G*

szinte  ki  van  zárva  baleset  kimaradásának  lehetősége,  egyáltalában  nem
folyik  be  jelentés.  Nem  egyszer  fordul  elő,  hogy  az  iparhatóságok  jegyzék
alakban  sommásan  mutatnak  ki  nagyszámú  baleseteket,  melyeknek  csak
kisebb  részéről  van  jelentés,  nagyobb  részéről  ellenben  elmarad  s  miután
a  részletes  feldolgozás  csak  az  egyes  jelentések  alapján  történhetik,  utóbbi
balesetek  a  combinativ  összeállításból  természetesen  kimaradnak.
Az  adatgyűjtés  nagy  hiányossága  másodsorban,  hogy  majdnem  lehetetlen ­
  a  jelenleg  rendelkezésre  álló  anyag  alapján  annak  megállapítása,
hogy  az  esetek  mely  hányadában  és  mely  esetekben  terheli  a  felelősség  a
balesetért  a  munkaadót  és  mely  esetekben  a  sérültet  vagy  munkástársait.
A  beküldött  jelentések  majdnem  kivétel  nélkül  vagy  a  sérült  vigyázatlanságának ­
  vagy  a  véletlennek  tulajdonítják  a  baleset  bekövetkezését  és  a  baleset ­
  részletes  leírása  is,.  mely  különben  hivatva  volna  a  baleset  okának
megállapithatására  legalább  következtetés  útján  támpontokat  nyújtani,  hiányosságánál ­
  fogva  a  legritkább  esetben  alkalmas  a  munkaadó  felelősségének ­
  kiderítésére.  Pedig  ezen  körülménynek  megállapítása  a  balesetbiztosítási ­
  törvény  előkészithetése  szempontjából,  mely  czélra  a  baleseti  statisztika
tulajdonképen  szolgálni  hivatva  volna,  alapvető  fontossággal  bir  s  addig,
a  mig  a  baleseti  statisztika  e  tekintetben  megbízhatóbb  adatokat  nem  nyújt,
egy  törvényjavaslat  előkészítésénél  inkább  félrevezetni,  mintsem  bármi  irányban ­
  is  útbaigazítani  volna  alkalmas.
A  statisztikái  anyagnak  nagy  hiányossága,  számos  balesetnek  bejelentetlenül ­
  maradása  és  a  balesetek  okának  az  esetek  túlnyomó  számában ­
  helytelen  kimutatása  vagy  kideritetlensége  kétségkívül  onnan  ered,
hogy  egyrészt  a  bejelentési  kötelezettség  teljesítése,  valamint  a  baleset
okának  közlése  teljesen  a  munkaadó  egyéni  belátására,  illetve  minden
ellenőrzés  ■  nélkül  tisztán  az  ő  kötelességérzetére  bizatik,  kívánatos  volna
tehát,  hogy  a  bejelentési  kötelezettség  teljesítése  valamely  alkalmas  módon,
esetleg  a  balesetekre  vonatkozó  legfőbb  adatoknak  egyidejűleg  a  betegsegélyző
  pénztárak  és  a  balesetbiztosító  társaságok  útján  is  leendő  gyűjtése
által  hatásosan  ellenőriztessék,  másrészt  pedig,  hogy  a  baleset  oka,  illetve
a  felelősség  kérdése  minden  egyes  esetben  vagy  legalább  az  esetek  nagy
többségében  az  illetékes  iparfelügyelő  vagy  más  ipari  hatóság  közbejöttével
állapíttassák  meg.
Ezek  mellett  szükségesnek  mutatkozik  a  baleseti  jelentések  kérdopontjainak
  szabatosabb  szövegezése  is,  minthogy  a  hiányos  feleletek  részben ­
  onnan  is  származnak,  hogy  a  kérdések  nincsenek  helyesen  intézve  ;
például  a  jelentés  egyik  legfontosabb  tárgyára  a  baleset  időpontjára  vonatkozó ­
  kérdés  »a  baleset  bekövetkezésének  ideje«  szavakkal  van  szövegezve
(az  év,  hó,  nap  és  óra  kitüntetésére  való  utalás  nélkül),  minek  folytán  a
legáltalánosabb  s  minden  részletesebb,  tanulságosabb  feldolgozásra  elégtelen
megjelölések  érkeznek  be.
