G*
szinte ki van zárva baleset kimaradásának lehetősége, egyáltalában nem
folyik be jelentés. Nem egyszer fordul elő, hogy az iparhatóságok jegyzék
alakban sommásan mutatnak ki nagyszámú baleseteket, melyeknek csak
kisebb részéről van jelentés, nagyobb részéről ellenben elmarad s miután
a részletes feldolgozás csak az egyes jelentések alapján történhetik, utóbbi
balesetek a combinativ összeállításból természetesen kimaradnak.
Az adatgyűjtés nagy hiányossága másodsorban, hogy majdnem lehe
tetlen a jelenleg rendelkezésre álló anyag alapján annak megállapítása,
hogy az esetek mely hányadában és mely esetekben terheli a felelősség a
balesetért a munkaadót és mely esetekben a sérültet vagy munkástársait.
A beküldött jelentések majdnem kivétel nélkül vagy a sérült vigyázatlan
ságának vagy a véletlennek tulajdonítják a baleset bekövetkezését és a bal
eset részletes leírása is,. mely különben hivatva volna a baleset okának
megállapithatására legalább következtetés útján támpontokat nyújtani, hiá
nyosságánál fogva a legritkább esetben alkalmas a munkaadó felelősségé
nek kiderítésére. Pedig ezen körülménynek megállapítása a balesetbizto
sítási törvény előkészithetése szempontjából, mely czélra a baleseti statisztika
tulajdonképen szolgálni hivatva volna, alapvető fontossággal bir s addig,
a mig a baleseti statisztika e tekintetben megbízhatóbb adatokat nem nyújt,
egy törvényjavaslat előkészítésénél inkább félrevezetni, mintsem bármi irány
ban is útbaigazítani volna alkalmas.
A statisztikái anyagnak nagy hiányossága, számos balesetnek be
jelentetlenül maradása és a balesetek okának az esetek túlnyomó számá
ban helytelen kimutatása vagy kideritetlensége kétségkívül onnan ered,
hogy egyrészt a bejelentési kötelezettség teljesítése, valamint a baleset
okának közlése teljesen a munkaadó egyéni belátására, illetve minden
ellenőrzés ■ nélkül tisztán az ő kötelességérzetére bizatik, kívánatos volna
tehát, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítése valamely alkalmas módon,
esetleg a balesetekre vonatkozó legfőbb adatoknak egyidejűleg a beteg-
segélyző pénztárak és a balesetbiztosító társaságok útján is leendő gyűjtése
által hatásosan ellenőriztessék, másrészt pedig, hogy a baleset oka, illetve
a felelősség kérdése minden egyes esetben vagy legalább az esetek nagy
többségében az illetékes iparfelügyelő vagy más ipari hatóság közbejöttével
állapíttassák meg.
Ezek mellett szükségesnek mutatkozik a baleseti jelentések kérdo-
pontjainak szabatosabb szövegezése is, minthogy a hiányos feleletek rész
ben onnan is származnak, hogy a kérdések nincsenek helyesen intézve ;
például a jelentés egyik legfontosabb tárgyára a baleset időpontjára vonat
kozó kérdés »a baleset bekövetkezésének ideje« szavakkal van szövegezve
(az év, hó, nap és óra kitüntetésére való utalás nélkül), minek folytán a
legáltalánosabb s minden részletesebb, tanulságosabb feldolgozásra elégtelen
megjelölések érkeznek be.
Az előadottakra tekintettel leginkább czélravezető eljárásnak vélném,
hogy a baleseti statisztikának az 1893. évi XXVIII. t.-cz. keretében helyes
alapon való újjászervezése érdekében a m. kir. központi statisztikai hivatal
egy általam megbízandó tisztviselője az ipari főfelügyelőségnek a t. ipari
szakosztály által kijelölendő valamelyik tagja részvételével néhány ipar-
vállalatnál helyszíni tanulmányokat tegyen s az adatgyűjtés ellenőrzésének
módozatait egyes betegsegélyző pénztárakkal és balesetbiztosító társasá
gokkal is megbeszléve úgy az adatgyűjtés menetére, valamint az új bejelen
tési lap szövegére nézve készítsen tüzetes javaslatot, a melynek alapján
m. kir. központi statisztikai hivatal a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt
álló minisztérium IX. szakosztályává! egyetértőleg, illetve Nagyméltóságod
magas jóváhagyásának fentartásával állapíthatná meg a baleseti statisztikai
adatgyűjtésnél követendő eljárást és alkalmazandó kérdőívet.. .
