112*

bizonyítékául  annak,  hogy  a  kerületi  pénztárak  vannak  leginkább
csak  a  törvényszabta  bevételekre,  a  tagjárulékokra  utalva  s  legkevésbbé
  számíthatnak  egyéb  jövedelmi  forrásokra.  Kamatozó  alapja,
tőkéje  legtöbb  a  gyári  pénztáraknak  van,  a  melyek  e  czímen
1  ‘88  százaléknyi  bevételhez  jutnak;  az  ipartestületi  és  magánegyesületi ­
  pénztáraknak  egyaránt  az  egy  százalékot  meghaladó
jövedelmük  van  a  kamatokból.  A  kerületi  és  különösen  a  gyári
pénztáraknál  a  büntetéspénzekből  eredő  bevételek  nagyobb  arányát
föntebb  már  szóvá  tettük;  kölcsönökből  ismét  a  gyári  pénztárak
gyarapítják  leginkább  bevételeiket,  a  minek  oka  az  a  már  szintén
ismertetett  körülmény,  hogy  sok  helyütt  a  bevételek  és  kiadások
közötti  különbözeiét  a  munkaadó  adománya  vagy  kölcsöne  egyenlíti
ki.  Elhelyezett  tőkék  visszafizetése  czímén  mindenütt  fél  százalék
körüli  bevételt  találunk,  mig  az  egyéb  bevételek  a  kerületi  pénztáraknál ­
  2*74,  az  ipartestületieknél  2*ao,  a  gyáriaknál  l*oi,  s  végül
a  magánegyesületieknél  3'og  százalékra  rúgnak.
A  kiadások  vizsgálatánál  nem  tanulság  nélkül  való  a  segélyezési ­
  és  igazgatási  kiadásoknak  szembeállítása,  az  előbbiek  képezvén
a  betegsegélyző  pénztárak  tulajdonképeni  hivatásából  folyó  kiadásokat, ­
  mig  az  utóbbiak  csak  eszközt  képeznek  ezen  segélyezés  megvalósításához ­
  s  természetesen  azt  az  állapotot  kell  a  czél  érdekében
a  legmegfelelőbbnek  tartanunk,  a  mely  a  legkevesebbet  von  el
igazgatási  költségek  czímén  a  bevételek  tulajdonképeni  rendeltetésétől, ­
  a  tagok  segélyezésétől.  Látszatra  ennek  az  óhajnak  legjobban ­
  megfelelnek  a  gyári  és  vállalati  pénztárak,  a  melyek  84*34
százaléknyi  segélyezési  költség  mellett  az  igazgatásra  csupán
l’oi  százalékot  fordítanak:  de  nem  kell  felednünk  az  1891.  évi
XIV.  íörvényczikknek  azt  á  rendelkezését,  a  mely  a  gyári  és
vállalati  pénztáraknál  az  igazgatás  költségeit  tisztán  a  munkaadóra
hárítja.
A  kerületi  és  magánegyesületi  pénztáraknál  körülbelül  egyenlő
a  segélyezés  aránya,  amazoknál  74*99,  ez  utóbbiaknál  pedig  74*92
százaléka  az  összes  kiadásoknak.  Az  igazgatás  költségei  azonban
már  a  kerületi  pénztáraknál  magasabb  :  itt  18*77,  a  magánegyesületieknél ­
  pedig  16*76  százalékot  fordítanak  kezelési  költségekre.  Tekintetbe ­
  véve  azonban  azt,  hogy  a  kerületi  pénztárak  legtöbbször
messze  vidékre  kiterjedő  hatáskörrel  bírnak,  s  tagjaik  nagy  területen ­
  vannak  elszórva,  igazgatási  költségeik  arányát  nem  tarthatjuk
kedvezőtlenebbnek,  mint  a  magánegyesületi  pénztárakét,  a  melyek
állandóbb  tartózkodási  helyű,  kevesebb  hullámzásnak  kitett  s  igy
könnyebben  adminisztrálható  tagállománynyal  bírnak.  Az  igazgatás
nehézségei  kétségtelenül  legsúlyosabban  nehezednek  a  kerületi
pénztárakra  s  adminisztraczionális  terheiknek  évről-évre  való
növekvése  aligha  engedi  meg,  hogy  segélyezési  és  igazgatási
költségei  között  az  arány  a  közel  jövőben  megjavuljon;  mindazonáltal ­
  örvendetes  jelenség,  hogy  ez  az  arány  még  sem  roszszabb,
  sőt  helyenkint  határozottan  jobb,  mint  a  sokkal  kedvezőbb
körülmények  között  levő  egyéb  pénztáraknál.  Legerősebb  az  igazgatási ­
  költségek  térfoglalása  az  ipartestületi  pénztáraknál,  a  hol
70‘5o°/o  segélyezési  kiadás  mellett  23*ia  százalékot  fordítanak  a
kezelés  költségeire.  Bár  abszolúte  véve  az  ipartestületi  pénztárak
kezelési  költségei  az  előző  évekhez  képest  csökkentek  (a  minthogy
csökkentek  általában  kiadásaik  is)  az  összes  kiadásokhoz  mérve,
mégis  növekszik  az  igazgatási  költségek  aránya.  Úgy  a  tiszti  és  szolgai
fizetésekre,  mint  az  irodai  szükségletekre  legtöbbet  az  ipartestületi
pénztárak  költenek,  a  mi  annyival  is  inkább  feltűnő,  mert  az  ipartestületek ­
  saját  személyzetükkel,  saját  helyiségükben  aránylag  igen
kevés  költséggel  igazgathatnák  tághullámzásnak  ugyan  erősen
kitett,  de  legtöbbször  szintén  csak  egy  városra,  vagy  községre
kiterjedő  hatáskörű  pénztáraikat.
