3.  A  betegsegélyzö  pénztárak  működésének  pénzügyi  eredményei.
Die  finanziellen  Ergebnisse  dér  Thatigkeit  dér  Krankenkassen.

A  betegsegélyzö  pénztárak  tagjaik  segélyezésében  kiváltképen
egy  főjövedelmi  forrásra  támaszkodhatnak,  a  tagjárulékokra.  A  tagjárulékok ­
  kivetése  eltérő  módon  történik  a  különböző  betegsegélyzö
pénztáraknál;  részben  a  pénztári  tag  tényleges  napibérét  tekintik  a
tagjárulék  kivetésének  alapjáül,  részben  átlágos  napibérkategóriákat
állapítanak  meg,  vagy  a  munkások  neme  és  kora  szerint,  vagy
egyúttal  azok  foglalkozási  viszonyai  szerint  is  változókat,  s  egyegy
  munkásra  nézve  a  tényleges  keresményéhez  legközelebb  eső
átlagos  napibérosztályt  tekintik  irányadónak.  Tagjárulék  gyanánt
a  betegsegélyzö  pénztárak  az  1891.  évi  XIV.  t.-cz.  értelmében  az
gy  megállapított  napibér  két  százalékát  szedhetik;  többet  csak
azon  esetben,  lm  a  törvény  által  a  nyújtandó  segélyezés  minimuma
gyanánt  megjelölt  segélyezések  kiadásai  a  két  százalékos  tagjárulék
jövedelmeiből  nem  fedezhetők.  Ki  van  zárva  tehát  az  az  eshetőség,
hogy  a  betegsegélj’ző  pénztár  oly  czímen  emelje  fel  a  tagjárulékokat, ­
  hogy  a  törvényszerűnél  magasabb  segélyezésben  fogja  részesíteni ­
  tagjait;  a  két  százalékot  meghaladó  tagjárulék  szedése  csak
azon  pénztárak  részére  engedélyeztetik,  a  melyek  anyagi  erőik
szűkössége  miatt  a  minimális  segélyezéseket  sem  tudnák  nyújtani
tagjaiknak,  hacsak  a  tagjárulék  százaléka  föl  nem  emeltetik.  Ehhez
képest  tényleg  kevés  azoknak  a  pénztáraknak  a  száma,  a  melyek
két  százaléknál  magasabb  járulékot  szednek,  s  a  járulék  százaléka
háromnál  magasabbra  csak  a  péterfalvi  czukorgyár  betegsegélyzö
pénztáránál  emelkedik,  s  itt  4  százalékot  tesz.
A  tagjárulékok  kétharmada  a  munkás  béréből  vonatik  le,  egy
harmadrész  pedig  a  munkaadó  hozzájárulását  képezi;  a  tanonczok
béréből  azonban  levonás  nem  történik,  s  ezeknek  különben  is  alacsonyabban ­
  megállapitott  járulékát  egészen  a  munkaadó  fedezi.  A  belépésre ­
  nem  kötelezett,  önkéntes  tagok  természetesen  az  egész  tagjárulékot ­
  maguk  fizetik.  A  betegsegélyzö  pénztárak  egyéb  jövedelmi  forrásai, ­
  nevezetesen  az  önkéntes  tagok  belépési  díjai,  az  adományok,  kamatok, ­
  büntetéspénzek,  elhelyezett  tőkék  visszafizetése  stb.,  a  tagjárulékokból ­
  eredő  bevételekhez  képest  igen  alárendelt  szerepet
játszanak.
A  kiadásoknak  két  főcsoportja  a  tagok  segélyezésére  és  a
pénztár  igazgatására  fordított  költségek.  A  tagok  segélyezése  között
első  helyen  szerepel  a  táppénz,  legalább  négy  napi  munkaképtelenséget ­
  szenvedett  beteg  tagnak  munkaképtelensége  tartamára,  azonban ­
  egyhuzamban  legfeljebb  csak  20  héten  át  való  segélyezése
tényleges  napibérének  vagy  a  megfelelő  átlagos  napibérosztálynak
bizonyos  hányadával,  azonban  legalább  50  százalékával.  Ezen  rovat
alá  tartozik  a  gyermekágyi  segély  is,  a  szülő  női  tagoknak
négy  héten  át  kiutalandó  táppénz.  A  mely  tag  ápolása  kórházi
kezelést  tesz  szükségessé,  a  beteg  beleegyezése  esetén  a  pénztár ­
  költségére  —  szintén  legfeljebb  húsz  hétig  —  az  illető  a  kórházban ­
  ápoltatik;  kereset  nélkül  otthon  maradt  családtagjai  ekkor
egyidejűleg  a  táppénz  felét  kapják.  Minden  beteg  tagnak  azonkívül
—  s  a  hol  az  alapszabályok  ezt  külön  rendelik,  a  családtagoknak

Die  Krankenkassen  können  sich  bei  dér  Unterstützung  ihrer
Mitglieder  vornehmlich  auf  eine  Einnahmsquelle  stützen:  auf  die
Mitgliederbeitráge.  Die  Bemessung  dér  Mitgliederbeitráge  geschieht
bei  den  verschiedenen  Krankenkassen  in  verschiedener  Weise;
entweder  wird  dér  thatsáchliche  Tageslohn  dér  Kassenmitglieder
als  Grundinge  dér  Bemessung  dér  Mitgliederbeitráge  betrachtet,
oder  es  werden  durchschnittliche  Tageslohnkategorien  festgestellt,
oder  solche,  welche  sich  nach  Geschlecht  und  Altér  dér  Arbeiter,
oder  zugleich  nach  den  Bescháftigungsverháltnissen  derselben
ándern,  und  für  jeden  Arbeiter  wird  die  seinem  thatsáchlichen  Verdienste
  zunáchststehende  durchschnittliche  Tageslohnklasse  als
Richtschnurangenommen.  AnMitgliederbeitrágen  können  die  Krankenkassen ­
  im  Sinne  des  G.-A.  XIV:  1891  zwei  Perzente  des  so  festgestellten
  Tageslohnes  einheben;  mehr  nur  in  dem  Falle,  wenn  die
Ausgaben  dér  durch  das  Gesetz  als  Minimum  dér  zu  leistenden
Unterstützung  bezeichneten  Unterstützungen  aus  den  Einnahmen
dér  zweiperzentigen  Mitgliederbeitráge  nicht  gedeckt  werden  können.
