123*
tárak egybefoglalt adataiból ez nem tűnik ki egész tisztán, sőt ügy
látszik, mintha éppen a legalacsonyabb népességi kategóriákban
fordulna elő a legkevesebb igazgatási kiadás. A legalsó kategóriák
ban ugyanis a gyári pénztárak a túlnyomóak, a melyeknek igaz
gatási költségét a törvény értelmében nem szabad felszámitaniok s
ezeknek alacsony aránya megmásítja az ugyanazon kategóriába
tartozó csekély számú egyéb pénztárét is. E zavaró momentumtól
eltekintve az összes pénztárak arányszámai azt mutatják, hogy az
ezeren aluli taglétszám adminisztrálása nem nagy költséggel jár;
ezen túl három-négyezerig emelkedik az igazgatási költségek aránya,
a még nagyobb taglétszám azonban ismét, és pedig gyorsan csök
kenti az igazgatás költségeit.
Az egy tagra eső segélyezési kiadásoknál ismét a kerületi
pénztáraknál tapasztalható leginkább az, hogy a pénztárak magasabb
taglétszámú kategóriái intenzivebb segélyezést folytatnak; néhány
eltéréstől eltekintve az ipartestületi pénztárak adataiból is ugyanez
a szabályszerűség olvasható ki. A segélyezés egyes módjainál,
nevezetesen a tagoknak kiutalt segélyeknél, a gyógyszertári számlák
nál s az orvosi és szülésznői díjaknál a kerületi pénztárak ugyanezt
a fokozatos emelkedést tüntetik fel a taglétszám gyarapodásával;
csupán a kórházi ápolási díjaknál ingadozóbb a sor. Több-kevesebb
eltéréssel az összes betegsegélyző pénztárak adatai is igazolják ezeket
a szabályszerűségeket, úgy hogy a mondottak összegezéséül ismételni
lehet, hogy a taglétszám nagyobb sűrűsége a pénztárak teljesítési
képességeit előnyösen befolyásolja s a tagok érdekeit is jobban
biztosítja, a mennyiben az igazgatási költségek hányadát kevesbíti.
A különböző jellegű pénztárak közül legintenzivebben a gyári pénz
tárak folytatják a segélyezést, a mennyiben adminisztrácziós költ
ségük úgyszólván semmi sincs; mellettük azonban a kerületi pénz
tárak azok, a melyek a legnehezebb igazgatási szervezettel küzdve,
mégis folyton hathatósabban végzik a betegsegélyzés munkáját.
Kiegészítésül idézzünk még néhány számot a budapesti beteg
segélyző pénztárak adataiból, a melyek egyenkint részletezve a 124.
és 125. lapon találhatók. A budapesti kerületi betegsegélyző pénztár
bevételeinek 96*39 százalékát födözi a tagok befizetéséből; kívüle csak
egy-két gyári pénztár van ily kizárólagossággal a tagjárulékokra
utalva. Bevételeinek 87'66 százalékát, a tagjárulékoknak 90*93 százalé
kát fordítja a tagok segélyezésére; a gyári pénztáraktól eltekintve,
egyik budapesti pénztár sem folytat ilyen nagy mérvű segélyezést.
Igazgatási kiadásai 10*so százalékát képezik az összes bevételeknek
és ll'at százalékát a tagjárulékoknak: szintén csak a gyári pénztá
rak mutathatnak föl ily kedvező arányokat. Egy tagra 19*ss korona
tagjárulék és 18'os korona segélyezési kiadás esik, a tagok befizeté
séből tehát fejenkint csak l*so korona — az országos átlagnál jóval
kisebb összeg — nem térül vissza segély alakjában.