Az  előadottakra  tekintettel  leginkább  czélravezető  eljárásnak  vélném,
hogy  a  baleseti  statisztikának  az  1893.  évi  XXVIII.  t.-cz.  keretében  helyes
alapon  való  újjászervezése  érdekében  a  m.  kir.  központi  statisztikai  hivatal
egy  általam  megbízandó  tisztviselője  az  ipari  főfelügyelőségnek  a  t.  ipari
szakosztály  által  kijelölendő  valamelyik  tagja  részvételével  néhány  iparvállalatnál
  helyszíni  tanulmányokat  tegyen  s  az  adatgyűjtés  ellenőrzésének
módozatait  egyes  betegsegélyző  pénztárakkal  és  balesetbiztosító  társaságokkal ­
  is  megbeszléve  úgy  az  adatgyűjtés  menetére,  valamint  az  új  bejelentési ­
  lap  szövegére  nézve  készítsen  tüzetes  javaslatot,  a  melynek  alapján
m.  kir.  központi  statisztikai  hivatal  a  Nagyméltóságod  bölcs  vezetése  alatt
álló  minisztérium  IX.  szakosztályává!  egyetértőleg,  illetve  Nagyméltóságod
magas  jóváhagyásának  fentartásával  állapíthatná  meg  a  baleseti  statisztikai
adatgyűjtésnél  követendő  eljárást  és  alkalmazandó  kérdőívet..  .
...  Végül  nem  mulaszthatom  el  ismételten  hangsúlyozni,  hogy  az
eddig  begyült  baleseti  statisztikai  anyag  alapján  nyerhető  statisztikát  úgy
az  esetek  jelentékeny  részének  a  statisztikából  való  kimaradása,  valamint
a  legfontosabb  tudnivalónak,  a  baleset  okának  kideritetlensége  vagy  helytelen ­
  kimutatása  következtében  tiszteletteljés  véleményem  szerint  sem  törvényelőkészitési,
  sem  közigazgatási  czélra  tanulságosan  felhasználni  nem  lehet,
sőt  hogy  az  ily,  minden  tekintetben  hiányos  adatok  felhasználása  az  ügyre
nézve  károsabb  volna,  mintha  egyáltalában  semmiféle  adatok  sem  állanának ­
  rendelkezésre.
A  kereskedelemügyi  minister  úr  június  hó  21-én  39.820.  sz.
alatt  kelt  elhatározásával  helyet  adott  a  statisztikai  hivatal  felterjesztésének, ­
  s  megbízta  a  hivatalt,  hogy  a  baleseti  statisztika  czélszerű
reformálásának  kérdését  tanulmányozza  s  tervezeteit  terjeszsze  jóváhagyás ­
  elé.  A  tanulmányozás  még  az  1898.  év  nyarán  és  őszén
megtörtént,  s  a  statisztikai  hivatal  október  hó  12-én  4812.  eln.  sz.
alatt  kelt  felterjesztésével  már  bemutatta  reformjavaslatait  a  kereskedelemügyi ­
  minister  úrnak  az  új  felvételi  minták  tervezeteivel
együtt.  A  reform  fő  jellemvonása  a  balesetbejelentéseknek  több

Unfálle  bei  dér  Naiur  dér  betreffenden  Unternehmung  fást  ausgeschlossen  ist.
Es  kommt  wiederholt  vor,  dass  die  Gewerbebehörden  zahlreiche  Unfálle
in  dér  Form  einer  Lista  summarisch  ausweisen,  von  denen  nur  über  den  kleineren
  Theil  Meldungen  vorliegen,  diese  aber  über  den  grösseren  Theil  ausgeblieben
  S'ind,  und  da  die  detaillirtc  Aufarbeitung  nur  auf  Grund  dér  einzelnen
Meldungen  erfolgen  kann,  bleiben  diese  letzteren  Unfálle  von  dér  kombinativen
  Zusammenstellung  natürlich  aus.
