129*

s  egyéb  folyó  kiadásaik  fedezésére  használják  el.  Az  a  körülmény
pedig,  hogy  a  törvényszabta  tartaléktőkének  elhelyezésével  ez  idő
szerint  a  legtöbb  pénztár  még  hátralékban  van,  szintén  nem  jelentheti ­
  a  pénztárak  anyagi  helyzetének  vigasztalan  voltát  s  ez  a  most
még  nagy  hátralék  kétségtelenül  csak  átmeneti  jellegű.  Maga  a
törvény  sem  kivánta  a  tartaléktőkének  vég  nélkül  való  szaporítását,
hanem  megjelölte  a  határt,  a  melyen  túl  a  tartaléktőkét  csak  az
esetben  kell  szaporítani,  ha  a  pénztár  népessége  megnövekszik  s
igy  a  ráváró  feladatok  is  megsokasodnak.  Mihelyt  ugyanis  a  tartalékalap
  az  utolsó  öt  évi  kiadások  átlagát  eléri,  azontúl  csak  annyival
gyarapitandó,  a  mennyi  különbözet  előáll  ennek  az  átlagszámnak
az  évről-évre  való  alakulásánál,  vagyis  jóformán  semmivel  akkor,
ha  a  pénztár  népességi  viszonyai  s  igy  kiadásai  érdemlegesen  nem
változtak,  s  valami  csekélységgel  akkor,  a  mikor  a  pénztár  taglétszámának ­
  hirtelen  felszökkenésével  a  kiadások  is  észrevehetően
emelkedtek.  Betegsegélyző  pénztáraink  legnagyobb  része  most  ért
el,  vagy  a  legközelebbi  években  fog  elérni  ahhoz  a  határhoz,  a
mikor  —  öt  éves  fennállásán  túl  —  az  utolsó  öt  évi  kiadásainak
átlagához  szabhatja  tartalékalapjának  nagyságát,  a  mikor  tehát  új
összegekkel  épen  nem,  vagy  csak  igen  kis  mértékben  kell  gyarapítania ­
  a  tartaléktőkét.  Jelenleg  állanak  tehát  a  pénztárak  ott,  hogy
szabályszerű  tartaléktőkéjük  körülbelül  elérte  a  maximumot,  mig
a  tényleg  elhelyezett  tartalék  meglehetős  minimális  összeget  képez.
Mostantól  fogva  a  szabályszerű  tartalék  alig  növekszik  s  minthogy
viszont  a  legtöbb  pénztár  évről-évre  mégis  csak  tesz  félre  valamely
—  bármily  kis  —  összeget  a  tartalékalap  javára,  a  tényleg  elhelyezett
tartaléktőke  évről-évre  jobban  meg  fogja  közelíteni  a  szabályszerűt
s  kedvező  viszonyok  mellett  rövid  idő  alatt  el  is  éri  azt.  Tisztán
átmeneti  jellegű  tehát  az  a  körülmény,  hogy  a  tényleg  elhelyezett
tartaléktőke  csak  kis  hányadát  képezi  a  szabályszerűnek,  s  minthogy ­
  a  vagyonmérleget  ez  idő  szerint  legtöbb  esetben  az  rontja
meg,  hegy  a  teheroldalon  magas  összegű  szabályszerű  tartalék
szerepel  a  vagyonoldalnak  alacsony  tényleges  tartalékjával  szemben,
átmeneti  jellegű  a  vagyonmérlegnek  kedvezőtlen  állása  is.  Rendes
viszonyok  mellett  évről-évre  tünedezni  fognak  a  nagy  különbségek
a  szabályszerű  és  a  tényleges  tartaléktőke  között  s  ennek  nyomán
egyre  kevesebb  pénztár  mérlegében  fog  szerepelni  a  hiányegyenleg  is.
A  magyar  korona  országaiban  az  összes  betegsegélyző  pénztárak ­
  vagyon-,  illetőleg  teherálladéka  7,465.993  koronát  tett  az
1898.  év  végén;  a  vagyonegyenleg  leszámításával  tiszta  teherként
296.414  korona  mutatkozott  egyenlegül.  A  kerületi  pénztárak  vagyoni
viszonyai  kedvezőtlenebbek;  kerületi  pénztárainknak  2,678.197  korona ­
  vagyona,  illetőleg  terhe  volt;  a  mérlegüket  tiszta  vagyonnal  záró
pénztárak  195.575  koronányi  vagyonegyenleget,  a  többiek  pedig
726.086  korona  hiányegyenleget  tűntetnek  fel,  úgy  hogy  teherként  tisztán ­
  530.511  korona  mutatkozik.  Hasonlóan  kedvezőtlen  állapotban
vannak  a  magánegyesületi  pénztárak  is,  a  melyeknél  1,127.126  korona
vagyon,  illetve  teherálladék  van  kimutatva,  s  egyenlegül  a  pénztárak
egy  részénél  130.852  korona  tiszta  vagyon,  a  többinél  196.853  korona
hiány  szerepel;  a  kettő  különbözete  66.001  korona  hiányt  eredményez. ­
  Csak  részben  tudja  ezt  ellensúlyozni  a  gyári-  és  ipartestületi ­
  pénztárak  kedvezőbb  helyzete;  ez  utóbbiaknál  638.211  korona
vagyonálladék  mellett  118.852  korona  vagyonegyenleget  és  81.951
korona  hiányegyenleget  tűntetnek  fel  a  pénztárak,  úgy  hogy  tiszta
vagyonként  36.901  korona  mutatkozik.  A  gyári  pénztáraknál  pedig
3,022.455  korona  a  vagyonálladék;  a  pénztárak  jelentősebb  része
468.193  korona  vagyonegyenleggel,  a  másik  rész  pedig  204.996
korona  teherrel  zárta  mérlegét;  a  tiszta  vagyon  tehát  263.197  korona.
