Die Theerfarben-Fabriken der Herren Meister, Lucius & Brüning zu Höchst a. Main, in sanitärer und socialer Beziehung

The work of the Stock Exchange

Bibliographic data

Monograph

Identifikator:: 829067299

URN:: urn:nbn:de:zbw-retromon-71927

Document type:: Monograph

Author:: Grandhomme

Title:: Die Theerfarben-Fabriken der Herren Meister, Lucius & Brüning zu Höchst a. Main, in sanitärer und socialer Beziehung

Place of publication:: Berlin

Publisher:: Schumacher

Year of publication:: 1880

Scope:: 1 Online-Ressource (96 S.)

Collection:: Economics Books

Usage license:: Get license information via the feedback formular.

151* a mellett tanúskodik, hogy a temetkezési segély törvényszabta minimumán túl is folytatják pénztáraink az e czímen való támo gatást. Az 1891. évi XIV. t.-cz. ide vágó rendelkezései szerint ugyanis a temetkezési segély a járulék kivetésének alapjául szol gáló bérösszeg húszszoros értékéig, azonban legföljebb annak negyvenszereséig terjedhet. A járulék kivetésének alapjául itt 2 ko rona 20 fillért vévén (ennek ötven százaléka ugyanis az egy táp díjas napra kimutatott költség, Eio korona), a temetkezési segély minimuma 44, maximuma pedig 88 korona volna. Az egy tápdíjas és gyermekágyi napra eső kiadások arányából azt is kiolvashatjuk, hogy a pénztárak mely neméhez tartoznak magasabb tagjárulékot fizető tagok, a táppénz kiadás a tagjárulékoknak, illetőleg az ezek ■alapját képező munkabéreknek arányaihoz igazodván. E tekintetben a kerületi pénztárak állanak leghátrább, egy tápdíjas napra kerek egy koronányi költséggel. A munkabéreknek kísérletképpen fön tebb összeállított arányaiból nem ez tűnik ki, hanem az, hogy a legkevesebb bérért az ipartestületi pénztárak tagjai dolgoznak. Abból tehát, hogy a kerületi pénztáraknak viszont legkisebbek a táppénz kiadásai, azt következtethetjük, hogy a kerületi pénztárak kötelékébe tartozó óriási tömegű munkásnép sorából azok beteges kednek leginkább, s azok veszik igénybe leggyakrabban a pénztár segítségét, a kik alacsony munka bérük mellett alacsony tagjáru lékkal gyarapítják a pénztárak bevételeit, de ennek megfelelően kisebb összegű táppénzre tarthatnak is igényt. Viszont a magasabb tagjárulékot fizető tagok kevésbbé szorulnak a pénztár segítségére s ehhez képest domborodik ki az említett arányszámba a kevés táppénzt elvezők képe. A magánegyesületi pénztáraknál legnagyobb az egy tápdíjas napra eső költségek aránya, Ess korona. A magán- ■egyesületi pénztárakhoz tartozó önkéntes tagok ugyanis saját ma guk által választott — s rendszerint elég magas — skála szerint fizetik tagjárulékukat s igényelhetik táppénzeiket is; a magán egyesületi pénztárak tagjainak másik nagy kontingense, a keres kedelmi alkalmazottak, magasabb díjazásuknak megfelelően szintén több járulékot fizetnek be a pénztárba s ennek révén magasabb összegű táppénzt is kapnak. Az ipartestületi pénztáraknál lus ko rona, a gyári pénztáraknál pedig Ina korona az egy napra eső kiadás táppénzben és gyermekágyi segélyekben. Az anyaországban a pénztárak minden neménél ugyanazok az arányok mutatkoznak, mint birodalmi összesben. Horvát-Szlavon- országokban az összes pénztárak valamivel kevesebb táppénzt fizet nek, egy napra Eos koronát; a kerületi pénztáraknál, eltérőleg az anyaországtól, legnagyobb az egy,napra eső táppénz Eos korona; az ipartestületi pénztárnál éppen egy