118*

táraknál  —  a  melyek  a  késedelmes  tagjárulék-fizetéstől  legtöbbet
szenvednek  —  csakugyan  évről-évre  emelkedik  az  egy  tagra  eső
tagjárulékok  aránya;  1895-ben  lO'aa  korona,  1898-ban  már  12  korona
tagjárulék  esett  egy  tagra.  Az  egy  tagra  eső  tagjárulék  legalacsonyabb ­
  az  ipartestületi  pénztáraknál,  valószinűleg  a  tanonczok  miatt,
a  kiknek  igen  csekély  a  tagjáruléka  és  legmagasabb  a  gyári  pénztáraknál, ­
  a  melyeknél  a  munkaadó  maga  vonván  le  a  tagjárulékokat, ­
  járulékhátralék  a  legtöbb  esetben  egyáltalán  nem  létezik.
A  kiadásokból  11  *25  korona  jut  egy  tagra  segélyezési  kiadás
czímén,  l'si  korona,  mint  igazgatási  költség  és  1"3S  korona  egyéb
kiadás.  Egy  tagnak  13"4s  koronányi  befizetéséből  tehát  11  *25  korona
térül  vissza,  mint  segélyezés  ;  átlagosan  tehát  évi  2 - 2s  korona  az,
a  mivel  egy  tag  a  pénztár  igazgatási  és  egyéb  kiadásaihoz  hozzájárul. ­
  Ennél  az  átlagnál  jelentékenyen  kedvezőbb  a  helyzet  ismét
a  gyári  pénztáraknál,  a  hol  a  tagok  befizetéseiből  csak  1  '25  korona
ném  térül  vissza  segély  alakjában;  2m  korona  a  magánegyesületi
pénztáraknál,  2’ss  korona  a  kerületieknél  és  2-57  korona  az  ipartestületi
  pénztáraknál  a  vissza  nem  térülő  befizetéseknek  egy  tagra
eső  aránya.  Némi  ellenmondás  látszik  ez  adatokban  azokkal  a  fönt
ismertetett  arányokkal  szemben,  hogy  az  ipartestületi  pénztárak
fordítják  bevételeik  legkisebb  részét  segélyezésre  és  költenek  legtöbbet ­
  igazgatási  czélokra,  holott  ez  utóbbi  adatok  szerint  a  magánegyesületi ­
  pénztáraknál  volna  [legnagyobb  az  igazgatási  és  egyéb
költségek  aránya.  E  látszólagos  ellenmondás  abban  leli  magyarázatát, ­
  hogy  az  ipartestületi  pénztáraknál  a  tagjárulékokból  eredő
bevétel  tényleg  kisebb,  mint  a  magánegyesületieknél  s  igy  ez  utóbbiak ­
  a  nagyobb  és  szabályosabban  befolyó  járulékok  terhére  —  a
segélyezési  kiadások  arányának  elég  magas  volta  mellett  is  —
inkább  eszközölhetnek  egyéb  kiadásokat  is.  Az  egy  tagra  jutó  segélyezési ­
  kiadások  összege  csak  a  kerületi  pénztáraknál  mutat  évrőlévre
  fokozatos  emelkedést,  az  1895.  évi  8 - is  koronáról  1898-ig
9*47  koronára  növekedvén.  15  és  fél  korona  körül  ingadozik  ez  az
arány  a  gyári  pénztáraknál;  az  ipartestületieknél  1895-ben  még
7  koronán  alul  volt,  azután  hirtelen  8'77  koronára  szökkent  s  1897
óta  ismét  csökkenve,  végre  8*oi  koronára  hanyatlott.  A  magánegyesületi ­
  pénztáraknál  1898-ban  11  *57  korona  volt,  ezúttal  legnagyobb
a  megfigyelt  négy'  év  közül.
Mindezek  az  ingadozások  a  részletekben  leginkább  a  tagnak
vagy  hozzátartozóinak  tényleg  kiutalt  segélyeknél,  nevezetesen  a
táppénznél,  gyerekágyi  segélynél,  temetkezési  segélynél  jutnak  legélesebben ­
  kifejezésre.  A  kerületi  pénztáraknál  a  segélyezési  kiadások
növekvő  mérve  különben  egyebütt  is  kitűnik,  csupán  a  kórház
ápolási  díjnál  mutatkozik  az  utolsó  évben  stagnálás  s  az  orvosi,
szülésznői  díjaknál  1896-hoz  képest  némi  visszaesés.  A  gyári  pénztáraknál ­
  a  gyógyszertári  és  orvosi  díjak  költsége  igen  magas  a
kórházi  ápolási  díj  rovására.
Az  egy  tagra  eső  tagjárulékok  és  segélyezési  kiadások  mérve
törvényhatóságonkint  is  igen  eltérő.  Szabolcs  vármegyében  egy
tagnak  évi  befizetése  4 - 69  koronát  tett,  Árvában  pedig  22'io  koronát.
