112* 
bizonyítékául annak, hogy a kerületi pénztárak vannak leginkább 
csak a törvényszabta bevételekre, a tagjárulékokra utalva s leg- 
kevésbbé számíthatnak egyéb jövedelmi forrásokra. Kamatozó alapja, 
tőkéje legtöbb a gyári pénztáraknak van, a melyek e czímen 
1 ‘88 százaléknyi bevételhez jutnak; az ipartestületi és magán 
egyesületi pénztáraknak egyaránt az egy százalékot meghaladó 
jövedelmük van a kamatokból. A kerületi és különösen a gyári 
pénztáraknál a büntetéspénzekből eredő bevételek nagyobb arányát 
föntebb már szóvá tettük; kölcsönökből ismét a gyári pénztárak 
gyarapítják leginkább bevételeiket, a minek oka az a már szintén 
ismertetett körülmény, hogy sok helyütt a bevételek és kiadások 
közötti különbözeiét a munkaadó adománya vagy kölcsöne egyenlíti 
ki. Elhelyezett tőkék visszafizetése czímén mindenütt fél százalék 
körüli bevételt találunk, mig az egyéb bevételek a kerületi pénz 
táraknál 2*74, az ipartestületieknél 2*ao, a gyáriaknál l*oi, s végül 
a magánegyesületieknél 3'og százalékra rúgnak. 
A kiadások vizsgálatánál nem tanulság nélkül való a segélye 
zési és igazgatási kiadásoknak szembeállítása, az előbbiek képezvén 
a betegsegélyző pénztárak tulajdonképeni hivatásából folyó kiadáso 
kat, mig az utóbbiak csak eszközt képeznek ezen segélyezés meg 
valósításához s természetesen azt az állapotot kell a czél érdekében 
a legmegfelelőbbnek tartanunk, a mely a legkevesebbet von el 
igazgatási költségek czímén a bevételek tulajdonképeni rendeltetésé 
től, a tagok segélyezésétől. Látszatra ennek az óhajnak legjob 
ban megfelelnek a gyári és vállalati pénztárak, a melyek 84*34 
százaléknyi segélyezési költség mellett az igazgatásra csupán 
l’oi százalékot fordítanak: de nem kell felednünk az 1891. évi 
XIV. íörvényczikknek azt á rendelkezését, a mely a gyári és 
vállalati pénztáraknál az igazgatás költségeit tisztán a munkaadóra 
hárítja. 
A kerületi és magánegyesületi pénztáraknál körülbelül egyenlő 
a segélyezés aránya, amazoknál 74*99, ez utóbbiaknál pedig 74*92 
százaléka az összes kiadásoknak. Az igazgatás költségei azonban 
már a kerületi pénztáraknál magasabb : itt 18*77, a magánegyesületiek 
nél pedig 16*76 százalékot fordítanak kezelési költségekre. Tekin 
tetbe véve azonban azt, hogy a kerületi pénztárak legtöbbször 
messze vidékre kiterjedő hatáskörrel bírnak, s tagjaik nagy terüle 
ten vannak elszórva, igazgatási költségeik arányát nem tarthatjuk 
kedvezőtlenebbnek, mint a magánegyesületi pénztárakét, a melyek 
állandóbb tartózkodási helyű, kevesebb hullámzásnak kitett s igy 
könnyebben adminisztrálható tagállománynyal bírnak. Az igazgatás 
nehézségei kétségtelenül legsúlyosabban nehezednek a kerületi 
pénztárakra s adminisztraczionális terheiknek évről-évre való 
növekvése aligha engedi meg, hogy segélyezési és igazgatási 
költségei között az arány a közel jövőben megjavuljon; mind 
azonáltal örvendetes jelenség, hogy ez az arány még sem rosz- 
szabb, sőt helyenkint határozottan jobb, mint a sokkal kedvezőbb 
körülmények között levő egyéb pénztáraknál. Legerősebb az igaz 
gatási költségek térfoglalása az ipartestületi pénztáraknál, a hol 
70‘5o°/o segélyezési kiadás mellett 23*ia százalékot fordítanak a 
kezelés költségeire. Bár abszolúte véve az ipartestületi pénztárak 
kezelési költségei az előző évekhez képest csökkentek (a minthogy 
csökkentek általában kiadásaik is) az összes kiadásokhoz mérve, 
mégis növekszik az igazgatási költségek aránya. Úgy a tiszti és szolgai 
fizetésekre, mint az irodai szükségletekre legtöbbet az ipartestületi 
pénztárak költenek, a mi annyival is inkább feltűnő, mert az ipar 
testületek saját személyzetükkel, saját helyiségükben aránylag igen 
kevés költséggel igazgathatnák tághullámzásnak ugyan erősen 
kitett, de legtöbbször szintén csak egy városra, vagy községre 
kiterjedő hatáskörű pénztáraikat. 
