32*
kások ; c) nők; cl) tanonczok ; e) napszámosok, — külön kell kitün
tetni ; mindegyik kategórián belül a mesterségnek. vagy a gyár
egyes osztályainak megnevezése szintén új alapját képezi a rész
letezésnek. A munkabérek kitüntetése a fönti felosztás szerint a
következő részletezéssel történik : a mesterek és képzett gyári mun
kások közül a gyár egyes osztályai szerint hányán kaptak 20
koronánál kevesebb, 20—30, 30—40, 40—50, 50—60 koronányi,
és végül 60 koronánál több heti bért; a közönséges gyári mun
kások közül — szintén a gyár egyes osztályai szerinti megkülön
böztetéssel — hányán kerestek 14 koronánál kevesebbet, hányán
14—20, 20—30, 30—40 koronát, és hányán 40 koronánál többet
az utolsó héten ? A nőknél és tanonczoknál a hetibér egyformán
a következő skála szerint Íratott össze; hánynak jutott 10 koro
nánál kevesebb, hánynak 10—14 korona, 14—20 korona, 20—30
korona, és 30 koronánál több heti bér, azzal a különbséggel, hogy a
tanonczoknál külön rovat van a bérben egyáltalán nem, hanem csak
ellátásban részesülő tanonczok számára. A napszámosoknál a heti
bér skálája ez; 10 koronánál kevesebb, 10—14 korona, 14—20
korona, 20 koronánál több.
A kifizetésnél történt levonások teljes összegét, s ^zon mun
kások számát, a kiknek béréből levonás történt, a levonások követ
kező fajai szerint tudakolja a kérdőív: előleg, lakás, földhaszon
élvezet, élelem, tűzifa, stb.; zene, iskola, templom, betegsegélyző
pénztár, balesetbiztosítás, büntetés s végül más egyéb, itt nem
részletezett levonás.
Első pillanatra szembeötlik, hogy a munkabéreknek ez a föl
vétele nem béregységeket kérdez, hanem a munkások kereseti viszo
nyaira akart világot vetni, tekintet nélkül arra, hogy milyen egységű
bérek mellett érhető el a bérjegyzéken s ennek alapján a kérdőíven
kitüntetett heti bér. Éppen ezért nincs megkülönböztetés a napidíj
vagy akkordbér szerint kifizetett munkabérek között ; különben is
igen nehéz lévén az akkorddíjazás számtalan fajtájánál az egység
tételeket megállapítani s különben is igen gyakran előfordulván,
hogy egy és ugyanaz a munkás egy és ugyanazon a fizetési napon
napi bér szerint fizetett munkáért és akkord szerint díjazott mun
káért is kap fizetést.
Ennek a felvételi módszernek tehát — főleg azért is, mert
az adatok a gyár saját használatára készült bérjegyzékből minden
nehézség nélkül összeállíthatók, sőt úgyszólván kimásolhatok —
megvan az az előnye, hogy az adatszolgáltatókat alig terheli meg,
kombináczióra, találomra való bejegyzésre nem igen nyújt módot
s igy az adatok jóságát és megbízhatóságát az egyik oldalról, hogy
t. i. az adatok a munkabér fizetésnek egészen hű képét nyújtják
a felvétel időpontjában, jóformán teljesen biztosítja. A mennyiben
aztán sikerült másrészről felfedezni és kiküszöbölni azokat a hibá
kat, a melyek a csoportonkint való fizetésnek, előlegre való dolgo
zásnak révén kerülhettek az adatok közé, annyiban a munka
béreknek ezen fölvételéből meglehetős hű képet remélhetünk a
nagyiparban alkalmazott munkásnép kereseti viszonyairól. Ennek
az adatgyűjtésnek különben némileg ellenpróbaját fogja képezni a
népszámlálási számláló lapon a munkásokhoz intézett az a kérdés,
hogy a népszámlálást megelőző 12 hónapon át mennyi volt a heti
keresménye ?
A gyárstatisztikai kérdőív kérdéseinek utolsó csoportja a
munkások jólétére irányuló intézményeket tudakolja a következő
fontosabb kérdésekkel; hány munkáscsaládot lát el a gyár lakás
sal ; ha a lakás élvezete nem díjtalan, mekkora összegű bért
kívánnak egy-egy munkáslakásért; mennyi az évi bér értéke egy-
egy lakásnak ? Nem családos munkások számára van-e hálóterem
berendezve; hány személy helyezhető el a férfi-, hány a női
hálóteremben, mekkora mindegyiknek a térfogata, mennyi díjat
szednek a hálóterem használatáért ? Földhaszonélvezetben hány
munkás részesül, erre a czélra mekkora területet bocsátanak ren
delkezésre, holdankint mennyi évi haszonbért fizetnek a munkások;
tűzifát, világítást kapnak-e és mennyit egy évben ? Van-e a gyár
telepnek külön gyári iskolája és milyen fokozatú iskolája (elemi
iskola, iparostanoncz-iskola, ipari szakiskola stb.); hány tanítóval,
hány osztálylyal, hány fiú és leány növendékkel működik ez az
Arbeiter} h) gevvöhnliche Fabriksarbeiter; c) Frauen ; d) Lehrlinge ;
e) Taglöhner; innerhalb jeder Kategorie bildet die Benennung des
Handwerkes oder dér einzelnen Abtheilungen dér Fabrik eine neué
Grundlage dér Spezifizirung. Dér Ausweis dér Arbeitslöhne erfolgt
nach obiger Eintheilung mit folgender Detaillirung: wie viele von
den Meistern und ausgebildeten Arbeitern erhielten nach den ein
zelnen Abtheilungen dér Fabrik einen Wochenlohn von weniger
als 20 Kronen, von 20—30, 30—40, 40—50, 50—60 und endlich
von mehr als 60 Kronen; wie viele von den gewöhnlichen Fabriks-
arbeitern verdienten, — wieder mit Unterscheidung nach den ein
zelnen Abtheilungen dér Fabrik — in dér letzten Woche weniger
als 14 Kronen, wie viele 14—20, 20—30, 30—40 Kronen und wie
viele mehr als 40 Kronen ? Bei den Frauen und Lehrlingen wurde
dér Wochenlohn gleichförmig nach folgender Skala konskribirt:
wie viele erhielten einen Wochenlohn von weniger als 10 Kronen,
wie viele 10—14 Kronen, 14—20 Kronen, 20—30 Kronen, und
mehr als 30 Kronen, mit dem Unterschiede, dass bei den Lehr
lingen eine eigene Rubrik für diejenigen Lehrlinge besteht, welche
überhaupt keinen Lohn, sondern nur Verpflegung erhalten. Bei
den Taglöhnern ist die Skala des Wochenlohnes folgende: weniger
als 10 Kronen, 10—14 Kronen, 14—20 Kronen, mehr als 20'
Kronen.
