30*
használnak, vagy — erőgép hiányában — : legalább 20 munkást
foglalkoztatnak. Mind a két határvonal merevebb ugyan, bőgősem
a gyakorlatban minden tekintetben biztos és helyes elkülönitőjéül
szolgálhatna a nagyipari és a kézműipari vállalatoknak; de ez a
határvonal — hangoztatva már az iparfelügyeletről szóló 1893. évi
XXVIII. t.-cz. által is — az ipari igazgatásban elfogadott és állandóan
használt mérték lévén, a statisztika is ehhez volt kénytelen
fordulni első felvételénél.
A meglehetős' nagy terjedelmű kérdőiv hat csoportba foglalja
össze kérdéseit. Az első csoport általános kérdéseket tartalmaz:
mi. a gyár vagy ipartelep pontos czégmegnevezése, mi a gyártulajdonos
vagy bérlő neve, annak (részvénytársaság tulajdonában lévő
gyárnál az üzletvezető igazgatónak) honossága, mely évben kezdette
meg a gyár működését, mely évben ment keresztül legutóbb lényeges
átalakításon s miben állt az az átalakítás, mely nyersanyagokat
vagy félgyártmányokat dolgoz fel a gyár, mely félgyártmányokat
vagy iparczikkeket állít elő s ha a gyár részvénytársaság tulajdonában
van, hol székel ez a részvénytársaság, mi az alaptőkéje s
milyen egyéb belföldi vagy külföldi üzletágakkal foglalkozik ?
Ez általános kérdések közül a feldolgozott nyersanyagok és
félgyártmányok, különösen pedig az előállított félgyártmányok és
iparczikkek tudakolása már a termelésstatisztika körébe vág s éppen
azért volt elégséges e tárgyaknak ily futólagos rövidséggel való
érintése, mert a föntebb említett termelésstatisztikai fölvétel, — melyet
a kereskedelemügyi minister űr saját szakközegeivel az 1899. év
nyarán és őszén végeztetett, — a termelésstatisztika körébe vágó
mindezen kérdésekre teljes alapossággal és részletességgel kiterjeszkpdett.
A gyárstatisztikai kérdőiv másodsorban a gyár berendezésére
vonatkozó kérdéseket veti fel, tudakolván a gyárban használatban
lévő kazánok számát és összes tűzfelületét, a gőz, gáz, viz, elektromos
és egyéb erő által hajtott motorok számát és munkaképességét,
a gyárban használt munkagépeket és egyéb fontosabb termelési
eszközöket, név és darabszám szerint, a munkagépeknél
annak megemlítésével, hogy kézi erő vagy motorikus erő hajtja-e?
A kérdőív e helyütt megjegyzi, hogy oly ipartelepeknél, a melyeknek
termelőképességéről már egyes gépek vagy gépalkatrészek
száma, illetőleg mérete is megfelelő tájékoztatást nyújt, a munkagépek
részletes felsorolása mellőzhető. Elegendő malmokban az
őrlőjáratok és hengerszékek, fonodákban a fonóorsók, szövődékben
a szövőszékek száma, szeszfőzdékben az erjesztőkádak száma és
űrtartalma, nyersczukorgyárakban a diffenseurök száma és űrtartalma,
gázgyárakban a retorták száma és befogadó képessége stb.
A harmadik csoportja a kérdéseknek a gyári személyzettel foglalkozik,
kérdezvén a gyárban állandóan alkalmazott kereskedelmi és műszaki
tisztviselők, egyéb tisztviselők, művezetők és szolgák számát.
