143* 
faja erősen növekvő arányban részesítette beteg tagjait kórházi 
ápolásban, a mi mindenesetre a munkás-egészségügy hathatósabb 
gondozására vall, s igen valószínű, hogy a mit pénztáraink ennek 
révén a magasabb kórházi ápolási díjakban veszítettek, azt meg 
nyerték a betegségi idő megrövidített tartamában. 
A tápdijas és kórházi napok aránya 1898-ban a gyári pénz 
táraknál a legnagyobb, 1897-ben a kerületieknél s a két előző év 
ben a magánegyesületieknél. 1898-ban a gyáriakat a kerületiek, 
1897- ben pedig a kerületieket a gyáriak követik igénybevételük 
sorrendjét tekintve. Az a látszólagos ellenmondás tehát, a mely 
szerint — mint korábban láttuk — a segélyezési kiadások arányá 
nál a gyári pénztárakat sorban a kerületiek követik, itt pedig a 
tápdíjas napok arányánál a magánegyesületi pénztárak igénybe 
vétele erősebb, mint a kerületieké, kezd már eltünedezni. 
Az ellenmondást végleg megszünteti a gyermekágyi segélyek 
aránya: 1898-ban az évvégi taglétszám százalékában a gyermek 
ágyi napok száma a kerületi pénztáraknál 165‘64 volt, a magán 
egyesületieknél pedig csak 85 - oo, s körülbelül ugyanez az arány a 
két előző évben is. A segélyben részesített gyermekágyi napok 
száma erős növekvést mutat évről-évre; a kerületi pénztáraknál 
1898- ban van csupán stagnáczió. 
Száz tag közül keresetképes betegséggel 1898-ban 67 vette 
igénybe a pénztárak ingyen orvosi segélynyújtását és díjmentes 
gyógyszereit; 1897-ben 62 - 60°/o, az előző évben 55’70, 1895-ben 
pedig 32-25°/o a tápdíjasokon kívül segélyezett tagok aránya. A gyári 
pénztáraknál ez az arány 1898 bán 101'o8°/o-ra magasodik, a mi 
az e pénztárakhoz tartozó munkások egészségügyének elég kedve 
zőtlen bizonyítéka, azt jelentvén, hogy az év folyamán minden tag 
legalább egyszer beteg volt. A gyári pénztárak igénybevétele a 
legerősebb a korábbi években is, 1897-ben 80’24, 1896-ban 68 - so 
és 1895-ben 55‘sa százalékos arányt tüntetvén föl. 1898-ban és 
1897-ben másodsorban az ipartestületi pénztárak következnek, 6l‘9f> 
és 64'ss százalékos arányukkal; utánuk — kevés eltéréssel — a 
kerületiek, 59’s7 és öS^/o-kal. 1896-ban és 1895-ben azonban meg 
változik a sorrend, s a gyári pénztárak után legerősebben a kerü 
letiek vétetnek igénybe, 57‘69 és 32'7o°/o betegségi esetet tüntetvén 
föl, s utánuk az ipartestületiek, 52‘ö6, illetve 18’u százalékkal. 
A magánegyesületi pénztárak mind a négy évben utolsókul ma 
radnak, s arányuk 1898-tól visszamenőleg 28 - 39, 25'or, 28'oo és 
3-38 az évvégi taglétszám százalékában. 
A családtagok ingyenes gyógykezelésében is a gyári pénz 
táraké az elsőség, azután a kerületiek, majd az ipartestületiek kö 
vetkeznek, s legkevesebb a teljesítménye e téren is a magán 
egyesületi pénztáraknak. Megjegyzendő, hogy a családtagok ingye 
nes gyógykezeltetését a betegsegélyezési törvény nem irja elő 
kötelezően, s vannak pénztárak (számszerint 278, és pedig 66 kerü 
leti, 51 ipartestületi, 133 gyári és vállalati, végül 28 magán 
egyesületi), a melyek a családtagok részére nem is biztosítanak 
semminemű ilyen kedvezményt. A családtagok ingyenes orvosi 
segéiylyel és gyógyszerekkel való ellátásáról gyűjtött adatok tehát 
nem is a családtagok betegedési arányára vetnek világot, hanem a 
pénztárak teljesítési képességére. 
Meg kell még emlékeznünk arról a -nagy — és évről-évre 
állandó — különbségről, a mely a betegségi statisztika adatait illetőleg 
a magyar anyaország és Horvát-Szlavonországok pénztárai között 
fennforog. A családtagoknak nyújtott segély ugyan az anyaországban 
nagyobb, mint Horvát-Szlavonországokban; csak az 1898. év ada 
tait idézve, amott 37’is, itt 14‘95°/o. Már azonban a segélyezésnek 
minden egyéb faja Horvát-Szlavonországokban sokkal inkább igénybe 
vétetik, mint az anyaországban. Nevezetesen a betegek száma az 
anyaországban az évvégi taglétszám százalékában 25’85 volt, Horvát- 
Szlavonországokban pedig 42'6o°/o ; a megbetegedési esetek aránya 
amott 33'so, itt pedig 50'ss százalék; a tápdíjas napoké az anya 
országban 367'26, Horvát-Szlavonországokban pedig 383‘36 ; a gyer 
mekágyi segélyben részesült nőké 7‘is, illetőleg 8'4S; a gyermek 
ágyi napok aránya amott 177'n, itt pedig 204'i4%; végül a nem 
tápdíjban, hanem csak ingyen orvosi segélyben és gyógyszerekben 
részesített keresetképes tagok száma az anyaországban 65‘37, Hor- 
háltnissen des Jahres 1895 hat jede Gattung dér Kassen ihre 
kranken Mitglieder in stark zunehraendem Maasse dér Spitalspflege 
theilhaftig gemacht, was jedenfalls die vvirksamere Kultivirung des 
Arbeiter-Sanitátswesens bezeugt, und es ist sehr wahrscheinlich, 
dass unsere Krankenkassen das, was sie an den höheren Spitals- 
pflegekosten eingebüsst habén, durch die verkürzte Dauer dér 
Krankheitszeit wieder einbrachten. 
Das Verháltnis dér Pflegegeld- und Spitalstage ist 1898 bei 
den Fabrikskassen das höchste, 1897 bei den Bezirkskassen und 
in den zwei vorhergehenden Jahren bei den Privatvereins-Kassen. 
1898 rangúén in dér Reihenfolge, wie sie in Anspruch genommen 
wurden, die Bezirks-nach den Fabrikskassen, 1897 aber die Fabriks- 
nach den Bezirkskassen. Dér scheinbare Widerspruch alsó, dem- 
gemáss — wie oben ersichtlich war — bei dem Vbrháltnis dér 
Unterstützungsauslagen die Bezirkskassen auf die Fabrikskassen 
folgen, hier aber beim Verháltnis dér Pflegegeld-Tage die Inan- 
spruchnahme dér Privatvereins-Kassen grösser ist, als die dér 
Bezirkskassen, beginnt schon zu schwinden. 
Das Verháltnis dér Kindbett-Unterstützungen lásst dicsen 
Widerspruch gánzlich verschwinden; 1898 betrug in Perzenten 
des Mitgliederstandes am Ende des Jahres die Zahl dér Kindbett- 
Tage bei den Bezirkskassen 165'54, bei den Privatvereins-Kassen 
aber nur 85'9o, und ungefáhr dasselbe Verháltnis , zeigt sich auch 
in den zwei vorhergehenden Jahren. Die Zahl dér Kindbett-Tage 
dér mit Unterstützungen Betheiligten zeigt von Jahr zu Jahr eine 
starke Vermehrung. 
Von hundert Mitgliedern nahmen 1898 67 mit erwerbsfáhiger 
Krankheit die unentgeltliche árztliche Hilfe und Gratis-Medikamente 
dér Kassen in Anspruch, 1897 betrug das Verháltnis dér Mit 
glieder, welche ausser dem Pflegegeld unterstützt wurden, 62'69°/o, 
im Vorjahre 55 - 7o°/o, 1895 aber 32‘25°/o. Bei den Fabrikskassen 
steigt dieses Verháltnis 1898 auf 10Po8°/o, was ein genug un- 
günstiges Zeichen dér Sanitátsverháltnisse dér zu dicsen Kassen 
gehörigen Arbeiter ist, denn es bedeutet, dass jedes Mitglied im 
Laufe des Jahres wenigstens einmal krank war. Die Inanspruch- 
nahme dér Fabrikskassen ist auch in den früheren Jahren die 
stárkste und zeigt 1897 8O24, 1896 68‘ao und 1895 55'82 Perzent. 
1898 und 1897 folgen die Gewerbekorporations-Kassen in zweiter 
Reihe, mit einem Verháltnis von 6H99 und 64'ss Perzent; nach 
ihnen — mit geringer Abweichung — die Bezirkskassen, mit 59'37 
und 63’23°/o. 1896 und 1895 aber ándert sich die Reihenfolge und 
náchst den Fabrikskassen werden die Bezirkskassen am meisten 
in Anspruch genommen, welche 57 , 69 und 32'7o°/o an Krankheits- 
fállen zeigen, dann die Gewerbekorporations-Kassen mit 52’56 be- 
ziehungsweise 18’u Perzent. Die Privatvereins Kassen sind in 
allén vier Jahren die letzten und zeigen von 1898 zurückgehend 
das Verháltnis von 28 , s9, 25’07, 28'oo und S’ss Perzent des Mit 
gliederstandes am Ende des Jahres. 
Auch in dér unentgeltlichen Behandlung dér Familienglieder 
stehen die Fabrikskassen voran, dann folgen die Bezirks- und 
die Gewerbekorporations-Kassen, das wenigste leisten auch auf 
dicsem Gebiete die Privatvereins-Kassen. Es ist zu bemerken, dass 
die unentgeltliche árztliche Behandlung dér Familienglieder vöm 
Krankenunterstützungs-Gesetz nicht verpflichtend vorgeschrieben 
ist, und es gibt Kassen (dér Zahl nach 278, und zwar 66 Bezirks-, 
51 Gewerbekorporations-, 133 Fabriks- und Unternehmungs-, und 
28 Privatvereins-Kassen), welche den Familiengliedern auch 
keinerlei solche Begünstigung zusichern. Dié bezüglich dér 
Betheiligung dér Familienglieder mit unentgeltlicher árztlicher 
Behandlung und Gratis-Medikamenten gesammelten Daten werfen 
alsó auch nicht auf die Morbilitát dér Familienglieder ein Licht, 
sondern auf die Leistungsfáhigkeit dér Kassen. 
Zu erwáhnen ist noch die grosse und von Jahr zu Jahr 
konstante Differenz, welche bezüglich dér Daten dér Krankheit- 
statistik zwischen den Kassen des ungarischen Mutterlandes und 
Kroatien-Slavoniens besteht. Die den Familiengliedern gereichte 
Unterstützung ist zwar im Mutterlande grösser, als in Kroatien- 
Slavonien; nur die Daten von 1898 angeführt, dórt 37‘is, hier 
14'95°/o. Aber jede andere Art dér Unterstützung wird in Kroatien- 
Slavonien viel mehr in Anspruch genommen, als im Mutterlande. 
Namentlich war die Zahl dér Kranken im Mutterlande 25'ss Perzent 
des Mitgliederstandes am Ende des Jahres, in Kroatien-Slavonien 
aber 42‘50°/o ; das Verháltnis dér Erkrankungsfálle dórt 33'so, hier 
aber 50'3ö Perzent; das dér Pflegegeld-Tage im Mutterlande 367'2G, 
in Kroatien-Slavonien aber 383'sg ; das dér mit Kindbett-Unter- 
stützung betheiligten Frauen 7'is, beziehungsweise 8na; das Ver 
háltnis dér Kindbett-Tage dórt 177'9i, hier aber 204‘i4°/o, schliesslich 
die Zahl dér nicht mit Pflegegeld, sondern nur mit unentgeltlicher