Den vollen Betrag dér bei dér Auszahlung vorgenommenen
Abzüge, und die Zahl dér Arbeiter, von dérén, Lohn ein Abzug
erfolgte, erfragt dér Fragebogen nach den folgenden Gattungen dér
Abzüge; Vorschuss, Wohnung, Bodennutzniessung, Beköstigung,
Brennholz u. s. w.; Musik, Schule, Kirche, Krankenkasse, Unfall-
versicherung, Strafe und endlich sonstige hier nicht spezifizirte
Abzüge.
Auf den ersten Blick falit es in die Augen, dass diese Auf-
nahme dér Arbeitslöhne nicht Lohneinheiten erfragt, sondern die
Erwerbsverháltnisse dér Arbeiter beleuchten will, ohne Rücksicht
darauf, bei welchen Einheitslöhnen dér im Lohnverzeichnis und
auf Grund dessen im Fragebogen ausgewiesene Wochenlohn erreicht
werden kann. Ebendarum wird zwischen dem Tagelohn und dem
Akkordlohn kein Unterschied gemacht, da es auch übrigens sehr;
schwierig wáre bei den unzáhligen Modalitáten dér Akkordbezahlung
die Einheitssátze festzustellen und da es sehr háufig vorkommt,
dass ein und derselbe Arbeiter an ein und demselben Zahltage sowohl
für nach dem Taglohn gezahlte Arbeit als auch für nach Akkord
entlohnte Árbeit Bezahlung erhált.
Da die Daten aus dér zum eigenen Gebrauch dér Fabrik
angefertigten Lohnliste ohne Schwierigkeit zusammengestellt, ja
sozusagen herauskopirt werden können, hat alsó diese Aufnahms-
methode den Vortheil, dass sie die Datenlieferer kaum belastet und
keinen Anlass dazu bietet, dass Eintragungen auf Grund von Kom-
binationen aufs Geradewohl gemacht werden und so sichert sie
fást gánzlich die Güte und Verlásslichkeit dér Daten von einer
Seite, námlich, dass die Daten das ganz treue Bild dér Arbeitslohn-
Ausbezahlung im Zeitpunkte dér Aufnahme bieten. Insofern es
dann gelungen ist, andererseits die Mángel zu entdecken und zu
eliminiren, welche zufolge dér Auszahlung nach Gruppén und des
Arbeitens auf Vorschuss unter die. Daten gerathen konnten, können
wir aus dieser Aufnahme dér Arbeitslöhne ein ziemlich getreues Bild
über die Erwerbsverháltnisse des in dér Grossindustrie beschaf-
tigten Arbeitervolkes erwarten. Einigermassen eine Gegenprobe
dieser Datensammlung wird auf dér Záhlkarte dér Volkszahlung die
an die Arbeiter gerichtete Frage bilden, wie viel sein Wochen-
verdienst in den dér Volkszahlung vorhergehenden zwölf Monaten
betrug.
Die letzte Gruppé dér Fragen des fabrikstatistischen Frage-
bogens erkundet die auf die Wohlfahrt dér Arbeiter abzielenden
Institutionen mit folgenden wichtigeren Fragen : Wie viel Arbeiter-
familien versieht die Fabrik mit Wohnung ? Wenn die Nutzniessung
dér Wohnung nicht unentgeltlich ist, welcher Pachtzins wird für
je eine Arbeiterwohnung gefordert ? Wie viel betrágt dér jáhrliche
Pachtwert einer Wohnung ? Ist für nicht verheiratete Arbeiter ein
Schlafsaal eingerichtet ? Wie viel Personen können in dem Schlaf-
saal für Mánner und wie viel in dem für Frauen untergebracht
werden ? Wie gross ist dér Rauminhalt eines jeden, welcher Betrág
wird für die Benützung des Schlafsaales eingehoben ? Wie viel
Arbeiter habén Bódén zűr Nutzniessung, welches Areal wird zu
diesem Zwecke zűr Verfügung gestellt ? Wie viel Pachtzins zahlen
die Arbeiter jáhrlich per Joch; erhalten sie Brennholz und Beleuch-
tungsmaterial und wie viel in cinem Jahre ? Besitzt die Fabriks-
anlage eine eigene Fabriksschule und welchen Grades ist diese
Schule (Elementarschule, Lehrlingsschule, Gewerbe - Fachschule
u. s. w.)? Wie viel Lehrer, wie viel Klassen, wie viel Schüler und
Schülerinnen sind in dieser Schule; hat die Fabrik eine eigene
Kleinkinder-Bewahranstalt, von wie viel Knaben und wie viel