118* 
táraknál — a melyek a késedelmes tagjárulék-fizetéstől legtöbbet 
szenvednek — csakugyan évről-évre emelkedik az egy tagra eső 
tagjárulékok aránya; 1895-ben lO'aa korona, 1898-ban már 12 korona 
tagjárulék esett egy tagra. Az egy tagra eső tagjárulék legalacso 
nyabb az ipartestületi pénztáraknál, valószinűleg a tanonczok miatt, 
a kiknek igen csekély a tagjáruléka és legmagasabb a gyári pénz 
táraknál, a melyeknél a munkaadó maga vonván le a tagjáruléko 
kat, járulékhátralék a legtöbb esetben egyáltalán nem létezik. 
A kiadásokból 11 *25 korona jut egy tagra segélyezési kiadás 
czímén, l'si korona, mint igazgatási költség és 1"3S korona egyéb 
kiadás. Egy tagnak 13"4s koronányi befizetéséből tehát 11 *25 korona 
térül vissza, mint segélyezés ; átlagosan tehát évi 2 - 2s korona az, 
a mivel egy tag a pénztár igazgatási és egyéb kiadásaihoz hozzá 
járul. Ennél az átlagnál jelentékenyen kedvezőbb a helyzet ismét 
a gyári pénztáraknál, a hol a tagok befizetéseiből csak 1 '25 korona 
ném térül vissza segély alakjában; 2m korona a magánegyesületi 
pénztáraknál, 2’ss korona a kerületieknél és 2-57 korona az ipar- 
testületi pénztáraknál a vissza nem térülő befizetéseknek egy tagra 
eső aránya. Némi ellenmondás látszik ez adatokban azokkal a fönt 
ismertetett arányokkal szemben, hogy az ipartestületi pénztárak 
fordítják bevételeik legkisebb részét segélyezésre és költenek leg 
többet igazgatási czélokra, holott ez utóbbi adatok szerint a magán 
egyesületi pénztáraknál volna [legnagyobb az igazgatási és egyéb 
költségek aránya. E látszólagos ellenmondás abban leli magyará 
zatát, hogy az ipartestületi pénztáraknál a tagjárulékokból eredő 
bevétel tényleg kisebb, mint a magánegyesületieknél s igy ez utób 
biak a nagyobb és szabályosabban befolyó járulékok terhére — a 
segélyezési kiadások arányának elég magas volta mellett is — 
inkább eszközölhetnek egyéb kiadásokat is. Az egy tagra jutó segé 
lyezési kiadások összege csak a kerületi pénztáraknál mutat évről- 
évre fokozatos emelkedést, az 1895. évi 8 - is koronáról 1898-ig 
9*47 koronára növekedvén. 15 és fél korona körül ingadozik ez az 
arány a gyári pénztáraknál; az ipartestületieknél 1895-ben még 
7 koronán alul volt, azután hirtelen 8'77 koronára szökkent s 1897 
óta ismét csökkenve, végre 8*oi koronára hanyatlott. A magán 
egyesületi pénztáraknál 1898-ban 11 *57 korona volt, ezúttal legnagyobb 
a megfigyelt négy' év közül. 
Mindezek az ingadozások a részletekben leginkább a tagnak 
vagy hozzátartozóinak tényleg kiutalt segélyeknél, nevezetesen a 
táppénznél, gyerekágyi segélynél, temetkezési segélynél jutnak leg 
élesebben kifejezésre. A kerületi pénztáraknál a segélyezési kiadások 
növekvő mérve különben egyebütt is kitűnik, csupán a kórház 
ápolási díjnál mutatkozik az utolsó évben stagnálás s az orvosi, 
szülésznői díjaknál 1896-hoz képest némi visszaesés. A gyári pénz 
táraknál a gyógyszertári és orvosi díjak költsége igen magas a 
kórházi ápolási díj rovására. 
Az egy tagra eső tagjárulékok és segélyezési kiadások mérve 
törvényhatóságonkint is igen eltérő. Szabolcs vármegyében egy 
tagnak évi befizetése 4 - 69 koronát tett, Árvában pedig 22'io koronát. 
