130* 
kiválasztotta azokat az összegeket, a melyek tulajdonképen a 
tartalékalapot képezik s külön megkísérelte a tényleges tartalék 
tőkét elhelyezési módjai szerint részletezni. A postatakarékpénztárai 
tehát a betegpénztárak nemcsak a fent kimutatott összeg, hanem 
a tartalékalap elhelyezési módjai közt e ezímen még külön elhelyezett 
összeg erejéig is igénybe vették. 
Ingatlan csak 8 pénztár mérlegében szerepel, összesen 320.599 
korona értékben. Leltári tárgyaikat a pénztárak 218.561 korona 
értékben mutatták ki, egyéb követelések czímén pedig 205.762 koro 
nát szerepeltetnek. Hátralékos — de még behajthatónak vélt s igy 
leírás alá nem került — tagsági járulék, mint vagyontétel 1,011.875 
korona értékben fordul elő s minthogy az összes befolyt tagjárulékok 
összege 8,845.811 korona volt, hátralékosnak a járulékok 10*26 szá 
zaléka mutattatik ki. Ennél azonban a tényleges hátralék nagyobb, 
mert a vagyon-mérlegbe a behajthatatlanná vált követelések nem 
foglaltattak bele. A kerületi pénztáraknál 18*82, az ipartestületieknél 
15*37, a gyári és vállalati pénztáraknál O'ia, a magán egyesületieknél 
pedig 0*7i százaléka a tagjárulékoknak nem volt behajtható. Leg 
kisebb e hátralékos tagsági járulékok szá zaléka természetszerűleg 
a gyári pénztáraknál, a hol a munkaadó lévén egyúttal a pénztár 
kezelője, a bérfizetésnél a tagjárulékokat szükségképen levonja. Az 
anyaországban 9*96, Horvát-Szlavonországokban 14*66 százaléknyi 
tagjárulék maradt hátralékban. 
A vagyonmérleget — ismét a tartaléktőkén kívül — a köl 
csön- és előleg-tartozások terhelik meg 176.085 korona értékben. 
Ezek tulajdonképen az igazi terhei a pénztár vagyonának, mert a 
többi tételek (a tagok kiegyenlítetlen követelései 33.392 korona 
értékben, az orvos, gyógyszerész és kórház kiegyenlítetlen követe 
lései 587.628 korona értékben, a kifizetetlen tiszti fizetések és 
kezelési kiadások 40.236 korona értékben s végül az egyéb tarto 
zások 526.824 korona értékben) inkább átmeneti jellegűek s onnan 
erednek, hogy deczember hó 31-én, a vagyonmérleg összeállítása 
kor az utolsó negyedévi számlák legnagyobb részt nincsenek még 
összeállítva, vagy legalább is nincsenek felülvizsgálva és kiutalva. 
A vagyonmérlegnek legnevezetesebb tétele a már említett 
tartaléktőke, a melynek szabályszerű összege a teheroldalon, tény 
leg elhelyezett része pedig a vagyonoldalon szerepel. Összes beteg- 
segélyző pénztáraink szabályszerű tartaléktőkéje (1. a 131. lapon 
foglalt táblázatot) az 1898. év végén 5,0)6.053 koronára rúgott, a 
mely összegből 3,105.426 korona volt tényleg elhelyezve; hiány 
zott tehát a tartaléktőkének 38*09 százaléka. Legkevésbbé tudták 
elhelyezni tartalékalapjukat a kerületi pénztárak, a melyeknek 
1,744.245 korona szabályszerű tartalékalapjából csak 515.695 ko 
rona volt elhelyezve; elhelyezésre vár tehát még 70*43 százalék. 