korona, a gyári pénztáraknál azonban szembeötlően alacsony, 87 fillér. A kórházi ápolási díj összegére kizárólag a kórházak ár szabása bir befolyással, s e tekintetben csak annyi említésre méltó, hogy a gyári pénztárak helyezik el beteg tagjaikat legolcsóbban a kórházakban, az anyaországban egy kórházi napra 1‘17 koronát, Horvát-Szlavonországokban pedig 92 fillért fizetvén. Az anyaország többi pénztárai az országos átlag körül ingadozó összeget, Eső—Eső koronát költenek egy-egy kórházi napra ; Horvát-Szlavonországok- ban olcsóbbnak látszik a kórházi ápolás, itt ugyanis a kerületi pénztárak Ért koronát költenek a kórházi ápolás minden napjára. Az itt ismertetett arányoknak törvényhatóságok szerinti alaku lásából (1. a 152. és 153. lapokon lévő táblázatot) a következő részletek érdemelnek leginkább figyelmet: A tápdíjas és kórházi ellátást igénylő betegek száma a tagok százalékában kifejezve legnagyobb volt Verőcze vármegyében (72'82°/o), a másik vég letet pedig Varazsd város képviseli, a hol a tagok 2*70 százaléka volt keresetképtelen beteg. Varazsd kivételével főleg sikföldi és erdélyi törvényhatóságokban volt legkedvezőbb a tagok egészségi állapota; legkedvezőtlenebb azonban a horvát-szlavonországi tör vényhatóságokban és az anyaországi városokban. A betegségi ese tek száma tekintetében szintén Verőcze vármegye áll a legrosszabb, és Varazsd város a legkedvezőbb helyen ; figyelemre méltó azonban itt Heves vármegyében a női tagok betegeskedésének igen magas, 215*75 százalékot tevő aránya, a mi annál feltűnőbb, mert ebben a vármegyében a nőknek csak 34*70 százaléka volt beteg, egy beteg sere Kassen über das im Gesetze bestimmte Minimum dér Leichen- bestattungs-Unterstützung hinaus unter diesem Titel Hilfe leisten. Nach den einschlagigen Verfügungen des G.-A. XIV: 1891 hat die Leichenbestattungs-Unterstützung das Zwanzigfache des als Grund inge dér Beitragbemessung dienenden Lohnbetrages, aber höchstens das Vierzigfache desselben zu betragen. Als Grundinge dér Beitrag bemessung hier 2 Kronen 20 Heller angenommen (fünfzig Perzent hievon sind námlich die für einen Pflegegeld-Tag ausgewiesenen Kosten, Eio Kronen), wáre das Minimum dér Leichenbestattungs- Unterstützung 44, das Maximum 88 Kronen. Aus dér Verháltnis- zahl dér auf einen Pflegegeld- oder Kindbett-Tag entfallenden Aus- gaben kann auch darauf geschlossen werden, zu welcher Gattung dér Kassen höhere Mitgliederbeitráge zahlende Mitglieder gehören, da sich die Pflegegeld-Ausgaben nach dem Maasse dér Mitglieder beitráge, beziehungsweise dér die Grundlage dieser bildenden Arbeits- löhne richten. In dieser Hinsicht stehen die Bezirkskassen am vveitesten zurück, mit rund einer Krone Auslagen für einen Pflege geld-Tag. Aus den versuchsweise oben zusammengestellten Ver- háltnissen aber ergibt sich nicht dies, sondern das, dass die Mit glieder dér Gewerbekorporationskassen um den geringsten Lohn arbeiten. Daraus alsó, dass die Pflegegeld-Ausgaben bei den Bezirks kassen die kleinsten sind, kann gefolgert werden, dass aus dér riesigen Masse des in den Verband dér Bezirkskassen gehÖrigen Arbeitervolkes diejenigen am meisten krank sind, und die Unter- stützung dér Kassen am háufigsten in Anspruch nehmen, welche bei ihrem niedrigen Arbeitslohn die Einnahmen dér Kassen mit niedrigen Mitgliederbeitragen vermeimen, dementsprechend aber auch auf einen kleinern