Ein  grosser  Mangel  dér  Datensammlung  bestcht  in  zweiter  Reihe
darin,  dass  es  auf  Grund  des  gegenwártig  zűr  Verfügung  stehenden  Materials ­
  beinahe  unmöglich  ist,  festzustellen,  in  welcher  Quote  dér  Falié
und  in  welchen  Falién  die  Verantwortung  für  den  Unfall  den  Arbeitgeber
trifft  und  in  welchen  Falién  den  Verletzten  oder  seinen  Mitarbeiter.  Die
eingesendeten  Meldungen  schreiben  das  Ereignen  des  Unfalls  fást  ausnahmslos
  entweder  dér  Unaohtsamkeit  des  Arbeiters  oder  dem  Zufalle  zu,
und  auch  die  detaillirte  Schilderung  des  Unfalles,  welche  übrigens  berufen
wáre,  bei  dér  Konstatirung  dér  Ursachen  des  Unfalles  wenigstens  im  Wege
dér  Folgerungen  Stützpunkte  zu  bieten,  ist  zufolge  ihrer  Mangelhaftigkeit
nur  in  den  seltensten  Falién  geeignet,  die  Verantwortlichkeit  des  Arbeitgebers
  darzulegen.  Und  doch  besitzt  vöm  Gesichtspunkte  dér  Vorbereitung
des  Unfallversicherungs-Gesetzes,  welchem  Zwecke  zu  dienen  die  Unfallstatistik
  eigentlioh  berufen  wáre,  dieser  Umstand  grundlegende  Wichtigkeit,
und  so  lángé  die  Unfallstatistik  in  dieser  Hinsicht  keine  verlásslicheren
Daten  liefert,  wáre  sie  bei  dér  Vorbereitung  eines  Gesetzentwurfes  rnehr
geeignet  irrezuführen,  als  in  welcher  Richtung  immer  zu  orientiren.
Dér  grosse  Mangel  des  statistisoheri  Materials,  das  Ausbleiben  dér
Anmeldung  von  vielen  Unfállen  und  bei  dér  überwiegenden  Zahl  dér  Unfálle ­
  dér  unrichtige  Ausweis  dér  Ursache  dér  Unfálle  oder  dér  völlige
Ausfall  dér  Klarlegung  dieser  Ursache  rührt  unzweifelhaft  daher,  dass
einestheils  die  Erfüllung  dér  Meldepflicht,  sowie  die  Angabe  dér  Ursache
des  Unfalles  ganz  dér  individuellen  Einsicht  des  Arbeitgebers,  beziehungsweise
  ohne  jegliche  Kontrolié  rein  seinem  Pflichtgefühle  überlassen  bleibt;
es  wáre  daher  erwünscht,  dass  die  Erfüllung  dér  Meldepflicht  in  irgend
einer  geeigneten  Weise,  eventuell  durch  die  gleichzeitig  zu  erfolgende
Sammlung  dér  auf  die  Unfálle  bezüglichen  hauptsáchliohsten  Daten  im
Wege  dér  Krankenkassen  und  dér  Unfallversicherungs-Gesellschaften  wirk
sam  kontrollirt  werde,  anderseits  aber,  dass  die  Ursache  des  Unfalles,
beziehungsweise  die  Frage  dér  Verantwortlichkeit  in  jedem  einzelnen  Falle
oder  wenigstens  in  dér  grossen  Mehrzahl  dér  Fálle  unter  Intervention  des
kompetenten  Gewerbeinspektors  oder  einer  andern  Gewerbebehörde  kontrollirt ­
  werde.
Ausserdem  ergibt  sich  auch  die  Nothwendigkeit  dér  práziseren  Fassung
  dér  Fragepunkte  dér  Unfallmeldungen,  da  die  mangelhaften  Antworten
zum  Theil  auch  daher  kommen,  dass  die  Fragen  nicht  richtig  gestellt  sind  ;
so  z.  B.  ist  die  auf  einen  dér  wichtigsten  Momente  dér  Anmeldung,  auf
den  Zeitpunkt  des  Unfalles  bezügliche  Frage  in  folgende  Worte  gefasst:
»Zeit  des  Ereignens  des  Unfalles*  (ohne.  Andeutung  dessen,  dass  Jahr,
Monat,  Tag  und  Stunde  anzugeben  sind),  demzufolge  die  allgemeinsten
Angaben  einlangen,  die  sich  zu  keiner  eingehenderen  instruktiveren  Aufarbeitung ­
  eignen.
