
házi esetek, a gyermekágyi esetek számát, továbbá a tagoknak és 
családtagoknak nyújtott ingyenes gyógykezelés eseteit és összegezve 
másfelől azon tápdíjas, kórházi és gyermekágyi napok számát, a 
melyekben a beteg tag pénzbeli (vagy ezzel legalább is fölérő kórházi) 
segítséget kap, az 1895-ig visszamenő adatgyűjtésünk eredménye- 
képen azt a tekintélyes számot nyerjük,hogybetegsegélyző pénztáraink 
négy év alatt 2,972.868 esetben nyújtottak tagjaik vagy hozzá 
tartozóik betegsége alkalmával segítséget és 9,869.278-ra rúg azoknak 
a napoknak a száma, a melyekre anyagi segítséget is fizettek ki. 
A tápdíjat vagy kórházi ellátást igénylő betegek száma 1898- 
ban az évvégi taglétszámnak 26*84 százaléka volt; a megelőző 
évben 25*63°/o, 1896-ban 28*36°/o, 1895-ben — a mely eszten 
dőnek idevágó adatait különben legkevésbbé tarthatjuk megbíz 
hatónak — 19’67°/o. A megbetegedések aránya 1898-tól vissza 
menőleg 34’7o, 35*76, 37-62 és 24*77 százalékot tüntet fel. Nyolcz— 
kilencz százaléknyi a különbség a fenti számokhoz képest; száz 
beteg tag közül tehát évenkint nyolcz-kilencz kétszer is igénybe 
veszi a pénztár anyagi segítségét. A tápdíjas napok aránya száz 
tag után 1898-ban 368‘2i volt; az előző évben 353'4s, 1896-ban 
340'03, 1895-ben pedig 219*48. A betegsegélyzés tehát növekvő 
áldozatot kíván pénztárainktól, mert a tápdíjat igénylő napok száma 
nemcsak abszolúte véve emelkedett, a mi könnyen kimagyaráz 
ható volna a taglétszám' emelkedéséből, hanem minden évben az 
azon évi tagok számához viszonyítva is magasodik. A tápdíjas na 
pok számának ez a növekvése a munkás egészségügy rosszabbo 
dását kell, hogy jelentse, mert a betegsegélyző pénztárak korábban 
sem tagadhatták meg tagjaiktól a segítséget, ha a tápdíjra való 
igénynek föltételei (orvosilag igazolt, három napot meghaladó 
munkaképtelenség) bekövetkeztek. Eltérő felfogás ugyan nyilvánul 
hat a munkaképtelenség meghatározásában, de ebben a tekintetben 
az idők folyamán hihetőleg inkább nagyobb szigorúság, mint enge 
dékenység kapott lábra, mert a pénztáraknak s orvosaiknak is, 
mind gyakrabban lehetett alkalmuk megismerkedni a szimulálásnak 
sokszor igen is találékony példáival. 
Nem érdek nélkül való annak az összehasonlítására, hogy 
évről-évre milyen arányban gyarapodott betegsegélyző pénztáraink 
nál a tagok létszáma, a segélyezési kiadások összege és a tápdíjas 
és kórházi napok száma, tehát a pénztárak segítségének a munka- 
képtelen tagok részéről való igénybevétele. 
A segélyezési A tápdíjas és 
A taglétszám kiadások kórházi napok 
növekedése százalékokban 
1895-ről 1896-ra . . 
3*79 
9*60 
59*43 
1896-ról 1897-re . . 
3*52 
3*08 
4*si 
1897-ről 1898-ra . . 
7*26 
8*73 
14*66 
1895-ről 1898-ra . . 
15*24 
22*91 
91*43 
A mig tehát a taglétszám gyarapodása négy év alatt csak 
15'24 százalékot tesz, addig a segélyezési kiadások ugyanezen 
idő alatt 22'9i százalékkal emelkedtek, a tápdíjas és kórházi napok 
száma pedig majdnem kétszeresére növekedett, 91’43%-os gyarapo 
dást tüntetvén föl. Hogy a segélyezési kiadások aránya nem tart 
lépést az ezen kiadásokat legnagyobb részben okozó tápdíjas és 
kórházi napok számával, az részben abból magyarázható, hogy a 
tápdíj nem egyforma a pénztár minden tagjánál, hanem különböző 
fokozatú napibérek szerint állapittatik meg — legtöbbször a bér 
Spitalstage 2,945.505, mit einer Kindbett-Unterstützung wurden 
5.855 weibliche Mitglieder in 5.868 Falién betheiligt (dér Über- 
schuss von 13 bedeutet jene Ausnahmsfálle, wo ein weibliches 
Mitglied in demselben Jahr zweimal, am Anfang und am Ende des 
Jahres niedergekommen war) und erhielten durch 144.903 Tagé 
Kindbettunterstützungen. Nicht arbeitsunfáhige, oder höchstens nur 
für drei Tagé arbeitsunfáhige Mitglieder erhalten wáhrend ihrer 
Krankheit kein Pflegegeld und keine Spitalspflege, sondern nur 
árztlichen Rath und Medikamente ; dieser Modus dér Unterstützung 
wurde in 440.837 Falién in Anspruch genommen, die für die Fa- 
milienglieder seitens dér meisten Kassen zugesagte unentgeltliche 
árztliche Hilfe und Medikamente aber in 235.361 Fallen. 
