90*
iparos segédeknek ez a gyakori helyváltoztatása visszahat a kerületi
betegsegélyző pénztárak taglétszámának hullámzására is, mert az
ország igen aránytalanul és egyenetlenül lévén ipartestületi pénztárakkal
behálózva, az ipartestületi pénztárból kivált iparossegéd
igen gyakran új munkahelyén a kerületi pénztár tagjává lesz s
viszont megfordítva is, a kerületi pénztárból kilépve az ipartestületi
pénztárak taglétszámát gyarapíthatja.
Az ipartestületi pénztáraknál tapasztalható magas fokú hullámzást
magyarázza különben az is, hogy az időszakhoz kötött iparágak
nagyrészben az ipartestületekhez tartozván, ezeknek munkáseleme
is az ipartestületi pénztárak kötelékében él, illetőleg e pénztárakba
lép be tömegesen a munka idején s ezektől válik meg ugyancsak
tömegesen a munka befejeztével.
Átlagon felüli a kerületi pénztárak taghullámzása is; 1898-ban
a kerületi pénztárak minden 1000 tagjára 1425 főnyi belépés és
1346 kilépés j ütött. Ehhez hasonlóan erős, sőt a belépések számát
tekintve még erősebb fluktuáczió mutatkozik az 1895. év tagsági
forgalmánál is; az 1896. és 1897. évek kisebb mozgalmat tüntetnek
fel. Bár mint említők, a kerületi pénztáraknál a taghullámzás átlagon
felüli, mégis az itt mutatkozó arányokat tekinthetjük az ipari munkások,
illetőleg a betegsegélyző pénztári tagok mozgalmára vonatkozólag
a legtipikusabb adatoknak, nemcsak azért, mert a kerületi pénztárak
foglalják magukban a pénztári tagok zömét s nemcsak azért,
mert az ipari munkások minden faját és a foglalkozások minden ágát
e pénztárak egyesitik magukban, úgy, hogy az eltérések ezen keretek
közt simulnak ki és olvadnak össze leginkább, hanem azért is, mert a
kerületi pénztáraknak a tagsági hullámzásra vonatkozó adatszolgáltatása
kétségtelenül a legmegbízhatóbb, mig egyéb pénztáraknál a szükséges
nyilvántartások hiánya, az adminisztráczió kevésbbé szigorú
volta mellett ezek az adatok gyakran csak hozzávetőleges értékűek.
A gyári pénztáraknál például szembetűnő az aránylag alacsony
taghullámzás. A gyári és vállalati pénztárak 1000 tagjára 1898-ban
csak 597 főnyi belépés és 503 kilépés jutott s kisebb eltérésektől
eltekintve körülbelül ugyanezek az arányok mutatkoznak a megelőző
három év adatainál is. Éppen azoknál a nagyobb vállalatoknál
ugyan, a melyek saját betegsegélyző pénztárral is bírnak, képződhetett
az idők folyamán bizonyos állandó munkás törzskar, a mely
az évközti taghullámzást nem gyarapítja; igy például a magyar
királyi államvasutaknak közel 90.000 főnyi tagot számláló munkáspénztára
a tagok alkalmaztatásának nagyobb állandósága következtében
csakugyan nincs kitéve oly erős fluktuácziónak: másrészről
azonban a gyári és vállalati pénztárak között nagy számmal vannak
olyanok is (különösen az erdőipari vállalatok pénztárai), a melyek
az iparág természetéhez képest a legnagyobb taghullámzásnak kell,
hogy kitéve legyenek s ha adatainkban ez az erős hullámzás még
sem jut kellőképen kifejezésre, ez az adatok teljes megbízhatóságát
teszi kétségessé. A gyári pénztárak tagsági forgalma minden valószínűség
szerint változóbb arányokat tüntet fel az itt kimutatottaknál;
de valószínű az is, hogy ez arányok az átlagon mégis alul maradnak
s gyári pénztárainkat általában mégis a taghullámzásnak kevésbbé
kitett szervezeteknek kell tartanunk.
