142*

50  százalékában  —  s  ez  eltérő  fokozatoknak  az  egyes  években
különböző  összetalálkozása  lehetett,  sőt  a  munkabérek  (s  ezek  révén
a  tápdíjak)  általában  is  emelkedhettek,  a  mire  nézve  nincsenek  pozitív
adataink,  részben  pedig  abban  leli  megokolását,  hogy  a  segélyezési
kiadásoknak  egy  része  nem  szükségképen  emelkedik  a  segélyezési
esetek  és  napok  számának  emelkedésével,  hanem  vagy  változatlanul
marad,  mint  az  orvosok  fizetése,  vagy  kisebb  arányokban  növekszik,
mint  a  gyógyszertári  számlák,  önként  érthető  lévén,  hogy  például
a  második,  harmadik  héten  betegeskedő  tag  már  rendszerint  nem  kap
annyi  új  gyógyszert,  mint  betegségének  első  hetében.
A  taglétszám  növekedéséhez  képest  a  fenti  összeállítás  szerint  tehát
másfélszeres  arányban  emelkedtek  a  segélyezési  kiadások.  A  munkaképtelenségi ­
  napok  száma  pedig  a  taglétszámhoz  képest  hatszoros,
a  segélyezési  kiadásokhoz  képest  négyszeres  növekedést  mutat  fel.
Leginkább  szembetűnő  a  tápdíjas  és  kórházi  napok  szaporodása ­
  az  1895-ről  1896-ra  történő  változásnál;  ebben  az  évben
ugyanis  a  taglétszám  növekedése  3'to  százalék  volt,  a  segélyezési
kiadásoké  9*eo  százalék,  a  tápdíjas  és  kórházi  napoké  pedig  59*43
százalék.  Ez  a  felötlő  változás  talán  részben  az  adatszolgáltatás
javulásából  is  magyarázható;  az  1895.  évben  ugyanis,  mint  említettük ­
  volt,  főleg  a  betegségi  statisztika  adatainak  közlése  legtöbb
kívánni  valót  hagyott  maga  után.  Hogy  azonban  1895-ről  1896-ra
tényleg  igen  magas  lehetett  a  tápdíjas  és  kórházi  napok  arányának
emelkedése,  az  abból  is  következtethető,  hogy  a  taglétszám  gyarapodásához ­
  mérten  a  segélyezési  kiadások  aránya  is  hatalmas,  —  a
tárgyalt  évek  során  a  legnagyobb  —  növekvést  mutat,  holott  a
kiadási  tételek  adatainak  beszolgáltatása  tapasztalat  szerint  legtöbbször ­
  megbízható  szokott  lenni,  meit  a  pénztárak  zárószámadásai  a
felügyelő  bizottságnak,  közgyűlésnek  és  az  iparhatóságnak  felülvizsgálatán ­
  is  keresztül  mennek.  A  segélyezési  kiadások  nagyobb  növekvése ­
  pedig  adataink  szerint  a  keresetképtelenségi  napoknak  még
nagyobb  emelkedését  igazolja.
1896-  ról  1897-re  a  taglétszám  növekedése  3*52  °/o,  a  segélyezési ­
  kiadásoké  3*oe  százalék,  a  tápdíjas  és  kórházi  napok  száma
pedig  4*si  °/o  emelkedést  mutat.  Ez  az  év  az  egyetlen,  a  melynél
a  segélyezési  kiadások  kisebb  arányban  emelkednek,  mint  a  taglétszám. ­
  A  részletekig  visszamenve,  ezt  a  kisebb  arányú  emelkedést ­
  megtaláljuk  úgy  a  kerületi  pénztáraknál,  mint  az  ipartestületieknél ­
  ;  a  gyáriaknál  nagyobb  a  segélyezési  kiadások  emelkedése,  mint
a  taglétszámé,  a  magánegyesületi  pénztáraknál  ellenben  mind  a  kettő
csökkenést  mutat,  a  taglétszám  jelentéktelent,  0*19  százaléknyit,  a
segélyezési  kiadások  azonban  4*36  százaléknyit.
1897-  ről  1898-ra  7'26  százalékos  a  taglétszám  emelkedése  ;
a  segélyezési  kiadások  valamivel  magasabb  arányban  növekedtek,
8*73  százalékkal,  még  erősebben  azonban  a  tápdíjas  és  kórházi
napok  száma,  a  mely  14*56  százaléknyi  emelkedést  tüntet  fel  1898-ban
az  előző  évi  állapottal  szemben.
