130*

kiválasztotta  azokat  az  összegeket,  a  melyek  tulajdonképen  a
tartalékalapot  képezik  s  külön  megkísérelte  a  tényleges  tartaléktőkét ­
  elhelyezési  módjai  szerint  részletezni.  A  postatakarékpénztárai
tehát  a  betegpénztárak  nemcsak  a  fent  kimutatott  összeg,  hanem
a  tartalékalap  elhelyezési  módjai  közt  e  ezímen  még  külön  elhelyezett
összeg  erejéig  is  igénybe  vették.
Ingatlan  csak  8  pénztár  mérlegében  szerepel,  összesen  320.599
korona  értékben.  Leltári  tárgyaikat  a  pénztárak  218.561  korona
értékben  mutatták  ki,  egyéb  követelések  czímén  pedig  205.762  koronát ­
  szerepeltetnek.  Hátralékos  —  de  még  behajthatónak  vélt  s  igy
leírás  alá  nem  került  —  tagsági  járulék,  mint  vagyontétel  1,011.875
korona  értékben  fordul  elő  s  minthogy  az  összes  befolyt  tagjárulékok
összege  8,845.811  korona  volt,  hátralékosnak  a  járulékok  10*26  százaléka ­
  mutattatik  ki.  Ennél  azonban  a  tényleges  hátralék  nagyobb,
mert  a  vagyon-mérlegbe  a  behajthatatlanná  vált  követelések  nem
foglaltattak  bele.  A  kerületi  pénztáraknál  18*82,  az  ipartestületieknél
15*37,  a  gyári  és  vállalati  pénztáraknál  O'ia,  a  magán  egyesületieknél
pedig  0*7i  százaléka  a  tagjárulékoknak  nem  volt  behajtható.  Legkisebb ­
  e  hátralékos  tagsági  járulékok  szá  zaléka  természetszerűleg
a  gyári  pénztáraknál,  a  hol  a  munkaadó  lévén  egyúttal  a  pénztár
kezelője,  a  bérfizetésnél  a  tagjárulékokat  szükségképen  levonja.  Az
anyaországban  9*96,  Horvát-Szlavonországokban  14*66  százaléknyi
tagjárulék  maradt  hátralékban.
A  vagyonmérleget  —  ismét  a  tartaléktőkén  kívül  —  a  kölcsön- ­
  és  előleg-tartozások  terhelik  meg  176.085  korona  értékben.
Ezek  tulajdonképen  az  igazi  terhei  a  pénztár  vagyonának,  mert  a
többi  tételek  (a  tagok  kiegyenlítetlen  követelései  33.392  korona
értékben,  az  orvos,  gyógyszerész  és  kórház  kiegyenlítetlen  követelései ­
  587.628  korona  értékben,  a  kifizetetlen  tiszti  fizetések  és
kezelési  kiadások  40.236  korona  értékben  s  végül  az  egyéb  tartozások ­
  526.824  korona  értékben)  inkább  átmeneti  jellegűek  s  onnan
erednek,  hogy  deczember  hó  31-én,  a  vagyonmérleg  összeállításakor ­
  az  utolsó  negyedévi  számlák  legnagyobb  részt  nincsenek  még
összeállítva,  vagy  legalább  is  nincsenek  felülvizsgálva  és  kiutalva.
A  vagyonmérlegnek  legnevezetesebb  tétele  a  már  említett
tartaléktőke,  a  melynek  szabályszerű  összege  a  teheroldalon,  tényleg ­
  elhelyezett  része  pedig  a  vagyonoldalon  szerepel.  Összes  betegsegélyző
  pénztáraink  szabályszerű  tartaléktőkéje  (1.  a  131.  lapon
foglalt  táblázatot)  az  1898.  év  végén  5,0)6.053  koronára  rúgott,  a
mely  összegből  3,105.426  korona  volt  tényleg  elhelyezve;  hiányzott ­
  tehát  a  tartaléktőkének  38*09  százaléka.  Legkevésbbé  tudták
elhelyezni  tartalékalapjukat  a  kerületi  pénztárak,  a  melyeknek
1,744.245  korona  szabályszerű  tartalékalapjából  csak  515.695  korona ­
  volt  elhelyezve;  elhelyezésre  vár  tehát  még  70*43  százalék.