A segélyezési kiadásokból táppénzre és gyermekágyi segélyre 
legtöbbet a magánegyesületi pénztárak fordítanak, kiadásaiknak 36*34 
százalékát; a kerületi pénztárak 31*12, az ipartestületiek 29*94, 
a gyáriak 28*49 százalékot juttatnak erre a czélra. A kórházi ápo 
lási díj viszont az ipartestületi pénztáraknál a legmagasabb (10*74°/«) 
és a gyáriaknál a legalacsonyabb (5*6o°/o); magyarázatát ez hihe 
tőleg abban leli, hogy az ipartestületi pénztárak kebelében van a 
legtöbb család nélküli iparossegéd, a ki betegségében a kórházi 
meisten nur auf die gesetzlich bestimmten Einnahmen, auf die 
Mitgliederbeitráge angewiesen sind und am wenigsten auf sonstige 
Einnahmsquellen rechnen können. Die Fabrikskassen habén die 
meisten zinsentragenden Fonde, Kapitalien und erzielen daraus eine 
Einnahme von l*88°/o ; die Gewerbekorporations- und Privatvereins- 
Kassen habén aus den Zinsen ein Einkommen von mehr als ein 
Perzent. Bei den Bezirks- und besonders bei den Fabrikskassen 
habén wir das grössere Maass dér Einnahmen aus Strafgeldern 
bereits oben erwáhnt; die Fabrikskassen sind wieder diejenigen,. 
welche aus Darlehen am meisten ihre Einnahmen vermehren; die^ 
Ursache hievon ist gleichfalls dér schon besprochene Umstand, 
dass die Differenz zwischen den Einnahmen und Ausgaben vieler- 
orten durch die Gaben oder das Darlehen des Arbeitgebers aus- 
geglichen wird. Unter dem Titel dér Rückerstattung angelegter 
Kapitalien gibt es überall eine Einnahme von circa cinem halben 
Perzent, wáhrend die sonstigen Einnahmen bei den Bezirkskassen 
2*74°/o, bei den Gewerbekorporationskassen 2*so°/o, bei den Fabriks 
kassen l*oi°/o und schliesslich bei den Privatvereinskassen 3*os 0 /o 
betragen. 
Bei dér Untersuchung dér Ausgaben ist es instruktiv, die 
Unterstützungs- und Verwaltungs-Ausgaben einander gegenüber 
zu stellen; die ersten sind die eigentlichen Berufsausgaben dér 
Krankenkassen, wáhrend die letzteren nur als Mittel zűr Verwirk- 
lichung dicsér Unterstützung dienen; und es ist natürlich, dass 
derjenige Zustand dem Interessé des Zweckes am meisten entspricht^ 
welcher unter dem Titel dér Administrationskosten dér eigentlichen 
Bestimmung dér Einnahmen möglichst wenig entzieht. Dem An- 
scheine nach entsprechen die Fabriks- und Unternehmungskassen 
dicsem Postulat am besten, welche bei 84*34°/o Unterstützungs- 
Auslagen nur l*oi°/o auf die Verwaltung ausgeben, doch dürfen 
wir hiebei dér Verfügung des G.-A. XIV : 1891 nicht vergessen,. 
welche die Verwaltungskosten dér Fabriks- und Unternehrnungs- 
Kassen ausschliesslich den Arbeitgebern auferlegt. 
