111*

között  pedig  8*24  százalék;  a  különbözet  tehát  —  ismét  a  vagyonképző
  kiadások  javába  —  7*41  százaléknyi.
E  különbözetek  azonban  nem  jelentik  szükségképen  a  vagyonnak ­
  a  gyarapodását,  a  mennyiben  nem  is  jelentik  a  folyó  bevételek
és  folyó  kiadások  közötti  különbözeiét.  Az  azon  évhez  tartozó
bevételek  és  kiadások  közötti  különbözet  (ha  tudniillik  az  összes
bevételek  közül  levonjuk  az  előző  évi  pénztári  maradványt)  az
1895.  évet  kivéve  mindannyiszor  kiadási  többletet  tüntet  föl,  s  a
bevételi  többlet  1895-ben  is  alig  haladja  meg  a  8000  koronát.
A  kiadások  között  a  tagok  segélyezésére  fordiíott  költségek
is  —  bár  tényleg  évről-évre  gyarapodást  mutatnak  —  az  összes
kiadásokhoz  való  arányukban  csökkenést  tüntetnek  fel  1897-ig,
s  csak  1898-ban,  a  mikor  az  átfutó  tételek  a  kiadások  egymáshoz
való  helyes  arányát  kevésbbé  bolygatják  meg,  akkor  emelkednek
ismét  erősebben.  Az  összes  kiadásokból  segélyezési  czélra  1895-ben
74*is  százalék  fordittatott,  1896-ban  71*56  százalék,  a  következő
évben  69*34  százalék,  s  1898-ban  gyors  növekvéssel  77*90  százalék.
Ha  igy  az  említett  zavaró  momentum,  az  átfutó  és  ellentételezett ­
  összegeknek  nem  egyforma  kezelése  meg  is  nehezíti  annak
az  aránynak  a  kutatását,  hogy  a  segélyezési  kiadások  az  összes
kiadásoknak  évről-évre  mekkora  hányadát  foglalták  le,  a  segélyezésre ­
  fordított  költségek  fokozatos  növekvéséről  képet  alkothatunk
magunknak  abból  a  körülményből  is,  hogy  1895-ről  1896-ra  e
kiadások  9'8i  százalékkal,  a  következő  évben  újabb  4*24  százalékkal,
1897-  ről  1898-ra  9'3&  százalékkal,  1895-től  1898-ig  pedig  összesen
25*14  százalékkal  szaporodtak.
A  segélyezési  kiadások  között  a  tagoknak  tényleg  kifizetett
segélyösszegek,  nevezetesen  a  táppénz  és  a  gyermekágyi  segély
foglalnak  le  legnagyobb  részt;  1895-ben  két  és  fél  millió  korona,
1898-  ban  pedig  már  három  millió  korona  terhelte  meg  ezen  a
czímen  a  betegsegélyző  pénztárak  költségvetését.  Utána  a  legmagasabb ­
  s  hasonló  arányokban  növekvő  tétel  a  gyógyszertári  számlák
költsége,  a  mely  1895-ben  1,312.915  korona  volt,  1898-ban  pedig  már
1,779.170  korona.  A  kórházi  ápolás  díjai  is  folyton  emelkedőben  vannak, ­
  még  gyorsabb  növekvéssel,  mint  egyéb  segélyezési  kiadások,
a  mi,  mig  egyrészt  a  pénztáraknak  kétségtelenül  erősebb  megterheltetését
  jelenti,  másrészt  örvendetes,  mert  a  beteg  tag  gyökeres ­
  és  maradandó  javulásának  a  kórházi  ápolás  a  legbiztosabb
eszköze.  300.000  korona  körül  ingadozó  a  temetkezési  segély
összege;  1898-ban  már  megközelíti  a  másfél  milliót  az  orvosi  fizetésekre ­
  és  tiszteletdíjakra  fordított  összeg,  és  16.467  korona  költséget
okozott  a  szülésznők  díjazása.