Itt  azonban  figyelembe  kell  vennünk  azt,  hogy  a  kerületi  pénztárak
—  a  kedvezőbb  helyzetben  lévő  gyáriakat  kivéve  —  a  tagok  segélyezését ­
  a  legintenzivebben  folytatják  s  igy  természetesen  tőkegyűjtésre ­
  legkevesebb  módjuk  van;  figyelembe  kell  továbbá  azt  is
vennünk,  hogy  a  kerületi  pénztáraknak  legnagyobb  a  tagsági  forgalma, ­
  ennek  következtében  legnagyobb  a  pénztári  forgalma  is  s
igy  —  bár  e  nagy  pénztári  forgalom  még  egyáltalán  nem  jelent
kedvező  anyagi  viszonyokat  —  a  bevételeknek  törvényszabta  tiz
százaléka  is  —  mint  a  szabályszerű  tartaléktőke  mérve  —  igen
magas  összegre  rúg.  A  magánegyesületi  pénztáraknak  342.591
korona  a  tartalékalapja,  holott  szabály  szerint  739.794  koronának
kellene  lennie;  ezek  a  pénztárak  tehát  tartaléktőkéjük  53*69  százalékát ­
  nem  helyezték  el.  Az  ipartestületi  pénztáraknál  43*48  százalék
az  el  nem  helyezett  tartaléktőke;  a  mérleg  teheroldalán  szabályszerű
  tartalék  gyanánt  375.030  korona  szerepel,  a  vagyonoldalon
pedig  tényleges  tartalék  gyanánt  211.974  korona.  A  gyári  és  vállalati ­
  pénztárak  igazgatási  költségek  által  meg  nem  csorbított  bevételeikből ­
  leginkább  tehetnek  félre  a  tartalékalapra  s  ezeknél  a
szabályszerű  tartaléktőkének,  2,156.984  koronának  még  csak  5*06
százaléka  hiányzik;  a  tényleges  tartaléktőke  itt  kétharmada  az
összes  betegpénztárak  tartalékának,  számszerint  2,035.166  korona.
A  pénztáraknak  nagyság-kategóriák  szerinti  vizsgálata  a  tartaléktőke ­
  elhelyezése  szempontjából  azt  a  tanulságot  eredményezi,  hogy
a  nagyobb  pénztárak  —  kevés  kivétellel  —  inkább  hátralékban

lichkeit  die  Summen  ausgewáhlt  hat,  welche  eigentlich  den  Reservefond
  bilden,  und  es  versucht  hat,  den  thatsáchlichen  Reservefond
nach  dem  Modus  dér  Anlage  des  Reservefondes  separat  zu  spezifiziren.
  Die  Krankenkassen  habén  alsó  die  Postsparkassen  nicht
nur  im  oben  ausgewiesénen  Betrage,  sondern  auch  bis  zűr  Höhe
des  unter  den  Anlagemodalitáten  des  Reservefondes  unter  dicsem
Titel  noch  besonders  angelegten  Betrages  in  Anspruch  genommen.
Immobilien  kommen  nur  in  dér  Bilanz  von  acht  Kassen  vor,
mit  einem  Gesammtwert  von  320.599  Kronen.  Ihre  Inventargegenstande
  habén  die  Kassen  mit  einem  Werte  von  218.561  Kronen
ausgevviesen,  unter  dem  Titel  sonstige  Forderungen  sind  205.762
Kronen  eingestellt.  Rückstándige,  aber  noch  als  einbringlich  betrachtete,
  und  darum  nicht  abgeschriebene  Mitgliederbeitráge  kommen ­
  als  Vermögensposten  im  Werte  von  1,011.875  Kronen  vor
und  da  die  Summe  dér  gesammten  eingelaufenen  Mitgliederbeitráge
8,845.811  Kronen.  betrug,  werden  10*26  Perzent  dér  Beitráge  als
rückstándig  ausgewiesen.  Dér  thatsáchliche  Rückstand  ist  aber
grösser,  denn  die  uneinbringlich  gewordenen  Forderungen  sind  in
die  Vermögensbilanz  nicht  eingestellt  worden.  Bei  den  Bezirkskassen
waren  18*82,  bei  den  Gewerbekorporations-Kassen  15*37,  bei  den
Fabriks-  und  Unternehmungs-Kassen  0*i2,  bei  den  Privatvereins-Kassen
  aber  0*7i  Perzent  dér  Mitgliederbeitráge  uneinbringlich.  Am
niedrigsten  ist  das  Perzent  dér  rückstándigen  Mitgliederbeitráge
natürlich  bei  den  Fabrikskassen,  wo  dér  Arbeitgeber  zugleich  dér
Verwalter  dér  Kasse  ist,  und  so  die  Mitgliederbeitráge  beim  Auszahlen
  des  Lohnes  nothwendigerweise  in  Abzug  bringt.  Im  Mutterland
  bleiben  9*96,  in  Kroatien-Slavonien  14*ec  Perzent  dér  Mitgliederbeitráge ­
  rückstándig.
