30* 
használnak, vagy — erőgép hiányában — : legalább 20 munkást 
foglalkoztatnak. Mind a két határvonal merevebb ugyan, bőgősem 
a gyakorlatban minden tekintetben biztos és helyes elkülönitőjéül 
szolgálhatna a nagyipari és a kézműipari vállalatoknak; de ez a 
határvonal — hangoztatva már az iparfelügyeletről szóló 1893. évi 
XXVIII. t.-cz. által is — az ipari igazgatásban elfogadott és állan 
dóan használt mérték lévén, a statisztika is ehhez volt kénytelen 
fordulni első felvételénél. 
A meglehetős' nagy terjedelmű kérdőiv hat csoportba foglalja 
össze kérdéseit. Az első csoport általános kérdéseket tartalmaz: 
mi. a gyár vagy ipartelep pontos czégmegnevezése, mi a gyártulaj 
donos vagy bérlő neve, annak (részvénytársaság tulajdonában lévő 
gyárnál az üzletvezető igazgatónak) honossága, mely évben kezdette 
meg a gyár működését, mely évben ment keresztül legutóbb lénye 
ges átalakításon s miben állt az az átalakítás, mely nyersanyagokat 
vagy félgyártmányokat dolgoz fel a gyár, mely félgyártmányokat 
vagy iparczikkeket állít elő s ha a gyár részvénytársaság tulajdo 
nában van, hol székel ez a részvénytársaság, mi az alaptőkéje s 
milyen egyéb belföldi vagy külföldi üzletágakkal foglalkozik ? 
Ez általános kérdések közül a feldolgozott nyersanyagok és 
félgyártmányok, különösen pedig az előállított félgyártmányok és 
iparczikkek tudakolása már a termelésstatisztika körébe vág s éppen 
azért volt elégséges e tárgyaknak ily futólagos rövidséggel való 
érintése, mert a föntebb említett termelésstatisztikai fölvétel, — melyet 
a kereskedelemügyi minister űr saját szakközegeivel az 1899. év 
nyarán és őszén végeztetett, — a termelésstatisztika körébe vágó 
mindezen kérdésekre teljes alapossággal és részletességgel kiterjesz- 
kpdett. 
A gyárstatisztikai kérdőiv másodsorban a gyár berendezésére 
vonatkozó kérdéseket veti fel, tudakolván a gyárban használatban 
lévő kazánok számát és összes tűzfelületét, a gőz, gáz, viz, elek 
tromos és egyéb erő által hajtott motorok számát és munkaképes 
ségét, a gyárban használt munkagépeket és egyéb fontosabb ter 
melési eszközöket, név és darabszám szerint, a munkagépeknél 
annak megemlítésével, hogy kézi erő vagy motorikus erő hajtja-e? 
A kérdőív e helyütt megjegyzi, hogy oly ipartelepeknél, a melyek 
nek termelőképességéről már egyes gépek vagy gépalkatrészek 
száma, illetőleg mérete is megfelelő tájékoztatást nyújt, a munka 
gépek részletes felsorolása mellőzhető. Elegendő malmokban az 
őrlőjáratok és hengerszékek, fonodákban a fonóorsók, szövődékben 
a szövőszékek száma, szeszfőzdékben az erjesztőkádak száma és 
űrtartalma, nyersczukorgyárakban a diffenseurök száma és űrtar 
talma, gázgyárakban a retorták száma és befogadó képessége stb. 
A harmadik csoportja a kérdéseknek a gyári személyzettel foglal 
kozik, kérdezvén a gyárban állandóan alkalmazott kereskedelmi és mű 
szaki tisztviselők, egyéb tisztviselők, művezetők és szolgák számát. 
