115* 
15** 
a következő évben pedig felszökkent ugyan ez az arány 95*88 szá 
zalékra, de már 1897-ben ismét 90*34 százalékra hanyatlik, s 1898- 
ban is csak 92*48 százalékig tud emelkedni. Az igazgatási kiadások 
mig 1895-ben nem érték el az egy, százalékot, azon túl mindig 
fölötte maradtak; nagy része a tagjárulékoknak számoltatik el egyéb 
kiadások czímén. 
A magánegyesületi pénztáraknál a tagjárulékokból eredő bevé 
teleknek 1895-ben 84*07 százalékát fordították segélyezésre ; a követ 
kező évben s 1897-ben is csökkent ez az arány, ügy hogy 1897- 
ben a segélyezési kiadások már csak 79*31 százalékát képviselték 
a tagjárulékoknak; 1898-ra némi emelkedés tapasztalható, 79*89 
százalékos aránynyal. Az igazgatási költségek 1897-ben emész 
tettek föl legtöbbet, 21*so százalékot. 
A részletekben mutatkozó eltérésekből főleg az említésre méltó, 
hogy a magyar anyaországban a kerületi pénztárak az utolsó két 
évben kevesebbet fordítottak segélyezési czélokra és többet igaz 
gatási kiadásokra, mint Horvát-S'zlavonországokbah; a horvát- 
szlavonországi ipartestületi pénztár ma is többet költ az adminisz- 
tráczióra, mint az anyaországiak, az előző években .pedig — a 
szervezkedés esztendeiben — különösen sok igazgatási költséggel 
küzdött; ugyanitt a gyári pénztárak is nagyobb -- bár csökkenő 
— arányban fordítják a tagjárulékokat az igazgatás czéljaira, mint 
az anyaországban. 
A betegsegélyző pénztárak jelleg szerinti megkülönböztetése 
nélkül s azoknak törvénj^hatóságonkint való elhelyezkedése szerint 
vizsgálva ezeket az átlagos taglétszámhoz viszonyított arányokat (1. a 
116. és 117. lapon foglalt táblázatokat), általában azt tapasztalhatjuk, 
hogy az iparos jellegű ,városokban, továbbá oly törvényhatóságokban, 
a hol főleg gyári pénztárak vannak, a segélyezési kiadások részesedése 
a tagjárulékból eredő bevételekben az országos átlagon felül emel 
kedik, viszont az igazgatási költségek átlagon alul maradnak. Nyilván 
váló jele ez annak, hogy a tagoknak a központ körül való tömörülése 
a pénztárakat nagyobb segélyezési akczióra képesíti, mig a nagy 
vidékre- kiterjedő hatáskör az igazgatási költségeket aránytalanul 
megnöveli. A budapesti pénztárak teljesítménye ehhez képest a leg 
jobbak közül való: tagjárulékaiknak e pénztárak 89*09 százalékát 
fordítják segélyezésre és csak 8*28 százalékát igazgatási költségekre. 
Budapesten kívül a segélyezést az országos átlagon felüli 
arányban folytatják a következő törvényhatóságok; Kolozs vármegye 
(a segélyezési kiadások a tagjárulékból eredő bevételeknek 130*64°/o-a), 
Verőcze vármegye (101*e4°/o), Kolozsvár város (94*67%), Besztercze- 
Naszód vármegye (93*77%), Fogaras vármegye (93*32%), Modrus- 
Fiume vármegye (92*05%), Máramaros vármegye (89*6o°/o), Nagyvárad 
(87*08%), Sopron vármegye (87*i7°/o) és Nagy-Küküllő vármegye 
(87*is°/o). Legkedvezőtlenebb arányokat tüntetnek fel: Lika-Krbava 
vármegye (38*84%), Szilágy vármegye (48*so%), Csongrád vármegye 
(50*85%), Hódmező-Vásárhely (52*s2%), Baja (55*18%), Veszprém 
vármegye (55*65%), Torda-Aranyos vármegye (58*08%), Abauj-Torna 
vármegye (58*31%), Zombor (59*73%) és Árva vármegye (60*59°/o). 