A magánegyesületi pénztárak tagsági mozgalma hasonlóan
csekély; 1898-ban 1000 tagra 609 belépés és 569 kilépés jutott,
a megelőző években pedig ez a hullámzás még kisebb volt. Könnyen
magyarázható ez abból a már föntebb is említett tényből, hogy a
magánegyesületi pénztárak tagállományát leginkább helyhez kötött
elem képezi, a mely vándorbotot a legritkábban vesz kezébe. Éppen
az a tény, hogy a magánegyesületi pénztárak, bár tagállományuk
természetszerűleg állandóbb, mint a gyári pénztáraké és mégis valamivel
nagyobb arányú taghullámzást tüntetnek fel, mint ez utóbbiak,
teszi kérdésessé a gyári pénztárak adatainak teljes megbízhatóságát.
A betegsegélyző pénztári taghullámzás a magyar anyaországban
általában nem oly éles, mint birodalmi összegben, különösen nem a
kerületi pénztáraknál. Horvát-Szlavonországokban azonban annál
erősebb — bár csökkenő — a mozgalom, éppen a kerületi pénztárak
révén. Itt ugyanis 1898-ban az összes betegsegélyző pénztáraknál
1000 főnyi év elején (illetve az előző év végén) volt
taglétszámmal szemben 1561 belépés és 1449 kilépés volt s a
und Eintritt 1858. Auch in 1895 und 1896 schwáchen sich díese
Verháltnisse nur um weniges ab. Es scheint, dass die Migration
dér im Handwerksgewerbe bescháftigten Arbeiterelemente grösser
ist, als die dér grossindustriellen Arbeiter ; und diese háufige Ortsveránderung
dér Handwerksgehilfen wirkt auf die Fluktuation des
Mitgliederstandes dér Bezirks-Krankenkassen zurück, denn da das
Netz dér Gewerbekorporations-Kassen auf das Land sehr unverhaltnismássig
und ungleich vertheilt ist, wird dér aus dér Gewerbekorporations-Kasse
ausgeschiedene Handwerksgehilfe an seinem
neuen Arbeitsorte sehr háufig Mitglied dér Bezirkskasse, und auch
umgekehrt kann er aus dér Bezirkskasse austretend die Mitgliederzahl
dér Gewerbekorporationen vermehren.
Die bei den Gewerbekorporationen zu Tagé tretende überaus
grosse Fluktuation erklárt sich übrigens auch dadurch, dass die an eine
Saison gebundenen Gewerbszweige grösstentheils zu den Gewerbekorporationen
gehören, alsó auch das Arbeiterelement derselben im
Verbande dér Gewerbekorporations-Kassen lebt, beziehungsweise
zűr Arbeitszeit in diese Kassen massenhaft eintritt und aus denselben
bei dér Beendigung dér Arbeit gleichfalls massenweise austritt.
Auch die Fluktuation dér Mitglieder dér Bezirkskassen übersteigt
den Durchschnitt; in 1898 entfielen auf je 1000 Mitglieder dér
Bezirkskassen 1425 Eintritts- und 1346 Austrittsfálle. Eine gleich
starke, ja hinsichtlich dér Zahl dér Eintrittsfálle noch stárkere Fluktuation
zeigt sich auch beim Mitgliederverkehr des Jahres 1895 ; die
Jahre 1896 und 1897 zeigen eine geringere Bewegung. Obwohl
die Mitgliederfluktuation, wie schon erwahnt, bei den Bezirkskassen
den Durchschnitt übersteigt, können dennoch die hier auftretenden
Proportionen als die für die Bewegung dér gewerblichen
Arbeiter, beziehungsweise für die Krankenkassen-Mitglieder typischesten
Daten betrachtet werden, nicht nur darüm, weil die Bezirkskassen
das Gros dér Kassenmitglieder in sich fassen, und
nicht nur darum, weil diese Kassen allé Arten dér gewerblichen
Arbeiter und allé Zweige dér Bescháftigungen in sich vereinigen,
und die Unterschiedé sich .in diesem Rahmen am meisten ausgleichen
und ineinander fiiessen, sondern auch darum, weil die auf
die Mitglieder-Fluktation dér Bezirkskassen bezügliche Datenlieferung
unzweifelhaft die verlásslichste ist, wáhrend bei den übrigen Kassen
beim Mangel dér erforderlichen Evidenzhaltungen und bei dér
geringeren Strenge dér Administration diese Daten oft nur einen
annáherungsweisen Wert habén.