A  segélyezési  kiadásokból  táppénzre  és  gyermekágyi  segélyre
legtöbbet  a  magánegyesületi  pénztárak  fordítanak,  kiadásaiknak  36*34
százalékát;  a  kerületi  pénztárak  31*12,  az  ipartestületiek  29*94,
a  gyáriak  28*49  százalékot  juttatnak  erre  a  czélra.  A  kórházi  ápolási ­
  díj  viszont  az  ipartestületi  pénztáraknál  a  legmagasabb  (10*74°/«)
és  a  gyáriaknál  a  legalacsonyabb  (5*6o°/o);  magyarázatát  ez  hihetőleg ­
  abban  leli,  hogy  az  ipartestületi  pénztárak  kebelében  van  a
legtöbb  család  nélküli  iparossegéd,  a  ki  betegségében  a  kórházi

meisten  nur  auf  die  gesetzlich  bestimmten  Einnahmen,  auf  die
Mitgliederbeitráge  angewiesen  sind  und  am  wenigsten  auf  sonstige
Einnahmsquellen  rechnen  können.  Die  Fabrikskassen  habén  die
meisten  zinsentragenden  Fonde,  Kapitalien  und  erzielen  daraus  eine
Einnahme  von  l*88°/o  ;  die  Gewerbekorporations-  und  Privatvereins-Kassen
  habén  aus  den  Zinsen  ein  Einkommen  von  mehr  als  ein
Perzent.  Bei  den  Bezirks-  und  besonders  bei  den  Fabrikskassen
habén  wir  das  grössere  Maass  dér  Einnahmen  aus  Strafgeldern
bereits  oben  erwáhnt;  die  Fabrikskassen  sind  wieder  diejenigen,.
welche  aus  Darlehen  am  meisten  ihre  Einnahmen  vermehren;  die^
Ursache  hievon  ist  gleichfalls  dér  schon  besprochene  Umstand,
dass  die  Differenz  zwischen  den  Einnahmen  und  Ausgaben  vielerorten
  durch  die  Gaben  oder  das  Darlehen  des  Arbeitgebers  ausgeglichen
  wird.  Unter  dem  Titel  dér  Rückerstattung  angelegter
Kapitalien  gibt  es  überall  eine  Einnahme  von  circa  cinem  halben
Perzent,  wáhrend  die  sonstigen  Einnahmen  bei  den  Bezirkskassen
2*74°/o,  bei  den  Gewerbekorporationskassen  2*so°/o,  bei  den  Fabrikskassen ­
  l*oi°/o  und  schliesslich  bei  den  Privatvereinskassen  3*os 0 /o
betragen.
Bei  dér  Untersuchung  dér  Ausgaben  ist  es  instruktiv,  die
Unterstützungs-  und  Verwaltungs-Ausgaben  einander  gegenüber
zu  stellen;  die  ersten  sind  die  eigentlichen  Berufsausgaben  dér
Krankenkassen,  wáhrend  die  letzteren  nur  als  Mittel  zűr  Verwirklichung
  dicsér  Unterstützung  dienen;  und  es  ist  natürlich,  dass
derjenige  Zustand  dem  Interessé  des  Zweckes  am  meisten  entspricht^
welcher  unter  dem  Titel  dér  Administrationskosten  dér  eigentlichen
Bestimmung  dér  Einnahmen  möglichst  wenig  entzieht.  Dem  Anscheine
  nach  entsprechen  die  Fabriks-  und  Unternehmungskassen
dicsem  Postulat  am  besten,  welche  bei  84*34°/o  Unterstützungs-Auslagen
  nur  l*oi°/o  auf  die  Verwaltung  ausgeben,  doch  dürfen
wir  hiebei  dér  Verfügung  des  G.-A.  XIV  :  1891  nicht  vergessen,.
welche  die  Verwaltungskosten  dér  Fabriks-  und  Unternehrnungs-Kassen
  ausschliesslich  den  Arbeitgebern  auferlegt.
