151* 
a mellett tanúskodik, hogy a temetkezési segély törvényszabta 
minimumán túl is folytatják pénztáraink az e czímen való támo 
gatást. Az 1891. évi XIV. t.-cz. ide vágó rendelkezései szerint 
ugyanis a temetkezési segély a járulék kivetésének alapjául szol 
gáló bérösszeg húszszoros értékéig, azonban legföljebb annak 
negyvenszereséig terjedhet. A járulék kivetésének alapjául itt 2 ko 
rona 20 fillért vévén (ennek ötven százaléka ugyanis az egy táp 
díjas napra kimutatott költség, Eio korona), a temetkezési segély 
minimuma 44, maximuma pedig 88 korona volna. Az egy tápdíjas 
és gyermekágyi napra eső kiadások arányából azt is kiolvashatjuk, 
hogy a pénztárak mely neméhez tartoznak magasabb tagjárulékot 
fizető tagok, a táppénz kiadás a tagjárulékoknak, illetőleg az ezek 
■alapját képező munkabéreknek arányaihoz igazodván. E tekintetben 
a kerületi pénztárak állanak leghátrább, egy tápdíjas napra kerek 
egy koronányi költséggel. A munkabéreknek kísérletképpen fön 
tebb összeállított arányaiból nem ez tűnik ki, hanem az, hogy a 
legkevesebb bérért az ipartestületi pénztárak tagjai dolgoznak. 
Abból tehát, hogy a kerületi pénztáraknak viszont legkisebbek a 
táppénz kiadásai, azt következtethetjük, hogy a kerületi pénztárak 
kötelékébe tartozó óriási tömegű munkásnép sorából azok beteges 
kednek leginkább, s azok veszik igénybe leggyakrabban a pénztár 
segítségét, a kik alacsony munka bérük mellett alacsony tagjáru 
lékkal gyarapítják a pénztárak bevételeit, de ennek megfelelően 
kisebb összegű táppénzre tarthatnak is igényt. Viszont a magasabb 
tagjárulékot fizető tagok kevésbbé szorulnak a pénztár segítségére 
s ehhez képest domborodik ki az említett arányszámba a kevés 
táppénzt elvezők képe. A magánegyesületi pénztáraknál legnagyobb 
az egy tápdíjas napra eső költségek aránya, Ess korona. A magán- 
■egyesületi pénztárakhoz tartozó önkéntes tagok ugyanis saját ma 
guk által választott — s rendszerint elég magas — skála szerint 
fizetik tagjárulékukat s igényelhetik táppénzeiket is; a magán 
egyesületi pénztárak tagjainak másik nagy kontingense, a keres 
kedelmi alkalmazottak, magasabb díjazásuknak megfelelően szintén 
több járulékot fizetnek be a pénztárba s ennek révén magasabb 
összegű táppénzt is kapnak. Az ipartestületi pénztáraknál lus ko 
rona, a gyári pénztáraknál pedig Ina korona az egy napra eső 
kiadás táppénzben és gyermekágyi segélyekben. 
Az anyaországban a pénztárak minden neménél ugyanazok 
az arányok mutatkoznak, mint birodalmi összesben. Horvát-Szlavon- 
országokban az összes pénztárak valamivel kevesebb táppénzt fizet 
nek, egy napra Eos koronát; a kerületi pénztáraknál, eltérőleg az 
anyaországtól, legnagyobb az egy,napra eső táppénz Eos korona; 
az ipartestületi pénztárnál éppen egy korona, a gyári pénztáraknál 
azonban szembeötlően alacsony, 87 fillér. 
A kórházi ápolási díj összegére kizárólag a kórházak ár 
szabása bir befolyással, s e tekintetben csak annyi említésre méltó, 
hogy a gyári pénztárak helyezik el beteg tagjaikat legolcsóbban a 
kórházakban, az anyaországban egy kórházi napra 1‘17 koronát, 
Horvát-Szlavonországokban pedig 92 fillért fizetvén. Az anyaország 
többi pénztárai az országos átlag körül ingadozó összeget, Eső—Eső 
koronát költenek egy-egy kórházi napra ; Horvát-Szlavonországok- 
ban olcsóbbnak látszik a kórházi ápolás, itt ugyanis a kerületi 
pénztárak Ért koronát költenek a kórházi ápolás minden napjára. 
