105*

14*

is  —  igénye  van  ingyen  orvosi  segélyre  és  gyógyszerekre,  illetőleg ­
  gyógyászati  eszközökre;  ha  a  munkaképtelen  beteg  tag  orvosi
segélytől  oly  távol  esik,  hogy  ezt  természetben  meg  nem  kaphatja
kárpótlásul  másfélszeres  táppénz  utaltatik  ki  részére.  A  segélyezési
kiadásoknak  nagy  részét  lefoglalják  tehát  a  kórházi  költségek,  az
orvosok,  szülésznők  díjazása  s  a  gyógyszertári  számlák  fizetésére
fordított  kiadások.  Kevésbbé  jelentékeny  tétel  a  temetkezési  segélyekre ­
  fordított  összeg,  a  mely  esetenkint  a  napibér  bizonyos  többszörösében ­
  (azonban  legalább  húszszorosában)  vagy  meghatározott
összegben  (azonban  legalább  40  koronában)  van  megállapítva.
Az  igazgatási  költségek  sorában  a  tisztviselők  fizetése  s  az  irodai
szükségletre  fordított  összegek  szerepelnek;  ezeken  kívül  a  pénztárak ­
  évi  kiadásait  más  szintén  nem  jelentékeny  összeggel  gyarapítják ­
  a  tőkeelhelyezés,  adósságtörlesztés  és  egyéb  czímen  előforduló ­
  költségek,  az  előbbiek  között  mint  állandó  tétel  szerepelvén  a
tartalékalap  gyarapítása.
Betegsegélyző  pénztárainknak  az  itt  ismertetett  jövedelmi  forrásokból, ­
  illetve  kiadási  tételekből  alakuló  költségvetése  az  1898.
évben  már  közel  tíz  millió  koronányi  tekintélyes  összegre  rúgott;
ez  évben  ugyanis  a  magyar  birodalom  összes  betegsegélyző  pénztárainak ­
  bevételei  —  az  előző  évi  pénztári  maradványt  is  ide  számítva, ­
  —  mint  a  106—109.  oldalon  foglalt  táblázatból  kitűnik,
9,927.709  koronát  tettek,  s  ezzel  szemben  kiadásaik  9,479.429
koronát  emésztettek  fel.  Ez  összegekben  a  tagjárulékból  eredő
bevételek  8,845.811  koronával  szerepelnek,  a  tagok  segélyezésére
fordított  kiadások  pedig  7,384.212  koronával.
Ha  nem  is  kisérhetjük  vissza  adatainkban  a  betegsegélyző
pénztárak  működésének  pénzügyi  eredményeit  az  intézmény  életbeléptéig, ­
  nem  lesz  érdektelen  idézni  legalább  a  rendelkezésünkre  álló
számokat,  s  a,  tagok  és,  pénztárak  teljesítményeit  vizsgálni  az
1895—1898.  években.
1895-ben  7,211.682  korona  tagjárulékból  eredő  bevétel  mellett ­
  a  pénztáraknak  a  tagok  javára  történt  teljesítményei  5,899-934
koronára  rúgtak;  a  következő  évben  a  tagjárulékok  7,746.937
koronát  eredményeztek,  a  tagok  segélyezésére  pedig  6,478.566
korona  kiadás  volt;  1897-ben  a  tagok  befizetései  már  8,306.117
koronáig  emelkedtek,  a  segélyezési  kiadások  pedig  6,753.087  koronáig; ­
  az  1898.  évi  adatokat  föntebb  már  szóvá  tettük.
Ezen  négy  év  alatt  tehát  a  munkásnép  befizetett  filléreiből
32,110.547  korona  gyűlt  össze  betegsegélyző  pénztárainknál,  s  a
pénztáraknak  a  tagok  javára  történt  teljesítményei  26,515.799  koronát ­
  tettek.  Ezek  a  hatalmas  összegek  mutatják  azt  a  nem  kicsinylendő
  eredményt,  a  melyet  a  betegsegélyző  pénztári  intézmény  a
munkás  jólét.emelése  érdekében  már  eddig  is  elért,  s  a  melyet  —  a
teljesítmények  növekvő  arányából  Ítélve  —  még  fokozottabb  mértékben ­
  érhet  el  ezután.
