no*

való  arányát  már  1896-ban  leszállítja  80'ie  százalékig;  ugyanez  az
ok  működik  közre  abban  is,  hogy  1897-ben  még  mindig  csak  80 - s4
százalékot  tevő  a  tagjárulékból  eredő  bevételek  aránya  az  összes
bevételekhez  képest,  s  csak  ennek  az  oknak  megszűntével  emelkedik
megint  az  arány  1898-ban  89*io  százalékig.  Az  előző  évek  csökkenése ­
  különben  egyáltalán  nem  volna  aggasztó  jelenség,  mert
hiszen  a  tagjárulékoknak  tényleges  emelkedésével  a  pénztárak
anyagi  helyzetét  csak  kedvezően  befolyásolja  rendes  körülmények
között,  ha  egyéb  bevételeik  még  nagyobb  arányokban  szaporodnak.
A  jelen  esetben  ez  a  nagyobb  szaporodás  az  elhelyezett  tőkék
tömegesebb  visszafizetéséből  áll,  a  minek  jórészben  megfelel  a
kiadási  tételek  között  a  tőkeelhelyezésnek  hasonlóan  magas  aránya,
ügy  hogy  mind  a  kettő  mint  átfutó  tétel  érinti  a  pénztárak  költségvetését,
  s  az  1898.  évi  zárszámadásokból  az  átfutó  tételek  gondosabban ­
  kiküszöböltetvén,  a  tagjárulékból  eredő  bevételeknek  is
itt  már  helyre  áll  az  aránya.
Az  önkéntes  tagoktól  belépési  díjak  czímén  szedett  összegek
1895-ben  Oos,  a  következő  években  pedig  —  az  újonnan  belépő
önkéntes  tagok  számának  csökkenésével  0*04  százalékkal  szerepelnek ­
  a  bevételek  között.  Adományok  czímén  is  csak  fél  százalék
körül  ingadozó  összeg  emeli  a.  pénztárak  bevételeit.  Valamivel
magasabb  már  kezdetben  is  a  kamatjövedelem,  s  ez  évről-évre
emelkedik  is;  1895-ben  55.407  korona  volt  e  czímén  összes  pénztáraink ­
  bevétele,  1898-ban  pedig  már  több  mint  kétszerese,  112.105
korona.  A  többi  bevételi  tételekhez  viszonyítva  azonban  ez  az  emelkedés ­
  már  nem  oly  erős:  az  1895.  évi  0*65  százalékról  1898-ig
1  *13  százalékra  változott  a  kamatjövedelemmel  az  összes  bevételekhez ­
  való  aránya.  A  kamatjövedelem  gyarapodását  magyarázza  pénztárainknál ­
  a  postatakarékpénztári  forgalomban  való  mind  általánosabb ­
  —  s  most  már  kötelező  —  részvétel,  másfelől  pedig  ugyancsak
a  postatakarékpénztárnál,  vagy  egyéb  pénzintézeteknél  tartalékul
elhelyezett  megtakarítások  szaporodása.
1895-ben  és  1896-ban  az  egy  százalékot  megközelíti,  1897-ben
és  1898-ban  azt  valamivel  meg  is  haladja  a  büntetéspénzekből
eredő  bevétel.  Jelentősége  ennek  a  tételnek  különben  csak  a  kerületi ­
  betegsegélyző  pénztáraknál  s  a  gyáriaknál  van.  Amazoknál  a
be-  és  kijelentés  pontos  időben  való  megtétele,  s  a  tagilletmények
szabályos  befizetése  körüli  mulasztásokért  az  iparhatóságok  által
kiszabott  büntetéspénzek  gyarapítják  e  czímén  a  bevételeket,  legutóbb ­
  évi  20.591  korona  összegben,  s  az  összes  bevételeknek  állandóan ­
  mintegy  fél  százaléka  erejéig.  A  gyári  és  vállalati  pénztáraknál
más  az  eredete  a  büntetéspénzekből  befolyó  jövedelmeknek:  itt  a
munkaadó  által  az  alkalmazottjaira  rendetlenség,  hanyagság  stb.
miatt  kiszabott  birságok  esnek  a  betegsegélyző  pénztár  javára.
1898-ban  ez  összeg  gyári  pénztárainknál  79.856  koronát  tett  már
2*24  százalékát  e  pénztárak  összes  bevételének.  Körülbelül  ez  az
arány  az  előző  években  is.