Az ipartestületi pénztárak tagjárulékaik 82*86 százalékát fordít
ják segélyezésre és 22*30 százalékát igazgatási költségekre. Az órás
és a mészáros ipartestület pénztára költ az ügykezelésre legtöbbet,
s a mészáros és hentes ipartestületi pénztár nyújt legkevesebb
segélyt. Az egy tagra eső befizetés a csizmadia ipartestületi pénz
tárnál a legkisebb, s viszont itt vétetnek a pénztári segélyek leg-
kevésbbé is igénybe; a másik végletet az építőmesterek, kőmívesek
stb. ipartestületének pénztára képviseli, a hol egy tag évi befizetése
20*02 koronát tesz, s az ebből egy tagnak visszatérülő segély 17‘si
koronát.
A gyári pénztárak közül tizenkettő a tagjárulékokból befolyó
összegen túl is segélyezte tagjait; az egy tagra eső tagjárulék leg
magasabb a Vulkán gépgyár pénztáránál volt, a hol a tagjárulék
összege 29*08 koronát tett, s ugyanitt a segélyezés fejenkint 29*44
koronát, úgy hogy minden tagra 36 fillérrel több segélyösszeg esett,
mint a mennyit tagjárulék czímén a pénztárba befizetett. A tagjárulé
kok úgy, mint a segélyösszegek egy-két téglagyár pénztáránál vol
tak a legalacsonyabbak. A magyar királyi államvasutak betegsegélyző
pénztára igazgatási költséget egyáltalán nem számított föl, s összes
bevételeinek 83*69 százalékát, a tagjárulékokból eredő bevételeinek
ausgaben gebunden wird. Aus den zusammengefassten Daten dér
gesammten Kassen ist dies nicht so deutlich ersichtlich, ja es scheint,
als ob gerade in den niedrigsten Populations-Kategorien die wenigsten
Verwaltungsausgaben vorkommen. In den niedrigsten Kategorien
sind námlich die Fabrikskassen vorherrschend, dérén Verwaltungs-
kosten im Sinne des Gesetzes nicht in Rechnung gebracht werden
dürfen und das niedrige Verháltnis dieser Kassen alterirt auch das
dér übrigen wenigen in diese Kategorie gehörigen Kassen. Von
dicsem störenden Moment abgesehen, zeigen die Verháltniszahlen
dér gesammten Kassen, dass die Administration einer Mitglieder-
zahl unter hundert mit nicht grossen Kosten verbunden ist;
darüber hinaus steigt das Verháltnis dér Verwaltungskosten bis
drei-viertausen'd, dér noch grössere Mitgliederstand aber vermindert
wieder und zwar rapid die Kosten dér Verwaltung.
Bei den auf ein Mitglied entfallenden Unterstützungs-Ausgaben
erweist es sich wieder bei den Bezirkskassen am deutlichsten, dass
die einen grösseren Mitgliederstand aufweisenden Kategorien dér
Kassen die Unterstützung intensiver betreiben; von einigen Ab-
weichungen abgesehen, ergibt sich auch aus den Daten dér Gewerbe-
korporations-Kassen dieselbe Regelmássigkeit. Bei den einzelnen
Modalitáten dér Unterstützung, namentlich bei den für die Mit-
glieder angewiesenen Unterstützungen, bei den Apothekerrechnun-
gen und den Árzte- und Hebammen-Honoraren zeigen die Bezirks
kassen dieselbe stufenweise Zunahme mit dér Vermehrung des
Mitgliederstandes; nur bei den Spitalspflegekosten ist die Reihenfolge
schwankender. Mit mehr oder weniger Abweichungen rechtfertigen
auch die Daten dér gesammten Krankenkassen diese Regelmássig-
keiten, so dass als Summirung des Gesagten wiederholt werden
kann, dass die grössere Dichte des Mitgliederstandes die Leistungs-
fáhigkeit dér Kassen günstig beeinílusst und auch die Interessen
dér Mitglieder besser sichert, indem sie die Quote dér Verwaltungs
kosten herabsetzt. Von den Kassen verschiedenen Karaktere betrei
ben die Fabrikskassen die Unterstützung am intensivsten, da sie
ja sozusagen gar keine Verwaltungskosten habén; nebst ihnen sind
es aber die Bezirkskassen, welche mit dér schwierigsten Ver-
waltungs-Organisation kámpfen und das Werk dér Krankenunter-
stützung doch immer wirksamer betreiben.