A  bevételi  forrásoknak  és  kiadási  tételeknek  vizsgálatában
mindenekelőtt  azoknak  egymáshoz,  illetőleg  a  bevételi  vagy  kiadás
főösszeghez  való  aránya  nyújthat  tájékozást  a  betegsegélyző  pénztárak ­
  anyagi  helyzetét  illetőleg;  a  bevételi  rovatnak  főtételét
azonban,  a  tagjárulékból  eredő  jövedelmeket  egyfelől,  s  másfelől  a
kiadásoknak  főcsoportjait,  nevezetesen  a  segélyezési  és  igazgatási
költségeket  meg  kell  világítanunk  egymáshoz  való  viszonyukban
is,  és  szembeállítanunk  egyúttal  a  taglétszámmal  is,  hogy  a  pénztárak ­
  teljesítési  képességeiről  tiszta  képet  nyerhessünk.
Betegsegélyző  pénztáraink  bevételei  között  —  még  mindig
a  magyar  korona  összes  pénztárait  tartva  szem  előtt,  tekintet  nélkül
azok  jellegére  —  a  tagjárulékokból  eredő  bevételek  1895-ben  84‘ss
százalékkal  szerepelnek.  A  tagjárulékok  azóta,  a  taglétszám  növekedésének ­
  megfelelőleg  évről-évre  természetesen  emelkedtek,  és
pedig  1895-ről  1896-ra  7*42  százalékkal,  a  következő  évben  újabb
7*22  százalékkal,  1897-ről  1898-ra  pedig  6‘so  százalékkal.  Az  összes
bevételekhez  való  arányuk  azonban  némi  ingadozásnak  volt  kitéve,
egyéb  bevételi  tételek  kisebb-nagyobb  hullámzásához  képest.  így
különösen  az  elhelyezett  tőkék  visszafizetése  és  az  egyéb  czímen
kimutatott  bevételeknek  a  következő  évben  hirtelen  közel  kétszeresére ­
  való  emelkedése  a  tagjárulékoknak  az  összes  bevételekhez

die  Familienglieder  —  Anspruch  auf  unentgeitliche  árztliche  Hilfe
und  Medikamente,  beziehungsweise  auf  Heilmittel;  wenn  das
arbeitsunfáhige  kranke  Mitglied  von  dér  árztlichen  Hilfe  so  weit
entfernt  ist,  dass  es  dieselbe  in  natura  nicht  erhaltén  kann,  wird
ihm  zűr  Entschádigung  das  Anderthalbfache  des  Pílegegeldes  ausgefolgt.
  Einen  grossen  Theil  dér  Unterstützungsausgaben  nehmen
alsó  die  Spitalskosten,  das  Honorar  dér  Arzte  und  Hebammen  und
die  auf  die  Begleichung  dér  Apothekerkosten  verwendeten  Ausgaben
  in  Anspruch.  Ein  weniger  bedeutender  Posten  ist  die  auf
die  Leichenbestattungs-Unterstützungen  verwendete  Summe,  welche
  in  den  einzelnen  Falién  ein  gewisses  Mehrfaches  (wenigstens
das  Zwanzigfache)  des  Tageslohnes  oder  einen  festgestellten  Betrag
(wenigstens  40  Kronen)  ausraacht.  In  dér  Reihe  dér  Verwaltungskosten
  kommen  die  Gehálter  dér  Beamten  und  die  auf  die  Kanzleirequisiten
  verwendeten  Betráge  vor;  ausserdem  werden  die  jáhrlichen
  Ausgaben  dér  Kassen  um  eine  andere,  gleichfalls  nicht
betráchtliche  Summe,  die  unter  dem  Titel  dér  Kapitalsanlage,  dér
Schuldentilgung  u.  dgl.  vorkommenden  Ausgaben  vermehrt,  unter
den  ersteren  fungirt  als  stándiger  Posten  die  Vermehrung  des  Reservefondes.

Das  aus  den  hier  besprochenen  Einnahmsquellen,  beziehungsweise ­
  Ausgabsposten  sich  formirende  Budget  unserer  Krankenkassen
  erreichte  im  Jahre  1898  den  ansehnlichen  Betrag  von  beinahe
  zehn  Millionen  Kronen;  in  diesem  Jahre  betrugen  námlich,
wie  aus  den  Tabellen  auf  Seite  106—109  ersichtlich,  die  Einnahmen
  sámmtlicher  Krankenkassen  des  Königreiches  Ungarn  —
auch  den  Kassenrest  des  Vorjahres  mitgerechnet  —  9,927.709
Kronen,  dem  gegenüber  habén  die  Ausgaben  9,479.429  Kronen
verbraucht.  In  diesen  Summen  betragen  die  Einnahmen  aus  den
Mitgliederbeitrágen  8,845.811  Kronen,  die  auf  die  Unterstützung  dér
Mitglieder  verwendeten  Ausgaben  aber  7,384.212  Kronen.