Az itt ismertetett arányoknak törvényhatóságok szerinti alaku 
lásából (1. a 152. és 153. lapokon lévő táblázatot) a következő 
részletek érdemelnek leginkább figyelmet: A tápdíjas és kórházi 
ellátást igénylő betegek száma a tagok százalékában kifejezve 
legnagyobb volt Verőcze vármegyében (72'82°/o), a másik vég 
letet pedig Varazsd város képviseli, a hol a tagok 2*70 százaléka 
volt keresetképtelen beteg. Varazsd kivételével főleg sikföldi és 
erdélyi törvényhatóságokban volt legkedvezőbb a tagok egészségi 
állapota; legkedvezőtlenebb azonban a horvát-szlavonországi tör 
vényhatóságokban és az anyaországi városokban. A betegségi ese 
tek száma tekintetében szintén Verőcze vármegye áll a legrosszabb, 
és Varazsd város a legkedvezőbb helyen ; figyelemre méltó azonban 
itt Heves vármegyében a női tagok betegeskedésének igen magas, 
215*75 százalékot tevő aránya, a mi annál feltűnőbb, mert ebben a 
vármegyében a nőknek csak 34*70 százaléka volt beteg, egy beteg 
sere Kassen über das im Gesetze bestimmte Minimum dér Leichen- 
bestattungs-Unterstützung hinaus unter diesem Titel Hilfe leisten. 
Nach den einschlagigen Verfügungen des G.-A. XIV: 1891 hat die 
Leichenbestattungs-Unterstützung das Zwanzigfache des als Grund 
inge dér Beitragbemessung dienenden Lohnbetrages, aber höchstens 
das Vierzigfache desselben zu betragen. Als Grundinge dér Beitrag 
bemessung hier 2 Kronen 20 Heller angenommen (fünfzig Perzent 
hievon sind námlich die für einen Pflegegeld-Tag ausgewiesenen 
Kosten, Eio Kronen), wáre das Minimum dér Leichenbestattungs- 
Unterstützung 44, das Maximum 88 Kronen. Aus dér Verháltnis- 
zahl dér auf einen Pflegegeld- oder Kindbett-Tag entfallenden Aus- 
gaben kann auch darauf geschlossen werden, zu welcher Gattung 
dér Kassen höhere Mitgliederbeitráge zahlende Mitglieder gehören, 
da sich die Pflegegeld-Ausgaben nach dem Maasse dér Mitglieder 
beitráge, beziehungsweise dér die Grundlage dieser bildenden Arbeits- 
löhne richten. In dieser Hinsicht stehen die Bezirkskassen am 
vveitesten zurück, mit rund einer Krone Auslagen für einen Pflege 
geld-Tag. Aus den versuchsweise oben zusammengestellten Ver- 
háltnissen aber ergibt sich nicht dies, sondern das, dass die Mit 
glieder dér Gewerbekorporationskassen um den geringsten Lohn 
arbeiten. Daraus alsó, dass die Pflegegeld-Ausgaben bei den Bezirks 
kassen die kleinsten sind, kann gefolgert werden, dass aus dér 
riesigen Masse des in den Verband dér Bezirkskassen gehÖrigen 
Arbeitervolkes diejenigen am meisten krank sind, und die Unter- 
stützung dér Kassen am háufigsten in Anspruch nehmen, welche 
bei ihrem niedrigen Arbeitslohn die Einnahmen dér Kassen mit 
niedrigen Mitgliederbeitragen vermeimen, dementsprechend aber 
auch auf einen kleinern Betrag dér Pflegegelder Anspruch machen 
können. Die höhere Mitgliederbeitráge zahlenden Mitglieder hin- 
wieder sind auf die Unterstützung seitens dér Kasse weniger an- 
gewiesen, und demgemáss gestaltet sich in dér erwáhnten Ver- 
