127*

egyesületi  pénztáraknál,  a  hol  a  jobban  díjazott  kereskedelmi  alkalmazottak ­
  képezik  a  tagok  egy  részét,  az  egy  munkásra  eső  heti  bér
összege  13*92  korona,  az  évi  keresményé  pedig  724  korona.  Itt
1896-ról  1897-re  találunk  csak  csökkenést,  hihetőleg  az  1896-ban
az  ezredéves  országos  kiállítás  alkalmára  megélénkült,  s  aztán
ismét  a  rendes  fejlődésének  útjára  tért  kereskedelmi  élet  kifolyásaként.
A  fönt  kimutatott  442  millió  koronányi  munkabérből  415*94
millió  korona  fizettetett  ki  az  anyaországban  és  26*36  millió  korona
Horvát-Szlavonországokban.  Ez  utóbbinak  ipartestületi  pénztáránál
az  összeállítás  minimális  munkabéreket  tüntet  föl:  egy  munkás  heti
keresményéül  1895-ben  1*bo  koronát,  1896-ban  2'ao  koronát,  1897-ben
5*42  koronát  és  1898-ban  4*40  koronát.  E  valószínűtlen  számok  csak
a  tagdíjhátralékok  magassága  folytán  állhatták  elő;  ámbár  Horvát-Szlavonországokban
  a  korábbi  évek  is  mind  alacsonyabb  munkabéreket ­
  tüntetnek  föl  az  anyaországiaknál,  jelesül  a  gyári  pénztáraknál ­
  8,  7  és  9  koronát  egy  munkás  átlagos  heti  keresményéül,
a  mely  átlag  csak  1898-ban  emelkedik  hirtelen  szökkenéssel  14*71
koronára.
A  munkabér-viszonyoknak  törvényhatóságonkint  való  alakulásáról ­
  érdemes  kiemelni  a  következő  részleteket:  Adataink  szerint
egyedül  Budapesten  több  ipari  munkabér  fizettetik  ki,  mint  a  magyar
korona  országainak  többi  részében  együttvéve  :  Budapesten  243*os
millió  korona  kerül  évenkint  kifizetésre,  4*67  millió  korona  minden
héten.  Le  kellene  azonban  ebből  számítani  az  államvasuti  betegsegélyző
  pénztár  vidéken  lakó  tagjainak  munkabérét;  e  levonás  után
is  legalább  az  anyaországban  fizetett  munkabérek  fele  Budapestről
telik  ki.
Budapest  után  sorrendben  az  országnak  következő  tiz  törvényhatóságában ­
  fizettetik  legtöbb  munkabér  :  1.  Pozsony  városban
(évi  12*03  millió  korona),  2.  Fiúméban  (9*91  m.  korona),  3.  Zágrábban ­
  (9*34  m.  korona),  4.  Temesvárod  (6*ib  m.  korona).  5.  Pest-Pilis-Solt-Kiskun
  vármegyében  (5*oi  korona),  6.  Kassán  (4*75  m.
korona),  7.  Aradon  (4*74  m.  korona),  8.  Nagyváradon  (4*47  m.  korona), ­
  9.  Szegeden  (4*38  m.  korona)  és  10.  Sopron  vármegyében
(4*17  millió  korona).
Legkevesebb  munkabér  pedig  a  következő  tiz  törvényhatóságban ­
  került  kifizetésre:  1.  Fejér  vármegye  (89  ezer  korona),
2.  Lika-Krbava  vármegye  (158  ezer  korona),  3.  Kolozs  vármegye
(226  ezer  korona),  4.  Szilágy  vármegye  (349  ezer  korona),  5,  Csongrád
  vármegye  (376  ezer  korona),  6.  Alsó-Fehér  vármegye  (384
ezer  korona),  7.  Abauj-Torda  vármegye  (397  ezer  korona),  8.  Csík
vármegye  (429  ezer  korona),  9.  Udvarhely  vármegye  (430  ezer
korona)  és  végül  10.  Turócz  vármegye  (456  ezer  korona).  Faelembe ­
  kell  azonban  vennünk  itt  is  azokat  az  eltolódásokat,  a  melyeket ­
  a  betegsegélyző  pénztáraknak  más  törvényhatóságban  tartott
székhelye  okoz;  igy  például  Fejér  vármegyében  csak  a  moóri
ipartestület  pénztára  szerepel,  mig  a  vármegyében  lakó  összes  többi
ipari  munkások  a  székesfejérvári  kerületi  pénztárhoz  tartoznak,  s
igy  munkabérük  is  ott  mutattatik  ki;  hasonlóképen  a  legtöbb  munkabért ­
  fizető  városoknál  is  a  bér  egy  része  nem  a  városban,  hanem
a  szomszéd  megyei  törvényhatóságban  teljesített  munkáért  jár,  s
tényleg  ebben  a  szomszéd  megyei  törvényhatóságban  fizettetett  is  ki.
