115*
15**
a következő évben pedig felszökkent ugyan ez az arány 95*88 százalékra,
de már 1897-ben ismét 90*34 százalékra hanyatlik, s 1898-ban
is csak 92*48 százalékig tud emelkedni. Az igazgatási kiadások
mig 1895-ben nem érték el az egy, százalékot, azon túl mindig
fölötte maradtak; nagy része a tagjárulékoknak számoltatik el egyéb
kiadások czímén.
A magánegyesületi pénztáraknál a tagjárulékokból eredő bevételeknek
1895-ben 84*07 százalékát fordították segélyezésre ; a következő
évben s 1897-ben is csökkent ez az arány, ügy hogy 1897-ben
a segélyezési kiadások már csak 79*31 százalékát képviselték
a tagjárulékoknak; 1898-ra némi emelkedés tapasztalható, 79*89
százalékos aránynyal. Az igazgatási költségek 1897-ben emésztettek
föl legtöbbet, 21*so százalékot.
A részletekben mutatkozó eltérésekből főleg az említésre méltó,
hogy a magyar anyaországban a kerületi pénztárak az utolsó két
évben kevesebbet fordítottak segélyezési czélokra és többet igazgatási
kiadásokra, mint Horvát-S'zlavonországokbah; a horvátszlavonországi
ipartestületi pénztár ma is többet költ az adminisztráczióra,
mint az anyaországiak, az előző években .pedig — a
szervezkedés esztendeiben — különösen sok igazgatási költséggel
küzdött; ugyanitt a gyári pénztárak is nagyobb -- bár csökkenő
— arányban fordítják a tagjárulékokat az igazgatás czéljaira, mint
az anyaországban.
A betegsegélyző pénztárak jelleg szerinti megkülönböztetése
nélkül s azoknak törvénj^hatóságonkint való elhelyezkedése szerint
vizsgálva ezeket az átlagos taglétszámhoz viszonyított arányokat (1. a
116. és 117. lapon foglalt táblázatokat), általában azt tapasztalhatjuk,
hogy az iparos jellegű ,városokban, továbbá oly törvényhatóságokban,
a hol főleg gyári pénztárak vannak, a segélyezési kiadások részesedése
a tagjárulékból eredő bevételekben az országos átlagon felül emelkedik,
viszont az igazgatási költségek átlagon alul maradnak. Nyilvánváló
jele ez annak, hogy a tagoknak a központ körül való tömörülése
a pénztárakat nagyobb segélyezési akczióra képesíti, mig a nagy
vidékre- kiterjedő hatáskör az igazgatási költségeket aránytalanul
megnöveli. A budapesti pénztárak teljesítménye ehhez képest a legjobbak
közül való: tagjárulékaiknak e pénztárak 89*09 százalékát
fordítják segélyezésre és csak 8*28 százalékát igazgatási költségekre.
Budapesten kívül a segélyezést az országos átlagon felüli
arányban folytatják a következő törvényhatóságok; Kolozs vármegye
(a segélyezési kiadások a tagjárulékból eredő bevételeknek 130*64°/o-a),
Verőcze vármegye (101*e4°/o), Kolozsvár város (94*67%), Besztercze-Naszód
vármegye (93*77%), Fogaras vármegye (93*32%), Modrus-Fiume
vármegye (92*05%), Máramaros vármegye (89*6o°/o), Nagyvárad
(87*08%), Sopron vármegye (87*i7°/o) és Nagy-Küküllő vármegye
(87*is°/o). Legkedvezőtlenebb arányokat tüntetnek fel: Lika-Krbava
vármegye (38*84%), Szilágy vármegye (48*so%), Csongrád vármegye
(50*85%), Hódmező-Vásárhely (52*s2%), Baja (55*18%), Veszprém
vármegye (55*65%), Torda-Aranyos vármegye (58*08%), Abauj-Torna
vármegye (58*31%), Zombor (59*73%) és Árva vármegye (60*59°/o).
