81*

Legtekintélyesebb  a  kerületi  pénztárak-  tagjainak  száma,  a  mely
minden  évben  közel  felét  teszi  az  összes  betegsegélyző  pénztári
tagoknak,  Horvát-Szlavonországokban  majdnem  kilencz  tizedét.  A  magyar ­
  anyaországban  magas  és  növekedő  a  gyári  és  vállalati  pénztárak ­
  tagjainak  száma  is;  százezerén  alul  marad  azonban  a  magánegyesületi ­
  pénztáraknak  és  a  legkevésbbé  népes  kategóriának,  az
ipartestületi  pénztáraknak  a  taglétszáma.  A  tagoknak  a  különféle
jellegű  pénztárak  között  való  megoszlása  nem  mutat  föl  nagyobb
ingadozásokat;  különösen  a  kerületi  betegsegélyző  pénztáraknál
észlelhetni  lassú  bár,  de  szabályos  emelkedést,  a  mi  ezen  pénztárak ­
  egyetemes  jellegéből  s  az  iparos  népesség  minden  ágazatát
keretei  közé  fogadó  szervezetéből  magyarázható.  A  munkásnak
egyik  iparágból  valamely  más  foglalkozáshoz  való  áttérése  nem
érinti  a  kerületi  pénztárhoz  való  tartozását,  s  igy  az  egyes  iparágak
fejlődésével  vagy  hanyatlásával  járó  taglétszámemelkedésnek  vagy
csökkenésnek  a  kerületi  pénztárak  vannak  legkevésbbé  kitéve.  Már
az  ipartestületi  pénztárhoz  tartozó  munkás,  ha  helyét  változtatja,
igen  gyakran  ki  is  esik  az  ipartestületi  pénztár  illetékessége  alól;
hasonlóképen  a  gyári  vagy  vállalati  pénztár  tagja,  ha  az  illető
gyárnál  munkája  megszűnik,  szükségképen  elveszíti  a  gyári  pénztárnál ­
  való  tagsági  jogát  is.  Nem  nagy  azonban  a  hullámzás  a  magánegyesületi ­
  pénztáraknál  sem,  a  hol  a  tagok  jórészt  önkéntesekből,
továbbá  kereskedelmi  és  olyan  alkalmazottakból  verődnek  össze,
a  kiknek  munkája  inkább  helyhez  kötött  és  foglalkoztatása  rendszerint ­
  hosszabb  tartamú.
A  magyar  korona  országaiban  a  kerületi  betegsegélyző  pénztárak ­
  négy  év  alatt  tagjaik  gyarapodásában  17  százaléknyit  nyertek;
a  magyar  anyaországban  csak  15'02%,  Horvát-Szlavonországokban
pedig  26*39%  az  1895-ről  1898-ra  történt  taglétszám-gyarapodás.
1895-ről  1896-ra  az  anyaországban  3.77,  Horvát-Szlavonországokban ­
  9.2,  birodalmi  összegben  pedig  4’sí  százalék  az  emelkedés;
a  következő  évben  ezek  az  arányok  4*78,  3*6*5,  illetőleg  4*68  százalékot ­
  tüntetnek  fel;  legnagyobb  a  lendület  1897  és  1898  között,
a  mikor  a  magyar  anyaországban  6*ei,  Horvát-Szlavonországokban ­
  11‘67,  a  Magyarbirodalomban  pedig  7*is  százalékos  taglétszámgyarapodás ­
  volt  kerületi  pénztárainknál.  Az  ipartestületi  betegsegélyző ­
  pénztárak  taglétszáma  1896-ban  az  anyaországban  csökkent
6’83  százalékkal,  Horvát-Szlavonországokban  pedig  ugyanekkor
53*77  százalékos  emelkedést  mutat;  azóta  megfordítva  az  anyaországban ­
  gyarapodás  indult  meg,  Horvát-Szlavonországokban  pedig  évrőlévre
  csökkenés,  úgy  hogy  végeredményben  a  négy  évről  amott
5.55  százalékos  növekvés,  emitt  pedig  19*si  százalékot  tevő  hanyatlás ­
  konstatálható  az  ipartestületi  pénztárak  taglétszámában.  Horvát-Szlavonországokban
  különben  csak  egy  ipartestületi  pénztár  működik, ­
  alacsony  (1898-ban  170  főnyi)  taglétszámmal,  s  igya  birodalmi
arány  a  magyar  anyaországé  után  igazodik,  5*4?  százalékos  emelkedéssel. ­
  A  gyári  és  vállalati  betegsegélyző  pénztárak  taglétszáma
növekvést  tüntet  fel  minden  esztendőben,  legtöbbször  a  kerületi