Áttérve  a  bevételi  és  kiadási  tételek  arányának  a  betegsegélyző
pénztárak  jellege  szerinti  vizsgálatára,  a  bevételi  források  között
a  tagjárulékokból  eredő  jövedelmek  túlnyomóságát  a  kerületi  pénztáraknál ­
  találjuk.  Itt  az  összes  bevételek  91*97  százaléka  származik
tagjárulékokból;  az  ipartestületi  és  magánegyesületi  pénztáraknál
88  százalékot  meghaladó,  a  gyári  pénztáraknál  pedig  86*21  °/o  a
tagjárulékok  aránya  az  összes  bevételek  sorában.  Nem  arra  vall
ez,  mintha  az  egyéb  pénztáraknak  többféle  és  bőségesebb  jövedelmi
forrás  állana  rendelkezésére,  mint  a  kerületieknek,  hanem  abból
magyarázható,  hogy  mig  a  kerületi  pénztárak  aránylag  kevés
negyedfél  százalékot  sem  tevő  pénztári  maradványt  hoznak  át  az
előző  évről  a  folyó  év  számlájára,  a  többi  pénztáraknál  ez  a  múlt
évi  maradvány  6—7  százalék  között  ingadozik.  Az  önkéntes  tagok
belépési  díjai  önként  érthetőleg  a  magánegyesületi  pénztáraknál
rúgnak  legmagasabb  összegre,  az  összes  bevételek  0*u  százalékáig
emelkedvén,  mig  a  gyári  pénztáraknál,  a  melyekbe  önkéntes  tag
alig  vétetik  fel,  az  e  czímen  befolyt  összegek  a  bevételeknek  csak
0*02  százalékát  teszik.  Viszont  a  gyári  pénztáraknál  legmagasabb
az  adományok  tétele,  az  összes  bevételek  0*67  százaléka;  azoknál  a
gyári  pénztáraknál  ugyanis,  a  hol  a  bevételek  a  kiadásokat  nem  fedezik,
a  hiányt  a  munkaadó  adománya  vagy  kölcsöne  szokta  pótolni.
Adományok  czímén  a  kerületi  pénztárak  vesznek  be  legkevesebbet,
összes  bevételeiknek  csak  O09  százalékát;  az  ipartestületi  s  még
inkább  a  magánegyesületi  pénztárak  jobban  megközelítik  a  gyári
pénztáraknál  tapasztalt  arányt.  Kamatokból  szintén  a  kerületi  pénztáraknak ­
  van  legkevesebb,  csak  félszázaléknyi  bevétele,  újabb

vor,  bei  den  Ausgaben  hingegen  8.24°/o;  die  Differenz  betrágt  alsó
—  wieder  zu  Gunsten  dér  kapitalbildenden  Auslagen  —  7*41  %■
Diese  Differenzen  bedeuten  aber  nicht  unbedingt  die  Vermehrung
  des  Vermögens,  wie  sie  ja  auch  nicht  den  Unterschied  zwischen
  den  laufenden  Einnahmen  und  laufenden  Ausgaben  bedeuten.
Die  Differenz  zwischen  den  zu  demselben  Jahre  gehörigen  Einnahmen ­
  und  Ausgaben  (vvenn  wir  námlich  von  den  Gesammteinnahmen
  den  Kassarest  des  Vorjahres  in  Abzug  bringen)  weist
mit  Ausnahme  des  Jahres  1895  iinmer  ein  Ausgabeplus  auf  und
dér  Einnahme-Überschuss  übersteigt  auch  im  Jahre  1895  kaum
8000  Kronen.
Unter  den  Ausgaben  zeigen  auch  die  auf  die  Unterstützung
dér  Mitglieder  verwendeten  Ausgaben,  obwohl  thatsachlich  von
Jahr  zu  Jahr  zunehmend,  in  ihrem  Verháltnis  zu  den  Gesammtausgaben
  eine  Abnahme  bis  1897,  und  erst  1898,  dk  die  durchlaufenden
  Posten  das  richtige  Verháltnis  zu  einander  weniger
stören,  vermehren  sie  sich  wieder  bedeutender.  Von  den  Gesammtausgaben
  sind  zu  Unterstützungszwecken  im  Jahre  1895  74'i3°/ 0
verwendet  worden,  1896  71*66°/o,  im  folgenden  Jahre  69*84°/o  und
im  Jahre  1898  mit  raschem  Anwachsen  77*90°/o.  Wenn  auch  die  nicht
einheitliche  Behandlung  des  erwáhnten  störenden  Moments,  dér  durchlaufenden
  und  dér  Gegenbetráge  die  Erforschung  dessen  erschwert,
eine  wie  grosse  Quote  dér  Gesammtausgaben  die  Unterstützungs-Ausgaben
  von  Jahr  zu  Jahr  in  Beschlag  nehmen,  so  können  wir
uns  über  die  stufenvveise  Vermehrung  dér  zu  Unterstützungen  verwendeten ­
  Ausgaben  schon  aus  dem  Umstand  einen  Begriff  maciién, ­
  dass  diese  Ausgaben  von  1895  auf  1896  um  9*8i°/o,  im
folgenden  Jahre  wieder  um  4'24°/o,  von  1897  auf  1898  um  9*3ő 0 /o,
von  1895  bis  1898  insgesammt  aber  um  25*14°/o  zugenommen
habén.
