4*
pontból módosítás alá kellett vetni, a mely módosításoktól várható
az adatszolgáltatás szabatosabb menete és mindenekfölött az adatok
javulása és tökéletesbedése. Különben is egy vagy két esztendőnek
eredményei a maguk elszigeteltségében, minden összehasonlításra
való alap nélkül semmiesetre sem nyújthatnának teljes
és megbízható képet a tárgyalt ipari és munkásviszonyok felől, sőt
ellenkezőleg csak téves következtetésekre adhatnának okot, hiányozván
minden kiemelt adat, minden törvényszerűnek feltűnő
jelenség mellől a hosszasabb megfigyelésnek bizonyító ereje.
Éppen azért nem látszott helyén valónak e helyütt ismertetni
a fönt egyenkint megnevezett statisztikai adatgyűitések számszerű
eredményeit. Az egyes felvételek inditó okainak, történetének és
módszerének taglalása is elegendő lesz arra, hogy világot vessen
arra a statisztikai tevékenységre, a mely az ipari és munkás életviszonyok
megfigyelése körül folyik, s megmutassa a látszólag
hiányzó összefüggést és rendszerességet az egyes részletek között.
Az alábbiakban tehát ez adatgyűjtéseknek csupán történetét
és módszerét fogjuk ismertetni, mellőzve ezúttal a felvételek eredményeinek
bemutatását, a melyek még teljesen meg nem állapítható
értékűek, s következtetésekre sem alkalmasak.
Kivételt képez a betegsegélyző pénztári statisztikai adatgyűjtés,
a melynek már négy, illetve öt esztendő eredményei állanak
rendelkezésére. A munkáskérdés szabályozása körül a törvényhozásnak
is első intézkedése volt az ipari és gyári alkalmazottaknak
betegség elleni védelméről való gondoskodás az 1891. évi
XIV. t.-cz. meghozatalával, illetve a betegsegélyzőpénztárak megalkotásával,
s mint rendszeres statisztikai adatgyűjtés is elsőnek
jelentkezik ez az ipari és munkáséletre vonatkozó felvételek közül.
Az adatgyűjtés — bár még fejlesztésre szoruló — irányelveiben
már megállapodott, eredményei pedig nem kénytelenek már nélkülözni
azt a megbízhatóságot és összehasonlíthatóságot, a melyek
hiányát képezik még a többi felvételeknek.
A betegsegélyzőpénztári statisztikának tehát nemcsak történetét
és módszerét ismertethetjük, hanem bemutathatjuk azokat a fontosabb
számszerű eredményeket is, a melyeket az ipari és gyári
alkalmazottaknak betegség ellen való védelme feltüntet.
A) A hivatási balesetek statisztikája.
A hivatási balesetek statisztikájáról szólván, mindenekelőtt
hangsúlyoznunk kell azt a különbséget, mely hazai baleset statisztikánkat
a külföldi, főleg nyugateurópai államok hasonló munkálataitól
már kiindulási alapját tekintve is elválasztja. A nyugateurópai
államokban a munkás balesetbiztosítás kevés kivétellel kötelező
lévén, a baleseti statisztika éppen a biztosítás révén, a biztositó
intézettel a kárösszeg kifizetése iránt indított tárgyalások alkalmával
nyeri anyagát. Abból a fontosságból, a melylyel a kérdés tárgyalása
ügy a biztosítottnak, mint a biztositó társaságnak anyagi érdekeit
érinti, következik, hogy az összes részletkérdések a legnagyobb
alapossággal tisztáztatnak, s hogy igy a baleseti statisztika is minden
kétségen felül jó, megbízható, pontos és kimerítő anyagot nyer.
Hazánkban a baleseti statisztika a biztosítás kérdésének még csak
előmunkálatát képezi, s a baleseti statisztika által nyújtandó tanulságokon
fog csak felépülni a biztosítás ügyének szabályozása. Az
adatszolgáltatás legtermészetesebb és legmegbízhatóbb módját tehát
a mi baleseti statisztikánk nélkülözni kénytelen, s meg kell elégednie
egyéb, szükségszerű módokkal, a melyek egyelőre kétségtelenül
kevesebb eredményességgel biztosítják az adatok szabályos
és tanulságos befolyását.
A hivatási balesetek statisztikájából első Ízben a nagyipari
balesetek statisztikája került művelés alá. Az 1889. évben szervezett
iparfelügyelői intézmény az 1893. évi XXVIII. t.-cz. által törvényesittetvén,
ez a törvény mondotta ki a nagyipari munkaadóknak
(a motorikus erőt használó, vagy ennek hiányában legalább 20 alkalmazottat
foglalkoztató iparosoknak) abbeli kötelezettségét, hogy a
műhelyükben, gyárukban vagy telepükön ipari munka közben előforduló
bármilyen, könnyű vagy súlyos sérülést 48 óra alatt a
kerületi iparfelügyelőnél jelentsenek be. Ennek a jelentésnek tarschiedenen
Gesichtspunkten einer Modifikation unterzogen vverden
mussten, von welchen Modifikationen dér prázisere Gang dér Datenlieferung,
vor allém aberdie Verbesserung und Vervollkommnung dér
Daten erwartet werden kann. Übrigens könnten die Resultate von
ein oder zwei Jahren, in ihrer Isolirtheit, ohne jede Basis zűr Vergleichung
keinesfalls ein vollstándiges und verlássliches Bild dér
behandelten gewerblichen und . Arbeiterverháltnisse bieten, ja sie
könnten im Gegentheile nur zu irrigen Schlüssen Veranlassung
gébén, da jeder hervorgehobenen Angabe, jeder als gesetzmássig
sich darstellenden Erscheinung die Beweiskraft dér lángeren Beobachtung
fehlt.