A gyárimunkások, tanonczok és napszámosok számát egy bizonyos 
napon, még pedig fizetési napon levő állapot szerint tudakolja a kérdőív, 
első ízben 1899. évi február hó 25-én lévő állapot szerint, a mely 
napon a hó utolsó szombatja lévén, legtöbb gyárban bérfizetés 
történt, a mely alkalomra a gyárban akkor alkalmazásban lévő 
munkások ügy is összeirattak. Ügy a tanonczok, mint a napszá 
mosok s a gyári munkások természetesen megkülönböztetnek nemük 
szerint, a gyári munkások azonkívül életkoruk szerint is, külön 
összegben tüntettetvén ki a 18 évnél idősebbek, külön azok, a kik 
16—17 évesek, 14—15 évesek, 12—13 évesek, végül a 12 évnél 
fiatalabbak. Ez utóbbiakról, a kiknek iskoláztatását az 1884. évi 
ipartörvény elrendeli, egyúttal az a kérdés is fölvettetett, hogy 
hányán járnak közülök iskolába és hányán nem. Egy kérdés azt 
tudakolja, hogy az előző év mely hónapjaiban volt legnagyobb a 
gyár személyzete, hány alkalmazottat foglalkoztatott ekkor a gyár 
s mikor foglalkoztat a gyár legkevesebb személyzetet. Az össze 
írás idejében ugyanis sok gyár (pl. a czukorgyárak, téglagyárak, 
szeszgyárak) vagy éppen nincs üzemben, vagy redukált üzemmel 
s így megszorított személyzettel dolgozik, a mint hogy bajos is 
volna az összeírásra oly időpontot kiszemelni, a mikor a legtöbb, 
vagy valamennyi gyár egyformán teljes üzemmel dolgozik. A fönt- 
emlitett kérdés tehát azt az időpontot akarja kipuhatolni, a mikor 
kraft —. wenigstens 20 Arbeiter bescháftigen. Beide Grenzlinien 
sind zwar zu starr, als dass sie in dér Praxis als in jeder Hinsicht 
sichere und richtige Absonderung dér grossindustriellen Unter- 
nehmungen von den Handwerksunternehmungen dienen könnten; 
da aber diese Grenzlinie — sehon im G.-A. XXVIII : 1893 über 
die Gevverbeinspektion enthalten — das in dér Gewerbeverwaltung 
akzeptirte und standig verwendete Maass ist, war auch die Sta- 
tistik bemüssigt, sich bei ihrer ersten Aufnahme an dasselbe zu 
haltén. 
Dér ziemlich umfangreiche Fragebogen fasst seine Fragen in 
sechs Gruppén zusammen. Die erste Gruppé enthalt allgemeine 
Fragen : was ist die genaue Firmabenennung dér Fabrik oder Ge- 
werbeanlage, was ist dér Namen des Eigenthümers oder Páchters 
dér Fabrik, die Heimatszustándigkeit desselben (bei den im Besitz 
von Aktiengesellschaften befindlichen Fabriken die des geschafts- 
leitenden Direktors), in vvelchem Jahre hat die Fabrik ihre Thá- 
tigkeit begonnen, in welchem Jahre hat sie eine wesentliche 
Umánderung erfahren und worin bestand diese Umánderung, was 
für Rohmaterial oder Halbprodukte verarbeitet die Fabrik, was für 
Halbprodukte oder Industrieartikel erzeugt sie, und wenn sich die 
Fabrik im Besitz einer Aktiengesellschaft befindet, wo hat diése 
Aktiengesellschaft ihren Sitz, wie gross ist ihr Stammkapital und 
mit welchen sonstigen in- oder auslándischen Gescháftszweigen 
bescháftigt sie sich ? 
Von diesen allgemeinen Fragen gehört die Erkundung dér 
verarbeiteten Rohstoffe und Halbfabrikate, besonders aber die dér 
erzeugten Halbprodukte und Industrieartikel schon in den Kreis dér 
Produktions-Statistik, und eben deshalb genügte es, diese Gegen- 
stánde nur in solch ílüchtiger Kürze zu berühren, denn die oben 
erwáhnte produktionsstatistische Aufnahme, .welche dér Herr Han- 
delsminister durch seine eigenen Fachorgane im Sommer und Hérbst 
des Jahres 1899 durchführen hess, haíte sich auf all diese ins 
Gebiet dér Produktions-Statistik gehörigen Fragen mit voller Gründ- 
lichkeit und Ausführlichkeit erstreckt. 
