talma kezdetben — megszövegezett minta hiányában — a munkaadóra
volt bízva, valamint jórészt az ő tetszésétől volt függővé
téve, hogy milyen természetű és lefolyású sérüléseket minősítsen
bejelentendő baleseteknek, s hogy egyáltalában teljesitse-e a bejelentéseket.
Az iparfelügyelői intézmény ugyanis kellő szervezet s
még inkább kellő számú munkaerő hiányában nem volt képes a
munkaadókat ezen kötelezettségük teljesítésében ellenőrizni. Nem
volt képes arra sem, hogy évről-évre legalább egyszer meglátogassa
és megvizsgálja a hatáskörébe tartozó nagyszámú gyárakat és ipartelepeket;
annál kevésbbé ellenőrizhette azt, hogy évközben a
gyárosok pontosan beszámolnak-e azokról a balesetekről, a melyek
telepükön előfordulnak; s nem nyerhetett támogatást és ellenőrzést
ebben a tekintetben a közigazgatási hatóságoknál sem. Ilyenformán
a baleseti statisztikai adatok beszolgáltatása az adatgyűjtés első
éveiben inkább ötletszerűen és a legtöbb esetben teljesen önkényesen
történt. Javította a helyzetet némileg az, hogy a bejelentések
eszközlésére egyöntetű formula állapíttatott meg, a melynek
segítségével ezen adatok legnagyobb részben legalább egymással
összehasonlíthatók lettek. A mely munkaadó azonban kifogyott
ezen bejelentő űrlapokból, az ismét csak levélben, levelezőlapon,
stb. közölte a balesetre vonatkozólag azokat az adatokat, a melyeknek
közlését éppen jónak látta, vagy esetleg magának a balesetnek
a megtörténtét, a részleteknek minden közelebbi megjelölése
nélkül.
A baleseti statisztikai anyagnak ez a hiányossága különben
mindaddig nem vált oly szembetűnővé, a mig a balesetjelentések
csupán administrativ és felügyeleti szempontokból használtattak föl,
azoknak statisztikai feldolgozása és összeállítása azonban még meg
nem kezdetett. Az egyes jelentések elkülönített vizsgálatánál a hiányok
nem derülhettek ki, s különösen nem az a körülmény, hogy
egyes gyárosok teljesen hallgatnak a telepükön előforduló balesetekről,
ismét mások pedig egészen ötletszerűen hónapokig pontosan
jelentést tesznek minden kisebb sérülésről, azután pedig megint
hónapokig teljesen elmulasztják a jelentéstételt.
A kereskedelemügyi m. kir. minister úr a balesetstatisztikai
anyagnak az iparfelügyelőktől való átvételével és országos összeállításával
az 1896. évtől kezdődőleg a m. kir. központi statisztikai
hivatalt bízván meg, ezen összeállítások során tűntek szembe először
az anyagban tapasztalható nagy hiányosságok, a melyek egyúttal
nyilvánvalóvá tették, hogy a balesetstatisztikának múlhatatlanul új
szervezetre van szüksége, ha meg akar felelni annak a jelentős
czélnak, hogy a balesetbiztositás kérdésének megoldásához megbízható
és kellő támpontul szolgáló adatokat nyújthasson.
Ezen új szervezet létesítését pendíti meg a m. kir. központi
statisztikai hivatalnak a kereskedelemügyi minister úrhoz 1898. évi
junius hó 8-án 2.705/eln. sz, a. kelt felterjesztése, a mely egyúttal
utal azokra a hiányosságokra is, a melyek a balesetstatisztikai
anyagnak a föntemlített jelentős czélra való felhasználását illuzóriussá
teszik. A fölterjesztésből álljanak itt erre vonatkozólag a következő
részletek:
. . . Kötelességemnek tartom, hogy már a munkálatok jelenlegi stádiumában
őszinte jelentést tegyek Nagyméltóságodnak mindazon tapasztalatokról,
melyek a baleseti statisztikai anyag teljességére és megbízhatóságára
nézve eddig szereztettek, tekintettel arra a sajnálatos körülményre, hogy a
baleseti adatgyűjtés a jelenlegi eljárás mellett az eddigi tapasztalatok szerint
sem a munkásügyi törvényhozás, sem a munkásügyi igazgatás számára
megbízható tanulságokat nem nyújthat s ez alapon egyúttal tiszteletteljesen
kérjem Nagyméltóságod magas elhatározását a további teendők iránt.
Eltekintve ugyanis attól, hogy alig van egy-egy baleseti jelentés, mely
valamennyi kérdésre kielégítő választ tartalmazna, sőt hogy egyes esetekben
a baleseti jelentések oly kevéssé szabatosan vannak kitöltve, hogy
azokból még az sem állapítható meg minden kétségen kívül, hogy tényleg
balesetről és nemcsak megbetegedésről szól-e a jelentés, a baleseti statisztika
jelen alakjában különösen két igen lényeges szempontból nem felel
meg a várakozásoknak. Első sorban kétségtelen, hogy a beérkező baleseti
jelentések száma jóval kisebb, mint a tényleg előfordult baleseteké. Nyilvánvaló
ez az adatszolgáltatás körül mutatkozó számos jelenségből. így egyes
vállalatok részéről időnkint a baleseteknek egész tömegéről érkezik jelentés,
azután oly igen hosszú ideig, hogy az illető vállalat természeténél fogva
Belieben abhangig gemacht wurde, welche Beschaffenheit und
welchen Verlauf die Verletzungen habén sollen, damit er sie als
solche qualifizire, die anzumelden sind, und ob er die Meldung
überhaupt erstatten soll. Die Institution dér Gewerbeinspektoren
war namlich in Ermangelung dér gehörigen Organisation und noch
mehr dér erforderlichen Zahl von Arbeitskráften, nicht im Standé,
die Arbeitgeber in dér Erfüllung dicsér Verpflichtung zu kontrollkén.
