142* 
50 százalékában — s ez eltérő fokozatoknak az egyes években 
különböző összetalálkozása lehetett, sőt a munkabérek (s ezek révén 
a tápdíjak) általában is emelkedhettek, a mire nézve nincsenek pozitív 
adataink, részben pedig abban leli megokolását, hogy a segélyezési 
kiadásoknak egy része nem szükségképen emelkedik a segélyezési 
esetek és napok számának emelkedésével, hanem vagy változatlanul 
marad, mint az orvosok fizetése, vagy kisebb arányokban növekszik, 
mint a gyógyszertári számlák, önként érthető lévén, hogy például 
a második, harmadik héten betegeskedő tag már rendszerint nem kap 
annyi új gyógyszert, mint betegségének első hetében. 
A taglétszám növekedéséhez képest a fenti összeállítás szerint tehát 
másfélszeres arányban emelkedtek a segélyezési kiadások. A munka 
képtelenségi napok száma pedig a taglétszámhoz képest hatszoros, 
a segélyezési kiadásokhoz képest négyszeres növekedést mutat fel. 
Leginkább szembetűnő a tápdíjas és kórházi napok szaporo 
dása az 1895-ről 1896-ra történő változásnál; ebben az évben 
ugyanis a taglétszám növekedése 3'to százalék volt, a segélyezési 
kiadásoké 9*eo százalék, a tápdíjas és kórházi napoké pedig 59*43 
százalék. Ez a felötlő változás talán részben az adatszolgáltatás 
javulásából is magyarázható; az 1895. évben ugyanis, mint emlí 
tettük volt, főleg a betegségi statisztika adatainak közlése legtöbb 
kívánni valót hagyott maga után. Hogy azonban 1895-ről 1896-ra 
tényleg igen magas lehetett a tápdíjas és kórházi napok arányának 
emelkedése, az abból is következtethető, hogy a taglétszám gyara 
podásához mérten a segélyezési kiadások aránya is hatalmas, — a 
tárgyalt évek során a legnagyobb — növekvést mutat, holott a 
kiadási tételek adatainak beszolgáltatása tapasztalat szerint legtöbb 
ször megbízható szokott lenni, meit a pénztárak zárószámadásai a 
felügyelő bizottságnak, közgyűlésnek és az iparhatóságnak felülvizs 
gálatán is keresztül mennek. A segélyezési kiadások nagyobb növek 
vése pedig adataink szerint a keresetképtelenségi napoknak még 
nagyobb emelkedését igazolja. 
1896- ról 1897-re a taglétszám növekedése 3*52 °/o, a segélye 
zési kiadásoké 3*oe százalék, a tápdíjas és kórházi napok száma 
pedig 4*si °/o emelkedést mutat. Ez az év az egyetlen, a melynél 
a segélyezési kiadások kisebb arányban emelkednek, mint a tag 
létszám. A részletekig visszamenve, ezt a kisebb arányú emelke 
dést megtaláljuk úgy a kerületi pénztáraknál, mint az ipartestületiek 
nél ; a gyáriaknál nagyobb a segélyezési kiadások emelkedése, mint 
a taglétszámé, a magánegyesületi pénztáraknál ellenben mind a kettő 
csökkenést mutat, a taglétszám jelentéktelent, 0*19 százaléknyit, a 
segélyezési kiadások azonban 4*36 százaléknyit. 
1897- ről 1898-ra 7'26 százalékos a taglétszám emelkedése ; 
a segélyezési kiadások valamivel magasabb arányban növekedtek, 
8*73 százalékkal, még erősebben azonban a tápdíjas és kórházi 
napok száma, a mely 14*56 százaléknyi emelkedést tüntet fel 1898-ban 
az előző évi állapottal szemben. 