A  vagyonmérleg  tételei  közül  —  a  tartaléktőkén  kívül,  a
melyről  később  bővebben  szólunk,  —  említésre  méltó  a  pénzkészlet,
a  melynek  álladéka  az  1898.  év  végéről  szerkesztett  vagyonmérlegben ­
  összes  pénztárainknál  448.280  korona  volt.  Postatakarékpénztári
betétek  és  kamatok  66.565  koronával,  egyéb  takaréktár!  betétek
és  kamatok  462.630  koronával,  cheque-  és  clearing-számla  követelések ­
  51.673  koronával,  értékpapírok  és  azok  kamatai  351.155
koronával,  jelzálogi  követelések  és  azok  kamatai  pedig  13.581
koronával  szerepelnek  pénztáraink  mérlegében.  Megjegyzendő  azonban, ­
  hogy  a  központi  összeállítás  e  tételekből  a  lehetőség  szerint

zűr  Deckung  ihrer  sonstigen  laufenden  Auslagen  verbrauchen.  Dér
Umstand  aber,  dass  die  meisten  Kassen  sich  mit  dem  Anlegen  des
im  Gesétze  vorgeschriebenen  Reservefondes  derzeit  noch  im  Rücksíande
  beünden,  kann  gleichfalls  nicht  die  Bedeutung  habén,  dass
die  materielle  Lage  dér  Kassen  trostlos  ist,  und  dieser  jetzt  noch
grosse  Rückstand  hat  unzWeifelhaft  nur  einen  Übergangskarakter.
Auch  das  Gesetz  erforderte  nicht  die  ins  unendliche  gehende  Vefmehrung
  des  Reservefondes,  sondern  hat  die  Grenze  angegeben,
über  welche  hinaus  dér  Reservefond  nur  in  dem  Falle  zu  vermeimen ­
  ist,  wenn  die  Mitgliederzahl  dér  Kasse  zunimmt  und  so
auch  die  ihrer  harrenden  Aufgaben  sich  vermehren.  Sobald  námlich
  dér  Reservefond  den  Durchschnitt  dér  Ausgaben  dér  letzten
fünf  Jahre  erreicht,  ist  er  in  dér  Folge  nur  um  soviel  zu  vermehren,
wie  viel  die  Differenz  bei  dér  Gestaltung  dieser  Durchschnittszahí
von  Jahr  zu  Jahr  betrágt,  oder  sozusagen  um  garnichts  dann,
wenn  die  Populationsverháltnisse  und  demnach  die  Ausgaben
sich  nicht  wesentlich  geándert  habén,  und  nur  etwas  weniges  in
dem  Falle,  wenn  mit  einem  plötzlichen  Steigen  des  Mitgliederstandes
  auch  die  Ausgaben  merklich  zugenommen  habén.  Dér
grösste  Theil  unserer  Krankenkassen  hat  jetzt  die  Grenze  erreicht,
oder  wird  sie  in  den  náchsten  Jahren  erreichen,  wo  sie  —  nach
fünfjáhrigem  Bestande  —  die  Höhe  ihres  Reservefondes  nach  dem
Durchschnitte  dér  Ausgaben  dér  letzten  fünf  Jahre  bemessen  können,
alsó  den  Reservefond  um  neue  Betráge  entweder  gar  nicht,  oder
nur  in  sehr  geringem  Maasse  zu  vermehren  habén.  Gegenwártig
stehen  alsó  die  Kassen  dórt,  dass  ihr  vorschriftsmássiger  Reservefond ­
  das  Maximum  ungefáhr  erreicht  hat,  wáhrend  die  thatsáchlich
angelegten  Reserven  einen  ziemlich  minimalen  Betrag  ausmachen.