Dér Gewerbeinspektor war nicht einmal im Standé, die in seinen
Wirkungskreis gehörigen zahlreichen Fabriken und Industrieanlagen
von Jahr zu Jahr wenigstens einmal zu besuchen und zu inspiziren;
umso weniger konnte er es kontrollkén, ob die Fabrikanten über die
Unfálle, welche auf ihren Industrieanlagen im Laufe des Jahres vorkommen,
pünktlich berichten ; die Kontrolle konnte in dieser Hinsicht
auch bei den Verwaltungsbehörden keine Unterstützung erhalten.
Solchergestalt geschah die Lieferung dér Daten dér Unfallstatistik
in den ersten Jahren dér Datensammlung mehr gelegenheitlich
und in den meisten Falién ganz willkürlich. Die Lage erfuhr
dadurch einige Besserung, dass behufs Effektuirung dér Anmeldung
ein einheitliches Formular festgestellt wurde, mit dessen
Hilfe diese Daten zum grössten Theile wenigsten§ mit einander
vergleichbar wurden. Dér Arbeitgeber aber, dem diese Meldeblanquette
ausgegangen waren, theilte nun wieder in einem Brief oder
einer Postkarte diejenigen auf den Unfall bezüglichen Daten
mit, dérén Mittheilung er eben für gut hielt, oder eventuell das
Ereignen des Unfalles selber, ohne Einzelheiten náher anzugeben.
Diese Mangelhaftigkeit des Materials dér Unfallstatistik war
übrigens insolange nicht so auffállig, als die Unfallsmeldungen nur
vöm Standpunkt dér Administration und dér Beaufsichtigung verwendet
wurden, die statistische Aufarbeitung und Zusammenstellung
derselben aber noch nicht begonnen hat. Bei dér abgesonderten
Prüfung dér einzelnen Meldungen konnten die Mángel nicht zu
Tagé treten, und besonders jener Umstand nicht, dass einzelne
Fabrikanten die auf ihren Industrieanlagen vorkommenden Unfálle
ganz verschweigen, andere hinwieder, wie es ihnen eben einfállt,
Monate hindurch über jede kleinere Verletzung pünktlich Meldung
erstatten, dann aber die Anmeldung wieder Monate hindurch ganz
verabsáumen.
Dér Herr kön. ung. Handelsminister hat das kön. ung. statistische
Zentralamt damit betraut, vöm Jahre 1896 angefangen das
Matéria! dér Unfallstatistik von den Gewerbeinspektoren zu übernehmen
und für das ganze Land zusammenzustellen; im Verfolge
dieser Zusammenstellungen sprangen die grossen Mángel des
Materials zuerst in die Augen, und machten es zugleich evident,
dass die Unfallstatistik unerlásslich einer neuen Organisation bedarf,
wenn sie dem bedeutsamen Zwecke entsrechen will, zűr Lösung
dér Frage dér Unfallversicherung verlássliche und als hinlánglicher
Stützpunkt dienende Daten zu liefern.
Die Einführung dieser neuen Organisation wkd durch die
Unterbreitung des kön. ung. statistischen Zentralamtes an den
Herrn Handelsminister vöm 8. Juni 1898 sub Prás. Zahl 2705
angeregt, welche zugleich auf jene Mángel hinweist, welche die
Verwendung des unfallstatistischen Materials zu dem obenerwáhnten
bedeutsamen Zweck illusorisch machen. Aus dér Vorlage theilen
wir hier diesbezüglich folgende Details mit:
. . . Ich erachte es für meine Pílicht, schon im gegenwártigen Stádium
dér Arbeiten Euer Excellenz aufrichtig Bericht zu erstatten über allé
Erfahrungen, welche bezüglich dér Vollstándigkeit und Verlásslichkeit des
unfallstatistischen Materials bisher gemacht wurden, in Hinsicht auf den
bedauernswerlen Umstand, dass die Unfalls-Datensammlung bei dem gegenwártigen
Verfahren nach den bisherigen Erfahrungen weder für die Gesetzgebung
in Arbeiterangelegenheiten, noch für die Verwaltung derselben verlássliche
Folgerungen bietet, und auf dieser Grundlage von Eurer Excellenz
die hohe Entscheidung bezüglich dér weiteren Agenden zu erbitten.
Abgesehen námlich davon, dass es kaum einige Unfallmeldungen
gibt, welche auf allé Fragen zufriedenstellende Antworten enthielten, ja
dass die Unfallmeldungen in einzelnen Fállen so wenig prázis ausgefertigt
sind, dass aus denselben nicht einmal das unzweifelhaft festgestellt werden
kann, ob die Meldung thatsáchlich über einen Unfall und nicht über eine
sonstige Erkrankung ausgestellt wurde, entspricht die Unfallstatistik in
ihrer jetzigen Form den Érwartungen besonders von einem sehr wesentlichen
Gesiohtspunkte aus nicht. In erster Reihe ist es unzweifelhaft, dass
die Zahl dér einlangenden Unfallmeldungen bedeutend kleiner ist, als die
dér thatsáchlich vorgekommenen Unfálle. Dies ist auch aus zahlreichen,
betreffs dér Datenlieferung sich zeigenden Erscheinungen evident. So lángén
seitens einzelner Unternehmungen bisweilen über eine ganze Masse von
Unfállen Meldungen ein, dann aber láuft überhaupt keine Meldung ein
und zwar so lángé Zeit hindurch, dass die Möglichkeit des Ausbleibens dér