Az igazgatási költségek legkisebb arányát Budapesten kívül 
ezekben a törvényhatóságokban találjuk: Kolozs vármegye (a tag 
járulékok 0*04%• a), Sopron vármegye (5*27%), Selmeczbánya (7*?i%), 
Fiume (10*is°/o), Zágráb (10*60%), Árva vármegye (11*46%), Versecz 
(11*49%), Szerém vármegye (12*42°/°) és Háromszék vármegye 
(12*59%). Legmagasabbak az igazgatási költségek Szabolcs vár 
megyében (65*68%), azután Szilágyban (54*26%), Torda-Aranyosban 
(47*67%), Baján (39*oo°/o), Udvarhelyben (36*53%), Hunyadban 
(36*32%), Biharban (36*12%), Zornborban (35*17%), Pancsován 
(34*25%) s végül Alsó-Fehér vármegyében (33*98%). Kiváltképen 
érdekes azoknak az arányszámoknak a vizsgálata, a melyek a 
betegsegélyző pénztárak bevételeinek és kiadásainak egy pénztári 
tagra jutó arányait tüntetik fel. 1898-ban összes betegsegélyző pénz 
tárainknál egy pénztári tagra 15*is korona bevétel és 14*44 korona 
kiadás jutott. A bevételekből 13*48 korona esik a tagjárulékokra és 
1*66 korona egyéb bevételekre. Az egy tagra eső tagjárulékból eredő 
bevétel — 1897-et kivéve — az előző években mind jelentékenyen 
kisebb volt, a mi arra enged következtetni, hogy a tagjárulékok 
behajtása növekvő erélylyel folyik. A kerületi betegsegélyző pénz- 
gliederbeitráge zu Unterstützungen verwendet, im náchsten Jahre 
stieg zwar das Verháltnis auf 95*88%, doch sinkt es 1897 wieder 
auf 90*34% herab und vermag auch 1898 nur auf 92*48°/o zu stei- 
gen. Die Verwaltungskosten erreichten 1895 noch nicht ein Perzent, 
von da an stehen sie immer darüber; ein grosser Theil dér 
Mitgliederbeitráge wird unter dem Titel sonstiger Ausgaben ver- 
rechnet. 
Bei den Privatvereins-Kassen wurden 1895 84*07% dér Ein- 
nahmen aus den Mitgliederbeitrágen an Unterstützungen verwen 
det; im náchsten Jahre und auch 1897 nahm dies Verháltnis ab, 
so dass die Unterstützungsausgaben blos 79*si% dér Mitglieder 
beitráge ausmachten; 1898 zeigte sich eine Zunahme mit dér Ver- 
háltniszahl 79*sg. Die Verwaltungskosten verschlangen 1897 das 
meiste, 21*so%. 
♦ 
Von den in den Details sich ergebenden Abweichungen ist 
besonders erwáhnenswert, dass die Bezirkskassen im ungarischen 
Mutterlande in den letzten zwei Jahren weniger zu Unterstützungs- 
zwecken und mehr auf die Verwaltungskosten verwendet habén, 
als. in Kroatien-Slavonien; die kroatisch-slavonische Gewerbe- 
Korporationskasse gibt auch heute mehr auf die Administration 
aus, als die im Mutterlande; in den vorhergehenden Jahren aber — 
den Jahren dér Organisirung — hatte sie mit besonders vielen 
Verwaltungskosten zu kámpfen; ebenda verwenden auch die 
Fabrikskassen die Mitgliederbeitráge in einem grösseren, jedoch in 
Abnahme begriffenen Verháltnis zu Verwaltungszwecken, als im 
Mutterlande. 