Ott  is,  a  hol  a  tagjárulék  átlagos  napibérek  szerint  vettetik  ki,  de
különösen  ott,  a  hol  a  kivetés  alapjául  a  tényleges  napibér  szolgál,
ezek  az  eltérések  igen  jellemzők  a  kereseti  viszonyokra  is,  miért
is  nem  lesz  érdektelen  legalább  a  szélsőségeket  itt  bemutatni.  Az
egy  tagra  eső  tagjárulék  a  már  említett  Árva  vármegyén  kívül
legmagasabb  volt  a  következő  törvényhatóságokban:  Fiume  (20*28  k.),
Budapest  (17*si  k.),  Zágráb  (16to  k  ),  Pozsony  (16"28  k.),  Zimony
(14-43  k.),  Szerém  vármegye  (13’90  k.),  Modrus-Fiume  vármegye
(13-st  k.),  Selmeczbánya  (13-as  k.)  és  Pécs  (13'oi  k.).  Legalacsonyabb
összegű  befizetés  esik  egy-egy  tagra  Szabolcs  vármegye  után:
Zomborban  (5'2t  k.),  Csongrád  vármegyében  (5‘99  k.),  Alsó-Fehér
vármegyében  (6-93  k.),  Szilágyban  (6-is  k.),  Somogybán  (6-14  k),
Bács-Bodrog  vármegyében  (6"84  k.),  Csanád  vármegyében  (6*37  k.),
Békésben  (6'46  k.)  és  végül  Baranya  vármegyében  (6'ő4  k.).  Némi
eltéréssel  —  és  leginkább  a  sorrend  megváltozásával  —  ugyanezek
a  törvényhatóságok  szerepelnek  az  egy  tagra  eső  segélyezési  kiadások ­
  szélsőségeinél  is.  Egy  pénztári  tag  legkevesebb  segélyt  kapott
Szilágy  vármegyében,  2.97  koronát;  utána  következnek  Csongrád
vármegye  (3'oo  k.),  Zombor  (3-is  k.),  Baja  (3-95  k.),  Szabolcs  várbeitráge

  am  meisten  zu  leiden  habén,  nimmt  das  Verháltnis  dér
auf  je  ein  Mitglied  entfallenden  Mitgliederbeitráge  faktisch  von  Jahr
zu  Jahr  zu;  1895  entfielen  10-92  Kronen,  1898  aber  schon  12  Kronen
  Mitgliederbeitráge  auf  je  ein  Mitglied.  Die  auf  je  ein  Mitglied,
kommenden  Mitgliederbeitráge  sind  bei  den  Gewerbekorporations-Kassen
  die  geringsten,  wahrscheinlich  wegen  dér  Lehrlinge,  dérén
Mitgliederbeitráge  sehr  gering  sind;  am  höchsten  sind  sie  bei  den
Fabrikskassen,  bei  welchen  dér  Arbeitgeber  die  Mitgliederbeitráge
selbst  in  Abzug  bringt,  und  daher  Beitrágerückstánde  in  den  meisten
Fállen  überhaupt  nicht  vorkommen.
Von  den  Ausgaben  entfallen  auf  ein  Mitglied  11  '25  Kronen,
an  Unterstützungsausgaben,  l'8i  Kronen  an  Vervvaltungskosten  und
1  "ás  Kronen  an  sonstigen  Ausgaben.  Von  den  Einzahlungen  eines
Mitgliedes  per  13'48  Kronen  werden  alsó  IP25  Kronen  als  Unterstützung
  zurückerstattet;  ein  Mitglied  trágt  alsó  jáhrlich  durchschnittlich
  2"23  Kronen  zu  den  Verwaltungs-  und  sonstigen  Ausgaben ­
  dér  Kasse  bei.  Bedeutend  günstiger  als  dieser  Durchschnitt
ist  die  Lage  wieder  bei  den  Fabrikskassen,  wo  von  den  Mitgliederbeitrágen
  nur  P25  Kronen  nicht  in  dér  Form  von  Unterstützungen
ersetzt  werden  ;  bei  den  Privatvereinskassen  betrágt  dér  aus  den
Einzahlungen  nicht  zurückerstattete  Theil  für  je  ein  Mitglied  2’9i
Kronen,,  bei  den  Bezirkskassen  2"53  Kronen  und  bei  den  Gewerbekorporationskassen
  2"57  Kronen.  In  dicsen  Daten  scheint  ein  Widerspruch
  gegenüber  den  oben  besprochenen  Verháltnissen  bezüglich
dessenzu  obwalten,  dass  die  Gewerbekorporationskassenden  kleinsten
Theil  ihrer  Einnahmen  zu  Unterstützungen  verwenden  und  dasmeiste
  auf  Verwaltungszwecke  ausgeben,  wo  doch  dicsen  letzten
Daten  gemáss  die  höchste  Verháltniszahl  dér  Verwaltungs-  und
sonstigen  Auslagen  sich  bei  den  Privatvereins-Kassen  zeigen  würde.