pénztárakénál  is  erősebb  —  bár  egyúttal  szabálytalanabb  —  növekvést. ­
  Az  anyaországban  1895  után  ll*io  százalékkal  gyarapodott
gyári  pénztáraink  taglétszáma,  1896  után  csak  3*05  százalékkal,  de
már  1897  után  ismét  8*79  százalékkal;  1895-ről  1898-ra  tehát
24*64  százalékos  tekintélyes  emelkedést  találunk.  Horvát-Szlavonországokban ­
  1895  után  44*03,  1896  után  42*7  százalék  az  emelkedés ­
  a  gyári  pénztárak  taglétszámában;  emelkedő  az  irányzat  a
következő  évben  is,  de  már  nagy  különbözette!  csak  3*49  százaléknyi; ­
  1895-ről  1898-ra  azonban  igy  is  112*75%-os  növekvést
találunk,  négy  év  alatt  tehát  itt  a  gyári  pénztárak  taglétszáma  több
mint  kétszeresére  emelkedett.  A  magánegyesületi  pénztárak  állapota
inkább  stagnálást  mutat,  bár  az  1897-ről  1898-ra  mutatkozó  lendület ­
  végeredményben  itt  is  némi  gyarapodást  okozott.  Magánegyesületi ­
  pénztárak  csak  az  anyaországban  vannak;  taglétszámuk
1895  után  2*68,  1896  után  pedig  0*io  százalékkal  megfogyott.
1897-ről  1898-ra  3*22°/o-os  emelkedés  mutatkozik,  a  mi  az  előbbi
évek  hiányát  kiegyenlítvén,  az  1895-ről  1898-ra  terjedő  időre  mindössze ­
  0*i  6  százalékot  tevő  növekvést  eredményez.
A  betegsegélyző  pénztárak  állapotának  megítélésénél  a  területi
elhelyezkedésen  s  a  pénztár  jellegén  kivül  különösen  nagy  jelentő-Am

  betráchtlichsten  ist  die  Zahl  dér  Mitglieder  dér  Bezirkskassen,
  welche  in  jedem  Jahre  fást  die  Hálfte  dér  gesammten
Kfankenkassen-Mitglieder  betrágt,  in  Kroatien-Slavonien  fást  neun
Zehntel.  lm  ungarischen  Mutterlande  ist  auch  die  Zahl  dér  Mitglieder ­
  dér  Fabriks-  und  Unternehmungskassen  gross  und  wachsend  ;
unter  hunderttausend  verbleibt  aber  dér  Mitgliederstand  dér  Privatvereins-Kassen
  und  dér  am  wenigsten  volkreichsten  Kategorie,  dér
Gewerbekorporations-Kassen.  Die  Vertheilung  dér  Mitglieder  unter  die
Kassen  verschiedenen  Karakters  weist  keine  grösseren  Schwankungen
auf;  besonders  bei  den  Bezirks-Krankenkassen  zeigt  sich  eine
zwar  langsame  aber  regelmássige  Vermehrung,  was  aus  dem  universellen
  Karakter  und  dér  allé  Zweige  dér  gewerblichen  Bevölkerung
in  ihren  Rahmen  fassenden  Organisation  dieser  Kassen  zu  erkláren
  ist.  Dér  Übertritt  des  Arbeiters  aus  einem  Gewerbszweig
zu  irgend  einer  andern  Bescháftigung  alterirt  seine  Angehörigkeit
  zu  dér  Bezirkskasse  nicht,  daher  sind  die  Bezirkskassen  dér
mit  dér  Entwickelung  oder  dem  Niedergang  dér  einzelnen  Gewerbszweige
  verbun  Jenen  Zu-  oder  Abnahme  des  Mitgliederstandes  am
wenigsten  ausgesetzt.  Dér  zűr  Gewerbekorporations-Kasse  gehörige
Arbeiter  jedoch  geráth,  wenn  er  seine  Stelle  wechselt,  sehr  oft  aus.
dér  Kompetenz  dér  Gewerbekorporations-Kasse  heraus;  gleicherweise
  verliert  das  Mitglied  einer  Fabriks-  oder  Unternehmungskasse,,
wenn  seine  Arbeit  bei  dér  betreffenden  Fabrik  aufhört,  nothwendigerweise
  auch  sein  Mitgliedsrecht  bei  dér  Fabrikskasse.  Nicht  gross
ist  die  Fluktuation  auch  bei  den  Privatvereins-Kassen,  wo  sich  die
Mitglieder  zumeist  aus  Freiwilligen,  ferner  aus  kommerziellen  und
solchen  Angestellten  zusammenfinden,  dérén  Arbeit  mehr  an  einen
Őrt  gebunden  ist  und  die  gewöhnlich  für  lángere  Zeit  bescháftigt
werden.