Itt azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a kerületi pénztárak 
— a kedvezőbb helyzetben lévő gyáriakat kivéve — a tagok segé 
lyezését a legintenzivebben folytatják s igy természetesen tőke 
gyűjtésre legkevesebb módjuk van; figyelembe kell továbbá azt is 
vennünk, hogy a kerületi pénztáraknak legnagyobb a tagsági for 
galma, ennek következtében legnagyobb a pénztári forgalma is s 
igy — bár e nagy pénztári forgalom még egyáltalán nem jelent 
kedvező anyagi viszonyokat — a bevételeknek törvényszabta tiz 
százaléka is — mint a szabályszerű tartaléktőke mérve — igen 
magas összegre rúg. A magánegyesületi pénztáraknak 342.591 
korona a tartalékalapja, holott szabály szerint 739.794 koronának 
kellene lennie; ezek a pénztárak tehát tartaléktőkéjük 53*69 száza 
lékát nem helyezték el. Az ipartestületi pénztáraknál 43*48 százalék 
az el nem helyezett tartaléktőke; a mérleg teheroldalán szabály- 
szerű tartalék gyanánt 375.030 korona szerepel, a vagyonoldalon 
pedig tényleges tartalék gyanánt 211.974 korona. A gyári és vál 
lalati pénztárak igazgatási költségek által meg nem csorbított be 
vételeikből leginkább tehetnek félre a tartalékalapra s ezeknél a 
szabályszerű tartaléktőkének, 2,156.984 koronának még csak 5*06 
százaléka hiányzik; a tényleges tartaléktőke itt kétharmada az 
összes betegpénztárak tartalékának, számszerint 2,035.166 korona. 
A pénztáraknak nagyság-kategóriák szerinti vizsgálata a tartalék 
tőke elhelyezése szempontjából azt a tanulságot eredményezi, hogy 
a nagyobb pénztárak — kevés kivétellel — inkább hátralékban 
lichkeit die Summen ausgewáhlt hat, welche eigentlich den Reserve- 
fond bilden, und es versucht hat, den thatsáchlichen Reservefond 
nach dem Modus dér Anlage des Reservefondes separat zu spezi- 
fiziren. Die Krankenkassen habén alsó die Postsparkassen nicht 
nur im oben ausgewiesénen Betrage, sondern auch bis zűr Höhe 
des unter den Anlagemodalitáten des Reservefondes unter dicsem 
Titel noch besonders angelegten Betrages in Anspruch genommen. 
Immobilien kommen nur in dér Bilanz von acht Kassen vor, 
mit einem Gesammtwert von 320.599 Kronen. Ihre Inventargegen- 
stande habén die Kassen mit einem Werte von 218.561 Kronen 
ausgevviesen, unter dem Titel sonstige Forderungen sind 205.762 
Kronen eingestellt. Rückstándige, aber noch als einbringlich be- 
trachtete, und darum nicht abgeschriebene Mitgliederbeitráge kom 
men als Vermögensposten im Werte von 1,011.875 Kronen vor 
und da die Summe dér gesammten eingelaufenen Mitgliederbeitráge 
8,845.811 Kronen. betrug, werden 10*26 Perzent dér Beitráge als 
rückstándig ausgewiesen. Dér thatsáchliche Rückstand ist aber 
grösser, denn die uneinbringlich gewordenen Forderungen sind in 
die Vermögensbilanz nicht eingestellt worden. Bei den Bezirkskassen 
waren 18*82, bei den Gewerbekorporations-Kassen 15*37, bei den 
Fabriks- und Unternehmungs-Kassen 0*i2, bei den Privatvereins- 
Kassen aber 0*7i Perzent dér Mitgliederbeitráge uneinbringlich. Am 
niedrigsten ist das Perzent dér rückstándigen Mitgliederbeitráge 
natürlich bei den Fabrikskassen, wo dér Arbeitgeber zugleich dér 
Verwalter dér Kasse ist, und so die Mitgliederbeitráge beim Aus- 
zahlen des Lohnes nothwendigerweise in Abzug bringt. Im Mutter- 
land bleiben 9*96, in Kroatien-Slavonien 14*ec Perzent dér Mitglieder 
beitráge rückstándig. 