Zűr Ergánzung führen wir noch einige Ziffern aus den Daten
dér Budapester Krankenkassen an, welche sich einzeln spezifizirt auf
S. 124 und 125 finden. Die Budapester Bezirks-Krankenkasse deckt
96*39 Perzent ihrer Einnahmen aus den Einzahlungen dér Mit
glieder ; ausser ihr sind nur noch eine oder zwei Fabrikskassen
mit solcher Ausschliesslichkeit auf die Mitgliederbeitráge angewiesen.
87*65 Perzent ihrer Einnahmen, 90*93 Perzent dér Mitgliederbeitráge
verwendet sie zűr Unterstützung ihrer Mitglieder; von den Fabriks
kassen abgesehen betreibt keine Budapester Kasse die Unterstützung
in so grossem Maasstabe. Ihre Verwaltungsausgaben betragen 10*so
Perzent dér Gesammteinnahmen und 11 *21 Perzent dér Mitglieder
beitráge ; wieder sind es nur die Fabrikskassen, welche so günstige
Verháltnisse aufweisen können. Auf ein Mitglied entfallen 19*ss
Kronen Mitgliederbeitráge und 18*os Kronen Unterstützungsaus-
gaben, von den Einzahlungen dér Mitglieder werden alsó nur l*so
Kronen — viel weniger als dér Landesdurchschnitt — nicht in dér
Form von Unterstützungen zurückerstattet.
Die Gewerbekorporations-Kassen verwenden 82*86 Perzent
ihrer Mitgliederbeitráge zu Unterstützungen und 22*so Perzent zu
Verwaltungskosten. Die Gewerbekorporation dér Uhrmacher und
die dér Fleischhauer gébén auf ihre Gescháftsführung das meiste
aus und die Gewerbekorporations-Kasse dér Fleischhauer und dér
Selcher bietet die wenigste Unterstützung. Die auf ein Mitglied ent-
fallende Einzahlung ist bei dér Gewerbekorporations-Kasse dér
Csizmenmacher die kleinste, hier werden hinwieder auch die Kas-
senunterstützungen am wenigsten in Anspruch genommen; das
andere Extrém ist durch die Gewerbekorporations-Kasse dér Bau-
meister, Maurer und dgl. vertreten, wo die Einzahlungen eines Mit-
gliedes 20*oa Kronen ausmachen, die hievon je einem Mitgliede
zurückerstattete Unterstützung 17*31 Kronen.
Von den Fabrikskassen habén zwölf ihre Mitglieder über die
aus den Mitgliederbeitrágen einlaufende Summe hinaus unterstützt;
die auf ein Mitglied entfallenden Mitgliederbeitráge waren die
höchsten bei dér Kasse dér Maschinenfabrik Vulkán, wo die
Summe dér Mitgliederbeitráge 29*os Kronen betrug, die Unter
stützung aber per Kopf 29*44 Kronen, so dass auf jedes Mit
glied ein um 36 Heller grösserer Unterstützungsbetrag entfiel, als
wie viel unter dem Titel dér Mitgliederbeitráge in die Kásse ein-
gezahlt worden ist. Die Mitgliederbeitráge sowohl, als die Unter-
stützungsbetráge waren bei den Kassen einiger Ziegelwerke die
niedrigsten. Die Krankenkasse dér königl. ungarischen Staats-
bahnen hat überhaupt keine Verwaltungskosten berechnet, und
83*69 Perzent ihrer gesammten Einnahmen, 93*se Perzent dér aus
den Mitgliederbeitrágen erzielten Einnahmen zűr Unterstützung
16**