Betrag dér Pflegegelder Anspruch machen können. Die höhere Mitgliederbeitráge zahlenden Mitglieder hin- wieder sind auf die Unterstützung seitens dér Kasse weniger an- gewiesen, und demgemáss gestaltet sich in dér erwáhnten Ver- háltniszahl das Bild dér wenig Pflegegelder Geniessenden aus. Bei den Privatvereinskassen ist das Verháltnis dér auf einen Pflege geld-Tag entfallenden Auslagen das grösste, Ess Kronen. Die zu den Privatvereinskassen gehörenden freiwüligen Mitglieder námlich zahlen ihre Mitgliederbeitráge nach einér selbstgewáhlten — ge- wöhnlich genug hohen — Skala, und können auch ihre Pflege gelder darnach beanspruchen; , das andere grosse Kontingent dér Mitglieder dér Privatvereinskassen, die kommerziellen Angestellten zahlen ihrer grösseren Entlohnung entsprechend gleichfalls mehr Mitgliederbeitráge an die Kasse, und erhalten demzufolge auch höhere Pflegegelder. Bei den Gewerbekorporationskassen betragen die auf einen Tag entfallenden Auslagen an Pflegegeld und Kind- bett-Unterstützungen Eis Kronen, bei den Fabrikskassen aber Eia Kronen. lm Mutterlande zeigen sich bei allén Gattungen dér Kassen dieselben Verháltnisse, wie in dér Reichssumme. In Kroatien- Slavonien zahlen sámmtliche Kassen um etwas weniger Pflege geld, auf einen Tag Eos Kronen; bei den Bezirkskassen ist, vöm Mutterlande abweichend, das auf einen Tag entfallende Pflegegeld das grösste, Eoe Kronen; bei den Gewerbekorporations-Kassen gerade eine Krone, bei den Fabrikskassen aber auffallend gering, nur 87 Heller. Auf den Betrag dér Spitalspflegekosten hat ausschliesslich nur dér Tarif dér Spitáler Einfluss und in dieser Hinsicht ist bloss zu erwáhnen, dass die Fabrikskassen ihre Mitglieder in den Spitá- lern am billigsten unterbringen, indem sie im Mutterlande für einen Spitalstag 1 *17 Kronen, in Kroatien-Slavonien aber 92 Heller zahlen. Die übrigen Kassen des Muttérlandes gébén einen um den Landes- durchschnitt schwankenden Betrag, Eső—Ess Kronen auf je einen Spitalstag aus; in Kroatien-Slavonien scheint die Spitalspflege bil- liger zu sein, es zahlen námlich die Bezirkskassen 1*17 Kronen für jeden Tag dér Spitalspflege. Von dér Gestaltung dér hier besprochenen Verháltnisse nach Munizipien (s. die Tabelle auf S. 152 und 153) sind die folgenden Details am erwáhnenswertesten: die Zahl dér Pflegegeld und Spitalspflege benöthigenden Kranken war in Perzenten dér Mitglieder ausgedrückt am grössten im Komitat Verőcze (72’s2°/o), das andere Extrém ist durch die Stadt Varazsd vertreten, wo 2*70 Perzent dér Mitglieder erwerbsunfáhig krank waren, Varazsd ausgenommcn war dér Gesundheitszustand dér Mitglieder zumeist in den Munizipien des Tieflandes und Siebenbürgens am günstigsten; am ungünstigsten aber in den Munizipien Kroatien-Slavoniens und in den Stádten des Mutterlandes. Auch hinsichtlich dér Zahl dér Krankheitsfálle steht das Komitat Verőcze an dér schlechtesten und die Stadt Varazsd an dér besten Stelle; beachtenswert ist aber im Komitat Heves das sehr hohe Verháltnis dér Erkrankungen dér weiblichen Mitglieder, 215*75 Perzent, was umso auffálliger ist, als in diesem Komitat nur 34*70 Perzent dér Frauen krank waren, auf

Access restriction

Copyright

fullscreen: The work of the Stock Exchange

Monograph

Table of contents

Download

Monograph

Chapter

This page

Image fragment

Citation links

Citation recommendation