Wenn wir diese mit dem durchschnittlichen Mitgliederstande 
verglichenen Verhaltnisse dér Krankenkassen ohne Unterscheidung 
nach ihrem Karakter und nach ihrer Dislokation nach Munizipien 
untersuchen (s. die Tabellen auf S. 116 und 117), werden wir im 
Allgemeinen finden, dass in den Stádten mit industriellem. Karak 
ter, ferner in solchen Munizipien, wo sich vornehmlich Fabriks 
kassen befinden, dér Antheil dér Unterstützungsausgaben an den 
aus den Mitgliederbeitrágen erzielten Einnahmen sich über den 
Landesdurchschnitt erhebt, die Verwaltungskosten hingegen unter 
dem Durchschnitte bleibén. Es ist alsó offenbar, dass das gedrángte 
Zusammensein dér Mitglieder um einen Mittelpunkt die Kassen 
zu einer grösseren Unterstützungsaktion befáhigt, wáhrend die 
Erstreckung des Wirkungskreises auf ein grösseres Gebiet die Ver-' 
waltungskosten unverháltnismássig steigert. Die Leistungsfáhigkeit 
dér Budapestéi* Kassen gehört derogemáss zu den besten: diese 
Kassen verwenden 89*09% ihrer Mitgliederbeitráge zu Unterstützun 
gen und nur 8*28% zu Verwaltungskosten. 
Ausser Budapest betreiben noch íolgende Munizipien die Un- 
terstützung in einem den Landesdurchschnitt überschreitenden Maasse: 
Komitat -Kolozs (die Unterstützungausgaben betragen 130*64% dér 
Einnahmen aus den Mitgliederbeitrágen), Komitat Verőcze (101*64%), 
Stadt Kolozsvár (94*67%), . Komitat Besztercze-Naszód (93*77%), 
Komitat Fogaras (93*32%), Komitat Modrus-Fiume (92*os%), Ko 
mitat Máramaros (89*eo%), Nagyvárad (87*98%), Komitat Sopron 
(87*17%) und Komitat Nagy-Küküllő (87*13%). Die ungünstigsten 
Verháltnisse zeigen : Komitat Lika-Krbava (38*84%), Komitat Szilágy 
(48*39%), Komitat Csongrád (50*85%), Hódmező-Vásárhely (52*32°/o), 
Baja (55*i8°/o), Komitat Veszprém (55*65%), Komitat Torda-Aranyos 
(58*08%), Komitat Abauj-Torna (58*31%), Zombor (59*78°/o) und Ko 
mitat Árva (60*59%). 
Die kleinsten Verháltniszahlen dér Verwaltungskosten finden 
sich ausser Budapest in folgenden Munizipien ; Komitat Kolozs 
(0*o4% dér Mitgliederbeitráge), Komitat Sopron (5*27%), Selmeczbánya 
(7*7i°/o), Fiume (10*is%), Zágráb (10*5o°/o), Komitat Árva (ll*46°/o), 
Versecz (11*49%), Komitat Szerém (12*42%) und Komitat Három 
szék (12*59°/o). Am höchsten sind die Verwaltungskosten : Komitat 
Szabolcs (65*es 0 /o), Komitat Szilágy (54*26%), Komitat Torda-Ara 
nyos (47*67%), Baja (39.09%), Komitat Udvarhely (36*53%), Komitat 
Hunyad (36*32%), Komitat Bihar (36*i2°/o), Zombor (35*i?%), Pan- 
csova (34*25%), endlich Komitat Alsó-Fehér (33*98%). Besonders 
interessant ist die Untersuchung dér Verháltniszahlen, welche das 
auf je ein Kassenmitglied entfallende Ausmaass dér Einnahmen 
und Ausgaben dér Krankenkassen ausweisen. Im Jahre 1898 ent- 
fielen bei den gesammten Krankenkassen auf je ein Kassenmitglied 
15*13 Kronen Einnahmen und 14*44 Kronen Ausgaben. Von den 
Einnahmen entfallen 13*48 Kronen auf die Mitglieder-Beitráge und 
Les Kronen auf sonstige Einnahmen. Die Einnahmen aus den auf 
je ein Mitglied entfallenden Mitgliederbeitrágen waren — 1897 aus- 
genommen — in den früheren Jahren immer bedeutend kleiner, was 
darauf schliessen lásst, dass das Einheben dér Mitgliederbeitráge 
mit gesteigerter Energie betrieben wird. Bei den Bezirks-Kranken- 
kassen, welche von dem Verzug dér Einzahlung dér Mitglieder-