Von  nun  an  wird  dér  vorschriftsmássige  Reservefond  kaum  zunehmen,
  und  da  hinwieder  die  meisten  Kassen  doch  von  Jahr  zu
Jahr  einen  —  wenn  noch  so  geringen  —  Betrag  zu  Gunsten  des
Reservefondes  bei  Seite  légén,  wird  dér  faktisch  angelegte  Reservefond ­
  dem  vorschriftsmássigen  von  Jahr  zu  Jahr  immer  náher
kommen  und  denselben  in  kurzer  Zeit  auch  erreichen.  Dér  Umstand ­
  alsó,  dass  dér  faktisch  angelegte  Reservefond  nur  eine  Quote
des  vorschriftsmássigen  bűdet,  hat  nur  einen  Übergangskarakter;
und  da  die  Bilanz  derzeit  in  den  meisten  Falién  dadurch  verschlechtert
  wird,  dass  auf  dér  Lastenseite  ein  hóhér  Betrag  des
vorschriftsmássigen  Reservefondes  dem  niedrigen  faktischen  Reservefonde
  gegenüber  eingestellt  ist,  hat  auch  dér  ungünstige  Stand
dér  Vermögensbilanz  nur  einen  Übergangskarakter.  Unter  regelmássigen
  Verháltnissen  werden  die  grossen  Unterschiede  zwischen
dem  vorschriftsmássigen  und  dem  thatsáchlichen  Reservefond  schwinden
  und  demzufolge  wird  das  Defizit-Saldo  in  dér  Bilanz  bei  nur
wenigen  Kassen  vorkommen.
In  den  Lándern  dér  ungarischen  Krone  betrug  dér  Vermögens-,
beziehungsweise  Lastenstand  sámmtlicher  Krankenkassen  am  Ende
des  Jahres  1898  7,465.993  Kronen,  bei  Abrechnung  des  Vermögenssaldos
  zeigten  sich  als  Sáldo  296.414  Kronen  reine  Lasten.  Die
Vermögensverháltnisse  dér  Bezirkskassen  sind  die  ungünstigsten;
die  Bezirkskassen  hatten  2,678.197  Kronen  an  Vermögen,  beziehungsweise ­
  an  Schulden;  die  Kassen,  welche  ihre  Bilanz  mit
einem  Reinvermögen  abschlossen,  weisen  ein  Vermögenssaldo  von
195.575  Kronen,  die  übrigen  aber  ein  Schuldensaldo  von  726.086
Kronen  auf,  so  dass  als  Schulden  rein  530.511  Kronen  erscheinen.
In  einem  áhnlichen  ungünstigen  Zustande  befinden  sich  auch  die
Privatvereinskassen,  bei  denen  ein  Vermögens-,  beziehungsweise
Lastenstand  von  1,127.126  Kronen  ausgewiesen  ist,  und  als  Saldo
bei  einem  Theil  dér  Kassen  130.852  Kronen  Reinvermögen,  bei
dem  anderen  aber  196.853  Kronen  Defizit;  die  Differenz  dér  beiden
ergibt  ein  Defizit  von  66.001  Kronen.  Dies  kann  durch  die  günstigere
Lage  dér  Fabriks-  und  Gewerbekorporationskassen  nur  zum  Theile
aufgewogen  werden;  bei  letzteren  zeigen  die  Kassen  bei  einem
Vermögensstand  von  638.211  Kronen,  118.852  Kronen  Vermögens-Saldo
  und  81.951  Kronen  Schuldensaldo,  als  Reinvermögen  erscheinen ­
  alsó  36.901  Kronen.  Bei  den  Fabrikskassen  betrágt  dér
Vermögensstand  3,022.455  Kronen;  dér  betráchtlichere  Theil  dér
Kassen  schloss  seine  Bilanz  mit  468.193  Kronen  Vermögenssaldo,
dér  andere  mit  204.996  Kronen  Schulden  ab,  das  Reinvermögen
betrágt  daher  263.197  Kronen.
Unter  den  Posten  dér  Vermögensbilanz  ist  —  nebst  dem
Reservefond,  von  dem  spáter  ausführlich  die  Rede  sein  wird  —  das
Bargeld  erwáhnenswert,  dessen  Stand  in  dér  vöm  Ende  des  Jahres
1898  verfassten  Vermögensbilanz  bei  unseren  sámmtlichen  Kassen ­
  448.280  Kronen  war.  Postsparkasse-Einlagsn  und  Zinsen  waren
mit  66.565  Kronen,  sonstige  Sparkasse-Einlagen  und  Zinsen  mit
462.630  Kronen,  Cheque-  und  Clearing-Konto-Forderungen  mit
51.673  Kronen,  Wertpapiere  und  ihre  Zinsen  mit  351.155  Kronen,
Hypothekarforderungen  und  dérén  Zinsen  mit  13.581  Kronen  in
die  Bilanz  unserer  Kassen  eingestellt.  Es  ist  aber  zu  bemerken,
dass  die  im  Zentrum  durchgeführte  Zusammenstellung  nach  Mög-