Az igazgatási költségek legkisebb arányát Budapesten kívül
ezekben a törvényhatóságokban találjuk: Kolozs vármegye (a tagjárulékok
0*04%• a), Sopron vármegye (5*27%), Selmeczbánya (7*?i%),
Fiume (10*is°/o), Zágráb (10*60%), Árva vármegye (11*46%), Versecz
(11*49%), Szerém vármegye (12*42°/°) és Háromszék vármegye
(12*59%). Legmagasabbak az igazgatási költségek Szabolcs vármegyében
(65*68%), azután Szilágyban (54*26%), Torda-Aranyosban
(47*67%), Baján (39*oo°/o), Udvarhelyben (36*53%), Hunyadban
(36*32%), Biharban (36*12%), Zornborban (35*17%), Pancsován
(34*25%) s végül Alsó-Fehér vármegyében (33*98%). Kiváltképen
érdekes azoknak az arányszámoknak a vizsgálata, a melyek a
betegsegélyző pénztárak bevételeinek és kiadásainak egy pénztári
tagra jutó arányait tüntetik fel. 1898-ban összes betegsegélyző pénztárainknál
egy pénztári tagra 15*is korona bevétel és 14*44 korona
kiadás jutott. A bevételekből 13*48 korona esik a tagjárulékokra és
1*66 korona egyéb bevételekre. Az egy tagra eső tagjárulékból eredő
bevétel — 1897-et kivéve — az előző években mind jelentékenyen
kisebb volt, a mi arra enged következtetni, hogy a tagjárulékok
behajtása növekvő erélylyel folyik. A kerületi betegsegélyző pénzgliederbeitráge
zu Unterstützungen verwendet, im náchsten Jahre
stieg zwar das Verháltnis auf 95*88%, doch sinkt es 1897 wieder
auf 90*34% herab und vermag auch 1898 nur auf 92*48°/o zu steigen.
Die Verwaltungskosten erreichten 1895 noch nicht ein Perzent,
von da an stehen sie immer darüber; ein grosser Theil dér
Mitgliederbeitráge wird unter dem Titel sonstiger Ausgaben verrechnet.
Bei den Privatvereins-Kassen wurden 1895 84*07% dér Einnahmen
aus den Mitgliederbeitrágen an Unterstützungen verwendet;
im náchsten Jahre und auch 1897 nahm dies Verháltnis ab,
so dass die Unterstützungsausgaben blos 79*si% dér Mitgliederbeitráge
ausmachten; 1898 zeigte sich eine Zunahme mit dér Verháltniszahl
79*sg. Die Verwaltungskosten verschlangen 1897 das
meiste, 21*so%.
♦
Von den in den Details sich ergebenden Abweichungen ist
besonders erwáhnenswert, dass die Bezirkskassen im ungarischen
Mutterlande in den letzten zwei Jahren weniger zu Unterstützungszwecken
und mehr auf die Verwaltungskosten verwendet habén,
als. in Kroatien-Slavonien; die kroatisch-slavonische Gewerbe-Korporationskasse
gibt auch heute mehr auf die Administration
aus, als die im Mutterlande; in den vorhergehenden Jahren aber —
den Jahren dér Organisirung — hatte sie mit besonders vielen
Verwaltungskosten zu kámpfen; ebenda verwenden auch die
Fabrikskassen die Mitgliederbeitráge in einem grösseren, jedoch in
Abnahme begriffenen Verháltnis zu Verwaltungszwecken, als im
Mutterlande.
