The reconstruction of agriculture in the Soviet Union

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 1831009781

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-221050

Document type:: Monograph

Author:: Gajster, Aron I. http://d-nb.info/gnd/132986779

Title:: The reconstruction of agriculture in the Soviet Union

Place of publication:: Moscow, U. S. S. R.

Publisher:: Lenin Academy of Agricultural Sciences

Year of publication:: [1930]

Scope:: 31, [1] Seiten

Digitisation:: 2022

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

Chapter

Document type:: Monograph

Structure type:: Chapter

Title:: VII

Collection:: Economics Books

130* kiválasztotta azokat az összegeket, a melyek tulajdonképen a tartalékalapot képezik s külön megkísérelte a tényleges tartalék tőkét elhelyezési módjai szerint részletezni. A postatakarékpénztárai tehát a betegpénztárak nemcsak a fent kimutatott összeg, hanem a tartalékalap elhelyezési módjai közt e ezímen még külön elhelyezett összeg erejéig is igénybe vették. Ingatlan csak 8 pénztár mérlegében szerepel, összesen 320.599 korona értékben. Leltári tárgyaikat a pénztárak 218.561 korona értékben mutatták ki, egyéb követelések czímén pedig 205.762 koro nát szerepeltetnek. Hátralékos — de még behajthatónak vélt s igy leírás alá nem került — tagsági járulék, mint vagyontétel 1,011.875 korona értékben fordul elő s minthogy az összes befolyt tagjárulékok összege 8,845.811 korona volt, hátralékosnak a járulékok 10*26 szá zaléka mutattatik ki. Ennél azonban a tényleges hátralék nagyobb, mert a vagyon-mérlegbe a behajthatatlanná vált követelések nem foglaltattak bele. A kerületi pénztáraknál 18*82, az ipartestületieknél 15*37, a gyári és vállalati pénztáraknál O'ia, a magán egyesületieknél pedig 0*7i százaléka a tagjárulékoknak nem volt behajtható. Leg kisebb e hátralékos tagsági járulékok szá zaléka természetszerűleg a gyári pénztáraknál, a hol a munkaadó lévén egyúttal a pénztár kezelője, a bérfizetésnél a tagjárulékokat szükségképen levonja. Az anyaországban 9*96, Horvát-Szlavonországokban 14*66 százaléknyi tagjárulék maradt hátralékban. A vagyonmérleget — ismét a tartaléktőkén kívül — a köl csön- és előleg-tartozások terhelik meg 176.085 korona értékben. Ezek tulajdonképen az igazi terhei a pénztár vagyonának, mert a többi tételek (a tagok kiegyenlítetlen követelései 33.392 korona értékben, az orvos, gyógyszerész és kórház kiegyenlítetlen követe lései 587.628 korona értékben, a kifizetetlen tiszti fizetések és kezelési kiadások 40.236 korona értékben s végül az egyéb tarto zások 526.824 korona értékben) inkább átmeneti jellegűek s onnan erednek, hogy deczember hó 31-én, a vagyonmérleg összeállítása kor az utolsó negyedévi számlák legnagyobb részt nincsenek még összeállítva, vagy legalább is nincsenek felülvizsgálva és kiutalva. A vagyonmérlegnek legnevezetesebb tétele a már említett tartaléktőke, a melynek szabályszerű összege a teheroldalon, tény leg elhelyezett része pedig a vagyonoldalon szerepel. Összes beteg- segélyző pénztáraink szabályszerű tartaléktőkéje (1. a 131. lapon foglalt táblázatot) az 1898. év végén 5,0)6.053 koronára rúgott, a mely összegből 3,105.426 korona volt tényleg elhelyezve; hiány zott tehát a tartaléktőkének 38*09 százaléka. Legkevésbbé tudták elhelyezni tartalékalapjukat a kerületi pénztárak, a melyeknek 1,744.245 korona szabályszerű