Ott is, a hol a tagjárulék átlagos napibérek szerint vettetik ki, de 
különösen ott, a hol a kivetés alapjául a tényleges napibér szolgál, 
ezek az eltérések igen jellemzők a kereseti viszonyokra is, miért 
is nem lesz érdektelen legalább a szélsőségeket itt bemutatni. Az 
egy tagra eső tagjárulék a már említett Árva vármegyén kívül 
legmagasabb volt a következő törvényhatóságokban: Fiume (20*28 k.), 
Budapest (17*si k.), Zágráb (16to k ), Pozsony (16"28 k.), Zimony 
(14-43 k.), Szerém vármegye (13’90 k.), Modrus-Fiume vármegye 
(13-st k.), Selmeczbánya (13-as k.) és Pécs (13'oi k.). Legalacsonyabb 
összegű befizetés esik egy-egy tagra Szabolcs vármegye után: 
Zomborban (5'2t k.), Csongrád vármegyében (5‘99 k.), Alsó-Fehér 
vármegyében (6-93 k.), Szilágyban (6-is k.), Somogybán (6-14 k), 
Bács-Bodrog vármegyében (6"84 k.), Csanád vármegyében (6*37 k.), 
Békésben (6'46 k.) és végül Baranya vármegyében (6'ő4 k.). Némi 
eltéréssel — és leginkább a sorrend megváltozásával — ugyanezek 
a törvényhatóságok szerepelnek az egy tagra eső segélyezési kiadá 
sok szélsőségeinél is. Egy pénztári tag legkevesebb segélyt kapott 
Szilágy vármegyében, 2.97 koronát; utána következnek Csongrád 
vármegye (3'oo k.), Zombor (3-is k.), Baja (3-95 k.), Szabolcs vár- 
beitráge am meisten zu leiden habén, nimmt das Verháltnis dér 
auf je ein Mitglied entfallenden Mitgliederbeitráge faktisch von Jahr 
zu Jahr zu; 1895 entfielen 10-92 Kronen, 1898 aber schon 12 Kro- 
nen Mitgliederbeitráge auf je ein Mitglied. Die auf je ein Mitglied, 
kommenden Mitgliederbeitráge sind bei den Gewerbekorporations- 
Kassen die geringsten, wahrscheinlich wegen dér Lehrlinge, dérén 
Mitgliederbeitráge sehr gering sind; am höchsten sind sie bei den 
Fabrikskassen, bei welchen dér Arbeitgeber die Mitgliederbeitráge 
selbst in Abzug bringt, und daher Beitrágerückstánde in den meisten 
Fállen überhaupt nicht vorkommen. 
Von den Ausgaben entfallen auf ein Mitglied 11 '25 Kronen, 
an Unterstützungsausgaben, l'8i Kronen an Vervvaltungskosten und 
1 "ás Kronen an sonstigen Ausgaben. Von den Einzahlungen eines 
Mitgliedes per 13'48 Kronen werden alsó IP25 Kronen als Unter- 
stützung zurückerstattet; ein Mitglied trágt alsó jáhrlich durch- 
schnittlich 2"23 Kronen zu den Verwaltungs- und sonstigen Aus 
gaben dér Kasse bei. Bedeutend günstiger als dieser Durchschnitt 
ist die Lage wieder bei den Fabrikskassen, wo von den Mitglieder- 
beitrágen nur P25 Kronen nicht in dér Form von Unterstützungen 
ersetzt werden ; bei den Privatvereinskassen betrágt dér aus den 
Einzahlungen nicht zurückerstattete Theil für je ein Mitglied 2’9i 
Kronen,, bei den Bezirkskassen 2"53 Kronen und bei den Gewerbe- 
korporationskassen 2"57 Kronen. In dicsen Daten scheint ein Wider- 
spruch gegenüber den oben besprochenen Verháltnissen bezüglich 
dessenzu obwalten, dass die Gewerbekorporationskassenden kleinsten 
Theil ihrer Einnahmen zu Unterstützungen verwenden und das- 
meiste auf Verwaltungszwecke ausgeben, wo doch dicsen letzten 
Daten gemáss die höchste Verháltniszahl dér Verwaltungs- und 
sonstigen Auslagen sich bei den Privatvereins-Kassen zeigen würde. 