Wenn wir diese mit dem durchschnittlichen Mitgliederstande
verglichenen Verhaltnisse dér Krankenkassen ohne Unterscheidung
nach ihrem Karakter und nach ihrer Dislokation nach Munizipien
untersuchen (s. die Tabellen auf S. 116 und 117), werden wir im
Allgemeinen finden, dass in den Stádten mit industriellem. Karakter,
ferner in solchen Munizipien, wo sich vornehmlich Fabrikskassen
befinden, dér Antheil dér Unterstützungsausgaben an den
aus den Mitgliederbeitrágen erzielten Einnahmen sich über den
Landesdurchschnitt erhebt, die Verwaltungskosten hingegen unter
dem Durchschnitte bleibén. Es ist alsó offenbar, dass das gedrángte
Zusammensein dér Mitglieder um einen Mittelpunkt die Kassen
zu einer grösseren Unterstützungsaktion befáhigt, wáhrend die
Erstreckung des Wirkungskreises auf ein grösseres Gebiet die Ver-'
waltungskosten unverháltnismássig steigert. Die Leistungsfáhigkeit
dér Budapestéi* Kassen gehört derogemáss zu den besten: diese
Kassen verwenden 89*09% ihrer Mitgliederbeitráge zu Unterstützungen
und nur 8*28% zu Verwaltungskosten.
Ausser Budapest betreiben noch íolgende Munizipien die Unterstützung
in einem den Landesdurchschnitt überschreitenden Maasse:
Komitat -Kolozs (die Unterstützungausgaben betragen 130*64% dér
Einnahmen aus den Mitgliederbeitrágen), Komitat Verőcze (101*64%),
Stadt Kolozsvár (94*67%), . Komitat Besztercze-Naszód (93*77%),
Komitat Fogaras (93*32%), Komitat Modrus-Fiume (92*os%), Komitat
Máramaros (89*eo%), Nagyvárad (87*98%), Komitat Sopron
(87*17%) und Komitat Nagy-Küküllő (87*13%). Die ungünstigsten
Verháltnisse zeigen : Komitat Lika-Krbava (38*84%), Komitat Szilágy
(48*39%), Komitat Csongrád (50*85%), Hódmező-Vásárhely (52*32°/o),
Baja (55*i8°/o), Komitat Veszprém (55*65%), Komitat Torda-Aranyos
(58*08%), Komitat Abauj-Torna (58*31%), Zombor (59*78°/o) und Ko
mitat Árva (60*59%).
Die kleinsten Verháltniszahlen dér Verwaltungskosten finden
sich ausser Budapest in folgenden Munizipien ; Komitat Kolozs
(0*o4% dér Mitgliederbeitráge), Komitat Sopron (5*27%), Selmeczbánya
(7*7i°/o), Fiume (10*is%), Zágráb (10*5o°/o), Komitat Árva (ll*46°/o),
Versecz (11*49%), Komitat Szerém (12*42%) und Komitat Háromszék
(12*59°/o). Am höchsten sind die Verwaltungskosten : Komitat
Szabolcs (65*es 0 /o), Komitat Szilágy (54*26%), Komitat Torda-Aranyos
(47*67%), Baja (39.09%), Komitat Udvarhely (36*53%), Komitat
Hunyad (36*32%), Komitat Bihar (36*i2°/o), Zombor (35*i?%), Pancsova
(34*25%), endlich Komitat Alsó-Fehér (33*98%). Besonders
interessant ist die Untersuchung dér Verháltniszahlen, welche das
auf je ein Kassenmitglied entfallende Ausmaass dér Einnahmen
und Ausgaben dér Krankenkassen ausweisen. Im Jahre 1898 entfielen
bei den gesammten Krankenkassen auf je ein Kassenmitglied
15*13 Kronen Einnahmen und 14*44 Kronen Ausgaben. Von den
Einnahmen entfallen 13*48 Kronen auf die Mitglieder-Beitráge und
Les Kronen auf sonstige Einnahmen. Die Einnahmen aus den auf
je ein Mitglied entfallenden Mitgliederbeitrágen waren — 1897 ausgenommen
— in den früheren Jahren immer bedeutend kleiner, was
darauf schliessen lásst, dass das Einheben dér Mitgliederbeitráge
mit gesteigerter Energie betrieben wird. Bei den Bezirks-Krankenkassen,
welche von dem Verzug dér Einzahlung dér Mitglieder-