Dér fabrikstatistische Fragebogen wirft in zweiter Reihe die 
auf die Einrichtung dér Fabrik bezüglichen Fragen auf, erfragend 
die Zahl und gesammte Feuerungsoberfláche dér in dér Fabrik in 
Verwendung stehenden Dampfkessel, die Zahl und Leistungsfahig- 
keit dér durch Dampf-, Gas-, Wasser-, elektrische und sonstige 
Kraft bewegten Motorén, die in dér Fabrik benutzten Arbeits- 
maschinen und sonstigen wichtigeren Produktionsmittel nach Namen 
und Stückzahl, bei den Arbeitsmaschinen mit Erwahnung dessen, 
ob sie durch Hand- oder durch Motorkraft getrieben werden. Dér 
Fragebogen bemerkt an dieser Stelie, dass bei solchen Industrie- 
Anlagen, über dérén Produktionsfáhigkeit schon die Zahl, beziehungs- 
weise dér Maassstab einzelner Maschinen oder Maschinenbestand- 
theile entsprechend orientirt, von dér ausführlichen Aufzáhlung dér 
Arbeitsmaschinen abgesehen werden kann. In Mühlen genügt die 
Anzahl dér Mahlgánge und Walzenstühle, in Spinnereien die dér 
Spulen, in Webereien die dér Webstühle, in Spiritusbrennereien die 
Zahl und dér Rauminhalt dér Gáhrboítiche, in Rohzuckerfabriken 
die Zahl und dér Rauminhalt dér Diffenseure, in Gasfabriken die 
Zahl und dér Fassungsraum dér Retorten, u. s. w. 
Die dritte Gruppé dér Fragen bescháftigt sich mit dem Fab- 
rikspersonal, und erkundet die Zahl dér in dér Fabrik dauernd 
angestellten kommerziellen und technischen und sonstigen Beamten, 
dér Werkführer und Diener. Die Zahl dér Fabriksarbeiter, Lehrlinge 
und Taglöhner erfragt dér Fragebogen nach ihrem Standé an einem 
gewissen Tagé und zwar an einem Zahltage, zum erstenmale 
nach dem Standé am 25. Feber 1899, auf welchen Tag dér letzte 
Samstag des Monats fiel, und daher in den meisten Fabriken Aus- 
zahlungen erfolgten, bei welcher Gelegenheit die in dér Fabrik zu 
jener Zeit angestellten Arbeiter auch so konskribirt wurden. Sowohl 
die Lehrlinge, wie die Taglöhner und Fabriksarbeiter werden. 
natürlich nach ihrem Geschlecht unterschieden, die Fabriksarbeiter 
ausserdem auch nach ihrem Lebensalter, indem die mehr als 
18 Jahre altén abgesondert ausgewiesen werden, und wieder 
abgesondert die 16—17, 14—15, 12—13 Jahre altén und endlich 
die weniger als 12 Jahre altén. Bezüglich dieser letztern, die in 
Gemássheit des Gewerbegesetzes vöm Jahre 1884 die Schule zu 
besuchen habén, wurde zugleich die Frage aufgeworfen, wie viele 
von ihnen die Schule besuchen, und wie viele nicht. Eine Frage 
erkundet, in welchen Monaten des Vorjahres das Personal dér 
Fabrik am grössten war,, wie viel Angestellte dann die Fabrik be- 
scháftigte und wann in dér Fabrik das wenigste Personal bescháftigt 
war. Zűr Zeit dér Konskription stehen námlich viele Fabriken 
(z. B. die Zuckerfabriken, Ziegeleien, Spiritusfabriken) entweder gar 
nicht im Betriebe, oder arbeiten mit reduzirtem Betriebe und so 
mit beschránktem Personal, wie es überhaupt schwer wáre, für 
die Konskription einen solchen Zeitpunkt zu finden, da die meisten 
oder allé Fabriken gleichförmig mit vollem Betriebe arbeiten. Dia