Mint  legnagyobb  részben  átfutó  tételeket  együtt  kell  vizsgálat
alá  vennünk  a  kölcsönökből  s  az  elhelyezett  tőkék  visszafizetéséből
eredő  jövedelmeket,  s  ugyancsak  együtt  állítanunk  ezekkel  szembe
a  kiadások  között  tőkeelhelyezés  és  adósságtörlesztés  czimen  szereplő ­
  összegeket.  1895.  évi  adataink  ugyan  a  tőkék  visszafizetéséből
és  az  egyéb  czímekből  eredő  bevételeket  nem  tudják  külön  választani ­
  ;  ha  azonban  az  egyéb  bevételeket  figyelmen  kívül  hagynók  is,
6*79  százalékot  találunk  ilyen  átfutó  bevételként,  a  mivel  szemben
a  kiadások  között,  mint  tőkeelhelyezés  és  adósságtörlesztés  —  tehát
vagyonképző  kiadás  —  10*50  százalék  áll.  Kiadási  többlet  gyanánt
tehát  3*80  százalék  mutatkozik.  1896-ban  10*ai  százaléknyi  a  bevételek ­
  sorában  a  kölcsönökből  és  tőkék  visszafizetéséből  származó
jövedelem,  és  ezzel  szemben  13*99  százalékot  tevő  vagyonképző
kiadás  áll;  itt  tehát  a  vagyon  az  évi  bevételeknek,  illetőleg  kiadásoknak ­
  3*78  százalékával  növekedett  volna.  1897-ben  8*41  százalék
a  bevételek  oldalán,  és  16*89  százalék  a  kiadások  rovatában  a
különbözetet  még  jobban  megnöveli  a  vagyonképző  kiadások  javára,
8*48  százalékkal.  1898-ban,  mint  föntebb  említettük,  a  pénztárak
zárószámadásaiból  az  inkább  csak  könyvelési  értékű  átfutó  és  ellentételezett ­
  rovatok  gondosabban  kiküszöböltetvén,  a  bevételek  között
a  szóban  forgó  czímeken  már  csak  0*83  százalék  szerepel,  a  kiadások

gliederbeitráge  zu  den  Gesammteinnahmen  im  Jahre  1896  schon
auf  80'i6°/o  herab;  dieselbe  Ursache  bewirkte  es,  dass  auch  im
Jahre  1897  die  Mitgliederbeitrage  noch  immer  nur  80*84%  dér
Gesammteinnahmen  betragen;  nur  mit  dem  Aufhören  dieser  Ursache ­
  steigt  die  Verhálíniszahl  in  1898  wieder  auf  89’io°/ 0 .
Die  Ábnahme  dér  vorhergehenden  Jahre  wáre  übrigens  durchaus
keine  bedenkliche  Erscheinung,  denn  nebst  dér  thatsáchlichen  Zunahme
  dér  Mitgliederbeitrage  wird  die  finanzielle  Lage  dér  Kassen
unter  gewöhnlichen  Verháltnissen  dadurch  nur  günsíig  beeinflusst,
dass  andere  Einnahmen  in  noch  grösserem  Maasse  zunehmen.  Im
gegenwártigen  Falle  besteht  diese  grössere  Zunahme  in  dér  Rückerstattung
  angelegter  Kapitalien,  diesen  entspricht  zum  guten  Theile
unter  den  Ausgabeposten  das  gleichfalls  hohe  Verháltnis  dér  Kapitalsanlage,
  so  dass  beide  nur  als  durchlaufende  Posten  das
Budget  dér  Kassen  tangiren.  Da  in  den  Schlussrechnungen  des
Jahres  1898  die  durchlaufenden  Posten  sorgfáltiger  eliminirt  wurden,
  regeit  sich  hier  wieder  auch  das  Verháltnis  dér  Einnahmen
aus  den  Mitgliederbeitrágen.
Die  von  den  freiwilligen  Mitgliedern  unter  dem  Titel  dér  Eintrittsgebühren
  eingehobenen  Betráge  machen  1895  0*05%)  in  den
folgenden  Jahren  aber,  zufolge  dér  Verminderung  dér  Zahl  dér
freiwilligen  Mitglieder,  0’04°/»  dér  Einnahmen  aus.  Auch  unter  dem
Titel  dér  Gaben  wurden  die  Kasseneinnahmen  um  einen  Betrag
von  circa  V 20 / 0  erhöht.  Die  Zinseneinkünfte  sind  schon  anfangs
etwas  höher  und  steigen  auch  von  Jahr  zu  Jahr;  1895  betrugen
die  Einnahmen  unserer  gesammten  Kassen  unter  diesem  Titel
55.407  Kronen,  1898  aber  schon  mehr  als  das  Doppelte,  112.105
Kronen.  Im  Verháltnis  zu  den  übrigen  Posten  ist  aber  die  Zunahme
nicht  mehr  so  bedeutend;  das  Verháltnis  dér  Zinseneinkünfte  zu
den  Gesammteinnahmen  stieg  von  0*95°/o  des  Jahres  1895  bis  1898
auf  l*is°/o.  Die  Vermehrung  dér  Zinseneinkünfte  unserer  Kassen
erklárt  sich  aus  dem  immer  allgemeiner  werdenden  —  und  jetzt
bereits  obligaten  —  Antheil  am  Verkehr  dér  Postsparkassen,  andererseits
  aber  aus  dem  Anwachsen  dér  gleichfalls  bei  den  Postsparkassen, ­
  oder  bei  sonstigen  Geldinstituten  als  Reservefond  angelegten
  Ersparnisse.
