91*
tárgyalt négy év során minél előbbre tekintünk vissza, annál élesebbnek
látszik ez a fluktuáczió ; 1897-ben 1656 belépés és 1582 kilépés,
1896-ban 1762 belépés és 1635 kilépés, 1395-ben pedig 1861 belépés
és 1722 kilépés fordult elő, mindenütt 1000 főnyi, az év elején volt
taglétszámra vonatkoztatva. A gyári és az ipartestületi pénztáraknál
ez a fluktuáczió meglehetős szabálytalansággal váltakozik, a mi természetszerűleg
magyarázható abból, hogy Horváí-Szlavonországokban
a pénztáraknak ez a két jellege kevés pénztárral (az ipartestületi csak
egygyel) és kevés pénztári taggal van képviselve, úgy hogy kisebb
változások és eltolódások is a viszonyszámokban sokkal inkább
kiélesednek. Horvát-Szlavonországokban tehát még inkább, mint az
anyaországban, a kerületi pénztárak a tipikus pénztárak; jelesül a
taglétszámnak az imént említett igen nagy hullámzása is a kerületi
pénztáraknál tapasztalható nagy fluktuácziónak az eredménye s azzal
párhuzamosan halad: a kerületi pénztáraknál is 1895-ben volt legerősebb
a tagsági mozgalom (1000 az év elején volt tagra 1954 újonnan
belépő és 1826 kilépő tag), azontúl pedig fokozatosan csökkenve
1898-ban a legcsekélyebb (1000 tagra 1735 belépés és 1612
kilépés).
Betegsegélyző pénztári statisztikánknak tervbe vett, de — az
előző fejezetben ismertetett körülmények között — elhalasztott
reformja módot nyújtott volna arra is, hogy azt kutassuk, mily
mértékben képez • az egyes betegsegélyző pénztárakra nézve a belépéseknek
és kilépéseknek ezen magas száma tényleg újonnan
való belépést, illetőleg végső kiválást s mily arányban fordulnak
elő a visszalépések, illetőleg az ideig-óráig tartó kilépések esetei.
Annyival is inkább fontos volna ezeknek az adatoknak az ismerete,
mert a segélyezési eseteknek csak ezen adatokkal való kombinálásával
lehetne biztosan megállapítani a betegsegélyző pénztárak
koczkázatát, azt a valószínűséget, hogy átlag mennyi idei tagság,
tehát mily tartamú befizetés után veszi igénybe egy-egy tag a
pénztár segítségét.
A fönti táblázatból a betegsegélyző pénztárak népességi viszonyainak
még két fontos alakulásáról szerezhetünk tudomást. Az egyik a
női nem aránya a pénztári tagok forgalmában. A női nem természetszerűleg
a betegsegélyző pénztárak népességének is azt a csak
csekély hányadát teszi, mint általában az iparos és forgalmi népességnek.
A magyar korona országai összes betegsegélyző pénztárainál
az 1898. év elején volt taglétszámban 1000 pénztári tag közül csak
125 volt a nő ; csekély eltérésekkel ugyanez volt az arány a korábbi
években is s keveset módosul ez a szám a birodalmi összegnek a
magyar anyaország és Horvát-Szlavonországok szerint való szétbontásánál
is; a két végletet képezik az anyaország 1896. évi taglétszáma,
a melyben 1000 pénztári tag között csak 121 nő szerepel
és Horvát-Szlavonországok 1898. évi taglétszáma, a melynél 131
a nők aránya 1000 pénztári tag után. Általában Horvát-Szlavonországokban
valamivel magasabb a nők részesedése a betegsegélyző
pénztárak forgalmában.
Mig azonban az év elején volt taglétszámban (birodalmi összeg,
1898) 125 nő jut 1000 pénztári tagra, addig úgy a belépéseknél,
mint a kilépéseknél 1000 be-, illetőleg kilépő közül már csak 95
volt a nő. A részletek ugyan itt már valamivel nagyobb hullámzásokat
mutatnak, jelesül Horvát-Szlavonországokban az év eleji taglétszám
arányait jobban megközelitő, sőt 1896-ban annál magasabbra is
emelkedő belépési és kilépési részesedést, mindazonáltal kétségtelen,
hogy a női pénztári tagok állományában sokkal kisebb az évközti
mozgalom, s családi és munkaviszonyaik folytán ezek sokkal inkább
helyhez kötvék, mint a férfiak. A családi viszonyok befolyása talán
inkább az önkéntes tagok soraiban jut érvényre, de ennek bizonyithatására
hiányoznak adataink; a munkaviszonyok okozta helyhezkötöttség
a női ipari munka legtöbb ágánál tapasztalható, az időszaki
iparágak pedig alig foglalkoztatnak nőket. Említésre méltó azonban,
hogy a halálozások számában a nőknek már jóval nagyobb a
részesedése, mint a férfiaké. Az év elején volt taglétszámban 125
nő, a betegpénztárak halottjai között pedig 140 nő jut 1000 elhalt
pénztári tagra. Ez az arány pedig a tárgyalt években a legkisebbek
közül való; Horvát-Szlavonországokban 1897-ben 177 nő volt a
pénztárak 1000 halottja között. A betegsegélyző pénztárak haláloki
— desto stárker, gerade zufolge des Einflusses dér Bezirkskassen.
