4* 
pontból módosítás alá kellett vetni, a mely módosításoktól várható 
az adatszolgáltatás szabatosabb menete és mindenekfölött az ada 
tok javulása és tökéletesbedése. Különben is egy vagy két esz 
tendőnek eredményei a maguk elszigeteltségében, minden össze 
hasonlításra való alap nélkül semmiesetre sem nyújthatnának teljes 
és megbízható képet a tárgyalt ipari és munkásviszonyok felől, sőt 
ellenkezőleg csak téves következtetésekre adhatnának okot, hiá 
nyozván minden kiemelt adat, minden törvényszerűnek feltűnő 
jelenség mellől a hosszasabb megfigyelésnek bizonyító ereje. 
Éppen azért nem látszott helyén valónak e helyütt ismertetni 
a fönt egyenkint megnevezett statisztikai adatgyűitések számszerű 
eredményeit. Az egyes felvételek inditó okainak, történetének és 
módszerének taglalása is elegendő lesz arra, hogy világot vessen 
arra a statisztikai tevékenységre, a mely az ipari és munkás élet 
viszonyok megfigyelése körül folyik, s megmutassa a látszólag 
hiányzó összefüggést és rendszerességet az egyes részletek között. 
Az alábbiakban tehát ez adatgyűjtéseknek csupán történetét 
és módszerét fogjuk ismertetni, mellőzve ezúttal a felvételek ered 
ményeinek bemutatását, a melyek még teljesen meg nem állapít 
ható értékűek, s következtetésekre sem alkalmasak. 
Kivételt képez a betegsegélyző pénztári statisztikai adatgyűj 
tés, a melynek már négy, illetve öt esztendő eredményei állanak 
rendelkezésére. A munkáskérdés szabályozása körül a törvény- 
hozásnak is első intézkedése volt az ipari és gyári alkalmazottak 
nak betegség elleni védelméről való gondoskodás az 1891. évi 
XIV. t.-cz. meghozatalával, illetve a betegsegélyzőpénztárak meg 
alkotásával, s mint rendszeres statisztikai adatgyűjtés is elsőnek 
jelentkezik ez az ipari és munkáséletre vonatkozó felvételek közül. 
Az adatgyűjtés — bár még fejlesztésre szoruló — irányelveiben 
már megállapodott, eredményei pedig nem kénytelenek már nélkü 
lözni azt a megbízhatóságot és összehasonlíthatóságot, a melyek 
hiányát képezik még a többi felvételeknek. 
A betegsegélyzőpénztári statisztikának tehát nemcsak történetét 
és módszerét ismertethetjük, hanem bemutathatjuk azokat a fonto 
sabb számszerű eredményeket is, a melyeket az ipari és gyári 
alkalmazottaknak betegség ellen való védelme feltüntet. 
A) A hivatási balesetek statisztikája. 
A hivatási balesetek statisztikájáról szólván, mindenekelőtt 
hangsúlyoznunk kell azt a különbséget, mely hazai baleset sta 
tisztikánkat a külföldi, főleg nyugateurópai államok hasonló munká 
lataitól már kiindulási alapját tekintve is elválasztja. A nyugateurópai 
államokban a munkás balesetbiztosítás kevés kivétellel kötelező 
lévén, a baleseti statisztika éppen a biztosítás révén, a biztositó 
intézettel a kárösszeg kifizetése iránt indított tárgyalások alkalmával 
nyeri anyagát. Abból a fontosságból, a melylyel a kérdés tárgya 
lása ügy a biztosítottnak, mint a biztositó társaságnak anyagi érde 
keit érinti, következik, hogy az összes részletkérdések a legnagyobb 
alapossággal tisztáztatnak, s hogy igy a baleseti statisztika is min 
den kétségen felül jó, megbízható, pontos és kimerítő anyagot nyer. 
Hazánkban a baleseti statisztika a biztosítás kérdésének még csak 
előmunkálatát képezi, s a baleseti statisztika által nyújtandó tanul 
ságokon fog csak felépülni a biztosítás ügyének szabályozása. Az 
adatszolgáltatás legtermészetesebb és legmegbízhatóbb módját tehát 
a mi baleseti statisztikánk nélkülözni kénytelen, s meg kell elé 
gednie egyéb, szükségszerű módokkal, a melyek egyelőre kétség 
telenül kevesebb eredményességgel biztosítják az adatok szabályos 
és tanulságos befolyását. 
A hivatási balesetek statisztikájából első Ízben a nagyipari 
balesetek statisztikája került művelés alá. Az 1889. évben szerve 
zett iparfelügyelői intézmény az 1893. évi XXVIII. t.-cz. által törvé- 
nyesittetvén, ez a törvény mondotta ki a nagyipari munkaadóknak 
(a motorikus erőt használó, vagy ennek hiányában legalább 20 alkal 
mazottat foglalkoztató iparosoknak) abbeli kötelezettségét, hogy a 
műhelyükben, gyárukban vagy telepükön ipari munka közben elő 
forduló bármilyen, könnyű vagy súlyos sérülést 48 óra alatt a 
kerületi iparfelügyelőnél jelentsenek be. Ennek a jelentésnek tar- 
schiedenen Gesichtspunkten einer Modifikation unterzogen vverden 
mussten, von welchen Modifikationen dér prázisere Gang dér Daten- 
lieferung, vor allém aberdie Verbesserung und Vervollkommnung dér 
Daten erwartet werden kann. Übrigens könnten die Resultate von 
ein oder zwei Jahren, in ihrer Isolirtheit, ohne jede Basis zűr Ver- 
gleichung keinesfalls ein vollstándiges und verlássliches Bild dér 
behandelten gewerblichen und . Arbeiterverháltnisse bieten, ja sie 
könnten im Gegentheile nur zu irrigen Schlüssen Veranlassung 
gébén, da jeder hervorgehobenen Angabe, jeder als gesetzmássig 
sich darstellenden Erscheinung die Beweiskraft dér lángeren Be- 
obachtung fehlt. 