Részben  más  törvényhatóságok  lépnek  előtérbe,  ha  az  egy
tagnak  fizetett  munkabér  maximális  és  minimális  összegeit  tekintjük. ­
  Az  országos  átlagot  —  egy  munkásnak  12*96  koronányi  munkabérét ­
  —  igen  kevés  törvényhatóság  haladja  túl;  igaz,  hogy  éppen
ezek  között  vannak  a  legnagyobb  munkás-létszámmal  dolgozó  iparos ­
  városok;  a  legtöbb  törvényhatóságban  —  különösen  a  vár  -
megyeiekben,  és  itt  is  kiváltképen  az  alföldi  jellegűekben  —  egy
munkás  heti  keresménye  a  10  koronán  is  alul  marad.
Azoknak  a  törvényhatóságoknak  a  sorát,  a  melyekben  adataink
szerint  az  ipari  munkásnak  átlagosan  legtöbb  keresete  van.  Árva
vármegye  nyitja  meg,  egy  munkásra  eső  19*87  korona  heti  keresménynyel. ­
  Azután  következik:  2.  Fiume  (18*96  korona  hetibér),
3.  Pozsony  (16*88  korona);  4.  Budapest  (16*79  korona);  5.  Zágráb
(15*87  korona);  6.  Eszék  (14*92  korona);  7.  Zimony  (14*26  korona);
8.  Selmeczbánya  (13*85  korona);  9.  Szeréin  vármegye  (13*62  korona); ­
  10.  Besztercze-Naszód  vármegye  (13*io  korona  heti  munkader

  Zahl  600  Kronen.  Bei  den  Bezirkskassen  nimmt  dér  als  dér
Lohn  eines  Arbeiters  (beziehungsweise  eines  Mitgliedes)  berechnete
  Betrag  seit  1895  standig  von  Jahr  zu  Jahr  zu.  Bei  den
Privatvereinskassen,  wo  die  besser  entlohnten  kommerziellen  Angestellten
  einen  Theil  dér  Arbeiter  bilden,  betrágt  dér  auf  einen
Arbeiter  entfallende  Wochenlohn  13*92  Kronen,  dér  Jahreserwerb
aber  724  Kronen.  Hier  findet  sich  nur  von  1896  auf  1897  eine
Veránderung,  vermuthlich  als  Folge  des  1896  aus  Anlass  dér
Millenniums-Landesausstellung  in  Schwung  gerathenen  und  dann
wieder  auf  den  Weg  dér  regelmássigen  Entwickelung  zurückgekehrten
  kommerziellen  Lebens.
Von  den  oben  ausgevviesenen  442  MillionenKronen  Arbeitslohn
wurden  415*94  Millionen  Kronen  im  Mutterlande  und  26*35  Millionen
Kronen  in  Kroatien-Slavonien  ausgezahlt.  Bei  dér  Gewerbekorporationskasse
  in  letzterem  zeigt  die  Zusammenstellung  minhnale  Arbeitslöhne
  :  als  Wochenenverb  eines  Arbeiters  1895  l*«o  Kronen,  1896  2*29
Kronen,  1897  5*42  Kronen  und  1898  4*40  Kronen.  Diese  unwahrscheinlichen
  Zahlen  konnten  nur  durch  die  hohen  Rückstánde  dér
Mitgliederbeitrage  hervorgerufen  werden;  obwohl  in  Kroatien-Slavonien
  auch  allé  früheren  Jahre  niedrigere  Arbeitslöhne  aufweisen,
  als  das  Mutterland,  namentlich  bei  den  Fabrikskassen  8,
7  und  9  Kronen,  als  den  durchschnittlichen  Wochenenverb  eines
Arbeiters,  welcher  Durchschnitt  sich  nur  1898  mit  einem  plötzlichen
  Sprunge  auf  14*71  Kronen  steigert.