In  den  Lándern  dér  ungarischen  Krone  habén  die  Bezirks-Krankenkassen
  in  vier  Jahren  durch  die  Vermehrung  ihrer  Mitglieder ­
  17°/°  gewonnen;  im  ungarischen  Mutterlande  betrágt  die
Zunahme  von  1895  auf  1898  nur  15*92°/o,  in  Kroatien-Slavonien
aber  26*39°/o;  von  1895  auf  1896  ist  die  Zunahme  im  Mutterlande
3*77,  in  Kroatien-Slavonien  9*2,  in  dér  Reichssumme  aber  4*34  Perzent;
im  náchsten  Jahre  zeigen  diese  Verháltnisse  4*78,  3*65,  beziehungsweise
  4*66  Perzent;  dér  grösste  Aufschwung  zeigt  sich  zwischen
1897  und  1898,  vvo  die  Zunahme  dér  Mitglieder  bei  den  Bezirkskassen ­
  im  ungarischen  Mutterlande  6*ei,  in  Kroation-Slavonien  11*67,
im  Königreich  Ungarn  aber  7*i5°/o  betrug.  Dér  Mitgliederstand  dér
Gewerbekorporations-Krankenkassen  zeigt  1896  im  ungarischen
Mutterland  eine  Abnahme  um  6*03°/o,  in  Kroation-Slavonien  aber
zu  derselben  Zeit  eine  Zunahme  um  53*77°/o  ;  seitdem  aber  trat  umgekehrt
  im  Mutterlande  eine  Vermehrung,  in  Kroatien-Slavonien  aber  von
Jahr  zu  Jahr  eine  Verminderung  ein,  so  dass  im  Endresultat  von
den  vier  Jahren  im  Mitgliederstand  dér  Gewerbekorporations-Kassen
dórt  eine  Zunahme  um  5*55°/o,  hier  eine  Abnahme  um  19*si°/o  zu
konstatiren  ist.  In  Kroatien-Slavonien  ist  übrigens  nur  eine  Gewerbekorporations-Kasse ­
  thátig,  mit  geringem  Mitgliederstande  (in  1898
170  Personen)  und  so  richtet  sich  die  Reichs-Verháltniszahl  nach
dér  des  ungarischen  Mutterlandes  mit  einer  Steigerung  um  5*47°/o.
Dér  Mitgliederstand  dér  Fabriks-  und  Unternehmungs-Krankenkassen
zeigt  jedes  Jahr  eine  Zunahme,  und  zwar  eine,  welche  zumeist
grösser,  aber  zugleich  auch  regelloser  ist,  als  die  dér  Bezirkskassen.
Im  Mutterlande  hat  sich  nach  1895  dér  Mitgliederstand  dér  Fabrikskassen
  um  11  *io°/o  vermehrt,  nach  1896  nur  um  3*05°/o,  aber  nach
1897  schon  wieder  um  8*79°/o;  von  1895  auf  1898  ergibt  sich  alsó
eine  ansehnliche  Vermehrung  um  24*64%.  In  Kroatien-Slavonien
betrágt  die  Zunahme  im  Mitgliederstande  dér  Fabrikskassen  nach
1895  44*03,  nach  1896  42*7°/o;  auch  im  náchsten  Jahre  ist  die
Tendenz  steigend,  betrágt  aber  mit  einer  grossen  Differenz  nur  3*49°/o  ;
von  1895  auf  1898  ergibt  sich  auch  so  eine  Zunahme  von  112*75%,
in  vier  Jahren  hat  sich  alsó  hier  dér  Mitgliederstand  dér  Fabrikskassen ­
  mehr  als  verdoppelt.  Dér  Zustand  dér  Privatvereins-Kassen
zeigt  eher  ein  Stagniren,  obwohl  dér  Aufschwung  von  1897  auf  1898
im  Endergebnis  auch  hier  einige  Zunahme  bewirkt  hat.  Privatvereins-Kassen ­
  gibt  es  nur  im  Mutterlande  ;  ihr  Mitgliederstand  hat
nach  1895  um  2*os°/o,  nach  1896  aber  um  0*io%  abgenommen.
Von  1897  auf  1898  zeigt  sich  eine  Zunahme  um  8*22%,  was  den
Abgang  dér  vorhergehenden  Jahre  ausgleicht  und  für  die  Zeit
von  1895  bis  1898  insgesammt  eine  Vermehrung  um  0*26%
ergibt.
Bei  dér  Beurtheilung  dér  Zustánde  dér  Krankenkassen  ist
nebst  dér  territorialen  Vertheilung  besonders  die  Mitgliederfrequenz
11*