A gyárimunkások, tanonczok és napszámosok számát egy bizonyos
napon, még pedig fizetési napon levő állapot szerint tudakolja a kérdőív,
első ízben 1899. évi február hó 25-én lévő állapot szerint, a mely
napon a hó utolsó szombatja lévén, legtöbb gyárban bérfizetés
történt, a mely alkalomra a gyárban akkor alkalmazásban lévő
munkások ügy is összeirattak. Ügy a tanonczok, mint a napszámosok
s a gyári munkások természetesen megkülönböztetnek nemük
szerint, a gyári munkások azonkívül életkoruk szerint is, külön
összegben tüntettetvén ki a 18 évnél idősebbek, külön azok, a kik
16—17 évesek, 14—15 évesek, 12—13 évesek, végül a 12 évnél
fiatalabbak. Ez utóbbiakról, a kiknek iskoláztatását az 1884. évi
ipartörvény elrendeli, egyúttal az a kérdés is fölvettetett, hogy
hányán járnak közülök iskolába és hányán nem. Egy kérdés azt
tudakolja, hogy az előző év mely hónapjaiban volt legnagyobb a
gyár személyzete, hány alkalmazottat foglalkoztatott ekkor a gyár
s mikor foglalkoztat a gyár legkevesebb személyzetet. Az összeírás
idejében ugyanis sok gyár (pl. a czukorgyárak, téglagyárak,
szeszgyárak) vagy éppen nincs üzemben, vagy redukált üzemmel
s így megszorított személyzettel dolgozik, a mint hogy bajos is
volna az összeírásra oly időpontot kiszemelni, a mikor a legtöbb,
vagy valamennyi gyár egyformán teljes üzemmel dolgozik. A föntemlitett
kérdés tehát azt az időpontot akarja kipuhatolni, a mikor
kraft —. wenigstens 20 Arbeiter bescháftigen. Beide Grenzlinien
sind zwar zu starr, als dass sie in dér Praxis als in jeder Hinsicht
sichere und richtige Absonderung dér grossindustriellen Unternehmungen
von den Handwerksunternehmungen dienen könnten;
da aber diese Grenzlinie — sehon im G.-A. XXVIII : 1893 über
die Gevverbeinspektion enthalten — das in dér Gewerbeverwaltung
akzeptirte und standig verwendete Maass ist, war auch die Statistik
bemüssigt, sich bei ihrer ersten Aufnahme an dasselbe zu
haltén.
Dér ziemlich umfangreiche Fragebogen fasst seine Fragen in
sechs Gruppén zusammen. Die erste Gruppé enthalt allgemeine
Fragen : was ist die genaue Firmabenennung dér Fabrik oder Gewerbeanlage,
was ist dér Namen des Eigenthümers oder Páchters
dér Fabrik, die Heimatszustándigkeit desselben (bei den im Besitz
von Aktiengesellschaften befindlichen Fabriken die des geschaftsleitenden
Direktors), in vvelchem Jahre hat die Fabrik ihre Thátigkeit
begonnen, in welchem Jahre hat sie eine wesentliche
Umánderung erfahren und worin bestand diese Umánderung, was
für Rohmaterial oder Halbprodukte verarbeitet die Fabrik, was für
Halbprodukte oder Industrieartikel erzeugt sie, und wenn sich die
Fabrik im Besitz einer Aktiengesellschaft befindet, wo hat diése
Aktiengesellschaft ihren Sitz, wie gross ist ihr Stammkapital und
mit welchen sonstigen in- oder auslándischen Gescháftszweigen
bescháftigt sie sich ?
Von diesen allgemeinen Fragen gehört die Erkundung dér
verarbeiteten Rohstoffe und Halbfabrikate, besonders aber die dér
erzeugten Halbprodukte und Industrieartikel schon in den Kreis dér
Produktions-Statistik, und eben deshalb genügte es, diese Gegenstánde
nur in solch ílüchtiger Kürze zu berühren, denn die oben
erwáhnte produktionsstatistische Aufnahme, .welche dér Herr Handelsminister
durch seine eigenen Fachorgane im Sommer und Hérbst
des Jahres 1899 durchführen hess, haíte sich auf all diese ins
Gebiet dér Produktions-Statistik gehörigen Fragen mit voller Gründlichkeit
und Ausführlichkeit erstreckt.