A  száz  tagra  eső  tápdíjas  napok  száma  1898-ban  és  1897-ben
  a  gyári  és  vállalati  pénztáraknál  a  legnagyobb;  azután  —  kevés ­
  különbséggel  —  a  magánegyesületi  pénztárak  következnek,
majd  pedig  a  kerületiek;  az  ipartestületi  pénztárak  igénybevétele
jóval  alatta  marad  a  többieknek.  Az  1896.  évi  adatok  a  magánegyesületi ­
  pénztárak  legnagyobb  igénybevételéről  szólnak,  azután  a
kerületiekéről  s  csak  harmadsorban  következnek  a  gyári  pénztárak.
1895-ben  szintén  a  magánegyesületi  pénztáraknál  rúgott  legmagasabbra ­
  a  tápdíjas  napok  száma,  ezt  követték  a  gyáriak,  a  kerületiek ­
  s  messze  távolban  az  ipartestületi  pénztárak.
A  kórházi  napok  száma  az  évvégi  taglétszám  százalékában
1898-ban  80*62°/o  volt,  az  előző  évben  66*72°/o,  1896-ban  75*oo°/o
és  1895-ben  50*7i°/o.  1897-ben  tehát  visszaesés  mutatkozik  ugyan,
de  a  többi  években  mind  növekvés;  1895-től  1898-ig  harmicz
százalékkal  emekedett  a  kórházakban  ápoltak  arányszáma.  1897-et
kivéve  a  kórházi  napok  száma  is  a  gyári  pénztáraknál  magasodik
föl  legjobban;  1897-ben  ipartestületi  pénztáraink  vétettek  e  tekintetben ­
  leginkább  igénybe.  A  kerületi  pénztárak  arányszáma  legkevésbbé
  van  alávetve  ingadozásnak  (a  mi  egyrészről  az  adatok
jósága  mellett  is  bizonyít),  s  az  országos  átlagtól  legkevesebb
eltérést  mutat.  1895.  évi  arányaihoz  képest  a  pénztárak  mindegyik

wird  —  zumeist  mit  50  Perzent  des  Lohnes  —  und  dass  diese
verschiedenen  Stufen  in  den  einzelnen  Jahren  auf  verschiedene
Weise  zusammentreffen  konnten,  ja  dass  auch  die  Arbeitslöhne  (und
demzufolge  auch  die  Pflegegelder)  im  allgemeinen  sleigen  konnten,
in  welcher  Hinsicht  keine  positiven  Daten  zűr  Verfügung  stehen  ;
zum  Theil  findet  es  auch  darin  seine  Begründung,  dass  ein  Theií
dér  Unterstützungsausgaben  nicht  nothwendigerweise  mit  dér  Vermehrung
  dér  Zahl  dér  Unterstützungsfálle  und  -Tagé  zunimmt,
sondern  entweder  unverándert  bleibt,  wie  das  Gehalt  dér  Arzte,
oder  nur  in  geringem  Maasse  zunimmt,  wie  die  Apothekerrechnungen,
  wobei  es  selbstverstandlich  ist,  dass  das  kranke  Mitglied
in  dér  zweiten,  dritten  Woche  seines  Krankseins  gewöhnlich  nicht
soviel  neue  Medikamente  erhált,  wie  in  dér  ersten  Woche.
lm  Vergleich  zűr  Vermehrung  des  Mitgliederstandes  habén
alsó  laut  dér  obigen  Zusammenstellung  die  Unterstützungsausgaben
anderthalbmal  zugenommen.  Die  Zahl  dér  Tagé  dér  Arbeitsunfáhigkeit
  aber  zeigt  im  Verhaltnis  zum  Mitgliederstande  eine  Vermehrung
um  das  sechsfache,  im  Verhaltnis  zu  den  Unterstützungsausgaben
eine  um  das  vierfaehe.
Am  auffallendsten  ist  die  Zunahme  dér  Pflegegeld-  und
Spitalstage  bei  dér  von  1895  auf  1896  erfolgten  Veránderung;  in
diesem  Jahre  betrug  námlich  die  Vermehrung  des  Mitgliederstandes
3’79  Perzent,  die  dér  Unterstützungsausgaben  9’eo  Perzent,  die  dér
Pflegegeld-  und  Spitalstage  aber  59*43  Perzent.  Diese  auffállige
Veránderung  lasst  sich  vielleicht  zum  Theil  auch  aus  dér  Verbesserung
  dér  Datenlieferung  erkláren;  im  Jahre  1895  hat  námlich,
wie  schon  erwáhnt,  die  Mittheilung  besonders  dér  Daten  dér
Krankheitstatistik  am  meisten  zu  wünschen  übrig  gelassen.  Dass
aber  die  Vermehrung  des  Verháltnisses  dér  Pflegegeld-  und  Spitalstage ­
  von  1895  auf  1896  faktisch  sehr  gross  gewesen  sein  mag,
kann  auch  daraus  gefolgert  werden,  dass  im  Vergleich  zűr  Zunahme
des  Mitgliederstandes  auch  das  Verhaltnis  dér  Unterstützungsausgaben ­
  eine  máchtige  —  in  dér  Reihe  dér  besprochenen  Jahre  die
grösste  —  Vermehrung  zeigt,  wo  doch  die  Einlieferung  dér  Daten
dér  Ausgabeposten  erfahrungsgemass  meistens  verlásslich  zu  sein
pflegt,  da  die  Schlussrechnungen  dér  Kassen  die  Revision  des
Aufsichtskomités,  dér  Generalversammlung  und  dér  Gewerbebehörde
zu  passiren  habén.  Die  grössere  Vermehrung  dér  Unterstützungsausgaben ­
  bezeugt  aber  nach  unseren  Daten  eine  noch  grössere
Zunahme  dér  Tagé  dér  Erwerbsunfáhigkeit.