Ebendeshalb erschien es nicht zweckmássig, hier die ziffer- 
mássigen Resultate dér oben einzeln angeführíen statistischen 
Datensammlungen zu besprechen. Die Erörterung dér Motive, dér 
Geschichte und dér Methode dér einzelnen Aufnahmen wird genügen, 
um ein Lidit auf jene statistischeThátigkeit zu werfen, welche betreffs 
dér Beobachtung dér Verháltnisse des gerwerblichen und Arbeiter- 
lebens im Gangé ist, und um den scheinbar fehlenden Zusammenhang 
und die Planmássigkeit zwischen den einzelnen Details zu zeigen. 
Im Folgenden werden wir alsó nur die Geschichte und Methode 
dieser Datensammlungen besprechen, indem wir diesmal von dér 
Darlegung dér Resultate dér Aufnahmen absehen, da ihr Wert 
noch nicht vollstándig festgestellt werden kann und sie auch zu 
Folgerungen nicht geeignet sind. 
Eine Ausnahme bildet die Datensammlung dér Krankenkassen- 
Statistlk, dér die Resultate von bereits vier, beziehungsweise fünf 
Jahren zűr Verfügung stehen. Auf dem Gebiete dér Regelung dér 
Arbeiterfrage war auch die erste Verfügung dér Gesetzgebung die 
Sorge um den Schutz dér gewerblichen und Fabriks-Angestellten 
gégén Krankheit mit dér Schaffung des G.-A. XIV : 1891, beziehungs 
weise mit dér Errichtung dér Krankenkassen; und auch als sysfe- 
matische statistische Datensammlung stellt sich diese als die erste 
unter den auf das gewerbliche und Arbeiterleben bezüglichen Auf 
nahmen dar. Die Datensammlung hat sich in ihren —• zwar noch 
dér Entwicklung bedürftigen — massgebenden Grundzügen konso- 
lidirt, ihre Ergebnisse aber müssen nun nicht mehr jener Verláss- 
lichkeit und Vergleichbarkeit entbehren, dérén die übrigen Aufnahmen 
noch ermangeln. 
Wir werden alsó nicht nur Geschichte und Methode dér 
Statistik dér Krankenkassen besprechen, sondern auch diejenigen 
wichtigern ziffermássigen Resultate vorlegen, welche dér Schutz dér 
gewerblichen und Fabriks-Angestellten gégén Krankheit aufweist. 
A) Die Statistik dér Berufs-Unfálle. 
Wenn wir von dér Statistik dér Berufs-Unfálle sprechen, 
habén wir vor allém den Unterschied zu betonén, welcher zwischen 
dér Unfalls-Statistik in Ungarn und den áhnlichen Elaboraten dér 
auslándischen, besonders dér westeuropáischen Staaten schon in 
Hinsicht auf die Ausgangsbasis obwaltet. Da in den westeuropai- 
schen Staaten die Unfallversicherung dér Arbeiter mit wenigen 
Ausnahmen obligat ist, erhált die Unfallstatistik ihr Matéria! gerade 
vermittels dér Versicherung, bei Gelegenheit dér mit dér Versiche- 
rungsgesellschaft behufs Auszahlung des Entschádigungsbetrages 
gepflogenen Verhandlungen. Aus dér Wichtigkeit, mit welcher die 
Verhandlung dér Frage die materiellen Interessen sowohl derVer- 
sicherten, als auch dér Versicherungsgesellschaft berührt, folgt, dass 
sammtliche Detailfragen mit dér grössten Gründlichkeit ins Reine 
gebracht werden, und dass so auch die Unfallstatistik ein über allén 
Zweifel gutes, verlássliches, genaues und erschöpfendes Matéria! 
erhált. In Ungarn bildet die Unfallstatistik nur die Vorarbeit zűr 
Frage dér Versicherung, und die Regelung des Versicherungs- 
wesens wird sich eben erst auf den aus dér Unfallstatistik sich 
ergebenden Folgerungen aufbauen. Unsere Unfallstatistik muss alsó 
den natürlichsten und verlasslichsten Modus dér Datenlieferung 
entbehren und sich mit sparlichen, nothdürftigen Modalitáten be- 
gnügen, welche den regelmássigen und instruktiven Einfluss dér 
Daten vorláufig mit unzweifelhaft geringeren Ergebnissen sichern. 
Von dér Statistik dér Berufs-Unfálle gelangte zuerst die Sta 
tistik dér Grossindustrie-Unfálle zűr Kultivirung. Die im Jahre 1889 
organisirte Institution wurde durch den G.-A. XXVIII ; 1893 lega- 
lisirt dieses Gesetz verpflichtete die grossindustriellen Arbeitgeber 
(diejenigen Gewerbetreibenden, welche Motorkraft verwenden oder 
in Ermangelung derselben wenigstens 20 Arbeiter bescháftigen) 
jede in ihrer Werkstátte, Fabrik oder Anlage bei dér gewerblichen 
Árbeit vorkommende leichte oder schwere Verletzung innerhalb 
48 Stunden dem Bezirks-Gewerbeinspektor anzuzeigen. Dér Inhalt 
dieser Meldung war anfangs, in Ermangelung eines Formulars, 
dem Arbeitgeber überlassen, sowie es zum grossen Theil von seinem