... Végül nem mulaszthatom el ismételten hangsúlyozni, hogy az
eddig begyült baleseti statisztikai anyag alapján nyerhető statisztikát úgy
az esetek jelentékeny részének a statisztikából való kimaradása, valamint
a legfontosabb tudnivalónak, a baleset okának kideritetlensége vagy hely
telen kimutatása következtében tiszteletteljés véleményem szerint sem törvény-
előkészitési, sem közigazgatási czélra tanulságosan felhasználni nem lehet,
sőt hogy az ily, minden tekintetben hiányos adatok felhasználása az ügyre
nézve károsabb volna, mintha egyáltalában semmiféle adatok sem állaná
nak rendelkezésre.
A kereskedelemügyi minister úr június hó 21-én 39.820. sz.
alatt kelt elhatározásával helyet adott a statisztikai hivatal felterjesz
tésének, s megbízta a hivatalt, hogy a baleseti statisztika czélszerű
reformálásának kérdését tanulmányozza s tervezeteit terjeszsze jóvá
hagyás elé. A tanulmányozás még az 1898. év nyarán és őszén
megtörtént, s a statisztikai hivatal október hó 12-én 4812. eln. sz.
alatt kelt felterjesztésével már bemutatta reformjavaslatait a keres
kedelemügyi minister úrnak az új felvételi minták tervezeteivel
együtt. A reform fő jellemvonása a balesetbejelentéseknek több
Unfálle bei dér Naiur dér betreffenden Unternehmung fást ausgeschlossen ist.
Es kommt wiederholt vor, dass die Gewerbebehörden zahlreiche Unfálle
in dér Form einer Lista summarisch ausweisen, von denen nur über den klei-
neren Theil Meldungen vorliegen, diese aber über den grösseren Theil aus-
geblieben S'ind, und da die detaillirtc Aufarbeitung nur auf Grund dér einzelnen
Meldungen erfolgen kann, bleiben diese letzteren Unfálle von dér kom-
binativen Zusammenstellung natürlich aus.
Ein grosser Mangel dér Datensammlung bestcht in zweiter Reihe
darin, dass es auf Grund des gegenwártig zűr Verfügung stehenden Ma
terials beinahe unmöglich ist, festzustellen, in welcher Quote dér Falié
und in welchen Falién die Verantwortung für den Unfall den Arbeitgeber
trifft und in welchen Falién den Verletzten oder seinen Mitarbeiter. Die
eingesendeten Meldungen schreiben das Ereignen des Unfalls fást aus-
nahmslos entweder dér Unaohtsamkeit des Arbeiters oder dem Zufalle zu,
und auch die detaillirte Schilderung des Unfalles, welche übrigens berufen
wáre, bei dér Konstatirung dér Ursachen des Unfalles wenigstens im Wege
dér Folgerungen Stützpunkte zu bieten, ist zufolge ihrer Mangelhaftigkeit
nur in den seltensten Falién geeignet, die Verantwortlichkeit des Arbeit-
gebers darzulegen. Und doch besitzt vöm Gesichtspunkte dér Vorbereitung
des Unfallversicherungs-Gesetzes, welchem Zwecke zu dienen die Unfall-
statistik eigentlioh berufen wáre, dieser Umstand grundlegende Wichtigkeit,
und so lángé die Unfallstatistik in dieser Hinsicht keine verlásslicheren
Daten liefert, wáre sie bei dér Vorbereitung eines Gesetzentwurfes rnehr
geeignet irrezuführen, als in welcher Richtung immer zu orientiren.
Dér grosse Mangel des statistisoheri Materials, das Ausbleiben dér
Anmeldung von vielen Unfállen und bei dér überwiegenden Zahl dér Un
fálle dér unrichtige Ausweis dér Ursache dér Unfálle oder dér völlige
Ausfall dér Klarlegung dieser Ursache rührt unzweifelhaft daher, dass
einestheils die Erfüllung dér Meldepflicht, sowie die Angabe dér Ursache
des Unfalles ganz dér individuellen Einsicht des Arbeitgebers, beziehungs-
weise ohne jegliche Kontrolié rein seinem Pflichtgefühle überlassen bleibt;
es wáre daher erwünscht, dass die Erfüllung dér Meldepflicht in irgend
einer geeigneten Weise, eventuell durch die gleichzeitig zu erfolgende
Sammlung dér auf die Unfálle bezüglichen hauptsáchliohsten Daten im
Wege dér Krankenkassen und dér Unfallversicherungs-Gesellschaften wirk
sam kontrollirt werde, anderseits aber, dass die Ursache des Unfalles,
beziehungsweise die Frage dér Verantwortlichkeit in jedem einzelnen Falle
oder wenigstens in dér grossen Mehrzahl dér Fálle unter Intervention des
kompetenten Gewerbeinspektors oder einer andern Gewerbebehörde kon
trollirt werde.