A száz tagra eső tápdíjas napok száma 1898-ban és 1897- 
ben a gyári és vállalati pénztáraknál a legnagyobb; azután — ke 
vés különbséggel — a magánegyesületi pénztárak következnek, 
majd pedig a kerületiek; az ipartestületi pénztárak igénybevétele 
jóval alatta marad a többieknek. Az 1896. évi adatok a magán 
egyesületi pénztárak legnagyobb igénybevételéről szólnak, azután a 
kerületiekéről s csak harmadsorban következnek a gyári pénztárak. 
1895-ben szintén a magánegyesületi pénztáraknál rúgott legmaga 
sabbra a tápdíjas napok száma, ezt követték a gyáriak, a kerü 
letiek s messze távolban az ipartestületi pénztárak. 
A kórházi napok száma az évvégi taglétszám százalékában 
1898-ban 80*62°/o volt, az előző évben 66*72°/o, 1896-ban 75*oo°/o 
és 1895-ben 50*7i°/o. 1897-ben tehát visszaesés mutatkozik ugyan, 
de a többi években mind növekvés; 1895-től 1898-ig harmicz 
százalékkal emekedett a kórházakban ápoltak arányszáma. 1897-et 
kivéve a kórházi napok száma is a gyári pénztáraknál magasodik 
föl legjobban; 1897-ben ipartestületi pénztáraink vétettek e tekin 
tetben leginkább igénybe. A kerületi pénztárak arányszáma leg- 
kevésbbé van alávetve ingadozásnak (a mi egyrészről az adatok 
jósága mellett is bizonyít), s az országos átlagtól legkevesebb 
eltérést mutat. 1895. évi arányaihoz képest a pénztárak mindegyik 
wird — zumeist mit 50 Perzent des Lohnes — und dass diese 
verschiedenen Stufen in den einzelnen Jahren auf verschiedene 
Weise zusammentreffen konnten, ja dass auch die Arbeitslöhne (und 
demzufolge auch die Pflegegelder) im allgemeinen sleigen konnten, 
in welcher Hinsicht keine positiven Daten zűr Verfügung stehen ; 
zum Theil findet es auch darin seine Begründung, dass ein Theií 
dér Unterstützungsausgaben nicht nothwendigerweise mit dér Ver- 
mehrung dér Zahl dér Unterstützungsfálle und -Tagé zunimmt, 
sondern entweder unverándert bleibt, wie das Gehalt dér Arzte, 
oder nur in geringem Maasse zunimmt, wie die Apothekerrech- 
nungen, wobei es selbstverstandlich ist, dass das kranke Mitglied 
in dér zweiten, dritten Woche seines Krankseins gewöhnlich nicht 
soviel neue Medikamente erhált, wie in dér ersten Woche. 
lm Vergleich zűr Vermehrung des Mitgliederstandes habén 
alsó laut dér obigen Zusammenstellung die Unterstützungsausgaben 
anderthalbmal zugenommen. Die Zahl dér Tagé dér Arbeitsunfáhig- 
keit aber zeigt im Verhaltnis zum Mitgliederstande eine Vermehrung 
um das sechsfache, im Verhaltnis zu den Unterstützungsausgaben 
eine um das vierfaehe. 
Am auffallendsten ist die Zunahme dér Pflegegeld- und 
Spitalstage bei dér von 1895 auf 1896 erfolgten Veránderung; in 
diesem Jahre betrug námlich die Vermehrung des Mitgliederstandes 
3’79 Perzent, die dér Unterstützungsausgaben 9’eo Perzent, die dér 
Pflegegeld- und Spitalstage aber 59*43 Perzent. Diese auffállige 
Veránderung lasst sich vielleicht zum Theil auch aus dér Ver- 
besserung dér Datenlieferung erkláren; im Jahre 1895 hat námlich, 
wie schon erwáhnt, die Mittheilung besonders dér Daten dér 
Krankheitstatistik am meisten zu wünschen übrig gelassen. Dass 
aber die Vermehrung des Verháltnisses dér Pflegegeld- und Spitals 
tage von 1895 auf 1896 faktisch sehr gross gewesen sein mag, 
kann auch daraus gefolgert werden, dass im Vergleich zűr Zunahme 
des Mitgliederstandes auch das Verhaltnis dér Unterstützungsaus 
gaben eine máchtige — in dér Reihe dér besprochenen Jahre die 
grösste — Vermehrung zeigt, wo doch die Einlieferung dér Daten 
dér Ausgabeposten erfahrungsgemass meistens verlásslich zu sein 
pflegt, da die Schlussrechnungen dér Kassen die Revision des 
Aufsichtskomités, dér Generalversammlung und dér Gewerbebehörde 
zu passiren habén. Die grössere Vermehrung dér Unterstützungs 
ausgaben bezeugt aber nach unseren Daten eine noch grössere 
Zunahme dér Tagé dér Erwerbsunfáhigkeit. 