Ueber  die  Gestaltung  dér  Arbeitslohn-Verháltnisse  nach
Munizipien  verdienen  folgende  Details  hervorgehoben  zu  werden.  Laut
unseren  Daten  sind  in  Budapest  alléin  mehr  gewerbliche  Arbeitslöhne ­
  ausgezahlt  worden,  als  im  übrigen  Theile  dér  Lánder  dér
ungarischen  Krone  zusammengenommen;  in  Budapest  gelangen
jáhrlich  243*08  Millionen  Kronen  zűr  Auszahlung,  allwöchentlich
4*67  Millionen  Kronen.  Hievon  müsste  aber  dér  Arbeitslohn  dér  in
dér  Provinz  wohnenden  Arbeiter  dér  Krankenkassen  dér  Staatsbahnen
  in  Abzug  gebracht  werden;  auch  nach  diesem  Abzug
wird  die  Hálfte  wenigstens  dér  im  Mutterlande  gezahlten  Arbeitslöhne ­
  in  Budapest  ausgefolgt,
Nach  Budapest  wurden  dér  Reihe  nach  in  folgenden  zehn
Munizipien  des  Landes  die  meisten  Arbeitslöhne  gezahlt:  1.  Stadt
Pozsony  (jáhrlich  12*os  Millionen  Kronen),  2.  Fiume  (9*ai  M.  Kronen),
3.  Zágráb  (9*su  M.  Kronen),  4.  Temesvár  (6*ib  M.  Kronen),  5.  Komitat ­
  Pest-Pilis-Solt-Kiskun  (5*oi  M.  Kronen),  6.  Kassa  (4*76  M.
Kronen),  7.  Arad  (4*74  M.  Kronen),  8.  Nagyvárad  (4*47  M.  Kronen),
9.  Szeged  (4*se  M.  Kronen),  10.  Komitat  Sopron  (4*17  M.  Kronen.)
Die  wenigsten  Arbeitslöhne  aber  gelangten  in  folgenden  zehn
Munizipien  zűr  Auszahlung:  1.  Komitat  Fejér  (89  tausend  Kronen),
2.  Komitat  Lika-Krbava  (158  tausend  Kronen),  3.  Komitat  Kolozs
(226  tausend  Kronen),  4.  Komitat  Szilágy  (349  tausend  Kronen),
5.  Komitat  Csongrád  (376  tausend  Kronen),  6.  Komitat  Alsó-Fehér
(384  tausend  Kronen),  7.  Komitat  Abauj-Torna  (397  tausend
Kronen),  8.  Komitat  Csik  (429  tausend  Kronen),  9.  Komitat  Udvarhely ­
  (430  tausend  Kronen)  und  10.  Komitat  Turócz  (456  tausend
Kronen).  Es  sind  aber  auch  hier  diejenigen  Verschiebungen
zu  berücksichtigen,  welche  dadurch  verursacht  werden,  dass
Krankenkassen  in  einem  anderen  Munizipium  ihren  Sitz  habén;  so
ist  z.  B.  im  Komitat  Fejér  nur  die  Gewerbekorporations-Kasse
von  Moór  angegeben,  wáhrend  die  sámmtlichen  übrigen,  im  Komitat
wohnenden  Industriearbeiter  zűr  Székesfehérvárer  Bezirkskasse  gehörten
  und  so  auch  ihr  Arbeitslohn  dórt  ausgewiesen  wird;  áhnlich
  wird  auch  bei  den  den  meisten  Arbeitslohn  zahlenden  Stádten
ein  Theil  des  Lohnes  für  solche  Arbeit  in  Verdienung  gebracht,
welche  nicht  in  dér  Stadt,  sondern  in  dem  benachbarten  Komitatsmunizipium
  geleistet  worden  ist  und  wofür  thatsáchlich  auch  in
diesem  benachbarten  Komitatsmunizipiüm  gezahlt  wurde.
Zum  Theil  treten  andere  Munizipien  in  den  Vordergrund,
wenn  wir  die  Maximai-  und  Minimalbetráge  des  an  einen  Arbeiter
gezahlten  Arbeitslohnes  in  Betracht  ziehen.  Nur  sehr  wenige  Munizipien ­
  übersteigen  den  Landesdurchschnitt  —  12.96  Kronen  Arbeitslohn ­
  eines  Arbeiters,  —  aber  gerade  unter  diesen  befinden  sich
die  mit  dem  grössten  Arbeiterstand  arbeitenden  Industriestádte;  in
den  meisten  Munizipien  —  besonders  in  den  Kőrakatén  und  unter
diesen  vornehmlich  in  den  mit  zűr  Tiefebene  gehörendem  Karakter  —
bleibt  dér  Wochenverdienst  eines  Arbeiters  unter  10  Kronen.
An  dér  Spitze  derjenigen  Munizipien,  wo  die  Industriearbeiter
laut  unserer  Daten  durchschnittlich  den  grössten  Verdienst  habén,
steht  das  Komitat  Árva,  wo  ein  Arbeiter  wöchentlich  19*87  Kronen
Wochenverdienst  aufweist.  Darauf  folgen  :  2.  Fiume  (18*96  Kronen
Wochenlohn);  3.  Pozsony  (16*ss  Kronen);  4.  Budapest  (16*70
Kronen);  5.  Zágráb  (15*87  Kronen);  6.  Eszék  (14*92  Kronen);
7.  Zimony  (14*26  Kronen);  8.  Selmeczbánya  (13*85  Kronen);