Ausserdem ergibt sich auch die Nothwendigkeit dér práziseren Fas-
sung dér Fragepunkte dér Unfallmeldungen, da die mangelhaften Antworten
zum Theil auch daher kommen, dass die Fragen nicht richtig gestellt sind ;
so z. B. ist die auf einen dér wichtigsten Momente dér Anmeldung, auf
den Zeitpunkt des Unfalles bezügliche Frage in folgende Worte gefasst:
»Zeit des Ereignens des Unfalles* (ohne. Andeutung dessen, dass Jahr,
Monat, Tag und Stunde anzugeben sind), demzufolge die allgemeinsten
Angaben einlangen, die sich zu keiner eingehenderen instruktiveren Auf
arbeitung eignen.
Mit Rücksicht auf das Gesagte würde ioh es für. das zweckdienlichste
Verfahren haltén, dass im Interessé dór im Rahmen des G.-A. XXVIII: 1893
und auf richtiger Grundlage zu erfolgenden Reorganisation dér Unfallstatistik
ein durch mich zu nominirender Beamte des k. u. statistischen Zentralamtes
bei Theilnahme eines durch die g. Gewerbe-Fachsektion zu designirenden
Mitgliedes des Gewerbe-Oberinspektorates bei einigen Gewerbeunterneh-
mungen an Őrt und Stelle Studien mache, und die Modalitáten def Kontrolle
dér Datensammlung auch mit den Krankenkassen und Unfallversicherungs-
Gesellschaften besprechend, sowohl bezüglich des Ganges dér Daten
sammlung, als auch hinsiohtlich dér Textirung des neuen Meldezettels
einen eingehenden Entwurf ausarbeite, auf dessen Grundlage das k. u. sta-
tistische Zentralamt im Einvernehmen mit dér IX. Fachsektion des unter
dér weisen Leitung Eurer. Excellenz stehenden Ministeriums, beziehungs
weise mit Vorbehalt dér hohen Genehmigung Eurer Excellenz das bei dér
unfallstatistischen Datensammlung zu befolgende Verfahren und den zűr
Verwendung zu gelangenden Fragebogen feststellen könnte
Schliesslich kann ich es nicht unterlassen, wiederholt zu betonén,
dass die auf Grund des bisher ángesammelten unfallstatistischen Ma
terials sich ergebende Statistik sowohl zufolge des Ausbleibens eines
betráchtlichen Theiles dér Fálle aus dér Statistik, als auch demzufolge,
dass dér wichtigste Umstand, die Ursache des Unfalls, nicht ergründet oder
unrichtig ausgewiesen wurde, nach meiner ehrerbietigen Meinung weder
zum Zweck dér Gesetzesvorbereitung, noch zu dem dér Adrainistration
mit Erfolg verwendet werden kann, ja dass die Verwendung solcher in
jeder Hinsicht fehlerhaften Daten für die Saohe nachtheiliger wáre, als wenn
überhaupt gar keine Daten zűr Verfügung stánden.
Dér Herr Handelsminister hat mit seiner Entscheidung vöm
21. Juli 1898 Zahl 39.820 dér Vorlage des statistischen Amtes statt-
gegeben und das Amt betraut, die Frage dér zweckmassigen
Reform dér Unfallstatistik zu studiren und seine Entvvürfe zűr
Genehmigung vorzulegen. Das Stúdium wurde noch im Sommer
und Herbst 1898 vorgenommen, und das statistische Amt legte
seine Reformvorschláge sammt dem Entvvürfe dér neuen Aufnahms-
Formulare schon mit dér Unterbreitung am 12. Október unter Praes.
Zahl 4812 dem Herrn Handelsminister vor. Dér Haupt-Karakterzug dér
Reform ist die mehrseitige Kontrolle dér Unfallmeldungen. Dér
eine Modus ist die Volksbewegungs-Statistik, welche auf den Zet-