Bei  den  Bezirks-  und  Privatvereinskassen  besteht  ungefáhr
dasselbe  Unterstützungsverháltnis,  bei  jenen  74*99,  bei  den  letzteren
74*92°/o  dér  gesammten  Ausgaben.  Bei  den  Bezirkskassen  sind  die
Verwaltungskosten  schon  höher:  hier  werden  18*77,  bei  den  Privatvereinskassen ­
  jedoch  nur  16'76°/o  auf  die  Verwaltungskosten  verwendet.
  Mit  Rücksicht  aber  darauf,  dass  die  Bezirkskassen  meistenscinen
  auf  ein  weites  Gebiet  sich  erstreckenden  Wirkungskreis  habén ­
  und  ihre  Mitglieder  weit  verstreut  sind,  erscheint  die  Verháltniszahl
  dér  Verwaltungskosten  bei  ihnen  nicht  ungünstiger,  als
bei  den  Privatvereinskassen,  welche  einen  Mitgliederstand  besitzen,
dér  an  einem  Aufenthaltsort  stabiler,  weniger  Fluktuationen  ausgesetzt
  und  daher  leichter  zu  administriren  ist.  Die  Schwierigkeiten
dér  Verwaltung  belasten  unzweifelhaft  die  Bezirkskassen  am
schwersten,  und  die  von  Jahr  zu  Jahr  sich  zeigende  Zunahme
ihrer  Administrationskosten  wird  es  kaum  zulassen,  dass  das  Verháltnis
  zwischen  den  Unterstützungs-  und  Verwaltungskosten  sich
in  dér  náchsten  Zukunft  bessere;  bei  allédéin  ist  es  eine  erfreuliche
  Erscheinung,  dass  dies  Verháltnis  doch  nicht  ungünstiger,  ja.
stellen  weise  sogar  entschieden  besser  ist,  als  bei  den  unter  viel
günstigeren  Umstánden  sich  befindlichen  sonstigen  Kassen.  Die
meisten  Verwaltungskosten  kommen  bei  den  Gewerbekorporations-Kassen
  vor,  wo  bei  70*6o°/o  Unterstützungsausgaben  23*i5°/o  auf
die  Kosten  dér  Verwaltung  verwendet  werden.  Óbwohl  absolut
genommen,  die  Verwaltungskosten  dér  Gewerbekorporations-Kassen.
im  Vergleich  zu  den  Vorjahren  und  im  Verháltnis  zu  den  Gesammtkosten
  sich  verringert  habén  (wie  die  Ausgaben  überhaupt
abgenommen  habén),  so  zeigt  die  Verháltniszahl  dér  Verwaltungskosten ­
  doch  eine  Steigerung.  Die  Gewerbekorporationen  verwenden
das  Meiste  sowohl  auf  die  Bezahlung  dér  Beamten  und  Diener,.
als  auch  auf  die  Kanzleibedürfnisse,  was  umso  auffallender  ist,
als  die  Gewerbekorporationen  mit  ihrem  eigenen  Personal,  in  ikren
eigenen  Lokalitáten  ihre  Kassen,  die  dér  Mitgliederíluktuation  zwar
sehr  stark  ausgesetzt  sind,  dérén  Wirkungskreis  sich  aber  am  háuflgsten
doch  gleichfalls  nur  auf  eine  Stadt  oder  Gemeinde  erstreckt,  mit
verháltnismássig  sehr  geringen  Kosten  vervvalten  könnten.
Von  den  Unterstützungsausgaben  verwenden  die  Privatvereins-Kassen
  das  meiste,  36*34  Perzente  ihrer  Ausgaben,  auf  Pflegegelder  ;
und  Kindbett-Unterstützungen;  die  Bezirkskassen  lassen  dicsem
Zwecke  31*ia  Perzent  zukommen,  die  Gewerbekorporationskassen
29*94,  die  Fabrikskassen  28*i9 0 /o.  Die  Spitalspflegegebühren  hinwieder
sind  bei  den  Gewerbekorporationskassen  die  grössten  (10'74°/o)  und
bei  den  Fabrikskassen  die  geringsten  (5*5o°/o);  dies  findet  vermuthlich
darin  seine  Erklárung,  dass  es  im  Kreise  dér  Gewerbekorporationskassen ­
  die  meisten  familienlosen  Handwerksgehilfen  gibt,  welche