Die  Vermögensbilanz  belasten  noch  —  wieder  ausser  dem
Resérvefonde  —  die  Darlehen-  und  Vorschuss-Schulden  im  Werte
von  176.085  Kronen.  Dies  sind  die  eigentlichen  Lasten  des  Kassenvermögens,
  denn  die  übrigen  Posten  (die  unbeglichenen  Forderungen ­
  dér  Mitglieder  im  Betrage  von  33.392  Kronen,  die  unbeglichenen ­
  Forderungen  dér  Árzte,  Apotheker  und  Krankenháuser  im
Betrage  von  587.628  Kronen,  die  nicht  ausbezahlten  Beamtengeháiter
und  Verwaltungskosten  im  Betrage  von  40.236  Kronen  und  schliesslich
  die  sonstigen  Schulden  im  Betrage  von  526.824  Kronen)  habén
mehr  einen  Übergangskarakter  und  kommen  daher,  dass  am  31.
Dezember,  bei  dér  Zusammenstellung  dér  Vermögensbilanz  die
Rechnungen  des  letzten  Quartals  zum  grössten  Theil  noch  nicht
zusammengestellt,  oder  wenigstens  noch  nicht  revidirt  und  angewiesen
  sind.
Dér  bedeutendste  Posten  dér  Vermögensbilanz  ist  dér  schon
erwáhnte  Reservefond,  dessen  vorschriftsmássiger  Betrag  auf  dér
Lastenseite,  dér  faktisch  angelegte  Theil  aber  auf  dér  Vermögensseite
  auftritt.  Dér  vorschriftsmássige  Reservefond  sámmtlicher
Krankenkassen  (s.  die  Tabelle  auf  Seite  131)  betrug  am  Ende  des
Jahres  5,016.053  Kronen,  von  welcher  Summe  3,105.426  Kronen
faktisch  angelegt  waren;  es  fehlten  alsó  38*09  Perzent  des  Reservefondes. ­
  Im  geringsten  Maasse  konnten  die  Bezirkskassen  ihren  Reservefond ­
  anlegen,  von  dérén  vorschriftsmássigem  Reservefond  von
1,744.245  Kronen  nur  515.695  Kronen  angelegt  waren;  dér  Anlegung
  harren  alsó  noch  70  43  Perzent.  Hier  ist  aber  zu  bérűeksichtigen,
  dass  die  Bezirkskassen  die  Ünterstützung  dér  Mitglieder
—  die  in  einer  günstigen  Lage"  befindlichen  Fabrikskassen  ausgenommen
  —  am  jntensivsten  betreiben  und  daher  am  wenigsten
in  dér  Lage  sind,  Kapital  zu  sammeln;  zu  berücksichtigen  ist  ferner,
  dass  die  Bezirkskassen  den  grössten  Mitgliederverkehr,  und
demzufolge  auch  den  grössten  Kassenverkehr  habén  und  dass  so
—  obwohl  dér  grosse  Kassenverkehr  noch  durchaus  nicht  günstige
materielle  Verháltnisse  bedeutet  —  auch  die  im  Gesetze  vorgeschriebenen
  zehn  Perzente  dér  Einnahmen,  als  dér  Maasstab  des
vorschriftsmássigen  Reservefondes,  eine  sehr  hohe  Summe  ausmachen.
  Die  Privatvereins-Kassen  habén  einen  Reservefond  von
342.591  Kronen,  dér  doch  vorschriftsgemáss  739.794  Kronen  betragen
  sollte;  diese  Kassen  habén  alsó  53*69  Perzent  ihrer  Reservefonde
  nicht  angelegt.  Bei  den  Gewerbekorporationskassen  betrágt
dér  nicht  angelegte  Reservefond  43*48  Perzent,  auf  dér  Lastenseite
dér  Bilanz  figuriren  als  vorschriftsmássiger  Reservefond  375.030
Kronen,  auf  dér  Vermögensseite  aber  als  thatsáchlicher  Reservefond
211.974  Kronen.  Die  Fabriks-  und  Unternehmungskassen  können
aus  ihren  durch  Verwaltungskosten  nicht  angegánzten  Einnahmen
für  den  Reservefond  das  Meiste  beiseite  légén,  und  bei  diesen  fehlen
nur  noch  5*65  Perzent  des  vorschriftsmássigen  Reservefondes  von
2,156.984  Kronen,  dér  thatsáchliche  Reservefond  betrágt  hier  2,035.166
Kronen,  d.  i.  zwei  Drittel  dér  Keserven  dér  gesammten  Krankenkassen. ­
  Aus  dér  Untersuchung  dér  Kassen  nach  Grössenkategorien
vöm  Standpunkt  dér  Anlage  des  Reservefondes  ergibt  sich  das
Fazit,  dass  die  grösseren  Kassen  —  mit  geringen  Ausnahmen  —