háltniszahl das Bild dér wenig Pflegegelder Geniessenden aus. Bei 
den Privatvereinskassen ist das Verháltnis dér auf einen Pflege 
geld-Tag entfallenden Auslagen das grösste, Ess Kronen. Die zu 
den Privatvereinskassen gehörenden freiwüligen Mitglieder námlich 
zahlen ihre Mitgliederbeitráge nach einér selbstgewáhlten — ge- 
wöhnlich genug hohen — Skala, und können auch ihre Pflege 
gelder darnach beanspruchen; , das andere grosse Kontingent dér 
Mitglieder dér Privatvereinskassen, die kommerziellen Angestellten 
zahlen ihrer grösseren Entlohnung entsprechend gleichfalls mehr 
Mitgliederbeitráge an die Kasse, und erhalten demzufolge auch 
höhere Pflegegelder. Bei den Gewerbekorporationskassen betragen 
die auf einen Tag entfallenden Auslagen an Pflegegeld und Kind- 
bett-Unterstützungen Eis Kronen, bei den Fabrikskassen aber Eia 
Kronen. 
lm Mutterlande zeigen sich bei allén Gattungen dér Kassen 
dieselben Verháltnisse, wie in dér Reichssumme. In Kroatien- 
Slavonien zahlen sámmtliche Kassen um etwas weniger Pflege 
geld, auf einen Tag Eos Kronen; bei den Bezirkskassen ist, vöm 
Mutterlande abweichend, das auf einen Tag entfallende Pflegegeld 
das grösste, Eoe Kronen; bei den Gewerbekorporations-Kassen 
gerade eine Krone, bei den Fabrikskassen aber auffallend gering, nur 
87 Heller. 
Auf den Betrag dér Spitalspflegekosten hat ausschliesslich 
nur dér Tarif dér Spitáler Einfluss und in dieser Hinsicht ist bloss 
zu erwáhnen, dass die Fabrikskassen ihre Mitglieder in den Spitá- 
lern am billigsten unterbringen, indem sie im Mutterlande für einen 
Spitalstag 1 *17 Kronen, in Kroatien-Slavonien aber 92 Heller zahlen. 
Die übrigen Kassen des Muttérlandes gébén einen um den Landes- 
durchschnitt schwankenden Betrag, Eső—Ess Kronen auf je einen 
Spitalstag aus; in Kroatien-Slavonien scheint die Spitalspflege bil- 
liger zu sein, es zahlen námlich die Bezirkskassen 1*17 Kronen für 
jeden Tag dér Spitalspflege. 
Von dér Gestaltung dér hier besprochenen Verháltnisse nach 
Munizipien (s. die Tabelle auf S. 152 und 153) sind die folgenden 
Details am erwáhnenswertesten: die Zahl dér Pflegegeld und 
Spitalspflege benöthigenden Kranken war in Perzenten dér Mitglieder 
ausgedrückt am grössten im Komitat Verőcze (72’s2°/o), das andere 
Extrém ist durch die Stadt Varazsd vertreten, wo 2*70 Perzent 
dér Mitglieder erwerbsunfáhig krank waren, Varazsd ausgenommcn 
war dér Gesundheitszustand dér Mitglieder zumeist in den 
Munizipien des Tieflandes und Siebenbürgens am günstigsten; am 
ungünstigsten aber in den Munizipien Kroatien-Slavoniens und in 
den Stádten des Mutterlandes. Auch hinsichtlich dér Zahl dér 
Krankheitsfálle steht das Komitat Verőcze an dér schlechtesten 
und die Stadt Varazsd an dér besten Stelle; beachtenswert ist aber 
im Komitat Heves das sehr hohe Verháltnis dér Erkrankungen dér 
weiblichen Mitglieder, 215*75 Perzent, was umso auffálliger ist, als 
in diesem Komitat nur 34*70 Perzent dér Frauen krank waren, auf