Die  Einnahmen  aus  den  Strafgeldern  betrugen  in  den  Jahren
1895  und  1896  beinahe  ein  Perzent  und  überschreiten  dies  auch
in  den  Jahren  1897  und  1898.  Dieser  Posten  ist  übrigens  nur  bei
den  Bezirks-  und  den  Fabriks-Krankenkassen  wichtig.  Bei  jenen  vermehren
  unter  diesem  Titel  die  für  Versáumnisse  dér  zűr  gehörigen
Zeit  zu  erstattenden  Án-  und  Abmeldung  und  dér  vorschriftsmássigen
  Einzahlung  dér  Mitgliederbeitráge  seitens  dér  Gewerbebehörden
  bemessenen  Strafgelder  die  Einnahmen,  zuletzt  um:
20.591  Kronen  im  Jahre,  und  standig  um  etwa  ein  halbes  Perzent
dér  Gesammteinnahmen.  Bei  den  Fabriks-  und  Unternehmungs-Kassen
  sind  die  aus  den  Strafgeldern  sich  ergehenden  Einnahmen
andern  Ursprungs:  hier  fallen  die  seitens  des  Arbeitgebers  den
Angestellten  wegen  Unordnung,  Fahrlássigkeit  u.  dgl.  auferlegten
Strafgebühren  dér  Krankenkasse  zu.  1898  machte  dieser  Betrag
bei  unseren  Fabrikskassen  79.856  Kronen,  bereits  2*24%  dér  Gesammteinnahmen ­
  dieser  Kassen  aus.  Auch  in  den  vorhergehenden
Jahren  bestand  ungefáhr  dasselbe  Verháltnis.
Als  zum  grössten  Theile  durchlaufende  Posten  habén  wir  die
Einnahmen  aus  den  Darlehen  und  dér  Rückerstattung  dér  angelegten
  Kapitalien  zusammen  zu  prüfen  und  denselben  auch  bei  den
Ausgaben  die  unter  dem  Titel  dér  Kapitalsanlagen  und  dér  Schuldentilgung
  eingestellten  Posten  zusammengefasst  gegenüber  zu
stellen.  Die  Daten  des  Jahres  1895  vermögen  zwar  die  Einnahmen
aus  dér  Rückerstattung  von  Kapitalien  und  die  anderen  Ursprungs
nicht  von  einander  zu  sondern;  aber  die  sonstigen  Einnahmen
auch  ausser  Acht  gelassen,  erweisen  sich  6*79°/o  als  solche  durchlaufende ­
  Einnahmen,  denen  bei  den  Ausgaben  als  Kapitalsanlage  und
Schuldentilgung  —  alsó  kapitalbildend  —  10*69°/o  gegenüberstehen.
Als  Ausgabeplus  zeigen  sich  alsó  drei  Perzent.  1896  betragen  in
dér  Reihe  dér  Einnahmen  die  Einkünfte  aus  den  Darlehen  und  dér
Rückerstattung  von  Kapitalien  10*2i°/o,  dem  13*99°/o  als  kapitalbildende
  Ausgaben  gegenüberstehen  ;  hier  hátte  sich  alsó  das  Vermögen ­
  um  3*78°/o  dér  Jahreseinnahmen,  beziehungsweise  Ausgaben
vermehrt.  Im  Jahre  1897  lassen  8*4i°/o  auf  dér  Seite  dér  Einnahmen ­
  und  16*89°/o  in  dér  Rubrik  dér  Ausgaben  die  Differenz  zu
Gunsten  dér  kapitalbildenden  Ausgaben  um  noch  mehr,  um  8*48 # /o
anwachsen.  Im  Jahre  1898  wurden  aus  den  Schlussrechnungen
dér  Kassen,  wie  schon  oben  erwáhnt,  die  durchlaufenden  und
Gegenrubriken,  welche  eigentlich  nur  für  die  Buchführung  eine
Bedeutung  habén,  sorgfáltiger  eliminirt  und  so  kommen  bei  den
Einnahmen  unter  den  in  Rede  stehenden  Titeln  nur  noch  0*83°/o