Die Vermögensbilanz belasten noch — wieder ausser dem 
Resérvefonde — die Darlehen- und Vorschuss-Schulden im Werte 
von 176.085 Kronen. Dies sind die eigentlichen Lasten des Kassen- 
vermögens, denn die übrigen Posten (die unbeglichenen Forderun 
gen dér Mitglieder im Betrage von 33.392 Kronen, die unbegliche 
nen Forderungen dér Árzte, Apotheker und Krankenháuser im 
Betrage von 587.628 Kronen, die nicht ausbezahlten Beamtengeháiter 
und Verwaltungskosten im Betrage von 40.236 Kronen und schliess- 
lich die sonstigen Schulden im Betrage von 526.824 Kronen) habén 
mehr einen Übergangskarakter und kommen daher, dass am 31. 
Dezember, bei dér Zusammenstellung dér Vermögensbilanz die 
Rechnungen des letzten Quartals zum grössten Theil noch nicht 
zusammengestellt, oder wenigstens noch nicht revidirt und ange- 
wiesen sind. 
Dér bedeutendste Posten dér Vermögensbilanz ist dér schon 
erwáhnte Reservefond, dessen vorschriftsmássiger Betrag auf dér 
Lastenseite, dér faktisch angelegte Theil aber auf dér Vermögens- 
seite auftritt. Dér vorschriftsmássige Reservefond sámmtlicher 
Krankenkassen (s. die Tabelle auf Seite 131) betrug am Ende des 
Jahres 5,016.053 Kronen, von welcher Summe 3,105.426 Kronen 
faktisch angelegt waren; es fehlten alsó 38*09 Perzent des Reserve 
fondes. Im geringsten Maasse konnten die Bezirkskassen ihren Re 
servefond anlegen, von dérén vorschriftsmássigem Reservefond von 
1,744.245 Kronen nur 515.695 Kronen angelegt waren; dér An- 
legung harren alsó noch 70 43 Perzent. Hier ist aber zu bérűek- 
sichtigen, dass die Bezirkskassen die Ünterstützung dér Mitglieder 
— die in einer günstigen Lage" befindlichen Fabrikskassen aus- 
genommen — am jntensivsten betreiben und daher am wenigsten 
in dér Lage sind, Kapital zu sammeln; zu berücksichtigen ist fer- 
ner, dass die Bezirkskassen den grössten Mitgliederverkehr, und 
demzufolge auch den grössten Kassenverkehr habén und dass so 
— obwohl dér grosse Kassenverkehr noch durchaus nicht günstige 
materielle Verháltnisse bedeutet — auch die im Gesetze vorge- 
schriebenen zehn Perzente dér Einnahmen, als dér Maasstab des 
vorschriftsmássigen Reservefondes, eine sehr hohe Summe aus- 
machen. Die Privatvereins-Kassen habén einen Reservefond von 
342.591 Kronen, dér doch vorschriftsgemáss 739.794 Kronen be- 
tragen sollte; diese Kassen habén alsó 53*69 Perzent ihrer Reserve- 
fonde nicht angelegt. Bei den Gewerbekorporationskassen betrágt 
dér nicht angelegte Reservefond 43*48 Perzent, auf dér Lastenseite 
dér Bilanz figuriren als vorschriftsmássiger Reservefond 375.030 
Kronen, auf dér Vermögensseite aber als thatsáchlicher Reservefond 
211.974 Kronen. Die Fabriks- und Unternehmungskassen können 
aus ihren durch Verwaltungskosten nicht angegánzten Einnahmen 
für den Reservefond das Meiste beiseite légén, und bei diesen fehlen 
nur noch 5*65 Perzent des vorschriftsmássigen Reservefondes von 
2,156.984 Kronen, dér thatsáchliche Reservefond betrágt hier 2,035.166 
Kronen, d. i. zwei Drittel dér Keserven dér gesammten Kranken 
kassen. Aus dér Untersuchung dér Kassen nach Grössenkategorien 
vöm Standpunkt dér Anlage des Reservefondes ergibt sich das 
Fazit, dass die grösseren Kassen — mit geringen Ausnahmen —