Wenn  wir  die  finanziellen  Ergebnisse  dér  Thátigkeit  dér
Krankenkassen  in  unseren  Daten  auch  nicht  bis  zum  Inslebentreten
  dér  Institution  zurückbegleiten  können,  wird  es  doch  nicht
uninteressant  sein,  wenigstens  die  uns  zűr  Verfügung  stehenden
Zahlen  zu  zitiren  und  die  Leistungen  dér  Mitglieder  und  dér  Kassen
in  den  Jahren  1895—1898  zu  untersuchen.
lm  Jahre  1895  betrugen  bei  einer  Einnahme  von  7,211.682
Kronen  aus  den  Mitgliederbeitrágen,  die  Leistungen  dér  Kassen  an
ihre  Mitglieder  5,899.934  Kronen  ;  im  folgenden  Jahre  ergaben  die
Mitgliederbeitráge  7,746.937  Kronen,  auf  Mitgliederunterstützungen
aber  wurden  6,478.566  Kronen  ausgegeben,  im  Jahre  1897  stiegen
die  Einzahlungen  dér  Mitglieder  schon  auf  8,306.117  Kronen,  die
Unterstützungsausgaben  aber  auf  6,753.087  Kronen;  die  Daten  für
1898  hahen  wir  schon  oben  erwáhnt.
Wáhrend  dieser  vier  Jahre  alsó  kamen  aus  den  eingezahlten
Hellern  des  Arbeitervolkes  in  unseren  Krankenkassen  32,110.547
Kronen  zusammen  und  die  Leistungen  dér  Kassen  zu  Gunsten
dér  Mitglieder  machten  26,515.799  Kronen  aps.  Diese  gewaltigen
Betráge  zeigen  das  nicht  zu  unterschátzende  Resultat,  welches  von
dér  Institution  dér  .  Krankenkasse  im  Interessé  dér  Hebung  dér
Arbeiterwohlfahrt  bisher  erreicht  wurde  und  welches  —  aus  dem
wachsenden  Verháltnis  dér  Leistungen  zu  schliessen  —  künftighin
  in  noch  gesteigertem  Maasse  erreicht  werden  kann.
In  dér  Untersuchung  dér  Einnahmsquellen  und  Ausgabsposíen
  kann  das  Verháltnis  derselben  zu  einander,  beziehungsweise ­
  zu  dér  Hauptsumme  dér  Einnahmen  oder  Ausgaben  bezüglich
  dér  materiellen  Lage  dér  Krankenkassen  orientiren  ;  doch  sind
einerseits  die  Hauptposten  dér  Einnahmsrubrik,  die  Einkünfte  aus
den  Mitgliederbeitrágen  und  andererseits  die  Hauptgruppen  dér  Ausgaben, ­
  namentlich  die  Unterstützungs-  und  Verwaltungsausgaben
auch  in  ihrem  Verháltnis  zu  einander  zu  beleuchten  und  zugleich
auch  dem  Mitgliederstande  gegenüberzustellen,  um  ein  deutliches
Bild  dér  Leistungsfáhigkeit  dér  Kassen  zu  erlangen.
Unter  den  Einnahmen  unserer  Krankenkassen  —  immer  die
gesammten  Kassen  dér  Lánder  dér  ungarischen  Krone  vor  Augen
gehalten,  ohne  Rücksicht  auf  ihren  Karakter  —  betragen  die  Einnahmen ­
  aus  den  Mitgliederbeitrágen  im  Jahre  1895  84 , 83°/o-  Die
Mitgliederbeitráge  habén  seither,  dér  Vermehrung  dés  Mitgliederstandes
  entsprechend,  von  Jahr  zu  Jahr  natürlich  zugenommen
und  zwar  von  1895  auf  1896  um  7‘42°/o  Perzent,  im  nachsten
Jahre  wieder  um  7’22 # /o,  von  1897  auf  1898  aber  um  6'so°/o.  Ihr
Verháltnis  zu  den  Gesammteinnahmen  '  aber  war  einigen  Schwankungen
  unterworfen,  je  nach  dér  grössern  oder  kleinern  Fluktuation
  sonstiger  Einnahmsposten.  So  setzten  besonders  die  Rückerstattung
  dér  angelegten  Kapitalien  und  die  im  náchstfolgenden
Jahre  plötzlich  beinahe  auf  das  doppelte  gesteigerten,  unter  sonstigen
  Titeln  ausgewiesenen  Einnahmen  das  Verháltnis  dér  Mit-