tartalékalapjából csak 515.695 ko rona volt elhelyezve; elhelyezésre vár tehát még 70*43 százalék. Itt azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a kerületi pénztárak — a kedvezőbb helyzetben lévő gyáriakat kivéve — a tagok segé lyezését a legintenzivebben folytatják s igy természetesen tőke gyűjtésre legkevesebb módjuk van; figyelembe kell továbbá azt is vennünk, hogy a kerületi pénztáraknak legnagyobb a tagsági for galma, ennek következtében legnagyobb a pénztári forgalma is s igy — bár e nagy pénztári forgalom még egyáltalán nem jelent kedvező anyagi viszonyokat — a bevételeknek törvényszabta tiz százaléka is — mint a szabályszerű tartaléktőke mérve — igen magas összegre rúg. A magánegyesületi pénztáraknak 342.591 korona a tartalékalapja, holott szabály szerint 739.794 koronának kellene lennie; ezek a pénztárak tehát tartaléktőkéjük 53*69 száza lékát nem helyezték el. Az ipartestületi pénztáraknál 43*48 százalék az el nem helyezett tartaléktőke; a mérleg teheroldalán szabály- szerű tartalék gyanánt 375.030 korona szerepel, a vagyonoldalon pedig tényleges tartalék gyanánt 211.974 korona. A gyári és vál lalati pénztárak igazgatási költségek által meg nem csorbított be vételeikből leginkább tehetnek félre a tartalékalapra s ezeknél a szabályszerű tartaléktőkének, 2,156.984 koronának még csak 5*06 százaléka hiányzik; a tényleges tartaléktőke itt kétharmada az összes betegpénztárak tartalékának, számszerint 2,035.166 korona. A pénztáraknak nagyság-kategóriák szerinti vizsgálata a tartalék tőke elhelyezése szempontjából azt a tanulságot eredményezi, hogy a nagyobb pénztárak — kevés kivétellel — inkább hátralékban lichkeit die Summen ausgewáhlt hat, welche eigentlich den Reserve- fond bilden, und es versucht hat, den thatsáchlichen Reservefond nach dem Modus dér Anlage des Reservefondes separat zu spezi- fiziren. Die Krankenkassen habén alsó die Postsparkassen nicht nur im oben ausgewiesénen Betrage, sondern auch bis zűr Höhe des unter den Anlagemodalitáten des Reservefondes unter dicsem Titel noch besonders angelegten Betrages in Anspruch genommen. Immobilien kommen nur in dér Bilanz von acht Kassen vor, mit einem Gesammtwert von 320.599 Kronen. Ihre Inventargegen- stande habén die Kassen mit einem Werte von 218.561 Kronen ausgevviesen, unter dem Titel sonstige Forderungen sind 205.762 Kronen eingestellt. Rückstándige, aber noch als einbringlich be- trachtete, und darum nicht abgeschriebene Mitgliederbeitráge kom men als Vermögensposten im Werte von 1,011.875 Kronen vor und da die Summe dér gesammten eingelaufenen Mitgliederbeitráge 8,845.811 Kronen. betrug, werden 10*26 Perzent dér Beitráge als rückstándig ausgewiesen. Dér thatsáchliche Rückstand ist aber grösser, denn die uneinbringlich gewordenen Forderungen sind in die Vermögensbilanz nicht eingestellt worden. Bei den Bezirkskassen waren 18*82, bei den Gewerbekorporations-Kassen 15*37, bei den Fabriks- und Unternehmungs-Kassen 0*i2, bei den Privatvereins- Kassen aber 0*7i Perzent dér Mitgliederbeitráge uneinbringlich. Am niedrigsten ist das Perzent dér rückstándigen Mitgliederbeitráge natürlich bei den Fabrikskassen, wo dér Arbeitgeber zugleich dér Verwalter dér Kasse ist, und so die Mitgliederbeitráge beim Aus- zahlen des Lohnes nothwendigerweise in Abzug bringt. Im Mutter- land bleiben 9*96, in Kroatien-Slavonien 14*ec Perzent dér Mitglieder