Bei den Bezirks- und Privatvereinskassen besteht ungefáhr 
dasselbe Unterstützungsverháltnis, bei jenen 74*99, bei den letzteren 
74*92°/o dér gesammten Ausgaben. Bei den Bezirkskassen sind die 
Verwaltungskosten schon höher: hier werden 18*77, bei den Privat 
vereinskassen jedoch nur 16'76°/o auf die Verwaltungskosten ver- 
wendet. Mit Rücksicht aber darauf, dass die Bezirkskassen meistens- 
cinen auf ein weites Gebiet sich erstreckenden Wirkungskreis ha 
bén und ihre Mitglieder weit verstreut sind, erscheint die Ver- 
háltniszahl dér Verwaltungskosten bei ihnen nicht ungünstiger, als 
bei den Privatvereinskassen, welche einen Mitgliederstand besitzen, 
dér an einem Aufenthaltsort stabiler, weniger Fluktuationen aus- 
gesetzt und daher leichter zu administriren ist. Die Schwierigkeiten 
dér Verwaltung belasten unzweifelhaft die Bezirkskassen am 
schwersten, und die von Jahr zu Jahr sich zeigende Zunahme 
ihrer Administrationskosten wird es kaum zulassen, dass das Ver- 
háltnis zwischen den Unterstützungs- und Verwaltungskosten sich 
in dér náchsten Zukunft bessere; bei allédéin ist es eine erfreu- 
liche Erscheinung, dass dies Verháltnis doch nicht ungünstiger, ja. 
stellen weise sogar entschieden besser ist, als bei den unter viel 
günstigeren Umstánden sich befindlichen sonstigen Kassen. Die 
meisten Verwaltungskosten kommen bei den Gewerbekorporations- 
Kassen vor, wo bei 70*6o°/o Unterstützungsausgaben 23*i5°/o auf 
die Kosten dér Verwaltung verwendet werden. Óbwohl absolut 
genommen, die Verwaltungskosten dér Gewerbekorporations-Kassen. 
im Vergleich zu den Vorjahren und im Verháltnis zu den Ge- 
sammtkosten sich verringert habén (wie die Ausgaben überhaupt 
abgenommen habén), so zeigt die Verháltniszahl dér Verwaltungs 
kosten doch eine Steigerung. Die Gewerbekorporationen verwenden 
das Meiste sowohl auf die Bezahlung dér Beamten und Diener,. 
als auch auf die Kanzleibedürfnisse, was umso auffallender ist, 
als die Gewerbekorporationen mit ihrem eigenen Personal, in ikren 
eigenen Lokalitáten ihre Kassen, die dér Mitgliederíluktuation zwar 
sehr stark ausgesetzt sind, dérén Wirkungskreis sich aber am háuflgsten 
doch gleichfalls nur auf eine Stadt oder Gemeinde erstreckt, mit 
verháltnismássig sehr geringen Kosten vervvalten könnten. 
Von den Unterstützungsausgaben verwenden die Privatvereins- 
Kassen das meiste, 36*34 Perzente ihrer Ausgaben, auf Pflegegelder ; 
und Kindbett-Unterstützungen; die Bezirkskassen lassen dicsem 
Zwecke 31*ia Perzent zukommen, die Gewerbekorporationskassen 
29*94, die Fabrikskassen 28*i9 0 /o. Die Spitalspflegegebühren hinwieder 
sind bei den Gewerbekorporationskassen die grössten (10'74°/o) und 
bei den Fabrikskassen die geringsten (5*5o°/o); dies findet vermuthlich 
darin seine Erklárung, dass es im Kreise dér Gewerbekorporations 
kassen die meisten familienlosen Handwerksgehilfen gibt, welche