94*

A  magyar  anyaországban  az  összes  betegsegélyző  pénztárak
taglétszáma  január  hó  folyamán  csökkent,  s  január  31-én  leszállt
a  minimumra,  1000,  az  év  elején  volt  tagból  ekkorra  csak  994
maradván  meg  a  pénztárak  kötelékében.  Februártól  kezdve  azonban ­
  a  hó  végi  taglétszám  fokozatosan  és  állandóan  emelkedik
egész  szeptember  végéig,  a  mikor  a  taglétszám  maximuma  mutatkozik, ­
  1000,  az  év  elején  volt  taggal  szemben  1138  egyénnel.
Ezután  hónapról-hónapra  apad  megint  a  taglétszám  és  deczember
31-én  már  csak  1071  marad.  Ezer  tag  után  ez  a  71  főnyi  különbözet ­
  jelzi  a  betegsegélyző  pénztárak  taglétszámának  évi  gyarapodását, ­
  az  évközti  hullámzásból  eredő  tiszta  nyereséget.  A  két
véglet,  a  január  31  én  mutatkozó  994  s  a  szeptember  30-án  elért
1138  főnyi  taglétszám;  144  közöttük  a  különbség,  az  egyes
hónapokban  a  betegpénztárak  népessége  közötti  eltérés  tehát  közel
tizenöt  százaléknyira  rúg.  A  minimális  és  maximális  taglétszám
közötti  középszám  1067  s  ezen  alul  adatainkban  csak  négy  hónap
marad:  január  elseje,  január,  február  és  márczius  hónapok  vége.
Egy  hónapról  a  másra  a  legnagyobb  emelkedés  —  ezer  tag  után
56  főnyi  —  február  és  márczius  hónapok  között  van;  a  legnagyobb
csökkenés  pedig  —  49  főnyi  november  és  deczember  között.  Az
ipari  munka  intenzitása  tehát  már  kora  tavaszszal  megkezdődik,
és  késő  őszig  tart;  a  betegpénztár}  tagoknak  —  tehát  az  ipari
munkásoknak  —  számbeli  emelkedése  februártól  júniusig  nagyobb
mérvű,  azután  hónapról-hónapra  —  bár  még  mindig  emelkedő
irányzattal  —  kisebb  a  különbözet;  a  szeptemberi  kulmináczió
után  októberben  és  novemberben  ismét  lassú  a  csökkenés  s  csak
deczemberre  mutatkozik  egyszerre  gyorsabb  hanyatlás.  Az  építőipar ­
  s  az  ezzel  rokon  időszaki  iparágak  szabják  meg  tehát  betegsegélyzőpénztáraink
  taghullámzásának  irányát,  s  népünk,  a  mely
a  mezőgazdaság  téli  szünete  alatt  tétlenségre  van  kárhoztatva,  az
ipari  munkában  sem  igen  kereshet  kárpótlást,  mert  a  téli  évadban
annak  is  megcsappan  a  tevékenysége.
A  részletekben  némi  eltéréseket  találunk  az  itt  felhozottakkal
szemben;  nevezetesen  a  kerületi  betegsegélyző  pénztáraknál  a
minimum  ugyan  január  végén  jelentkezik  986  taggal  ezer  főre,  de
már  a  maximum  nem  szeptember,  hanem  junius  végére  esik  1164
taggal.  A  két  véglet  közötti  eltérés  —  178  —  meghaladja  a  tizenhét ­
  százalékot.  Itt  is  gyors  növekedést  találunk  februárról  márcziusra
  és  hirtelen  nagy  esést  novemberről  deczemberre;  a  nyári
hónapokban  pedig  —  júniustól  szeptemberig  —  elenyésző  csekély
a  különbség  az  egyes  hónapok  végén  mutatkozó  taglétszám  között.
A  deczember  végi  taglétszám  66  főnyi  gyarapodást  mutat  január
elejéhez  képest.
Az  ipartestületi  betegsegélyző  pénztáraknál  legnagyobb  az
eltérés  az  egyes  hónapok  taglétszámai  között,  több,  mint  27  százaléknyi. ­
  Itt  szeptember  végén  van  a  maximum  1277  taggal,  és
január  elején  a  legcsekélyebb  létszám  1000  taggal.  A  növekedés
már  szintén  márcziusban  vesz  legerősebb  lendületet  s  a  hanyatlás
deczemberben  a  legszembetűnőbb  ;  a  julius-október  hónapok  taglétszáma ­
  alig  tér  el  valamivel  a  szeptemberben  mutatkozó  maximumtól.
A  gyári  és  vállalati  pénztáraknál  a  maximális  és  a  minimális
létszám  is  eltolódik  néhány  hónappal;  emez  február  végén  szerepel
994  taggal,  a  maximum  pedig  november  végén  áll  elő  1111  taggal. ­
  Ez  az  eltolódás  jó  részben  a  czukorgyárak  üzemében  nyer
magyarázatot;  a  czukorgyártási  campagne  őszszel  kezdetvén  meg,
legnagyobb  munkáslétszámot  októberre  s  novemberre  gyűjt  össze;
a  gyártás  folyamata  pedig  a  finomításig  februárra  fejeztetvén  be,
a  munkások  zöme  ekkor  bocsátható  el.  A  két  véglet  közötti
különbség  a  gyári  pénztáraknál  már  jóval  csekélyebb,  a  tizenegy
százalékot  alig  valamivel  meghaladó,  a  mi  viszont  abban  leli  magyarázatát, ­
  hogy  (a  czukorgyárakat  s  részben  a  faipari  telepeket
kivéve)  külön  betegsegélyző-pénztárt  inkább  az  állandóbb  üzemű
gyárak,  nem  pedig  az  időszaki  iparágak  tartanak  fenn.  Éppen
ezért  a  taglétszámban  oly  hirtelen  emelkedés  vagy  csökkenés,  mint
a  kerületi  és  ipartestületi  pénztáraknál  volt  látható,  itt  nem  mutatkozik. ­
  A  gyári  pénztárak  évi  nyeresége  ezer  tagra  88  főnyi  volt.
A  magánegyesületi  pénztárak  veszik  ki  legkevésbé  részüket
a  taghullámzásból;  alig  öt  százaléknyi  ezeknél  az  eltérés  a  január

lm  ungarischen  Mutterlande  hat  dér  Mitgliederstand  dér  gesammten
  Krankenkassen  im  Laufe  des  Monats  Januar  abgenommen
und  ist  am  31.  Januar  auf  das  Minimum  herabgesunken,  von  je
tausend  Mitgliedern  am  Anfang  des  Jahres  waren  zu  dicsem
Termine  nur  994  im  Verbande  dér  Kassen  verblieben.  Von
Februar  angefangen  aber  nimmt  dér  Mitgliederstand  am  Ende  dér
Monate  stufenweise  und  stetig  zu,  bis  zum  Ende  des  Monats
September,  wo  sich  das  Maximum  des  Mitgliederstandes  zeigt,  mit
1138  Individuen  gegenüber  tausend  am  Anfange  des  Jahres.  Von
da  an  nimmt  dér  Mitgliederstand  wieder  von  Monat  zu  Monat  ab,
und  am  31.  December  verbleiben  nur  noch  1071.  Nach  je  1000
Mitgliedern  bedeutet  dieser  Unterschied  von  71  Köpfen  die  Jahresvermehrung
  des  Mitgliederstandes  dér  Krankenkassen,  den  aus  den
Fluktuationen  des  Jahres  sich  ergebenden  Reingewinn.  Die  beiden
Extrémé  sind  dér  Mitgliederstand  am  31.  Januar  von  994  Köpfen
und  dér  am  30-ten  September  von  1138  Köpfen;  die  Differenz  ist
144,  zwischen  den  einzelnen  Monaten  betrágt  alsó  dér  Unterschied
dér  Mitgliederzahl  dér  Krankenkassen  fást  fünfzehn  Perzent.  Das
Mittel  zwischen  dem  minimalen  und  maximalen  Mitgliederstand  ist
1067  und  un  tér  dieser  Zahl  bleiben  in  unsern  Daten  nur  vier
Monate:  dér  erste  Januar  und  das  Ende  dér  Monate  Januar,
Február  und  Marz.  Von  einem  Monat  zum  andern  zeigt  sich  die
grösste  Vermehrung  —  56  auf  1000  Mitglieder  —  zwischen  den
Monaten  Február  und  Marz;  die  grösste  Abnahme  aber,  49  Köpfe,
zwischen  November  und  Dezember.  Die  Intensitát  dér  gevverblichen
Arbeit  beginnt  alsó  schon  im  Vorfrühling  und  dauert  bis  Spátherbst;
  die  ziffermássige  Vermehrung  dér  Krankenkassen-Mitglieder
—  alsó  dér  gewerblichen  Arbeiter  —  zeigt  von  Február  bis  Juni
einen  grösseren  Maasstab,  dann  ist  dér  Unterschied  von  Monat
zu  Monat  kleiner;  die  Tendenz  ist  aber  noch  immer  steigend;
nach  dér  Kulmination  im  September  ist  die  Abnahme  im  Október
und  November  wieder  eine  allmáhlige  und  nur  im  Dezember
zeigt  sich  auf  einmal  ein  rascherer  Rückgang.  Das  Baugewerbe
und  die  damit  vervvandten  periodischen  Gewerbszweige  bestimmen
alsó  die  Richtung  dér  Fluktuation  dér  Mitgliederzahl  dér  Krankenkassen, ­
  und  unser  Volk,  welches  wáhrend  dér  Winterpause  dér
Landwirtschaft  zűr  Unthátigkeit  verdammt  ist,  kann  auch  in  dér
gewerblichen  Arbeit  keine  rechte  Entschádigung  finden,  denn
auch  bei  dieser  nimmt  die  Thátigkeit  in  dér  Wintersaison  ab.
In  den  Details  finden  wir  dem  hier  Angeführten  gegenüber
einige  Abweichungen;  namentlich  zeigt  sich  bei  den  Bezirks-Krankenkassen
  das  Minimum  zwar  am  Ende  Januar  mit  986  Mitgliedern ­
  auf  je  1000  Köpfe,  aber  das  Maximum  falit  hier  nicht  auf
September,  sondern  auf  Ende  Juni  mit  1164  Mitgliedern.  Die  Differenz ­
  zwischen  den  beiden  Extrémén  —  178  —  übersteigt  l7°/o..
Auch  hier  finden  wir  von  Február  auf  Marz  eine  rasche  Zunahme,
und  einen  plötzlichen  grossen  Rückgang  von  November  auf
Dezember;  in  den  Sommermonaten  aber  ist  dér  Unterschied  zwischen
dem  am  Ende  dér  einzelnen  Monate  sich  ergebenden  Mitgliederstand
ein  verschwindend  geringer.  Dér  Mitgliederstand  vöm  Ende  Dezember
weist  dem  Anfang  des  Januar  gegenüber  eine  Vermehrung  von
66  Köpfen  auf.
Bei  den  Gerwerbekorporations-Krankenkassen  ist  die  Differenz.
zwischen  dem  Mitgíiederstande  dér  einzelnen  Monate  am  grössten,.
mehr  als  27  Perzent.  Hier  zeigt  sich  am  Ende  September  das
Maximum  mit  1277  Mitgliedern  und  am  Anfang  Januar  dér  geringste
Stand  mit  1000  Mitgliedern.  Die  Zunahme  nimmt  gleichfalls  im  Marz.
den  stárksten  Aufschwung  und  dér  Rückgang  ist  im  Dezember
am  auffalligsten;  dér  Mitgliederstand  dér  Monate  Juli—Október
unterscheidet  sich  kaum  um  etwas  weniges  von  dem  im  September
zu  Tagé  tretenden  Maximum.
Bei  den  Fabriks-  und  Unternehmungskassen  verschiebt  sich.
dér  maximale  und  min  imale  Stand  um  einige  Monate;  dieser  zeigt
sich  Ende  Február  mit  994  Mitgliedern:  das  Maximum  aber  ergibt
sich  Ende  November  mit  1111  Mitgliedern.  Diese  Verschiebung  findet
ihre  Erklárung  zum  guten  Theil  im  Betrieb  dér  Zuckerfabriken;.
die  Zuckererzeugungs-Campagne  beginnt  im  Herbst  und  versammelt
  den  grössten  Arbeiterstand  für  Október  und  November;  dér
Erzeugungsprozess  aber  wird  bis  zum  Raffiniren  bis  Február  beendigt
  und  das  Gros  dér  Arbeiter  kann  zu  dieser  Zeit  entlassen  werden.
  Dér  Unterschied  zwischen  den  beiden  Extrémén  ist  aber  bei;
den  Fabrikskassen  viel  geringer  und  geht  kaum  über  eilf  Perzent,
was  wieder  darin  seine  Erklárung  findet,  dass  (die  Zuckerfabriken
und  zum  Theil  die  Holzindustrie-Anlagen  ausgenommen)  mehr
die  Fabriken  von  stándigem  Karakter  als  die  periodischen  Gewerbszweige ­
  besondere  Krankenkassen  erhalten.  Eben  deshalb  zeigt  sich,
hier  keine  so  plötzliche  Zu-  oder  Abnahme  im  Mitgíiederstande,.
wie  bei  den  Bezirks-  und  Gewerbekorparations-Kassen.  Dér  Jahresgewinn
  dér  Fabrikskassen  betrug  88  Köpfe  auf  1000  Mitglieder.
Die  Privatvereins-Kassen  habén  den  geringsten  Antheil  an  dér
Fluktuation  dér  Mitglieder;  bei  dicsen  betrágt  die  Differenz  zwischen