beitráge rückstándig. Die Vermögensbilanz belasten noch — wieder ausser dem Resérvefonde — die Darlehen- und Vorschuss-Schulden im Werte von 176.085 Kronen. Dies sind die eigentlichen Lasten des Kassen- vermögens, denn die übrigen Posten (die unbeglichenen Forderun gen dér Mitglieder im Betrage von 33.392 Kronen, die unbegliche nen Forderungen dér Árzte, Apotheker und Krankenháuser im Betrage von 587.628 Kronen, die nicht ausbezahlten Beamtengeháiter und Verwaltungskosten im Betrage von 40.236 Kronen und schliess- lich die sonstigen Schulden im Betrage von 526.824 Kronen) habén mehr einen Übergangskarakter und kommen daher, dass am 31. Dezember, bei dér Zusammenstellung dér Vermögensbilanz die Rechnungen des letzten Quartals zum grössten Theil noch nicht zusammengestellt, oder wenigstens noch nicht revidirt und ange- wiesen sind. Dér bedeutendste Posten dér Vermögensbilanz ist dér schon erwáhnte Reservefond, dessen vorschriftsmássiger Betrag auf dér Lastenseite, dér faktisch angelegte Theil aber auf dér Vermögens- seite auftritt. Dér vorschriftsmássige Reservefond sámmtlicher Krankenkassen (s. die Tabelle auf Seite 131) betrug am Ende des Jahres 5,016.053 Kronen, von welcher Summe 3,105.426 Kronen faktisch angelegt waren; es fehlten alsó 38*09 Perzent des Reserve fondes. Im geringsten Maasse konnten die Bezirkskassen ihren Re servefond anlegen, von dérén vorschriftsmássigem Reservefond von 1,744.245 Kronen nur 515.695 Kronen angelegt waren; dér An- legung harren alsó noch 70 43 Perzent. Hier ist aber zu bérűek- sichtigen, dass die Bezirkskassen die Ünterstützung dér Mitglieder — die in einer günstigen Lage" befindlichen Fabrikskassen aus- genommen — am jntensivsten betreiben und daher am wenigsten in dér Lage sind, Kapital zu sammeln; zu berücksichtigen ist fer- ner, dass die Bezirkskassen den grössten Mitgliederverkehr, und demzufolge auch den grössten Kassenverkehr habén und dass so — obwohl dér grosse Kassenverkehr noch durchaus nicht günstige materielle Verháltnisse bedeutet — auch die im Gesetze vorge- schriebenen zehn Perzente dér Einnahmen, als dér Maasstab des vorschriftsmássigen Reservefondes, eine sehr hohe Summe aus- machen. Die Privatvereins-Kassen habén einen Reservefond von 342.591 Kronen, dér doch vorschriftsgemáss 739.794 Kronen be- tragen sollte; diese Kassen habén alsó 53*69 Perzent ihrer Reserve- fonde nicht angelegt. Bei den Gewerbekorporationskassen betrágt dér nicht angelegte Reservefond 43*48 Perzent, auf dér Lastenseite dér Bilanz figuriren als vorschriftsmássiger Reservefond 375.030 Kronen, auf dér Vermögensseite aber als thatsáchlicher Reservefond 211.974 Kronen. Die Fabriks- und Unternehmungskassen können aus ihren durch Verwaltungskosten nicht angegánzten Einnahmen für den Reservefond das Meiste beiseite légén, und bei diesen fehlen nur noch 5*65 Perzent des vorschriftsmássigen Reservefondes von 2,156.984 Kronen, dér thatsáchliche Reservefond betrágt hier 2,035.166 Kronen, d. i. zwei Drittel dér Keserven dér gesammten Kranken kassen. Aus dér Untersuchung dér Kassen nach Grössenkategorien vöm Standpunkt dér Anlage des Reservefondes ergibt sich das Fazit, dass die grösseren Kassen — mit geringen Ausnahmen —

Access restriction

Copyright

fullscreen: The reconstruction of agriculture in the Soviet Union

Monograph

Chapter

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation