3. A betegsegélyzö pénztárak működésének pénzügyi eredményei. 
Die finanziellen Ergebnisse dér Thatigkeit dér Krankenkassen. 
A betegsegélyzö pénztárak tagjaik segélyezésében kiváltképen 
egy főjövedelmi forrásra támaszkodhatnak, a tagjárulékokra. A tag 
járulékok kivetése eltérő módon történik a különböző betegsegélyzö 
pénztáraknál; részben a pénztári tag tényleges napibérét tekintik a 
tagjárulék kivetésének alapjáül, részben átlágos napibérkategóriákat 
állapítanak meg, vagy a munkások neme és kora szerint, vagy 
egyúttal azok foglalkozási viszonyai szerint is változókat, s egy- 
egy munkásra nézve a tényleges keresményéhez legközelebb eső 
átlagos napibérosztályt tekintik irányadónak. Tagjárulék gyanánt 
a betegsegélyzö pénztárak az 1891. évi XIV. t.-cz. értelmében az 
gy megállapított napibér két százalékát szedhetik; többet csak 
azon esetben, lm a törvény által a nyújtandó segélyezés minimuma 
gyanánt megjelölt segélyezések kiadásai a két százalékos tagjárulék 
jövedelmeiből nem fedezhetők. Ki van zárva tehát az az eshetőség, 
hogy a betegsegélj’ző pénztár oly czímen emelje fel a tagjáruléko 
kat, hogy a törvényszerűnél magasabb segélyezésben fogja része 
síteni tagjait; a két százalékot meghaladó tagjárulék szedése csak 
azon pénztárak részére engedélyeztetik, a melyek anyagi erőik 
szűkössége miatt a minimális segélyezéseket sem tudnák nyújtani 
tagjaiknak, hacsak a tagjárulék százaléka föl nem emeltetik. Ehhez 
képest tényleg kevés azoknak a pénztáraknak a száma, a melyek 
két százaléknál magasabb járulékot szednek, s a járulék százaléka 
háromnál magasabbra csak a péterfalvi czukorgyár betegsegélyzö 
pénztáránál emelkedik, s itt 4 százalékot tesz. 
A tagjárulékok kétharmada a munkás béréből vonatik le, egy 
harmadrész pedig a munkaadó hozzájárulását képezi; a tanonczok 
béréből azonban levonás nem történik, s ezeknek különben is ala 
csonyabban megállapitott járulékát egészen a munkaadó fedezi. A be 
lépésre nem kötelezett, önkéntes tagok természetesen az egész tagjáru 
lékot maguk fizetik. A betegsegélyzö pénztárak egyéb jövedelmi forrá 
sai, nevezetesen az önkéntes tagok belépési díjai, az adományok, kama 
tok, büntetéspénzek, elhelyezett tőkék visszafizetése stb., a tag 
járulékokból eredő bevételekhez képest igen alárendelt szerepet 
játszanak. 
A kiadásoknak két főcsoportja a tagok segélyezésére és a 
pénztár igazgatására fordított költségek. A tagok segélyezése között 
első helyen szerepel a táppénz, legalább négy napi munkaképtelen 
séget szenvedett beteg tagnak munkaképtelensége tartamára, azon 
ban egyhuzamban legfeljebb csak 20 héten át való segélyezése 
tényleges napibérének vagy a megfelelő átlagos napibérosztálynak 
bizonyos hányadával, azonban legalább 50 százalékával. Ezen rovat 
alá tartozik a gyermekágyi segély is, a szülő női tagoknak 
négy héten át kiutalandó táppénz. A mely tag ápolása kórházi 
kezelést tesz szükségessé, a beteg beleegyezése esetén a pénz 
tár költségére — szintén legfeljebb húsz hétig — az illető a kór 
házban ápoltatik; kereset nélkül otthon maradt családtagjai ekkor 
egyidejűleg a táppénz felét kapják. Minden beteg tagnak azonkívül 
— s a hol az alapszabályok ezt külön rendelik, a családtagoknak 
Die Krankenkassen können sich bei dér Unterstützung ihrer 
Mitglieder vornehmlich auf eine Einnahmsquelle stützen: auf die 
Mitgliederbeitráge. Die Bemessung dér Mitgliederbeitráge geschieht 
bei den verschiedenen Krankenkassen in verschiedener Weise; 
entweder wird dér thatsáchliche Tageslohn dér Kassenmitglieder 
als Grundinge dér Bemessung dér Mitgliederbeitráge betrachtet, 
oder es werden durchschnittliche Tageslohnkategorien festgestellt, 
oder solche, welche sich nach Geschlecht und Altér dér Arbeiter, 
oder zugleich nach den Bescháftigungsverháltnissen derselben 
ándern, und für jeden Arbeiter wird die seinem thatsáchlichen Ver- 
dienste zunáchststehende durchschnittliche Tageslohnklasse als 
Richtschnurangenommen. AnMitgliederbeitrágen können die Kranken 
kassen im Sinne des G.-A. XIV: 1891 zwei Perzente des so fest- 
gestellten Tageslohnes einheben; mehr nur in dem Falle, wenn die 
Ausgaben dér durch das Gesetz als Minimum dér zu leistenden 
Unterstützung bezeichneten Unterstützungen aus den Einnahmen 
dér zweiperzentigen Mitgliederbeitráge nicht gedeckt werden können. 
Die Eventualitát ist alsó ausgeschlossen, dass die Krankenkasse 
die Mitgliederbeitráge unter dem Titel erhöht, dass sie ihre Mit 
glieder einer solchen Unterstützung theilhaftig machen wird, wel 
che grösser ist, als die gesetzmássige; das Einheben von die 
zwei Perzente übersteigenden Mitgliederbeitrágen wird nur solchen 
Kassen gestattet, welche zufolge dér Unzulánglichkeit ihrer mate 
riellen Mittel ihren Mitgliedern nicht einmal die minimalen Unter 
stützungen bieten könnten, wenn das Perzent dér Mitgliederbeitráge 
nicht erhöht wird. Dem entsprechend ist die Zahl derjenigen Kassen, 
welche grössere Gebühren als zwei Perzente einheben faktisch gering 
und die Mitgliederbeitráge übersteigen nur bei dér Krankenkasse 
dér Péterfalvaer Zuckerfabrik die drei Perzent und betragen 4°/o. 
Zwei Drittel dér Mitgliederbeitráge werden vöm Lohn dér 
Arbeiter abgezogen, ein Drittel aber ist die Beisteuer des Arbeit- 
gebers; vöm Lohne dér Lehrlinge wird aber nichts in Abzug 
gebracht und ihr auch sonst niedriger bemessener Mitgliederbeitrag 
wird ganz durch die Arbeitgeber gedeckt. Die zum Eintritt nicht 
verpflichteten freivvilligen Mitglieder zahlen natürlicher Weise ihren 
ganzen Mitgliederbeitrag selber. Die übrigen Einnahmsquellen dér 
Krankenkassen, namentlich die Eintrittsgebühren dér freiwilligen 
Mitglieder, die Gaben, Zinsen, Strafgelder, Rückerstattung dér an- 
gelegten Kapitalien u. s. w. spielen den aus den Mitgliederbeitrágen 
fliessenden Einnahmen gegenüber eine untergeordnete Rolle. 
Die zwei Hauptgruppen dér Ausgaben sind die auf die 
Unterstützung dér Mitglieder und auf die Verwaltung dér Kasse 
verwendeten Auslagen. Bei dér Unterstützung dér Mitglieder steht 
an erster Stelle das Pílegegeld, die Unterstützung solcher kranker 
Mitglieder, die eine Arbeitsunfáhigkeit von wenigstens vier Tagén 
erlitten habén, für die Zeit ihrer Arbeitsunfáhigkeit, aber ununter- 
brochen höchstens nur 20 Wochen hindurch, mit einer gewissen 
Quote, jedoch mit wenigstens 50°/o des thatsáchlichen Tageslohnes 
oder dér entsprechenden durchschnittlichen Tageslohnklasse. In 
dicse Rubrik gehört auch die Kindbett-Unterstützung, das den 
Wöchnerinen, welche Mitglieder sind, durch vier Wochen aus- 
zufolgende Pílegegeld. Wenn die Pflege eines Mitgliedes die Spitals- 
behandlung nothwendig macht, wird dér betreffende Kranke im 
Falle seiner Einwilligung auf Kosten dér Kasse — gleichfalls höch 
stens 20 Wochen láng — im Spital gepflegt. Ausserdem habén die 
Mitglieder — und wo es die Statuten besonders bestimmen, auch