Von 1896 auf 1897 betrágt die Vermehrung des Mitglieder 
standes 3‘52°/o, dér Unterstützungskosten 3'oe 0 /o, dér Zahl dér 
Pflegegeld- und Spitalstage aber 4*8i°/o. Dies ist das einzige Jahr, 
in welchem die Unterstützungsausgaben in geringerem Maasse 
zunehmen, als dér Mitgliederstand.' Auf die Details zurückgehend, 
finden wir diese geringere Vermehrung sowohl bei den Bezirks- 
kassen, als auch bei den Gewerbekorporationskassen; bei den 
Fabrikskassen ist die Zunahme dér Unterstützungsausgaben grösser, 
als die des Mitgliederstandes. Bei den Privatvereinskassen aber 
zeigén beide eine Verminderung, dér Mitgliederstand eine unbe- 
deutende, nur 0'i9 Perzent, die Unterstützungsausgaben aber 
4*36 Perzent. 
Von 1897 auf 1898 steigt die Mitgliederzahl um 7*26 Perzent; 
die Unterstützungsausgaben habén sich in einem etwas grösseren 
Maasse, um 8*73 Perzent vermehrt, noch stárker die Zahl dér 
Pflegegeld- und Spitalstage, welche in 1898 dér Lage des Vor- 
jahres gegenüber eine Zunahme von 14*56 Perzent zeigt. 
Die Zahl dér auf hundert Mitglieder entfallenden Pílegegeld- 
Tage ist in 1895 und 1897 bei den Fabriks- und Unternehmungs- 
kassen am grössten ; darauf folgen — mit geringem Unterschiede — 
die Privatvereins-Kassen, dann die Bezirkskassen; die Inanspruch- 
nahme dér Gewerbekorporations-Kassen bleibt weit unter den 
übrigen. Die Daten vöm Jahre 1896 zeugen von dér grössten 
Inanspruchnahme dér Privatvereins-Kassen, dann dér Bezirks 
kassen und nur in dritter Reihe folgen die Fabrikskassen. Ende 
1895 war die Zahl dér Pflegegeldtage bei den Privatvereins- 
Kassen am höchsten, hierauf folgten die Fabrikskassen und die 
Bezirkskassen, wáhrend die Gewerbekorporations-Kassen weit 
zurückblieben. 
Die Zahl dér Spitalstage betrug 1898 80*62°/o des Mitglieder 
standes am Ende des Jahres, im Vorjahre 66*72°/o, 1895 75*oo°/o 
und 1895 50*7i°/o> lm Jahre 1897 zeigt sich alsó ein Rückgang, 
in allén übrigen Jahren aber eine Zunahme; von 1895 bis 1898 
hat die Verháltniszahl dér in den Spitálern Gepflegten um dreissig 
Perzent zugenommen. 1897 ausgenommen, ragt auch die Zahl dér 
Spitalstage bei den Fabrikskassen am höchsten empor; 1897 sind 
in dieser Hinsicht die Gewerbekorporations-Kassen am meisten in 
Anspruch genommen worden. Die Verháltniszahl dér Bezirks 
kassen ist den Schwankungen am wenigsten ausgesetzt (was eines- 
theils auch für die Güte dér Daten zeigt), und zeigt die geringste 
Abweichung vöm Landesdurchschnitt. Im Vergleich zu den Ver-