Ebendeshalb erschien es nicht zweckmássig, hier die ziffermássigen
Resultate dér oben einzeln angeführíen statistischen
Datensammlungen zu besprechen. Die Erörterung dér Motive, dér
Geschichte und dér Methode dér einzelnen Aufnahmen wird genügen,
um ein Lidit auf jene statistischeThátigkeit zu werfen, welche betreffs
dér Beobachtung dér Verháltnisse des gerwerblichen und Arbeiterlebens
im Gangé ist, und um den scheinbar fehlenden Zusammenhang
und die Planmássigkeit zwischen den einzelnen Details zu zeigen.
Im Folgenden werden wir alsó nur die Geschichte und Methode
dieser Datensammlungen besprechen, indem wir diesmal von dér
Darlegung dér Resultate dér Aufnahmen absehen, da ihr Wert
noch nicht vollstándig festgestellt werden kann und sie auch zu
Folgerungen nicht geeignet sind.
Eine Ausnahme bildet die Datensammlung dér Krankenkassen-Statistlk,
dér die Resultate von bereits vier, beziehungsweise fünf
Jahren zűr Verfügung stehen. Auf dem Gebiete dér Regelung dér
Arbeiterfrage war auch die erste Verfügung dér Gesetzgebung die
Sorge um den Schutz dér gewerblichen und Fabriks-Angestellten
gégén Krankheit mit dér Schaffung des G.-A. XIV : 1891, beziehungsweise
mit dér Errichtung dér Krankenkassen; und auch als sysfematische
statistische Datensammlung stellt sich diese als die erste
unter den auf das gewerbliche und Arbeiterleben bezüglichen Aufnahmen
dar. Die Datensammlung hat sich in ihren —• zwar noch
dér Entwicklung bedürftigen — massgebenden Grundzügen konsolidirt,
ihre Ergebnisse aber müssen nun nicht mehr jener Verlásslichkeit
und Vergleichbarkeit entbehren, dérén die übrigen Aufnahmen
noch ermangeln.
Wir werden alsó nicht nur Geschichte und Methode dér
Statistik dér Krankenkassen besprechen, sondern auch diejenigen
wichtigern ziffermássigen Resultate vorlegen, welche dér Schutz dér
gewerblichen und Fabriks-Angestellten gégén Krankheit aufweist.
A) Die Statistik dér Berufs-Unfálle.
Wenn wir von dér Statistik dér Berufs-Unfálle sprechen,
habén wir vor allém den Unterschied zu betonén, welcher zwischen
dér Unfalls-Statistik in Ungarn und den áhnlichen Elaboraten dér
auslándischen, besonders dér westeuropáischen Staaten schon in
Hinsicht auf die Ausgangsbasis obwaltet. Da in den westeuropaischen
Staaten die Unfallversicherung dér Arbeiter mit wenigen
Ausnahmen obligat ist, erhált die Unfallstatistik ihr Matéria! gerade
vermittels dér Versicherung, bei Gelegenheit dér mit dér Versicherungsgesellschaft
behufs Auszahlung des Entschádigungsbetrages
gepflogenen Verhandlungen. Aus dér Wichtigkeit, mit welcher die
Verhandlung dér Frage die materiellen Interessen sowohl derVersicherten,
als auch dér Versicherungsgesellschaft berührt, folgt, dass
sammtliche Detailfragen mit dér grössten Gründlichkeit ins Reine
gebracht werden, und dass so auch die Unfallstatistik ein über allén
Zweifel gutes, verlássliches, genaues und erschöpfendes Matéria!
erhált. In Ungarn bildet die Unfallstatistik nur die Vorarbeit zűr
Frage dér Versicherung, und die Regelung des Versicherungswesens
wird sich eben erst auf den aus dér Unfallstatistik sich
ergebenden Folgerungen aufbauen. Unsere Unfallstatistik muss alsó
den natürlichsten und verlasslichsten Modus dér Datenlieferung
entbehren und sich mit sparlichen, nothdürftigen Modalitáten begnügen,
welche den regelmássigen und instruktiven Einfluss dér
Daten vorláufig mit unzweifelhaft geringeren Ergebnissen sichern.
Von dér Statistik dér Berufs-Unfálle gelangte zuerst die Statistik
dér Grossindustrie-Unfálle zűr Kultivirung. Die im Jahre 1889
organisirte Institution wurde durch den G.-A. XXVIII ; 1893 legalisirt
dieses Gesetz verpflichtete die grossindustriellen Arbeitgeber
(diejenigen Gewerbetreibenden, welche Motorkraft verwenden oder
in Ermangelung derselben wenigstens 20 Arbeiter bescháftigen)
jede in ihrer Werkstátte, Fabrik oder Anlage bei dér gewerblichen
Árbeit vorkommende leichte oder schwere Verletzung innerhalb
48 Stunden dem Bezirks-Gewerbeinspektor anzuzeigen. Dér Inhalt
dieser Meldung war anfangs, in Ermangelung eines Formulars,
dem Arbeitgeber überlassen, sowie es zum grossen Theil von seinem