Von  den  Unterstützungsausgaben  nehmen  die  an  die  Mitglieder
thatsachlich  ausgezahlten  Unterstützungsbetráge,  namentlich  das
Pflegegeld  und  die  Kindbett-Unterstützung  den  grössten  Theil  in  Anspruch
  ;  1895  belasteten  unter  diesem  Titel  dritthalb  Millionen  Kronen,
1898  aber  schon  drei  Millionen  Kronen  das  Budget  dér  Krankenkassen.
Dér  náchstgrösste  und  in  ahnlichen  Verháltnissen  anwachsende
Posten  sind  die  Kosten  dér  Apothekerrechnungen:  1895  1,312.915
Kronen,  1898  aber  schon  1,779-170  Kronen.  Auch  die  Spesen  dér
Spitalspflege  sind  in  fortwáhrender  Steigerung  begriffen,  noch  rascher
  anwachsend,  als  die  sonstigen  Unterstützungsausgaben,  was
einerseits  unzweifelhaft  eine  stárkere  Belastung  dér  Kassen  bedeutet,
  anderseits  aber  erfreulich  ist,  denn  die  Spitalspflege  ist  das
sicherste  Mittel  dér  gründlichen  und  standigen  Besserung  dér
kranken  Mitglieder.  Die  Summe  dér  Leichenbestattungs-Unterstützungen
  beláuft  sich  auf  circa  300.000  Kronen.  Dér  für  Gehalter
  und  Honorare  dér  Arzte  verwendete  Betrag  macht  nahezu
eine  halbe  Millión  aus  ;  die  Entlohnung  dér  Hebammen  verursachte
Auslagen  in  dér  Höhe  von  16.467  Kronen.
Übergehend  auf  die  Untersuchung  dessen,  wie  sich  die  Einnahme-
  und  Ausgabeposten  nach  dem  Karakter  dér  Krankenkassen
zu  einander  verhalten,  flndet  sich  bei  den  Bezirkskassen  das  Vorwiegen
  dér  Einkünfte  aus  den  Mitgliederbeitrágen  unter  den  Einnahmsquellen.
  Hier  kommen  91*97°/o  dér  Gesammteinnahmen  von
den  Mitgliederbeitrágen  her;  bei  den  Gewerbekorporations-  und
den  Privatvereinskassen  übersteigen  die  Mitgliederbeitráge  88°/o,
bei  den  Fabrikskassen  aber  betragen  sie  86*2i°/o  in  dér  Reihe  dér
Gesammteinnahmen.  Dies  zeugt  nicht  dafür,  dass  bei  den  sonstigen
Kassen  etwa  mehrartige  und  reichere  Einnahmsquellen  zűr  Verfügung
  stünden,  als  bei  den  Bezirkskassen,  sondern  es  ist  daraus
zu  erkláren,  dass  wáhrend  die  Bezirkskassen  einen  verháltnismássig
  geringen  Kassenrest  von  nicht  einmal  3V2 0 / 0  vom  Vorjahre
auf  die  Rechnung  des  laufenden  Jahres  übertragen,  bei  den  übrigen
Kassen  dicsér  Rest  vom  vorigen  Jahre  zwischen  6  und  7%  schwankt.
Die  Eintrittsgebühren  dér  freiwilligen  Mitglieder  erreichen  selbstverstándlich
  bei  den  Privatvereinskassen  den  höchsten  Betrag,  indem
  sie  bis  0*n°/o  dér  gesammten  Einnahmen  ausmachen,  wáhrend ­
  bei  den  Fabrikskassen,  bei  denen  fást  gar  keine  freiwilligen
Mitglieder  aufgenommen  werden,  die  unter  diesem  Titel  einlaufenden
  Betráge  sich  nur  auf  0*oa°/o  dér  Einnahmen  belaufen.  Bei  den
Fabrikskassen  ist  aber  dér  Posten  dér  Gaben  dér  grösste,  0*67°/o
dér  Gesammteinnahmen;  bei  den  Fabrikskassen  námlich,  wo  die
Ausgaben  durch  die  Einnahmen  nicht  gedeckt  werden,  pflegt  die
Spende  oder  ein  Darlehen  des  Arbeitgebers  den  Abgang  zu  decken.
Unter  dem  Titel  dér  Gaben  néhmen  die  Bezirkskassen  am  wenigsten
ein,  bloss  0*09°/o  dér  Gesammteinnahmen;  die  Gewerbekorporationsund
  noch  mehr  die  Privatvereinskassen  kommen  den,  bei  den
Fabrikskassen  sich  ergebenden  Verháltnissen  náher.  Aus  Zinsen
habén  gleichfalls  die  Bezirkskassen  die  kleinsten  Einnahmen,  nur
%  Perzent,  ein  neuer  Beweis  dessen,  dass  die  Bezirkskassen  am