Bei den Fabrikskassen z. B. ist die verháltnismássig geringe
Mitglieder-Fluktuation auffállig. Auf je 1000 Mitglieder dér Fabriksund
Unternehmungskassen entfielen im Jahre 1898 nur 597 Eintritts-
und 503 Austrittsfálle, und ungefahr dasselbe Verháltnis
zeigt sich, von kleineren Abweiehungen abgesehen, auch bei den
Daten dér vorhergehenden drei Jahre. Es konnte sich zwar gerade
bei den grösseren Unternehmungen, welche eine eigene Krankenkasse
besitzen, im Laufe dér Zeit ein gewisser stabiler Stáb von
Arbeitern bilden, welcher die Mitglieder-Fluktuation im Laufe des
Jahres nicht vermehrt, so ist z. B. die Arbeiterkasse dér kön. ung.
Staatsbahnen mit fást 90.000 Mitgliedern zufolge dér grösseren
Bestándigkeit dér Anstellung thatsáchlich keinen grossen Fluktuationen
ausgesetzt; andererseits aber gibt es unter den Fabriksund
Unternehmungs-Kassen auch sehr viele solche, (darunter die
Kassen dér Forstindustrie-Unternehmungen) welche in Gemássheit
dér Natúr des Gewerbszweiges dér grössten Mitglieder-Fluktuation
ausgesetzt sein müssen, und wenn in ihren Daten diese starke
Fluktuation doch nicht entsprechend zum Ausdruck gelangt, so
wird dadurch die völlige Zuverlásslichkeit dér Daten zweifelhaft
gemacht. Dér Mitgliederverkehr dér Fabrikskassen bewegt sich aller
Wahrscheinlichkeit nach in wechselvolleren Verháltnissen, als hier
ausgewiesen ist; wahrscheinlich ist aber auch, dass diese Verháltnisse
doch unter dem Durchschnitt bleiben und dass unsere Fabrikskassen
im Allgemeinen dennoch als dér Mitglieder-Fluktuation weniger
ausgesetzte Organisationen zu betrachten sind.
Die Mitgliederbewegung dér Privatvereinskassen ist gleichfalls
gering; auf 1000 Mitglieder entfielen im Jahre 1898 609 Eintritts-
und 569 Austrittsfálle, in den vorhergehenden Jahren aber
war diese Fluktuation noch geringer. Dies erklárt sich leicht aus
dér bereits oben erwáhnten Thatsache, dass sich dér Mitgliederstand
dér Privatvereinskassen zumeist aus an einen bestimmten Őrt
gebundenen Elementen zusammensetzt, welche nur in den seltensten
Fállen zum Wanderstabe greifen. Eben dér Umstand, dass die
Privatvereinskassen, obwohl ihr Mitgliederstand dér Natúr dér Sache
nach stabiler ist, als dér dér Fabrikskassen, dennoch eine um
etwas grössere Mitglieder-Fluktuation zeigen, als die letzteren, stellt
die volle Verlásslichkeit dér Daten dér Fabrikskassen in Frage.
Die Mitglieder-Fluktuation dér Krankenkassen ist im ungarischen
Mutterlande im Allgemeinen nicht so stark, wie in dér
Reichssumme, besonders nicht bei den Bezirkskassen. In Kroatien-Slavonien
hingegen ist die Bewegung — obwohl in Abnahme begriffen