Dieser  scheinbare  Widerspruch  flndet  seine  Erklárung  darin,  dass
bei  den  Gewerbekorporations-Kassen  die  Einnahmen  aus  den  Mitgliederbeitrágen
  faktisch  geringer  sind,  als  bei  den  Privatvereins-Kassen,
  und  diese  letztern  zu  Lasten  dér  grösseren  und  regelmássiger
  einlaufenden  Beitráge  —  bei  alldem,  dass  das  Verháltnis  dér
Unterstützungs-Ausgaben  hoch  genug  ist  —  leichter  auch  andere
Ausgaben  machen  können.  Die  Summe  dér  auf  je  ein  Mitglied
entfallenden  Unterstützungs-Ausgaben  zeigt  nur  bei  den  Bezirkskassen ­
  eine  stufenweise  Zunahme  von  Jahr  zu  Jahr,  und  ist  von
8"i3  Kronen  im  Jahre  1895  bis  1898  auf  9-47  Kronen  angewachsen.
Bei  den  Fabrikskassen  ist  dies  Verháltnis  circa  15 1 /a  Kronen  ;  bei
den  Gewerbekorporations-Kassen  war  es  noch  1895  weniger  als
7  Kronen,  stieg  dann  plötzlich  auf  8"77  Kronen,  nahm'seit  1897
wieder  ab  und  sank  schliesslich  auf  8'oi  Kronen  hérab.  Bei  den
Privatvereinskassen  betrug  es  1898  1  1-57  Kronen  und  stand
damals  von  den  beobachteten  vier  Jahren  am  höchsten.
All  diese  Schwankungen  gelangen  in  den  Details  bei  den  den
Mitgliedern  oder  ihren  Angehörigen  faktisch  angewiesenen  Unterstützungen, ­
  namentlich  bei  dem  Pílegegeld,  derKindbett-Unterstützung,
dér  Leichenbestattungs-Unterstützung  am  prágnantesten  zum  Ausdrucke.
  Die  Unterstützungsausgaben  zeigen  bei  den  Bezirkskassen
auch  sonst  eine  Steigerung,  nur  bei  den  Spitalspflegegebühren  érgibt
  sich  im  letzten  Jahre  eine  Stagnirung  und  bei  dér  Bezahlung
dér  Arzte  und  Hebammen  dem  Jahre  1896  gegenüber  einiger  Rückgang.
  Bei  den  Fabrikskassen  sind  die  Ausgaben  für  Apothekerspesen
  und  Arztehonorare  auf  Kosten  dér  Spitalspflegegebühren
zu  hoch.
Das  Maass  dér  auf  ein  Mitglied  entfallenden  Mitgliederbeitráge
und  Unterstützungsausgaben  ist  auch  nach  Munizipien  ein  sehr
verschiedenes.  Im  Komitat  Szabolcs  betrugen  die  jáhrlichen  Einzahlungen ­
  eines  Mitgliedes  4-69  Kronen,  in  Árva  aber  22'io  Kronen.
Auch  dórt,  wo  dér  Mitgliederbeitrag  nach  den  durchschnittlichen
Tageslöhnen  bemessen  wird,  besonders  aber  dórt,  wo  dér  thatsáchliche
  Tageslohn  zűr  Grundlage  dér  Bemessung  dient,  sind  diese
Abweichungen  auch  für  die  Erwerbsverhálínisse  bezeichnend,  es
wird  darum  nicht  uninteressant  sein,  hier  wenigstens  die  Extrémé
anzugeben.  Die  auf  ein  Mitglied  entfallepden  Mitgliederbeitráge  waren
nebst  dem  schon  erwáhnten  Komitat  Árva  in  folgenden  Munizipien
die  höchsten  :  Fiume  (20-28  K),  Budapest  (17'5i  K),  Zágráb  (16'7o  K),
Pozsony  (16"28  K),  Zimony  (14-43  K),  Komitat  Szerém  (13-99  K),
Komitat  Modrus-Fiume  (13'34  K),  Selmeczbánya  (13"25  K)  und  Pécs
(13"ü4  K).  Die  kleinsten  Betráge  dér  Einzahlungen  entfallen  auf  je
ein  Mitglied  nach  dern  Komitat  Szabolcs  in  folgenden  Munizipien  :
Zombor  (5'27  K),  Komitat  Csongrád  (5.99  K),  Komitat  Alsó-Fehér
(6-os  K),  Komitat  Szilágy  (6-13  K),  Komitat  Somogy  (6'i4  K),  Komitat ­
  Békés  (6-45  K)  und  schliesslich  Komitat  Baranya  (6-54  K).
Mit  einiger  Abweichung  —  zumeist  mit  Aenderung  dér  Reihenfolge
  —  weisen  dieselben  Munizipien  auch  die  Extrémé  dér  auf
ein  Mitglied  entfallenden  Unterstützungsausgaben  auf.  Ein  Kassen-