Dieser scheinbare Widerspruch flndet seine Erklárung darin, dass 
bei den Gewerbekorporations-Kassen die Einnahmen aus den Mit- 
gliederbeitrágen faktisch geringer sind, als bei den Privatvereins- 
Kassen, und diese letztern zu Lasten dér grösseren und regelmás- 
siger einlaufenden Beitráge — bei alldem, dass das Verháltnis dér 
Unterstützungs-Ausgaben hoch genug ist — leichter auch andere 
Ausgaben machen können. Die Summe dér auf je ein Mitglied 
entfallenden Unterstützungs-Ausgaben zeigt nur bei den Bezirks 
kassen eine stufenweise Zunahme von Jahr zu Jahr, und ist von 
8"i3 Kronen im Jahre 1895 bis 1898 auf 9-47 Kronen angewachsen. 
Bei den Fabrikskassen ist dies Verháltnis circa 15 1 /a Kronen ; bei 
den Gewerbekorporations-Kassen war es noch 1895 weniger als 
7 Kronen, stieg dann plötzlich auf 8"77 Kronen, nahm'seit 1897 
wieder ab und sank schliesslich auf 8'oi Kronen hérab. Bei den 
Privatvereinskassen betrug es 1898 1 1-57 Kronen und stand 
damals von den beobachteten vier Jahren am höchsten. 
All diese Schwankungen gelangen in den Details bei den den 
Mitgliedern oder ihren Angehörigen faktisch angewiesenen Unter 
stützungen, namentlich bei dem Pílegegeld, derKindbett-Unterstützung, 
dér Leichenbestattungs-Unterstützung am prágnantesten zum Aus- 
drucke. Die Unterstützungsausgaben zeigen bei den Bezirkskassen 
auch sonst eine Steigerung, nur bei den Spitalspflegegebühren ér- 
gibt sich im letzten Jahre eine Stagnirung und bei dér Bezahlung 
dér Arzte und Hebammen dem Jahre 1896 gegenüber einiger Rück- 
gang. Bei den Fabrikskassen sind die Ausgaben für Apotheker- 
spesen und Arztehonorare auf Kosten dér Spitalspflegegebühren 
zu hoch. 
Das Maass dér auf ein Mitglied entfallenden Mitgliederbeitráge 
und Unterstützungsausgaben ist auch nach Munizipien ein sehr 
verschiedenes. Im Komitat Szabolcs betrugen die jáhrlichen Ein 
zahlungen eines Mitgliedes 4-69 Kronen, in Árva aber 22'io Kronen. 
Auch dórt, wo dér Mitgliederbeitrag nach den durchschnittlichen 
Tageslöhnen bemessen wird, besonders aber dórt, wo dér that- 
sáchliche Tageslohn zűr Grundlage dér Bemessung dient, sind diese 
Abweichungen auch für die Erwerbsverhálínisse bezeichnend, es 
wird darum nicht uninteressant sein, hier wenigstens die Extrémé 
anzugeben. Die auf ein Mitglied entfallepden Mitgliederbeitráge waren 
nebst dem schon erwáhnten Komitat Árva in folgenden Munizipien 
die höchsten : Fiume (20-28 K), Budapest (17'5i K), Zágráb (16'7o K), 
Pozsony (16"28 K), Zimony (14-43 K), Komitat Szerém (13-99 K), 
Komitat Modrus-Fiume (13'34 K), Selmeczbánya (13"25 K) und Pécs 
(13"ü4 K). Die kleinsten Betráge dér Einzahlungen entfallen auf je 
ein Mitglied nach dern Komitat Szabolcs in folgenden Munizipien : 
Zombor (5'27 K), Komitat Csongrád (5.99 K), Komitat Alsó-Fehér 
(6-os K), Komitat Szilágy (6-13 K), Komitat Somogy (6'i4 K), Ko 
mitat Békés (6-45 K) und schliesslich Komitat Baranya (6-54 K). 
Mit einiger Abweichung — zumeist mit Aenderung dér Reihen- 
folge — weisen dieselben Munizipien auch die Extrémé dér auf 
ein Mitglied entfallenden Unterstützungsausgaben auf. Ein Kassen-