Die  Eventualitát  ist  alsó  ausgeschlossen,  dass  die  Krankenkasse
die  Mitgliederbeitráge  unter  dem  Titel  erhöht,  dass  sie  ihre  Mitglieder ­
  einer  solchen  Unterstützung  theilhaftig  machen  wird,  welche ­
  grösser  ist,  als  die  gesetzmássige;  das  Einheben  von  die
zwei  Perzente  übersteigenden  Mitgliederbeitrágen  wird  nur  solchen
Kassen  gestattet,  welche  zufolge  dér  Unzulánglichkeit  ihrer  materiellen ­
  Mittel  ihren  Mitgliedern  nicht  einmal  die  minimalen  Unterstützungen ­
  bieten  könnten,  wenn  das  Perzent  dér  Mitgliederbeitráge
nicht  erhöht  wird.  Dem  entsprechend  ist  die  Zahl  derjenigen  Kassen,
welche  grössere  Gebühren  als  zwei  Perzente  einheben  faktisch  gering
und  die  Mitgliederbeitráge  übersteigen  nur  bei  dér  Krankenkasse
dér  Péterfalvaer  Zuckerfabrik  die  drei  Perzent  und  betragen  4°/o.
Zwei  Drittel  dér  Mitgliederbeitráge  werden  vöm  Lohn  dér
Arbeiter  abgezogen,  ein  Drittel  aber  ist  die  Beisteuer  des  Arbeitgebers;
  vöm  Lohne  dér  Lehrlinge  wird  aber  nichts  in  Abzug
gebracht  und  ihr  auch  sonst  niedriger  bemessener  Mitgliederbeitrag
wird  ganz  durch  die  Arbeitgeber  gedeckt.  Die  zum  Eintritt  nicht
verpflichteten  freivvilligen  Mitglieder  zahlen  natürlicher  Weise  ihren
ganzen  Mitgliederbeitrag  selber.  Die  übrigen  Einnahmsquellen  dér
Krankenkassen,  namentlich  die  Eintrittsgebühren  dér  freiwilligen
Mitglieder,  die  Gaben,  Zinsen,  Strafgelder,  Rückerstattung  dér  angelegten
  Kapitalien  u.  s.  w.  spielen  den  aus  den  Mitgliederbeitrágen
fliessenden  Einnahmen  gegenüber  eine  untergeordnete  Rolle.
Die  zwei  Hauptgruppen  dér  Ausgaben  sind  die  auf  die
Unterstützung  dér  Mitglieder  und  auf  die  Verwaltung  dér  Kasse
verwendeten  Auslagen.  Bei  dér  Unterstützung  dér  Mitglieder  steht
an  erster  Stelle  das  Pílegegeld,  die  Unterstützung  solcher  kranker
Mitglieder,  die  eine  Arbeitsunfáhigkeit  von  wenigstens  vier  Tagén
erlitten  habén,  für  die  Zeit  ihrer  Arbeitsunfáhigkeit,  aber  ununterbrochen
  höchstens  nur  20  Wochen  hindurch,  mit  einer  gewissen
Quote,  jedoch  mit  wenigstens  50°/o  des  thatsáchlichen  Tageslohnes
oder  dér  entsprechenden  durchschnittlichen  Tageslohnklasse.  In
dicse  Rubrik  gehört  auch  die  Kindbett-Unterstützung,  das  den
Wöchnerinen,  welche  Mitglieder  sind,  durch  vier  Wochen  auszufolgende
  Pílegegeld.  Wenn  die  Pflege  eines  Mitgliedes  die  Spitalsbehandlung
  nothwendig  macht,  wird  dér  betreffende  Kranke  im
Falle  seiner  Einwilligung  auf  Kosten  dér  Kasse  —  gleichfalls  höchstens ­
  20  Wochen  láng  —  im  Spital  gepflegt.  Ausserdem  habén  die
Mitglieder  —  und  wo  es  die  Statuten  besonders  bestimmen,  auch