Summirend einerseits allé Falié, in denen die Hilfe dér Kasse 
in Anspruch genommen wird, namentlich die Zahl dér Pflegegeld- 
und Spitalsfálíe, dér Wochenbettfálle, ferner die Falié dér den Mit- 
gliedern und Familiengliedern zu Theil gevvordenen Heilbehand- 
lung, und summirend andererseits die Pflegegeld-, Spitals- und 
Kindbett-Tage, in welchen das kranke Mitglied Geld- (oder eine we- 
nigstens gleichwertige Spitals-) Unterstützung erhált, ergibt sich 
als Resultat unserer bis auf 1895 zurückgehenden Datenlieferung 
die ansehnliche Zahl, dass unsere Krankenkassen wáhrend vier 
Jahre ihren Mitgliedern oder Angehörigen bei Gelegenheit ihrer 
Krankheit in 2,972.868 Fállen Unterstützung gereicht habén und 
dass die Zahl dér Tagé, für welche sie auch materielle Unterstützung 
verabfolgt habén, 9,869.278 betragt. 
Die Zahl dér Pflegegeld oder Spitalspflege beanspruchenden 
Kranken betrug 1898 26*84 Perzent des Mitgliederstandes am Ende 
des Jahres; im Vorjahre 25*63°/o, 1896 28 , se 0 /o, 1895 — von welchem 
Jahre übrigens die einschlágigen Daten am wenigsten verlásslich 
sind — 19-67°/o. Das Verháltnis dér Erkrankungen zéigt zurück- 
gehend 34’79, 35*76, 37*62 und 24‘77 Perzent. Zwischen den obigen 
Zahlen íst eine Differenz von acht bis neun Perzent; von je hun- 
dert kranken Mitgliedern nehmen alsó acht oder neun die mate 
rielle Hilfe dér Kasse jáhrlich auch zweimal in Anspruch. Das Ver 
háltnis dér Pflegegeld-Tage war 1898. auf hundert Mitglieder 368*21, 
im Vorjahre 353*48, 1896 340’os, 1895 aber 219*48. Die Kranken- 
unterstützung fordert alsó von unseren Kassen immer zunehmende 
Opfer, denn die Zahl dér Pflegegeld-Tage hat sich nicht nur ab- 
solut genommen vermehrt, was sich aus dér Zunahme des Mit 
gliederstandes leicht erkláren liesse, sondern steigt in jedem Jahre 
auch im Verháltnis zűr Zahl dér Mitglieder desselben Jahres höher. 
Diese Zunahme dér Pflegegeld-Tage muss die Verschlechterung 
des Arbeiter-Sanitátswesens bedeuten, denn die Krankenkassen 
konnten ihren Mitgliedern die Unterstützung auch früher nicht ver- 
weigern, wenn die Bedingungen des Anspruches auf Pflegegeld (eine 
árztlich bezeugte, lánger als drei Tagé dauernde Arbeitsunfáhigkeit) 
eingetreten waren. In dér Bestimmung dér Arbeitsunfáhigkeit kön- 
nen zwar divergirende Meinungen zűr Geltung kommen, aber in 
dieser Hinsicht hat im Laufe dér Zeit vermuthlich eher eine grössere 
Strenge als Nachsicht platzgegriffen, denn die Kass&n und ihre 
Arzte konnten immer mehr Gelegenheit habén, mit oft sehr erfin- 
derischen Beispielen des Simulirens Bekanntschaft zu machen. 
Nicht ohne Interessé ist es zu vergleichen, in welchem Ver 
háltnis bei unsern Krankenkassen von Jahr zu Jahr dér Mitglieder- 
stand, die Summe dér Unterstützungsausgaben und die Zahl dér 
Pflegegeld- und Spitalstage, alsó die Inanspruchnahme dér Kassen- 
Unterstützungen seitens dér arbeitsunfáhigen Mitglieder zugenommen 
hat. 
Zunahme 
des 
dér Unter 
dér Pílegegeld- 
Mitglieder 
stützungs- 
und Spitals 
standes 
Ausgaben 
tage 
i n 
P e r z e 
n t e n 
von 
1895 
auf 
1896 . . . 
3*79 
9*00 
59*43 
von 
1896 
auf 
1897 ,. . . 
3*62 
3*08 
4*81 
von 
1897 
auf 
1898 . . . 
7*26 
8*73 
14*58 
von 
1895 
bis 
1898 , . . 
15*24 
22*91 
91*43 
Wáhrend alsó die Zunahme des Mitgliederstandes wáhrend 
dér vier Jahre nur 15'24 Perzent betragt, habén sich die Unter 
stützungsausgaben in derselben Zeit um 22’9i Perzent vermehrt, 
die Zahl dér Pflegegeld- und Spitalstage aber hat sich beinahe ver- 
doppelt und weist eine Zunahme von 91‘43°/o auf. Dass das Ver 
háltnis dér Unterstützungs-Ausgaben mit dér Zahl dér diese Aus- 
gaben zum grössten Theil verursachenden Pflegegeld- und Spitals 
tage nicht Schritt hált, ist zum Theil daraus zu erkláren, dass das 
Pflegegeld nicht bei allén Mitglieder dér Kasse dasselbe ist, sonderr 
nach den Tageslöhnen von verschiedenen Abstufungen festgestellt