Hier kamen námlich bei den sámmtlichen Krankenkassen gegenüber
einem Mitgliederstand von 1000 Köpfen am Anfang des Jahres
(beziehungsweise am Ende des Vorjahres) 1561 Eintritts- und
1449 Austrittsfálle vor, und je weiter wir in dér Reihe dér behandelten
vier Jahre zurückblicken, desto stárker erscheint diese Fluktuation,
1897 kamen 1656 Eintrilts- und 1582 Austrittsfálle vor,
1896 1762 Ein- und 1635 Austritte, 1895 aber 1861 Ein- und
1722 Austrittsfálle, immer auf cinen Mitgliederstand von je 1000
Köpfen am Anfang des Jahres bezogen. Bei den Fabriks- und
Gewerbekorporationskassen wechselt diese Fluktuation ziemlich
unregelmássig ab, was sich naturgemáss daraus erklárt, dass diese
zwei Arten dér Kassen mit einer geringen Zahl von Kassen (nur
eine Gewerbekorporationskasse), und mit wenig Kassen-Mitgliedern
vertreten sind, so dass auch kleinere Aenderungen und Verschiebungen
in den Verháltniszahlen scharf hervortreten. Die Bezirkskassen
sind daher in Kroatien-Slavoniens noeh raehr typische
Kassen, als im Mutterlande; namentlich sind auch dip oben erwáhnten
überaus grossen Schvvankungen des Mitgliederstandes das
Resultat dér bei den Bezirkskassen sich zeigenden sehr bedeutenden
Fluktuation und bewegen sich parallel mit derselben; auch
bei den Bezirkskassen war die Bewegung in 1895 am stárksten
(auf je 1000 Mitglieder im Anfang des Jahres 1954 neu eintretende
und 1826 austretende Mitglieder), dann aber nimmt sie stufenweise
ab, und ist 1898 am geringsten (auf 1000 Mitglieder 1735 Eintrittsund
1612 Austrittsfálle).
Die geplante, aber — unter den im vorhergehenden Kapitel
besprochenen Umstánden — verschobene Reform dér Statistik
unserer Krankenkassen hátte ermöglicht, auch darnach zu forschen,
in welchen Maasse diese hohe Zahl dér Ein- und Austrittsfálle für
die einzelnen Krankenkassen thatsáchlich ein neues Eintreten oder
ein endgiltiges Ausscheiden bedeutet, und in welchem Verháltnisse
die Falié des Wiedereintretens, beziehungsweise des eine kurze
Zeit dauernden Austrittes vorkommen. Die Kenntnis dieser Daten
wáre umso wichtiger, denn nur mittels dér Kombination dér Unterstützungsfálle
mit diesen Daten könnte das Risiko dér Krankenkassen
sicher festgestellt werden, die Wahrscheinlichkeit dessen,
nach welcher Zeitdauer dér Mitgliedschaft, alsó dér Einzahlungen
je ein Mitglied die Unterstützung seitens dér Kasse in Anspruch
nimmt.
Aus dér obigen Tabelle können wir uns noch über zwei
wichtige Gestaltungen dér Populations-Verháltnisse dér Krankenkassen
Kenntnis verschaffen. Die eine ist das Verháltnis des
weiblichen Geschlechts im Verkehr dér Kassenmitglieder. Das weibliche
Geschlecht macht naturgemáss auch in dér Population dér
Krankenkassen dieselbe geringe Quoíe aus, wie im Allgemeinen in dér
gewerblichen und Verkehrs-Bevölkerung. Bei den gesammten Krankenkassen
in den Lándern dér ungarischen Krone gab es im Mitgliederstand
am Anfang des Jahres 1898 unter je 1000 Mitgliedern
nur 125 Frauen; mit geringen Abweichungen zeigte sich auch in
den früheren Jahren dasselbe Verháltnis, und diese Zahl erleidet
auch bei dér Auftheilung dér Reichssumme nach dem ungarischen
Mutterlande und nach Kroatien-Slavonien nur eine geringe Modefizirung;
die zwei Extrémé sind dér Mitgliederstand im ungarischen
Mutterlande im Jahre 1896, wo unter je 1000 Kassenmitgliedern
nur 121 Frauen vorkommen, und dér 1898-er Mitgliederstand
in Kroatien-Slavonien mit 131 Frauen auf je 1000 Mitglieder.
In Kroatien-Slavonien ist die Betheiligung dér Frauen im Verkehr
dér Krankenkassen im Allgemeinen etwas lebhafter.
Wáhrend aber im Mitgliederstand am Anfang des Jahres
(Reichssumme 1898) 125 Frauen auf je 1000 Kassenmitglieder
entfallen, waren sowohl beim Eintritt, als auch beim Austritt von
je 1000 Ein-, beziehungsweise Austretenden nur 95 Frauen. Die
Details weisen hier zwar schon etwas grössere Fluktuationen auf,
namentlich in Kroatien-Slavonien eine Betheiligung am Ein- und
Austritt, welche den Proportionen des Mitgliederstandes am Anfang
des Jahres náher kommt, ja dieselben im Jahre 1896 sogar übertrifft;
aber bei alledem ist es unzweifelhaft, dass in dem Bestande
dér weiblichen Kassenmitglieder die Bewegung im Laufe des Jahres
eine viel geringere ist, und diese durch ihre Familien- undArbeitsverháltnisse
viel mehr an cinen Őrt gebunden sind, als die Mánner.
Dér Einfluss dér Familienverháltnisse macht sich vielleicht mehr
bei den freiwilligen Mitgliedern geltend, doch dies zu beweisen
fehlen uns die Daten; die durch die Arbeits verháltnisse verursachte
örtliche Gebundenheit ist bei den meisten Zweigen dér weiblichen
Industrie wahrzunehmen, in den periodischen Gewerbezweigen aber
sind Frauen fást gar nicht bescháftigt. Erwáhnenswert ist aber, dass
an dér Zahl dér Todesfálle die Frauen viel mehr betheiligt sind
als die Mánner. Im Mitgliederstande am Anfang des Jahres honimén
125 Frauen auf tausend Mánner, unter den Verstorbenen dér
Krankenkassen aber 140. Und doch gehört dies Verháltnis in den