Von  1896  auf  1897  betrágt  die  Vermehrung  des  Mitgliederstandes ­
  3‘52°/o,  dér  Unterstützungskosten  3'oe 0 /o,  dér  Zahl  dér
Pflegegeld-  und  Spitalstage  aber  4*8i°/o.  Dies  ist  das  einzige  Jahr,
in  welchem  die  Unterstützungsausgaben  in  geringerem  Maasse
zunehmen,  als  dér  Mitgliederstand.'  Auf  die  Details  zurückgehend,
finden  wir  diese  geringere  Vermehrung  sowohl  bei  den  Bezirkskassen,
  als  auch  bei  den  Gewerbekorporationskassen;  bei  den
Fabrikskassen  ist  die  Zunahme  dér  Unterstützungsausgaben  grösser,
als  die  des  Mitgliederstandes.  Bei  den  Privatvereinskassen  aber
zeigén  beide  eine  Verminderung,  dér  Mitgliederstand  eine  unbedeutende,
  nur  0'i9  Perzent,  die  Unterstützungsausgaben  aber
4*36  Perzent.
Von  1897  auf  1898  steigt  die  Mitgliederzahl  um  7*26  Perzent;
die  Unterstützungsausgaben  habén  sich  in  einem  etwas  grösseren
Maasse,  um  8*73  Perzent  vermehrt,  noch  stárker  die  Zahl  dér
Pflegegeld-  und  Spitalstage,  welche  in  1898  dér  Lage  des  Vorjahres
  gegenüber  eine  Zunahme  von  14*56  Perzent  zeigt.
Die  Zahl  dér  auf  hundert  Mitglieder  entfallenden  Pílegegeld-Tage
  ist  in  1895  und  1897  bei  den  Fabriks-  und  Unternehmungskassen
  am  grössten  ;  darauf  folgen  —  mit  geringem  Unterschiede  —
die  Privatvereins-Kassen,  dann  die  Bezirkskassen;  die  Inanspruchnahme
  dér  Gewerbekorporations-Kassen  bleibt  weit  unter  den
übrigen.  Die  Daten  vöm  Jahre  1896  zeugen  von  dér  grössten
Inanspruchnahme  dér  Privatvereins-Kassen,  dann  dér  Bezirkskassen ­
  und  nur  in  dritter  Reihe  folgen  die  Fabrikskassen.  Ende
1895  war  die  Zahl  dér  Pflegegeldtage  bei  den  Privatvereins-Kassen
  am  höchsten,  hierauf  folgten  die  Fabrikskassen  und  die
Bezirkskassen,  wáhrend  die  Gewerbekorporations-Kassen  weit
zurückblieben.
Die  Zahl  dér  Spitalstage  betrug  1898  80*62°/o  des  Mitgliederstandes ­
  am  Ende  des  Jahres,  im  Vorjahre  66*72°/o,  1895  75*oo°/o
und  1895  50*7i°/o>  lm  Jahre  1897  zeigt  sich  alsó  ein  Rückgang,
in  allén  übrigen  Jahren  aber  eine  Zunahme;  von  1895  bis  1898
hat  die  Verháltniszahl  dér  in  den  Spitálern  Gepflegten  um  dreissig
Perzent  zugenommen.  1897  ausgenommen,  ragt  auch  die  Zahl  dér
Spitalstage  bei  den  Fabrikskassen  am  höchsten  empor;  1897  sind
in  dieser  Hinsicht  die  Gewerbekorporations-Kassen  am  meisten  in
Anspruch  genommen  worden.  Die  Verháltniszahl  dér  Bezirkskassen ­
  ist  den  Schwankungen  am  wenigsten  ausgesetzt  (was  einestheils
  auch  für  die  Güte  dér  Daten  zeigt),  und  zeigt  die  geringste
Abweichung  vöm  Landesdurchschnitt.  Im  Vergleich  zu  den  Ver-