Mit  Rücksicht  auf  das  Gesagte  würde  ioh  es  für.  das  zweckdienlichste
Verfahren  haltén,  dass  im  Interessé  dór  im  Rahmen  des  G.-A.  XXVIII:  1893
und  auf  richtiger  Grundlage  zu  erfolgenden  Reorganisation  dér  Unfallstatistik
ein  durch  mich  zu  nominirender  Beamte  des  k.  u.  statistischen  Zentralamtes
bei  Theilnahme  eines  durch  die  g.  Gewerbe-Fachsektion  zu  designirenden
Mitgliedes  des  Gewerbe-Oberinspektorates  bei  einigen  Gewerbeunternehmungen
  an  Őrt  und  Stelle  Studien  mache,  und  die  Modalitáten  def  Kontrolle
dér  Datensammlung  auch  mit  den  Krankenkassen  und  Unfallversicherungs-Gesellschaften
  besprechend,  sowohl  bezüglich  des  Ganges  dér  Datensammlung, ­
  als  auch  hinsiohtlich  dér  Textirung  des  neuen  Meldezettels
einen  eingehenden  Entwurf  ausarbeite,  auf  dessen  Grundlage  das  k.  u.  statistische
  Zentralamt  im  Einvernehmen  mit  dér  IX.  Fachsektion  des  unter
dér  weisen  Leitung  Eurer.  Excellenz  stehenden  Ministeriums,  beziehungsweise ­
  mit  Vorbehalt  dér  hohen  Genehmigung  Eurer  Excellenz  das  bei  dér
unfallstatistischen  Datensammlung  zu  befolgende  Verfahren  und  den  zűr
Verwendung  zu  gelangenden  Fragebogen  feststellen  könnte
Schliesslich  kann  ich  es  nicht  unterlassen,  wiederholt  zu  betonén,
dass  die  auf  Grund  des  bisher  ángesammelten  unfallstatistischen  Materials ­
  sich  ergebende  Statistik  sowohl  zufolge  des  Ausbleibens  eines
betráchtlichen  Theiles  dér  Fálle  aus  dér  Statistik,  als  auch  demzufolge,
dass  dér  wichtigste  Umstand,  die  Ursache  des  Unfalls,  nicht  ergründet  oder
unrichtig  ausgewiesen  wurde,  nach  meiner  ehrerbietigen  Meinung  weder
zum  Zweck  dér  Gesetzesvorbereitung,  noch  zu  dem  dér  Adrainistration
mit  Erfolg  verwendet  werden  kann,  ja  dass  die  Verwendung  solcher  in
jeder  Hinsicht  fehlerhaften  Daten  für  die  Saohe  nachtheiliger  wáre,  als  wenn
überhaupt  gar  keine  Daten  zűr  Verfügung  stánden.
Dér  Herr  Handelsminister  hat  mit  seiner  Entscheidung  vöm
21.  Juli  1898  Zahl  39.820  dér  Vorlage  des  statistischen  Amtes  stattgegeben
  und  das  Amt  betraut,  die  Frage  dér  zweckmassigen
Reform  dér  Unfallstatistik  zu  studiren  und  seine  Entvvürfe  zűr
Genehmigung  vorzulegen.  Das  Stúdium  wurde  noch  im  Sommer
und  Herbst  1898  vorgenommen,  und  das  statistische  Amt  legte
seine  Reformvorschláge  sammt  dem  Entvvürfe  dér  neuen  Aufnahms-Formulare
  schon  mit  dér  Unterbreitung  am  12.  Október  unter  Praes.
Zahl  4812  dem  Herrn  Handelsminister  vor.  Dér  Haupt-Karakterzug  dér
Reform  ist  die  mehrseitige  Kontrolle  dér  Unfallmeldungen.  Dér
eine  Modus  ist  die  Volksbewegungs-Statistik,  welche  auf  den  Zet-