Dér fabrikstatistische Fragebogen wirft in zweiter Reihe die
auf die Einrichtung dér Fabrik bezüglichen Fragen auf, erfragend
die Zahl und gesammte Feuerungsoberfláche dér in dér Fabrik in
Verwendung stehenden Dampfkessel, die Zahl und Leistungsfahigkeit
dér durch Dampf-, Gas-, Wasser-, elektrische und sonstige
Kraft bewegten Motorén, die in dér Fabrik benutzten Arbeitsmaschinen
und sonstigen wichtigeren Produktionsmittel nach Namen
und Stückzahl, bei den Arbeitsmaschinen mit Erwahnung dessen,
ob sie durch Hand- oder durch Motorkraft getrieben werden. Dér
Fragebogen bemerkt an dieser Stelie, dass bei solchen Industrie-Anlagen,
über dérén Produktionsfáhigkeit schon die Zahl, beziehungsweise
dér Maassstab einzelner Maschinen oder Maschinenbestandtheile
entsprechend orientirt, von dér ausführlichen Aufzáhlung dér
Arbeitsmaschinen abgesehen werden kann. In Mühlen genügt die
Anzahl dér Mahlgánge und Walzenstühle, in Spinnereien die dér
Spulen, in Webereien die dér Webstühle, in Spiritusbrennereien die
Zahl und dér Rauminhalt dér Gáhrboítiche, in Rohzuckerfabriken
die Zahl und dér Rauminhalt dér Diffenseure, in Gasfabriken die
Zahl und dér Fassungsraum dér Retorten, u. s. w.
Die dritte Gruppé dér Fragen bescháftigt sich mit dem Fabrikspersonal,
und erkundet die Zahl dér in dér Fabrik dauernd
angestellten kommerziellen und technischen und sonstigen Beamten,
dér Werkführer und Diener. Die Zahl dér Fabriksarbeiter, Lehrlinge
und Taglöhner erfragt dér Fragebogen nach ihrem Standé an einem
gewissen Tagé und zwar an einem Zahltage, zum erstenmale
nach dem Standé am 25. Feber 1899, auf welchen Tag dér letzte
Samstag des Monats fiel, und daher in den meisten Fabriken Auszahlungen
erfolgten, bei welcher Gelegenheit die in dér Fabrik zu
jener Zeit angestellten Arbeiter auch so konskribirt wurden. Sowohl
die Lehrlinge, wie die Taglöhner und Fabriksarbeiter werden.
natürlich nach ihrem Geschlecht unterschieden, die Fabriksarbeiter
ausserdem auch nach ihrem Lebensalter, indem die mehr als
18 Jahre altén abgesondert ausgewiesen werden, und wieder
abgesondert die 16—17, 14—15, 12—13 Jahre altén und endlich
die weniger als 12 Jahre altén. Bezüglich dieser letztern, die in
Gemássheit des Gewerbegesetzes vöm Jahre 1884 die Schule zu
besuchen habén, wurde zugleich die Frage aufgeworfen, wie viele
von ihnen die Schule besuchen, und wie viele nicht. Eine Frage
erkundet, in welchen Monaten des Vorjahres das Personal dér
Fabrik am grössten war,, wie viel Angestellte dann die Fabrik bescháftigte
und wann in dér Fabrik das wenigste Personal bescháftigt
war. Zűr Zeit dér Konskription stehen námlich viele Fabriken
(z. B. die Zuckerfabriken, Ziegeleien, Spiritusfabriken) entweder gar
nicht im Betriebe, oder arbeiten mit reduzirtem Betriebe und so
mit beschránktem Personal, wie es überhaupt schwer wáre, für
die Konskription einen solchen Zeitpunkt zu finden, da die meisten
oder allé Fabriken gleichförmig mit vollem Betriebe arbeiten. Dia
